35.fejezet

35.fejezet

 A 21.születésnapomon semmi különöset nem terveztem. Bár Lili vagy egy órát papolt nekem arról, hogy már Amerikában is felnőttnek számítok, és hogy ezt egy hatalmas bulival kell megünnepelni,de nekem bőven elég lett volna egy kisebb ünneplés Lilivel, Bencéékkel, és természetesen Olival, akivel már 2 és fél éve töretlen a kapcsolatunk. Mikor pizsamában kiléptem a nappaliba, Lili egy hatalmas tányér juharszirupos,epres palacsintával a kezében vigyorogva nézett rám.
- Boooooldooooooooog 21.szülinapooooooot! - Énekelte vigyorogva. Megöleltük egymást és miután együtt megettük a palacsintát odaadta az ajándékát is ami egy gyönyörű ezüst karkötő volt, rajta különböző kis medálokkal. Mindig akartam ilyen karkötőt, amire mindig vehetek újabb medált, ha történik valami fontos dolog
. - Ez....ez egyszerűen gyönyörű Lili! Annyira köszönöm. - Öleltem meg szorosan.
 - Nagyon izgultam hogy tetszeni fog e. Az e-bayről rendeltem. - Mondta vigyorogva. - Még ez is a tiéd. - Adott oda egy borítékot.
 - Mért írtál nekem levelet? - Néztem rá csodálkozva - Nem én írtam. - Felelte mosolyogva.
 - Oh. - Mondtam és már ki is nyitottam. A borítékban egy fehér papírlapon egyetlen mondat állt, Olivér félreismerhetetlen kézírásával.: „There was a place where i fell for you 'cause you fell for me.”
 - Hát ez nagyon cuki de.....mit is akar jelenteni? - Nézte Lili a lapot, miután mindketten felolvastuk hangosan.
 - Fogalmam sincs. Mármint....ez valamiféle utalás valamire vagy..? - Találgattam a papírlapot nézve.
- Uhh ez tutira valami rejtvény! - Lelkesült fel Lili. - Szóval van egy hely ahol beléd estem, mert te belém estél? - Gondolkodott hangosan.
 - Arról a helyről van szó ahol belém szeretett? Honnan tudjam hogy hol volt akkor amikor belém szeretett?
 - De itt az is van hogy azért mert te belém szerettél. Vagyis ezen a helyen...várjunk lehet hogy ezt szó szerint is lehet érteni. Úgyértem amikor először találkoztatok akkor szó szerint rá estél.
 - Akkor most menjek el a Silverbe? De hát az ilyenkor nincs is nyitva! - Csóváltam a fejem.
- Hát szerintem a Silver a megoldás. Vagy tudsz jobbat?
- Nem. - Ismertem be.
 - Akkor nyomás! - Nézett rám vigyorogva, mire én fölpattantam, sietve átöltöztem és már be is szálltam a kocsimba amit anyától kaptam a születésnapomra. Már múlthónapban odaadta és köszönhetően Olinak, hamar megtanultam kezelni. Mikor odaértem a Silverhez, egyenesen a bejárati ajtóhoz indultam. Csakhogy az zárva volt. Tudtam. Akkor mégis hogyan jussak be? Hogy gondolta ezt Oli? Vagy nem is erre gondolt? De hát ezen a helyen találkoztunk először. Ez volt az a hely ahol én ráestem az ablakból mint egy idióta. Várjunk csak....az ablak. Lehet hogy pontosan odakell mennem? Vagyis másszak be az ablakon? Újra? Najó már annyira de annyira kiváncsi voltam hogy mi ez az egész, hogy rögtön nekiindultam az épület hátsó részéhez. Aztán odaértem az ismerős ablakhoz. Körülnéztem és megláttam magam mellett az öreg, rozsdázs kukát, amit az ablak alá vonszoltam és ráálltam, majd nagy nehezen felszenvedtem magam a párkányra. - Huhh..hát..fenn vagyok. - Mondtam az üres folyosónak. - Már csak lekellene ugornom. - Mondtam feszengve. Csakhogy a legutóbbi alkalommal Oli elkapott. Most viszont valóban egyedül kell lebénáznom magamat a párkányról. - Najó 3-ra. - Suttogtam magam elé. - 1...2....3. - Amint