18.fejezet

18.fejezet

- Ne is foglalkozz velük! De komolyan ők csak rajongó tinilányok. Nemtudják miről beszélnek.- Mondta Lili miután megmutattam neki a gyűlölködő kommenteket.
- Tudom csak....mindenki azthiszi hogy Oli csak a szex miatt van velem. - Mondtam neki elkeseredetten.
- Di mi tudjuk hogy ez nem igaz. Mit számít mások véleménye?! Higgyenek amit akarnak, te tudod, hogy Oli szeret téged.
- Igazad van. - Sóhajtottam.
- Tessék? - Kérdezte meghökkenve. - Bocsi nem értettem mit mondtál? - Kérdezte vigyorogva. - Csak nem elismerted hogy igazam van??? Hallhatnám mégegyszer? - Kérdezte, mire csak a szememet forgattam. A nap hátralévő részében mindent megtettem, hogy másra koncentráljak, tanultam, muffint sütöttem, amit aztán sikerült odégetnem.
- Fujj...mi ez a szag? - Kérdezte Lili miután belépett a konyhába.
- Sikerült odaégetnem a muffint. Pedig finom lett volna. - Néztem a receptkönyvben lévő képre.
- Sütöttél? - Kérdezte felvovna az egyik szemöldökét. - Ezek szerint próbálod nem állandóan a netet lesni és az Oliról és rólad szóló cikkeket olvasgatni? - Kérdezte mire bólintottam. - És beválik?
- Majdnem elkezdtem takarítani a házat. - Fintorogtam. - Aztán arra gondoltam a sütés bejön.
- Hát lehet bejött volna, ha nem égeted oda. - Mondta és szemügyre vette az egyik elszenesedett muffint.  Kidobtam a muffinokat a kukába, aztán lerogytam a fotelba.
- Liliiiii! - Nyöszörögtem.
- Na mi az?
- Légyszi segíts elterelni a gondolataimat.
- Hogy?
- Nemtudom. Találj ki valamit. Mindig van valami ötleted.
- Látod ez igaz. - Bólinott és a száját összecsücsörítette, ebből tudtam hogy rendesen töri a fejét, valami megoldáson. Aztán mindig mikor eszébe jutott valami felcsillant a szeme és boldogan fordult hozzám. - Megvan! Meditáljunk!
- Mivan? - Kérdeztem és azon gondolkodtam, hogy vajon ezt most poénnak szánta, vagy komolyan gondolja.
- Nemrég olvastam, hogy a meditáció nagyon jót tesz a léleknek, lenyugtat, nagyon egészséges,sőt egy cikk szerint még fogyni is lehet vele.
- Ööö....hát jó. És hogyan csináljuk?
- Úhh hozom mindjárt ami kell hozzá. - Mondta majd elszaladt és a lakás külömböző pontjaiból hozott mindenféle cuccot. Füstölőt, gyertyákat, két pokrócot és a laptopját. - Oké akkor most lótusz ülésbe üljünk le. És a kezed tedd így. - Mondta, mire leültem vele szemben és utánoztam a kartartását.  Meggyújtotta a füstölőt és az illatosított gyertyákat, majd a laptopján kattintgatott valamit.
- Minek kell a laptop?
- Hát a meditációs szöveghez. - Mondta mintha ez teljesen egyértelmű lenne. - Uhh Melyik legyen. Van egy erdei kirándulás, és egy tengeri séta. Szerinted melyik a jobb?
-Nemtudom. Válassz te. - Oké akkor erdei kirándulás. Aztán majd megcsinálhatjuk máskor a tengereset is. Most csukd be a szemed, és mostantól nem szabad megszólalni. - Mondta és elindította a videót. Lehunytam a szemem, és meghallottam a lágy zenét. Egy lány női hang beszélt és utasításokat adott. Követtem az utasításit, beszívtam a levegőt, majd ki és minden egyes lélegzetvételnél úgy éreztem, hogy mélyebbre süllyedek. Hallottam a szelet, ahogy átsüvít a fák levelein, ahogy recsegnek az ágak, csicseregnek a madarak. A női hang hirtelen a egy hegytetőre varázsolt minket, és én úgyéreztem, mintha álmodnék. Furcsa zajokat hallottam, ami nem illik az erdei sétába, de nem foglalkoztam vele, csak hallgattam a lágy dallamot. Mintha lépteket is halottam volna, de nem nyitottam ki a szemem tovább halgattam a lágy női hangot.
