Always on my mind
1. fejezet
Belenéztem a tükörbe és nem
tudtam eldönteni, hogy tetszik-e amit látok. Sosem voltam
megelegédve magammal. Hosszú szőke hajam már majdnem a derekamig
ért. Előrehajolva megigazítottam a frufrumat majd felvettem a
dzsekimet. A kék szempár ami visszanézett rám kicsit riadtnak
tűnt, ám ugyanakkor izgatottság csillant benne.
- Bettiiii! Nemtudom mit vegyek fel. Segítenél? - Szólt ki Lili, a barátnőm és lakótársam a másik szobából. Amikor beértem a szobába Lili körül hatalmas ruha kupacok voltak csak úgy dobálta maga mögé a ruhákat és engem is eltalált egy fekete ujjatlan felsővel
- Abbahagynád? - Kérdeztem és visszadobtam neki a felsőt.
- Bocsi csak tényleg nemtudom mit vegyek fel. Szerinted melyik legyen? - Emelt fel két felsőt. Az egyik egy ujjatlan fekete rajta egy nagy arany kereszttel, a másik pedig egy szürke felső közepén egy nagy bagollyal. - A fekete. - Mutattam a keresztes felsőre.
- Én is erre gondoltam. - Mondta és a baglyos máris a padlón kötött ki.
- Nah készen vagy már? Még a végén elkésünk.
- Nem késünk el. Még több mint másfél óra van a koncertig. - Nézett az órájára.
- Igen de mi van ha eltévedünk? - Kérdeztem aggodalmasan. Még csak 1 hónapja költöztünk fel Budapestre ezért nem nagyon tudtam hogy mi hol van. Ráadásul 18 éves létemre a tájékozódási képességem egyenlő a nullával.
- Nem fogunk eltévedni. Megnéztem a térképen. - Forgatta a szemét. Ránéztem a falon lógó tükörre és sóhajtottam egyet. Valószínűleg ez lesz életem egyik legjobb estéje. Ha csak nem ájulok el azon nyomban amikor meglátom ŐT. Erre a koncertre már napok óta készülök. A Bytheway nevű fiúbanda olyan hirtelen és olyan gyorsan robbant be az országba hogy mire észbekaptam már kívülről fújtam a dalaikat és minden vágyam volt hogy találkozhassam velük. Különösen VELE.
- Jól vagy? - Nézett rám aggódva a barátnőm. - Kicsit mintha sápadt lennél.
- Csak nagyon izgulok.
- Azt elhiszem. De lehet hogy igazad van és el kellene már indulnunk. Mivel ez az első koncertjük biztos vagyok benne hogy óriási tömeg lesz és én a színpad előtt akarok állni. Gyorsan megcsinálom a sminkem és mehetünk. - És már rohant is a fürdőszobába a sminkes táskájával. Ami az én sminkelésemet illeti az kiterjed a szempillaspirálig meg a szájfényig. Néha napján kihúzom a szemem feketével de ennyi. Fölkaptam a táskámat az akasztórol és idegesen néztem a telefonom kijelzőjére.
- Lili légy szíves! Nem vagy még kész?
- Jolvanmár mehetünk.- Rontott ki a fürdőszobából. Göndör fekete haját copfba fogta és a füstös sminkjével eszméletlenül nézett ki. Mint mindig. Lementünk az albérletünk elötti buszmegállóba és amíg vártuk a buszt körülbelül minden második másodpercben az órát figyeltem. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után leszálltunk azon a helyen ahol Lili szerint lennie kell a clubnak.
- Najó akkor most merre? - Kérdeztem körbefordulva, mert én sehol nem láttam semmiféle clubot se arra utaló kiírást sehol.
- Öhhmm...elvileg...erre...- Mondta Lili miközben folyamatosan a GPS-t nézte a telefonján és úgy forgott körbe körbe mint egy idióta. - Jah nem várj..erre.- Indult meg előrefele határozott léptekkel.
- Azt mondtad hogy tudod merre kell menni. - Mondtam neki szemrehányóan.
- Úgy is van. Odafogunk érni ne aggódj. Körülbelül fél óra gyaloglás után még mindig nem voltunk ott és kezdtem kétségbe esni.
- Lili..tutira itt kellene lennie valahol?
- Igen csak....izé... - Kezdte zavartan.
- Mi az?- Kérdeztem félve.