kimondtam leugrottam a párkányról és a padlón érkeztem. - Hahh. Nem is volt nehéz. - Vigyorogtam és visszanéztem az ablakra ahonnan leugrottam. Aztán rájöttem, hogy most ugyan itt vagyok, na de hogyan tovább. Körülnéztem és a lábam elött a földön megláttam egy újabb borítékot. Fölvettem, kihajtogattam a fehér lapot, amin ez állt: „That drunk kiss which changed everything”. Klassz. Egy újabb rejtvény. Azonban ezek után már nem volt nehéz rájönnöm, hogy a szilveszteri csókunk a megfejtés. Ami csakugyan itt volt a Silverben. Végigmentem a folyosón,be a terembe, ami teljesen üres volt. Vajon Oli beszélt valakivel hogy befogok törni a helyre? Nagyon remélem hogy igen mert lenne egy pár kérdésük ha valaki meglátna. Odamentem a színpad közepére, ahol egy újabb borítékot pillantottam meg. Kihajtogattam, és egy levelet találtam benne, meg egy másik papírt, amire vastag betűkkel egyetlen szó volt írva. : „Will”. Hát ez meg mit a fenét jelent? Szétnyitottam a lapot és elolvastam a rajta lévő mondatot.” Where It all begin.” - Na kössz. - Mondtam hangosan. Ahol minden kezdődött....de hát ez sok hely lehet. Nem lehet itt a Silverben hiszen itt nincs több levél. Akkor viszont...az iroda! Ez komoly? Most menjek el ez irodába? És ha oda érek mit mondjak Andrásnak, hogy mit csinálok? Mikor beültem a kocsiba, magam mellé tettem az eddig megtalált borítékokat. Mégis mit akar jelenti az az egy szó hogy Will? Vagyis...lehet hogy az irodában fogok találni még egy szót? Az is lehet hogy egy egész mondatra való szót rejetett el a város különböző pontjaira? Miután leparkoltam, kiszálltam a kocsiból és bekopogtam az irodába.
 - Szia András! Mielőtt megkérdeznéd hogy mit keresek itt elmondom hogy fogalmam sincs. - Néztem a volt főnökömre miután ajtót nyitott.
 - Semmigond. Oli mondta hogy jönni fogsz.
- Tényleg? És azt nem mondta hogy...úgyértem nem célzott arra hogy esetleg mit, vagy hol kell keresnem, az izé...- Makogtan össze vissza.
 - Nem, nem mondott semmit. De nyugodtan nézz körül, hogy megtaláld a...szóval amit keresel. - Mondta a pillantását elkapva az enyémről. Volt egy sejtésem, hogy pontosan tudta hogy mit keresek. Körülnéztem az irodában, de sehol semmi. Végigmentem a folyosón, be abba a szobába, ahol régen az asztalom volt. Az asztalomon megpillantottam a borítékot. Izgatottan léptem oda és hajtogattam szét a papírt.” Sometimes love needs a little help.” Hát ez meg..ez..mégis mit jelent? Homlokráncolva néztem a borítékban maradt papírra. Vastag fekete betűvel, megint csak egyetlen szó állt rajta:” You.” Hát oké, akkor most hogyan tovább? Beültem a kocsiba és rengeteg ideig gondolkodtam hogy mire utalhat a papíron lévő mondtat, de nem jutottam semmire, ezért hazafelé vettem az irányt, hátha Lili rájön a dologra. Mikor benyitottam Ya Ou nevetve járkált a házban a hátán csimpaszkodó Lilivel.
- Sziasztok!
 - Uhh uhh na mond már! Ugye a Silverbe kellett menned. Ott volt Oli? Mit kaptál tőle? - Mászott le Ya Ou hátáról és sietett oda hozzám.
 - Hát..ami azt illeti nemtudom. - Nevettem fel.
 - Boldog szülinapot Betti!. - Jött oda hozzám Ya Ou és két puszit adott az arcomra.
- Köszi.- Mosolyogtam rá. - Figyeljetek srácok..tudnátok segíteni? Elakadtam. - Néztem rájuk elhúzva a számat.
- Mivel? - Kérdezte Lili, Mire odaadtam nekik a levelet és elmondtam nekik hogy hol találtam meg őket, és hogy minden mondat egy helyszínre utal, ahol a következő levelet találom, meg egy szót.