- Hát ti meg mit csináltok? - A hang ami a közelünkből jött hirtelen kiszakított az elszunnyadásból és mindketten oldalra néztünk. Mellettünk Oli állt, aki vigyorogva nézett elöször egyikünkre, aztán másikunkra.
- Mi csak izé..éppen...
- Meditáltunk. - Fejezte be helyettem Lili. - És te félbeszakítottad. - Mondta és durcás arcot vágott.
- Bocsánat. Én kopogtam, de amikor senki nem válaszolt gondoltam beengedem magam. - Nézett ránk és nagyon látszott rajta, hogy próbálja visszatartani a röhögést. - És hogy hogy meditáltatok?
- Mi csak tudod...ez ilyen lányos dolog. - Feleltem, mert biztos hogy nem fogom elmondani neki a valódi okát.
- Értem. - Bólintott, de látszott rajta, hogy egyáltalán nem érti, inkább csak mulatságosnak tartja.  - Akkor hagyjalak titeket hogy folytassátok a...meditálást?
- Áh nem, már úgyse sikerül még egyszer lemennem alfába, hála neked, úgyhogy mindegy. - Forgatta a szemét a barátnőm.
- Sajnálom.  Kárpótolhatlak titeket valamivel? - Kérdezte mire, huncutul ránéztem és beleharaptam az ajkamba.
- Öhmm...igen téged majd késöbb kárpótollak tündérem. - Kacsintott rám.
- Jesszusom fúj! Ha nem tudnátok én is itt vagyok! - Mondta Lili. - Tudod lehet neked is ki kellene próbálnod a meditálást. Lenyugtatná a pasi hormonjaidat. - Forgatta a szemét, de Oli csak kiröhögte. - Igazából azért jöttem, hogy nincs e kedved sétálni egyet. - Fordult hozzám.
- De mehetünk! - Mondtam mosolyogva. - Itt várj mindjárt jövök. - Mondtam és elsiettem hogy fölöltözzek. Felhúztam magamra a sálamat a sapkámat, a kabátomat és a bakancsomat és még utoljára belenéztem a tükörbe, hogy hogy nézek ki. - Oké, kész vagyok. -Fordultam Olihoz. - Lili itthon leszel?
- Öhm..igen, mármint lehet, szóval még nemtudom. - Mondta lesütött szemmel és észrevettem hogy elpirul.
- Ööö..rendben. akkor majd jövünk. - Mondtam mert úgy döntöttem, majd akkor kérdezek rá, hogy mért viselkedik ilyen furcsán, ha majd egyedül leszünk. - Akkor Szia!
- Sziasztok! - Köszönt el.
- És hova megyünk?
- Gondoltam fölmehetnénk a Gellért-hegyre.
- Oké, ott így is csak egyszer voltam még kiskoromban. - Feleltem mosolyogva és az ujjaimat az övéibe kulcsoltam.
¤¤¤
Ahogy a hegyen sétáltunk,a kilátást néztük és képeket csináltunk magunkról, teljesen úgy éreztem mintha egy teljesen átlagos pár lennénk. Egy darabig. Aztán szembe jött velünk két tinilány, akik elöször döbbenten néztek Olira, aztán rám, majd miután megbeszéltek valamit, megindultak felénk. Nagy levegőt vettem és próbáltam barátságosan mosolyogni.
- Sziasztok! - Köszönt nekünk az egyikük félénken, de úgy hangzott mintha csak Olinak köszönne.
- Heló! - Köszönt Oli, mire a másik lány elpirult és félénken pislogott felénk.
- Sziasztok! - Köszöntem én is fölvéve, a legragyogóbb mosolyomat.
- Izé...Oli kaphatnánk egy autogrammot? - Kérdezte a lány.
- Persze. - Felelte Oli, mire a lány előkotort a táskájából két papírt és egy egy tollat. - Mi a nevetek?
- Niki. - Felelte a lány, aki a papírt adta.