- Ne borulj ki..de..egy megállóval elöbb szálltunk le a buszról. - Vetettem rá egy megsemmisítő pillantást és már nyitottam a szám hogy leszidjam.
- De a jó hír – előzött meg , hogy most már tényleg mindjárt ott vagyunk. - Körülbelül öt perc múlva egy hatalmas tinilányokból álló sort vettünk észre a Silver Lights nevű club előtt.
- Na! Mondtam hogy ide érünk. - Közölte büszkén a barátnőm. Felháborodottan fordultam felé.
- De nem időben! Vagy ezren vannak előttünk. Még a közelükbe sem leszünk a színpadnak! - Kiabáltam rá. Nem válaszolt csak összecsücsörített szájjal gondolkozott valamin majd, fény csillant a szemében és boldogan felém fordult.
- Elmondom mi legyen. Egyikőnk itt marad biztos helyen a sorban. A másikunk pedig-jelentőségteljesen rám nézett – elmegy megkeresni a club hátsó bejáratát és bemegy onnan majd üzen ha bejutott és talált helyet. - Úgy néztem rá mint aki teljesen megőrült.
- Lili ugye tudod hogy nem egy James Bond filmben vagyunk?
- Ne már figyelj. Minden épületnek van hátsó bejárata. Te jobb vagy az ilyen lopakodásban mint én. Ráadásul te olyan apró vagy téged nehezebben vesznek észre. - Olyan mérgesen néztem rá ahogy csak tudtam. Utáltam ha a magasságommal jönnek az emberek. Nem vagyok kicsi egyáltalán!
-Teljesen normális magasságú vagyok. - Kértem ki magamnak. - A 162 centi az teljesen normálisnak számít.
- Jólvan.- hagyta rám . - de akkor is megkellene néznie valamelyikőnknek. Csak képzeld azt hogy egy filmben vagy valami kém. - Hmm...ez nem is olyan rossz dee....
- Mivan ha elkap egy biztonsági őr? Vagy nem találok semmiféle hátsó bejáratot?
- Akkor legalább tudjuk hogy nincs. Visszajössz és kivárjuk ezt a botrányosan hosszú sort. De legalább nézd meg. Légyszi! - Vette könyörgőre a dolgot.
- Rendben. - Mondtam egy nagy sóhaj kíséretében. Ez érdekes menet lesz. Kiléptem a sorból és elindultam a club melletti utca felé. A bejáratnál két King Kong nagyságú biztonsági őr állt, és próbált rendet tenni az őrjöngő tömegben és kék karszalagokat tett a lányokra. Végigmentem a club melletti utcán, de bejáratot sehol nem láttam. Aztán jobbra fordultam követve club falát. Ez reménytelen. Minek is hallgattam Lilire? Ennek semmi értelme. Már majdnem visszafordultam amikor megpillantottam a fal végén egy ajtót. Jackpot! Odarohantam de megálltam előtte. Gyorsan körbenéztem nem e ólálkodik valaki a környéken. Nagy levegőt vettem, magamban elszámoltam háromig és lenyomtam a kilincset. Zárva.
- A francba! - Ráütöttem az ajtóra , amit utólag már megbántam ugyanis iszonyúan elkezdett fájni az öklöm. Remek..nem csak hogy nem találtam használható bejáratot még ez is. Már felhagytam minden reménnyel amikor a szemem sarkábol megpillantottam egy ablakot a fal másik oldalán az ajtó mellett. Nyitva! Csak egy a baj..nem érem föl. Elkezdtem fölugrálni hátha látok vmit. Amennyire megtudtam állapítani az ablak alatt egy folyosó van. A következő ugrásnál megpróbáltam megkapaszkodni és sikerült is csakhogy nem tudtam magam fölhúzni az ablakig. Körülnéztem hátha rátudnék állni valamire. Mögöttem egy iszonyú szűk utca volt nem láttam semmi használhatót ami segítene. És akkor megpillantottam egy kukát. Nem a legjobb dee..egy próbát megér. Fogtam a kukát és valahogy odavonszoltam – inkább odatoltam- az ablak alá majd oldalra fektettem. Na igen most vagy felállok rá és akkorát tanyálok h betöröm a fejem, vagy feltudok mászni az ablakra. Óvatosan felléptem a kukára, megkapaszkodtam az ablakpárkányán majd nyögdécselve felhúztam magam, elöször az egyik, majd a másik lábammal másztam rá az ablakra. Huhh ez meleg volt. Oké akkor most lekellene ugornom. Körbenéztem a folyosón. Nagyon szűk volt elöl kétfelé ágazott és jobbra egymás mellett 2 ajtót is láttam. Öltöző?Lehet hogy....na nem. Pont az öltözőknél jukattam ki? Nagy levegőt vettem majd hosszasan kifújtam. Az a baj hogy nem túl sokat láttam mert már elég sötét volt és csak a folyosó két végén láttam egy lámpát. Olyan szűk volt itt a hely, hogy attól féltem ha leugrom, egyenesen nekicsapódok a falnak.