 - Akkor a Sometimes love needs a little help is valami helyszínre utal? - Nézett rám elgondolkodva Lili.
 - Ahha csak fogalmam sincs hogy mire. - Csóváltam a fejem. Mindketten Ya Oura néztünk, aki a falat bámulta.
 - Ya Ou..? - Nézett Lili a barátjára egyik szemöldökét felhúzva.
 - Hm? - Pislogott ártatlanul Ya Ou.
 - Na ki vele. - Tette csípőre a kezét Lili.
 - Én nemtudok semmiről. - Emelte fel védekezően mindkét kezét.
 - Ya Ou Feng! Ha tudsz valamit, márpedig biztos vagyok benne hogy tudsz , szóval bökd ki. - Nézett rá Lili szigorúan, mire Ya Ou felsóhajtott.
 - Oké, de ezt egyedül kéne megfejtened. - Nézett rám rosszallóan. - Szóval amikor Olival szenvedtetek egymáson, akkor...hát kénytelen volt pár...külső tényező is segíteni és tanácsot adni. Ennyit mondhatok.
- Vagyis...azok a külső tényezők ti voltatok nem? Nálad van a boríték? - Kérdeztem tőle.
 - Nem, nincs nálam. - Mondta határozottan Ya Ou.
 - Akkor vagy Sziki, vagy Bence. - Gondolkodtam hangosan. - De akkor melyiküknél lehet? Talán...- Kezdtem, amikor eszembe jutottak régen a beszélgetések Bencével. Most hogy visszagondolok, mindig megpróbált engem Olihoz terelni, kibékíteni minket amikor összevesztünk. Most hogy így visszatekintek, Bence,olyan volt mint a filmekben az a mellékszereplő, akiről a film végén kiderül, hogy az összes szálat ő mozgatja. - Indulok! - Jelentettem mi de aztán megtorpantam és kérdőn Ya Oura néztem. - Te ezek szerint tudod hová vezet ez az egész? Tudod mi az ajándékom? - Ya Ou bólintott. - És nagyon jó? - Kérdeztem vigyorogva. - Újabb titokzatos bólintás. Kimentem a kocsimhoz és meg sem álltam Bence és Panni lakásáig. Mikor becsöngettem Panni nyitott ajtót.
 - Szia Betti! Boldog szülinapot! - Ölelt magához. - Este átmegyünk hozzátok
- Köszi, és igen tudom már várom, viszont most...Bence itt van?
- Ahha. Bence! - Kiáltott hátra a válla fölött Panni. - Betti van itt.
 - Szia Betti! Boldog szülinapot! - Jelent meg vigyorogva az ajtóban Bence.
- Köszi. Figyelj...ez hülyén fog hangzani és lehet hogy tévedek, de nincs nálad véletlenül egy...levelem? - Kérdeztem, mire Bence sokatmondóan elmosolyodott.
 - Gyere be! - Mondta, mire bementem és követtem a nappaliba. A szekrényről fölvett egy borítékot és elém lépett. - Gyorsan ideértél. Azt hittem tovább fog tartani mire kitalálod, hogy hozzám kell jönnöd.
- Ami azt illeti, nem is találtam volna ki ha Liliék...mármint Lili nem segít.
- Vagyis Ya Ou elmondta. - Nevetett fel.
 - Hát...igen de csak célzott rá.
 - Semmigond, Lili néha nagyon....határozott tud lenni, gondolom Ya Ou nem akart kockáztatni hogy magára haragítsa. A lényeg hogy kitaláltad és eljöttél ide. - Mondta és felém nyújtotta a borítékot.
 - Köszi. Úgyértem...köszi mindent. - Mosolyogtam rá miután elvettem tőle a borítékot. Bence megértette hogy mit köszöntem meg, mosolyogva bólintott és megölelt. - Akkor majd este találkozunk. - Fordultam Bence és Panni felé, aztán beszálltam a kocsiba és kinyitottam a borítékot. A papíron ezúttal ez állt: „it's where i have the best nights and mornigs when you sleep next to me.” Alatta a másik papíron a fekete betűkkel, a „Me” szó volt. Ez a hely, nem lehet más, mint Oli lakása, ahol a saját lakásomon kívül a legtöbb időt töltöttem. Mikor odaértem, nem léptem be