- Én Fanni vagyok. - Mondta a mellette lévő, mire Oli írt pár sort a papírra, majd visszaadta Nikinek.
- És csinálhatnánk veled egy közös fotót is? - Kérdezte Fanni, és amilyen rémülten nézett, gyanítottam hogy minden bátorságát összekellet szednie a kérdéshez. Gyanítottam, hogy engem semmiképp nem akarnak a képen tudni, ugyhogy Oli helyett én válaszoltam.
- Csinálok rólatok képet ha szeretnétek. - Mondtam nekik mosolyogva és reméltem, hogy ezzel majd nem úgy gondolnak majd rám, mint egy ribancra aki ráakaszkodik az imádottjukra.
- Oh oké, köszi. - Mondta nekem Niki bizonytalanul, és a kezembe adta a mobilját. Odaálltak Oli mellé, akik mindkettőjük vállára tette a kezét és mosolygott. Lőttem pár képet, majd visszaadtam a telefont.
- Akkor sziasztok! - Köszönt el tőlük Oli, mire fülig érő vigyorral köszöntek ők is el tőlünk.  -Ez nagyon rendes volt tőled. - Mondta és megpuszilta az arcomat.
- Gondoltam egy kicsit javítok a rólam kialakult képen.
- Hogy érted? - Kérdezte.
- Semmi, nem érdekes.
- Na most már tényleg mond el, mi a baj.
- Nincs baj. Mondom hogy nem érdekes.
- Najó figyelj tündérke játsszuk azt, hogy 1000x megkérdeztem, hogy mi a baj, te meg 1000 azt válaszoltad hogy semmi, nem érdekes, és most mond el hogy mi az. - Nézett a szemembe, mire fölsóhajtottam.
- Najó. A rajongóid szerint ribanc vagyok és csak a szex miatt kellek neked.
- Ezt meg honnan veszed?
- Hát izé...éncsak...- sütöttem le a szemem. - Szóval én csak kíváncsi voltam, hogy mi írnak rólunk a neten. És higgy nekem, rólam semmi jót. - Mondtam szomorúan.
- Na idefigyelj. - Állt meg hirtelen, és a mutatóujjával fölemelte az államat, hogy nézzek a szemébe. - Szeretlek. És ezen semmi és senki nem változtathat. Fölösleges ilyenekkel felidegesítened magadat. Oké?
- Oké. - Mondtam. Lehajolt és megcsókolt, majd újra a szemembe nézett.
- Ugye nem féltékenységből döntöttél úgy hogy FBI játszol és átkutatod az összes rólunk szóló oldalt?
- Persze hogy nem. - mondtam de nem hangzottam túl meggyőzőnek. - Nem tényleg. Bízom benned.
- Helyes. - Mondta, majd újra megcsókolt. A délután hátralévő részében körbesétáltuk az egész hegyet, páran autogrammot és fényképet kértek Olitól.Egyszer- kétszer én is beálltam a képbe, de a legtöbb esetben felajánlottam hogy fotózok, és folyton mosolyogtam, remélve, hogy nem tűnők szivtelen ribancnak. Aztán a séta után felmentünk Oli lakására. Vagyis inkább berontottunk, és egyből az ágyon kötöttünk ki. Levettük egymásról a ruhát, anélkül hogy megszakítottuk volna a csókunkat. Fölékerültem és lovagló ülésben ráültem. Végigcsókoltam a felsőtestén, a hajam a mellkasára hullott. Ujjaimmal lágyan cirógattam végig a minden egyes izmát. Az ő ujjai is vándorútra indultak, végigsimítottak a derekamon, a hátamon. A szám újra megtalálta az övét és szenvedélyesen megcsókoltam, miközben a kezemmel kibontottam az övét, és lehúztam a zipzárt a nadrágján. A zsebe elkezdett rezegni, mire ránéztem.
- Nem érdekes. - Mondta, és mohón megcsókolt. A telefon csak csöngött és csöngött. Megszakítottam a csókunkat és ránéztem.
- Lehet hogy fontos. - Mondtam neki, mire gondolkodott, majd előkotorta a telefont a zsebéből.