- Najó. Menni fog ez. - Suttogtam magam elé. Már kész voltam leugrani amikor hirtelen megszólalt egy hang.
- Hát te meg mit csinálsz ott? - Kérdezte a hang amitől annyira megijedtem, hogy egy vékony sikoly kíséretében leestem a párkányról, valamiire....vagy valakire.
- Jéézsom annyira sajnálom. Ne
haragudj én csak …. - kezdtem volna sűrű bocsánatkérésbe ám
amikor fölpillantottam egy csodálatos zöld szempár nézett
vissza rám, néhány szőke tincs belelógott a gyönyörű zöld
szemekbe. A pulzusom az egekbe szökött a gyomromban száz meg száz
pillangó kezdett el verdesni és azt hittem mindjárt elájulok.
Egy hang sem jött ki a torkomon. Patocska Olivér állt előttem a
tekintetével engem fürkészett.
- Semmibaj nem haragszom. Te jól vagy? - Kérdezte. Eltelt egy pillanat mire fölfogtam a szavait.
-Én...én..izé én csak...szóval..- Próbáltam keresni a szavakat de valahogy nem jutott eszembe egyetlen értelmes magyarázat sem arra mit kerestem egy ablakon guggolva aztán mért ugrottam rá mint valami félőrült.
- Tudod a bejárat elöl van a másik oldalon... - Mondta egy olyan mosoly kíséretében amitől lett egy enyhe szívrohamon.
- Igen tudom..én csak azt hittem hogy... - A pillantása lesiklott a Sorry I'm late-es pólómra, majd féloldalasan elmosolyodott.
- Nyugi tündérke még nem késtél el. - Mondta és rám kacsintott, amitől én még a saját nevemet is elfelejtettem.
- Bettiiii! Nemtudom mit vegyek fel. Segítenél? - Szólt ki Lili, a barátnőm és lakótársam a másik szobából. Amikor beértem a szobába Lili körül hatalmas ruha kupacok voltak csak úgy dobálta maga mögé a ruhákat és engem is eltalált egy fekete ujjatlan felsővel
- Abbahagynád? - Kérdeztem és visszadobtam neki a felsőt.
- Bocsi csak tényleg nemtudom mit vegyek fel. Szerinted melyik legyen? - Emelt fel két felsőt. Az egyik egy ujjatlan fekete rajta egy nagy arany kereszttel, a másik pedig egy szürke felső közepén egy nagy bagollyal. - A fekete. - Mutattam a keresztes felsőre.
- Én is erre gondoltam. - Mondta és a baglyos máris a padlón kötött ki.
- Nah készen vagy már? Még a végén elkésünk.
- Nem késünk el. Még több mint másfél óra van a koncertig. - Nézett az órájára.
- Igen de mi van ha eltévedünk? - Kérdeztem aggodalmasan. Még csak 1 hónapja költöztünk fel Budapestre ezért nem nagyon tudtam hogy mi hol van. Ráadásul 18 éves létemre a tájékozódási képességem egyenlő a nullával.
- Nem fogunk eltévedni. Megnéztem a térképen. - Forgatta a szemét. Ránéztem a falon lógó tükörre és sóhajtottam egyet. Valószínűleg ez lesz életem egyik legjobb estéje. Ha csak nem ájulok el azon nyomban amikor meglátom ŐT. Erre a koncertre már napok óta készülök. A Bytheway nevű fiúbanda olyan hirtelen és olyan gyorsan robbant be az országba hogy mire észbekaptam már kívülről fújtam a dalaikat és minden vágyam volt hogy találkozhassam velük. Különösen VELE.
- Jól vagy? - Nézett rám aggódva a barátnőm. - Kicsit mintha sápadt lennél.