rögtön. Nagy levegőt vettem, aztán lassan kinyitottam az ajtót. Beléptem a tökéletesen tiszta lakásba, aztán megpillantottam a nappaliban lévő asztalon egy üzenetet. " Kövesd a tulipánokat" állt a papíron. Lenéztem és a földön megláttam egy csomó tulipánt végig, a folyosón. Még egyszer régebben említettem neki hogy nem szeretem a rózsát mert szerintem túlértékelik és nagyon, nagy klisé. Azt is mondtam neki hogy a tulipán mindig is a kedvenc Virágaim közé tartozott. Miközben végigmentem a folyosón, felvettem a földről az összes tulipánt. A tulipánok kivezettek a hátsó ajtón, ki a kis kertbe, ahol megláttam Olit, aki nekidőlt a kertben lévő egyetlen fának, és gitárja a vállára volt akasztva. Amint észrevette hogy ott állok, kezemben a tulipánokkal, mosolyogva és nagyon kiváncsian, szája félmosolyra húzódott, aztán megpengette a gitárját, és elénekelte a Outlaws című számot. A szám végére már teljesen könnyes volt a szemem. Aztán Oli elémlépett, megfogta a kezem és mélyen a szemembe nézett.
- Nézd, ami azt illeti, már egy ideje gondolkodom,rajta, hogy amikor eljön ez a pillanat akkor,majd mit mondjak. Már több különböző beszédet is megterveztem a fejembe, de most egy szó sem jut belőlük eszembe, úgyhogy kénytelen leszek improvizálni. Betti, amint megláttalak, tudtam hogy van valami benned, amit eddig kerestem, valami ami kell az életembe. Nem tudtam kiigazodni rajtad, az őrületbe kergettél az elejétől kezdve. Még soha életemben nem éreztem így senki iránt és tudom hogy ez az érzés irántad sosem fog csillapodni. Te vagy a legjobb részem, a legjobb dolog vagy ami valaha történt velem. Szeretlek! - Mondta aztán megcsókolt. - Miután egy pillanat múlva elhúzódott tőlem, még akkor is kábultan néztem rá, egyszerűen nem találtam a szavakat, fogalmam sem volt hogy mit mondjak. Nem értettem, hova akar kilyukadni.
 - Megtaláltad az összes borítékot. Megvannak a szavak?
- Igen..- Feleltem zavartan és előhúztan a zsebemből a három,papírt. - De ezt most nem értem. Mit jelent az hogy Will you me? Kihagytam egy borítékot, vagy..- Töprengtem hangosan, ám bennem akadt a szó, amint megláttam hogy Oli féltérdre ereszkedett Előttem.
- Egy szó kimaradt. - Nézett rám, és felém mutatott egy papírlapot, amin a "marry" szó ált. Vagyis összerakva Will you marry me? Ez...ez..most halálosan komoly? Leesett állam bámultam az elöttem térdelő Olira, aki a zsebéből egy ékszeres dobozt húzott elő.
- Jézusom..-,Suttogtam.
- Mit mondasz Bárdy Bettina? Leszel a feleségem? - Nézett rám, én pedig nem lélegeztem sokkoltam álltam előtte gondolkodtam, hogy nem e álmodom e ezt az egészet. Aztán ahogy belenéztem Oli szemébe, amiből csak úgy sugárzott a szerelem és az odaadás, rájöttem hogy ez bizony a valóság.
- Leszek hát persze hogy leszek! Igen!
- Igen? - Kérdezte mintha nem hinne a fülének.
- Igen! - Mondtam, aztán Oli felállt, magához szorított és hosszasan megcsókolt. Mikor elhúzódtunk egymástól Oli feltette az ujjamra a csillogó gyémánt ékszert. Még soha nem láttam ennél szebb gyűrűt.
 - Oli..ez..ez egyszerűen gyönyörű! - Mondtam kipislogva a szememből a könnyeket.
- Boldog szülinapot! - Suttogta, aztán újra magához húzott, és megcsókolt. Az első csókom menyasszonyként. Mennyaszony vagyok. Te jó ég férjhez megyek.
***
- És itt az ünnepelt! Vagyis..,.az ünnepeltek. - Kiáltott Sziki amint beléptünk Olival a lakásunk ajtaján. Mindenki füttyögött meg tapsolt.