- Francba. - Mondta miután ránézett  a kijelzőre. - Ezt fel kell vennem. - Nézett rám bocsánatkérően.  - Szia András! ....miért? Igen....ő is? - Oli egy pillanatra rámnézett. - Értem. nemtudom. Jó. Igen megbeszélem vele. Rendben. Szia. - Letette a telefont, majd rámnézett.
- Mi az minden redben?
- Lenne egy interjú.
- Most? - Hüledeztem.
- Nem, holnap.
- Ohh oké, akkor még van időnk. - Mosolyogtam.
- Az a helyzet, hogy neked is jönnöd kell.
- Mármint kísérjelek el titeket? - Kérdeztem, és nagyon reméltem hogy csak ennyiről van szó.
- Nem éppen. A srácok nem jönnének. Csa te meg én.
- Úgyérted hogy....azt akarod mondani, hogy interjút akarnak csinálni velem?
- Igen velünk. - felelte, és az arcomat fürkészte, mintha megpróbálná leolvasni róla a gondolataimat.
- Rendben. Essünk túl rajta. - Sóhajtottam.
- Nem gondoltál bele, hogy mit vállalsz azzal hogy velem vagy mi? - Kérdezte nevetve.
- Nem, azthiszem tényleg nem. - Feleltem. Oké, akkor holnap interjút adok a kapcsolatomról. Úgy hogy mindenki azt gondolja hogy egy ribanc vagyok. Nem tudom hogy kell egy interjún viselkedni! Úrsiten tuti rámjön a szájmenés mint mindig amikor ideges vagyok.... - Úristen! - Kiáltottam fel.
- Mi az? - Kérdezte Oli aggódva.
- Mit vegyek fel? - Kérdeztem kétségbeesve. Oli csak pislogott rám, aztán kitört belőle a röhögés.
- Ez egyáltalán nem vicces!
- Jó bocsi, tudom hogy nem az. - mondta de folyamatosan röhögött.
- Akkor hagyd abba a nevetést. - Mondtam és durcásan néztem rá, mire abbahagyta.
- Bocsi igazad va. Hol is tartottunk? - Kérdezte, majd fölém gördült, és a nyakamat kezdte csókolgatni.
¤¤¤
- Hazakellene mennem. - Mondtam miközben fölhúztam megamra a ruháimat.
- Oké, akkor hazakísérlek. - Válaszolt, és ő is elkezdett öltözni. A hazafelé vezető úton, még mindig az interjúról való félelmeimről fárasztottam Olivért.
- Nyugi tündérke, nem lesz baj.
- Hah! Könnyű azt mondani. Te már ezer ilyenen voltál...
- Igen és ott leszek veled. Nem olyan nagy ügy ez.  - Mondta majd egy apró csókot nyomott a számra. Kinyitottam a bejárati ajtót, majd beléptünk a lakásba. Hirtelen ledermedtem néztem az elöttem évő Lilire, akinek az arcát csak pár centi választotta el Ya Ou-tól , majd mindketten felénk kapták a fejüket.
- Nahát látod itt vannak! Mondtam neked hogy bármelyik pillanatban megérkezhetek. - Mondta Lili fülig elvörösödve.- Annyira lesokkoltam, hogy nem bírtam megszólalni.
- Öhmm... Oli nem vetted föl a telefonodat, úgyhogy arra gondoltam, talán itt leszel. - Mondta Ya Ou zavartan. - Miután befejezte az Andrással való beszélgetést, nem csörgött többet Oli telefonja. A szobában mindenki tudta, hogy Ya Ou nem hívta föl Olit. Senki nem mondott azonban  semmit, mi Olival döbbenten kapkodtuk a szemünket Ya Ou és Lili között, ők pedig feszengve néztek vissza ránk.
- Oké, akkor Oli, nekünk mennünk kéne, mert van az a dolog..
- Milyen dolog? - Kérdezett vissza Oli.
- Hát az amit elkell még intéznünk. Szóval mennünk kellene.
- Oké, akkor majd, majd még megbeszéljük a holnapot rendben? - Kérdezte tőlem Oli, mire csak bólintottam. Gyors csókot váltottunk, majd miután a fiúk kimentek a lakásból döbbenten néztem Lilire.
- Elárulnád, hogy mégis mi a fene történt? - Kérdezte, mire Lili sóhajtott, leült a fotelba és a tenyerébe temette az arcát.