- Csak nagyon izgulok.
- Azt elhiszem. De lehet hogy igazad van és el kellene már indulnunk. Mivel ez az első koncertjük biztos vagyok benne hogy óriási tömeg lesz és én a színpad előtt akarok állni. Gyorsan megcsinálom a sminkem és mehetünk. - És már rohant is a fürdőszobába a sminkes táskájával. Ami az én sminkelésemet illeti az kiterjed a szempillaspirálig meg a szájfényig. Néha napján kihúzom a szemem feketével de ennyi. Fölkaptam a táskámat az akasztórol és idegesen néztem a telefonom kijelzőjére.
- Lili légy szíves! Nem vagy még kész?
- Jolvanmár mehetünk.- Rontott ki a fürdőszobából. Göndör fekete haját copfba fogta és a füstös sminkjével eszméletlenül nézett ki. Mint mindig. Lementünk az albérletünk elötti buszmegállóba és amíg vártuk a buszt körülbelül minden második másodpercben az órát figyeltem. Aztán egy örökkévalóságnak tűnő idő után leszálltunk azon a helyen ahol Lili szerint lennie kell a clubnak.
- Najó akkor most merre? - Kérdeztem körbefordulva, mert én sehol nem láttam semmiféle clubot se arra utaló kiírást sehol.
- Öhhmm...elvileg...erre...- Mondta Lili miközben folyamatosan a GPS-t nézte a telefonján és úgy forgott körbe körbe mint egy idióta. - Jah nem várj..erre.- Indult meg előrefele határozott léptekkel.
- Azt mondtad hogy tudod merre kell menni. - Mondtam neki szemrehányóan.
- Úgy is van. Odafogunk érni ne aggódj. Körülbelül fél óra gyaloglás után még mindig nem voltunk ott és kezdtem kétségbe esni.
- Lili..tutira itt kellene lennie valahol?
- Igen csak....izé... - Kezdte zavartan.
- Mi az?- Kérdeztem félve.
- Ne borulj ki..de..egy megállóval elöbb szálltunk le a buszról. - Vetettem rá egy megsemmisítő pillantást és már nyitottam a szám hogy leszidjam.
- De a jó hír – előzött meg , hogy most már tényleg mindjárt ott vagyunk. - Körülbelül öt perc múlva egy hatalmas tinilányokból álló sort vettünk észre a Silver Lights nevű club előtt.
- Na! Mondtam hogy ide érünk. - Közölte büszkén a barátnőm. Felháborodottan fordultam felé.
- De nem időben! Vagy ezren vannak előttünk. Még a közelükbe sem leszünk a színpadnak! - Kiabáltam rá. Nem válaszolt csak összecsücsörített szájjal gondolkozott valamin majd, fény csillant a szemében és boldogan felém fordult.
- Elmondom mi legyen. Egyikőnk itt marad biztos helyen a sorban. A másikunk pedig-jelentőségteljesen rám nézett – elmegy megkeresni a club hátsó bejáratát és bemegy onnan majd üzen ha bejutott és talált helyet. - Úgy néztem rá mint aki teljesen megőrült.
- Lili ugye tudod hogy nem egy James Bond filmben vagyunk?
- Ne már figyelj. Minden épületnek van hátsó bejárata. Te jobb vagy az ilyen lopakodásban mint én. Ráadásul te olyan apró vagy téged nehezebben vesznek észre. - Olyan mérgesen néztem rá ahogy csak tudtam. Utáltam ha a magasságommal jönnek az emberek. Nem vagyok kicsi egyáltalán!
-Teljesen normális magasságú vagyok. - Kértem ki magamnak. - A 162 centi az teljesen normálisnak számít.
- Jólvan.- hagyta rám . - de akkor is megkellene néznie valamelyikőnknek. Csak képzeld azt hogy egy filmben vagy valami kém. - Hmm...ez nem is olyan rossz dee....
- Mivan ha elkap egy biztonsági őr? Vagy nem találok semmiféle hátsó bejáratot?
- Akkor legalább tudjuk hogy nincs. Visszajössz és kivárjuk ezt a botrányosan hosszú sort. De legalább nézd meg. Légyszi! - Vette könyörgőre a dolgot.