- Áááá! Igent mondtál? Ugye igent mondtál? Hát persze hogy igent mondtál. Mutasd azt a gyűrűt! - Szaladt oda hozzám,Lili.
- Te is tudtad? - Kérdeztem a barátnőmtől.
- Kiszedtem Ya Oubol miután elmentél. - Legyintett. - Uram atyám hiszen ez gyönyörű!
 - Lili hadd nézzem én is! - Furakodott oda Panni.
- Héé én is látni akarom!- Jött hozzánk Zsófi. - Nahát! Hiszen ez majdnem olyan szép mint az én eljegyzési gyűrűm. - Ámélkodott, mire Sziki megköszörülte a torkát. – Azt mondtam, majdnem. - Nézet a férjére Zsófi.
- Nah akkor amíg a lányom kicsodálkozzák magukat, addig mi mehetünk csomagolni. - Dörzsölte össze a kezét Ya Ou.
- Minek akarsz te csomagolni? - Nézett rá Lili.
- Legénybúcsú lesz. Irány Las Vegas! - Mondta, mire a fiúk felnevettem és úgy tűnt támogatják az ötletet.
 - Elfogtok menni Las Vegasba egy legénybúcsú miatt? - Néztem rájuk rosszallóan. - Nem támogatom.
- Ahogy én sem. - Bólintott Panni. Zsófi is egyetértett vele, Lili pedig szúrós tekintettel nézett Ya Oura.
 - Nyugi lányok nem megyünk Las Vegasba. - Nyugtatott meg minket Bence. - Viszont legénybúcsút tényleg kell tartanunk. Bízzátok rám, nagyrészt Szikiét is én szerveztem.
 - Fiúk még az időpontot sem beszéltük meg. - Forgattam a szemem.
- Az ilyesmit időben kell elkezdeni szervezni.
- Igazatok van. - Bólintottam. - Már most el kell kezdem keresni a tökéletes menyasszonyi ruha után.
 - Uhh menjünk be az összes szalonba Budapesten. És még más város szalonjaiban is megnézhetjük úristen de izgi! - Kiáltott Lili. Azthiszem ez volt az a pillanat amikor rájöttem, hogy valóban véglegesen felnőttem és az esküvőmet tervezem.
 ***
- Csodálatosan nézel ki. - Szipogta Lili, ahogy rám nézett az apró szobában.
- Ne sírj Lili, vagy én is sírni fogok. - Mondtam és letöröltem egy könnycseppért a szempillámról.
- Sajnálom. Te vagy a legszebb menyasszony akit valaha is láttam. - Mondta rám pislogva. - Tudom hogy anyukád már elöbb adott valami régit. - Mutatott a nyakamba lógó nyakláncra amit az elöbb anya sírva adott oda. - Én pedig adok valamit ami kék és kölcsönbe van. - Mondta aztán a retiküljéből elővett egy hajtűt, amit kék kristályos virág díszített. - Emlékszel rá?
- Hát persze. El sem hiszem hogy még megvan. - Mondtam, mert már ezer éve nem láttam ezt a hajtűt, amit Lilivel még általános iskolában találtunk és eldöntöttük hogy mindkettőnk hajában ez lesz az esküvőjén. Lili a hajamba csúsztatta az apró ékszert aztán szorosan átölelt. - Nagyon szeretlek!
- Én is téged Lili! - Szipogtam.
 - Na elég ebből. Mit rinyálunk itt mint két kislány? Még a végén elmosódik a sminkünk.
 - Igaz. - Nevettem fel. Amikor elindultam az oltárhoz és végignéztem Anyán, a családomon, Bencééken, a koszorúslányaimon kocsit ideges lettem. Aztán megpillantottam az oltárnál Olit, aki engem bámult és úgy nézett rám, mint aki soha nem volt még ilyen boldog mint ebben a pillanatban. A pap beszéde közben nem engedtük el egymás tekintetét és amikor az igenekhez értünk, olyan határozottan mondtam ki, mint még soha semmit. Ráhúztuk egymás ujjára a gyűrűt, és megcsókoltuk egymást, ezzel megpecsételve a házasságunkat
. ***
- Jesszusom az ég világon semmi nem jön rám! - Kiabáltam ki dühösen a szobából.
 - Tündérem, már így is késben vagyunk. Ya Ou az előbb hívott. Lili tiszta ideg hogy még nem vagy ott.
 - Gondoltad volna hogy ilyen hamar megkéri Lili kezét?- Kérdeztem tőle, miközben az egytlen alkalmi ruhámat húztam magamra, ami felment rám.
 - Hát azok után, hogy a mi esküvőnkön Lili kapta el a csokrot...én nem lepődöm meg. Na ki jönnél végre? - Kérdezte, mire szégyenlősen kiléptem a tapadós kék egyberuhában. - Gyönyörű vagy. - Mondta,megcsókolt, aztán letérdelt és megpuszilta a pocakomat. - Hogy vagyunk odabent? - Kérdezte a hasamtól, mire automatikusan én is megsimogattam a kidomborodott pocakomat. - Még mindig nem mozdul?
- Nem, Oli és még egy ideig nem is fog. Ahhoz még túl kicsi. - Mondtam a hasamat simogatva. Mikor Kiderült hogy terhes vagyok egy kicsit Megijedtem, de aztán nagyon örültem neki. Bencéék szintén örültek, Oli teljesen felpörgött a hír hallatán, és mindent megtett higy megkönnyítse számomra a terhességet, Lili oda és visszavolt és természetesen Kijelentette hogy ő és Ya Ou lesznek a keresztszülők, anya pedig aggódott hogy ilyen gyorsan,vágunk bele a dolgokba. Először kicsit megilletődött, hogy alig 23 évesen teherbe estem, de aztán már örült hogy boldog vagyok és érkezik az első unokája. Az,oltárnál Lili mellett állva, a könnyeimmel küszködtem, ahogy Lilire és Ya Oura néztem. Ya Ou súgott valamit Lili fülébe, amitől Lili elkezdett kuncogni , és nem bírta abbahagyni, mire Ya Ou is nevetett, ezzel félbeszakítva a pap beszédét. Már az egész templom visszhangzott Ya Ou és Lili nevetésétől, mire én is és sorban az összes vendég nevetni kezdett. Az egész templom, a papot is beleértve röhögött és még csak nem is tudtuk hogy min.
 - Mi olyan vicces? - Súgtam Lilinek.
 -Ya Ou mondott valamit a nászutunkról.- Mondta még mindig nevetve.
 - Van egy olyan érzésem, hogy erről nem akarok többet tudni. - Válaszoltam kuncogva.
 - Khhm...ha mindenk..ki örülte magát, folytathatjuk a szertartást. - Mondta a pap, mire nagy nehézségek árán, de sikerült mindenkinek lehiggadnia.
- Juhúú Lili Feng lettem! - Kiáltotta ki Lili a limuzin ablakán amikor a kocsi elindult. Néztem ahogy a legjobb barátnőm elhajt a férjével. Mintha csak tegnap lett volna hogy Lilivel felköltöztünk Budapestre. Most meg már mindketten férjnél vagyunk,és én az első gyerekemmel vagyok terhes.
 ***
Megterítettem az kerti ebédlőasztalt és összeszedtem a kertből a gyerekjátékokat, aztán betettem őket a játékos ládába.
 - Tündérem Bencéék és a többiek mindjárt itt vannak. - Lépett ki Oli karjában a kisfiammal, Olivér juniorral, aki nemrég múlt 3 éves és olyan hiperaktív volt hogy alig lehetett megfékezni.
 - Az asztalt megterítettem, a hús még a sütőben, a desszerttel hogy állsz?
- Kicsit tovább tartott mint gondoltam, ugyanis junior folyton megakarta magának szerezni a krémet.
 - Szóltam Dávidnak hogy amíg mi elkészülünk vigyázzon juniorra. Hol van ez a gyerek? - Forgolódtam a,legidősebb fiamat keresve.
 - Dávid! - Kiabált föl az emeletre Oli, mire a,fiam egyszál gatyában, álmos fejjel, kócos hajjal lejött az emeletről.
 - Mi az? - Ásított.
 - Úgytudom anyád Megkért hogy vigyázz juniorra, amíg mi csináljuk az ebédet.
- Nem hallottam.
- Egy frászt. Most szépen felmész magadra veszel valamit, mindjárt itt lesznek a többiek,mégis hol érzed magad fiam?
 - Anya még csak,most keltem fel muszáj kiabálnod? És nem vigyázhatna juniorra Molli?