- Rendben. - Mondtam egy nagy sóhaj kíséretében. Ez érdekes menet lesz. Kiléptem a sorból és elindultam a club melletti utca felé. A bejáratnál két King Kong nagyságú biztonsági őr állt, és próbált rendet tenni az őrjöngő tömegben és kék karszalagokat tett a lányokra. Végigmentem a club melletti utcán, de bejáratot sehol nem láttam. Aztán jobbra fordultam követve club falát. Ez reménytelen. Minek is hallgattam Lilire? Ennek semmi értelme. Már majdnem visszafordultam amikor megpillantottam a fal végén egy ajtót. Jackpot! Odarohantam de megálltam előtte. Gyorsan körbenéztem nem e ólálkodik valaki a környéken. Nagy levegőt vettem, magamban elszámoltam háromig és lenyomtam a kilincset. Zárva.
- A francba! - Ráütöttem az ajtóra , amit utólag már megbántam ugyanis iszonyúan elkezdett fájni az öklöm. Remek..nem csak hogy nem találtam használható bejáratot még ez is. Már felhagytam minden reménnyel amikor a szemem sarkábol megpillantottam egy ablakot a fal másik oldalán az ajtó mellett. Nyitva! Csak egy a baj..nem érem föl. Elkezdtem fölugrálni hátha látok vmit. Amennyire megtudtam állapítani az ablak alatt egy folyosó van. A következő ugrásnál megpróbáltam megkapaszkodni és sikerült is csakhogy nem tudtam magam fölhúzni az ablakig. Körülnéztem hátha rátudnék állni valamire. Mögöttem egy iszonyú szűk utca volt nem láttam semmi használhatót ami segítene. És akkor megpillantottam egy kukát. Nem a legjobb dee..egy próbát megér. Fogtam a kukát és valahogy odavonszoltam – inkább odatoltam- az ablak alá majd oldalra fektettem. Na igen most vagy felállok rá és akkorát tanyálok h betöröm a fejem, vagy feltudok mászni az ablakra. Óvatosan felléptem a kukára, megkapaszkodtam az ablakpárkányán majd nyögdécselve felhúztam magam, elöször az egyik, majd a másik lábammal másztam rá az ablakra. Huhh ez meleg volt. Oké akkor most lekellene ugornom. Körbenéztem a folyosón. Nagyon szűk volt elöl kétfelé ágazott és jobbra egymás mellett 2 ajtót is láttam. Öltöző?Lehet hogy....na nem. Pont az öltözőknél jukattam ki? Nagy levegőt vettem majd hosszasan kifújtam. Az a baj hogy nem túl sokat láttam mert már elég sötét volt és csak a folyosó két végén láttam egy lámpát. Olyan szűk volt itt a hely, hogy attól féltem ha leugrom, egyenesen nekicsapódok a falnak.
- Najó. Menni fog ez. - Suttogtam magam elé. Már kész voltam leugrani amikor hirtelen megszólalt egy hang.
- Hát te meg mit csinálsz ott? - Kérdezte a hang amitől annyira megijedtem, hogy egy vékony sikoly kíséretében leestem a párkányról, valamiire....vagy valakire.
- Jéézsom annyira sajnálom. Ne
haragudj én csak …. - kezdtem volna sűrű bocsánatkérésbe ám
amikor fölpillantottam egy csodálatos zöld szempár nézett
vissza rám, néhány szőke tincs belelógott a gyönyörű zöld
szemekbe. A pulzusom az egekbe szökött a gyomromban száz meg száz
pillangó kezdett el verdesni és azt hittem mindjárt elájulok.
Egy hang sem jött ki a torkomon. Patocska Olivér állt előttem a
tekintetével engem fürkészett.- Semmibaj nem haragszom. Te jól vagy? - Kérdezte. Eltelt egy pillanat mire fölfogtam a szavait.
-Én...én..izé én csak...szóval..- Próbáltam keresni a szavakat de valahogy nem jutott eszembe egyetlen értelmes magyarázat sem arra mit kerestem egy ablakon guggolva aztán mért ugrottam rá mint valami félőrült.
- Tudod a bejárat elöl van a másik oldalon... - Mondta egy olyan mosoly kíséretében amitől lett egy enyhe szívrohamon.
- Igen tudom..én csak azt hittem hogy... - A pillantása lesiklott a Sorry I'm late-es pólómra, majd féloldalasan elmosolyodott.
- Nyugi tündérke még nem késtél el. - Mondta és rám kacsintott, amitől én még a saját nevemet is elfelejtettem.