 - A húgod a szobáját rakja rendbe. Jó lenne ha példát vennél tőle. Attól hogy 17 éves vagy,még ugyanúgy meg kell csinálnod a kötelességeidet. - Mondtam, mire Dávid segélykérően az apjára nézett.
 - Hallottad anyádat. - Nézett rá szigorúan Olivér, mire Dávid az orra alatt mormogva valamit fölment a lépcsőn.
 - Anya rendbe raktam a szobámat. - Jött le a lépcsőn a 14 éves Molli.
- Rendben kicsim. Kivinnéd ezt az asztalra ha megkérlek? - Adtam a kezébe egy kancsó limonádét.
 - Persze. - Köszönöm.
- Hihetetlen. Napról napra jobban hasonlít rád tündérem. - Lépett mögém Oli a lányunkat figyelve aki hosszú szőke hajával, kék szemeivel, fehér bőrével valóban úgynézett ki akárcsak én. Csöngettek Oli pedig beengedte a házba Szikit, Zsófit és a legkisebb lányukat Vivit. Vivi egyidős volt Mollival és nagyon jól kijöttek egymással.
- Sziasztok! Milyen volt az út? Hol van Marci? - Kérdeztem tőlük.
 - Sajnos nem tudott jönni, mert holnap vizsgázik. - Felelte Sziki.
 - Tényleg? Akkor sok sikert neki! - Mosolyogtam. Öt perccel Később megérkeztek Bencéék is a 12 éves lányukkal Majával. Panni hasa már szépen dudorodott így az 5.hónap tájékán. Már csak Liliék hiányoztak.
 - Jajj Junior úgy nő mint a gomba! Hogy bírjátok ilyen lazán a két tinédzser mellett még ezt a kis csöppséget is? - Kérdezte Panni, miközben az Olivér ölében ülő Junior pofiját simogatta.
 - Ez egyszerű Junior miatt fiatalabbnak érezzük magunkat. Nagyon jó érzés újra babázni. - Feleltem mosolyogva.   Az ajtó kitárult,mire belépett rajta Lili, Ya Ou, Arina, a 15 éves lányuk és az ikerfiaik a 7 éves Dan és Nao.
- Ya Ou kint hagytad a táskát? Mondtam hogy hozd mert abban van az összes cucc!
- Milyen összes cucc Cica? És akkor ezekbe mik vannak? – Mutatta fel Ya Ou a kezében lévő két táskát.
 - Hát az meg a többi. – Válaszolt Lili. – Szasztok! – fordult felénk mosolyogva. – Hát hogy van a keresztfiam? –Mondta és elvette Oli kezéből Juniort.
- Arina behoznád azt a táskát anyádnak ha megkérlek? – Nézett Ya Ou a lányára, aki apja mandulavágású szemét és bőre barnaságát örökölte, ám anyukája fekete hullámos haját és tempreamentumát. Arina szemforgtava kiment az ajtón a táskáért.
- Nao, Dan! Nehogy leszedjétek azt a vázát nekem, halljátok? Azonnal tegyétek vissza! Az nem focilabda.- Szólt rá a fiaira Lili. – Ya Ou szólj már rá a fiaidra.
 - Persze ilyenkor az én fiaim.- Csóválta a fejét Ya Ou.
 - Csá Ya Ou bácsi mi a helyzet? – Jött oda Dávid és lepacsizott Ya Ouval.
 - Dávid…te hogy nőttél meg ekkorára,mióta utoljára láttalak? Kész férfi vagy már. – Ámuldozott Lili.
- Kösz Lili néni. – Húzta ki magát Dávid.
 - Néni? Mit is beszéltünk meg erről? – Vágott felháborodott arcot Lili.
- Jah..úgyértem Lili. – Javította ki magát Dávid.
- Nem tudom hogy ezt kellett e behoznom, de csak ezt találtam, a kocsiban úgyhogy gondolom ez az...-Mondta Arina,aztán amikor fölnézett elejtette a táskát,majd zavartan kapta fel a földről és adta oda az apjának.
 - Szia Arina! Mizújs? – Állt meg előtte karba tett kézzel a fiam. Így egy jó két fejjel magasabb volt Arinánál, aki először mintha kicsit zavartnak látszott volna, aztán összeszedte magát és azzal a határozott tekintettel nézett amit az anyja már a tökélyre fejlesztett.
 - Semmi különös. – Felelte aztán az anyjához fordult. – Odamegyek Molliékhoz.
- Menj csak. – Legyintett Lili. Míg a fiúk a nappaliban ülve a beszélgettek és a gyerekekre vigyáztak, addig mi Panniékkal csacsogtunk a konyhában.

- És mit gondolsz fiú lesz vagy lány? - Simogatta meg Panni hasát Zsófi.

 - Bence nagyon fiút szeretne. Én is örülnék egy kisfiúnak. De ha kislány az sem baj, Maja úgyis egy húgot szeretne. - Válaszolt Panni. Néztem ahogy a gyerekeink nevetgélnek a kertben, ahogy Oliék beszélgetnek a nappaliban, aztán megpillantottam Dávidot, aki még az előbb ingben, most azonban már ujjatlan pólóban dölt neki a falnak, a karját maga előtt összefonva beszélgetett az előtte álló Arinával, akinek arca komoly volt és folyton a szemét forgatta.

 - Lili! - Súgtam oda a barátnőmnek.

 - Hm?

- Figyelj csak...nézd Arináékat. - Intettem a fejemmel abba az irányba ahol a gyerekeink álltak. - Nem tűnsz meglepettnek. - Mondtam neki mikor nem láttam rajta semmi reakciót.

 - Hát..nézz csak rá a fiadra Betti. Magas, izmos úgy értem nagyon izmos, dús barna haja van és zöld szeme. Arina meg egyszerűen gyönyörű. Én egyáltalán nem csodálkozom.

 - Min nem csodálkozol cica? - Állt meg hirtelen mellettünk Ya Ou.

 - Arinán és Dávidon. - Intett a fejével a gyerekek irányába.

- Mi van velük? - Értetlenkedett Ya Ou.

- Nézz rájuk. - Forgatta a szemét Lili.

 - Beszélgetnek. - Mondta mire Lili felsóhajtott és legyintett egyet.

 - Uhh uhh ezt nem hiszem el!! Áááh úristen! - Kiabált Molli a telefonjával a kezében.

 - Molli ne visíts már légyszíves. - Szólt neki a bátyja.

- De úristen anya!!! Fellép ma este a Criminals!

 - Ki az a Criminals? - Kérdezte Sziki.

 - Ajj hát nem tudod apa? Egy fiúbanda! És annyira jóóók! - Mondta Vivi.

- Szóval egy fiúbanda mi? - Emelte fel egyik szemöldökét Olivér.

 - Ahha! És ma fellépnek! Úristen muszáj elmennem ugye elmehetek? - Fordult Molli először rám, aztán az apjára.

 - Hol lépnek fel?

- Valami klubban. Este.

- Szó sem lehet róla Molli. - Csóváltam a fejem.

- Mi?! De hát mért?

- Azért kislányom, mert 13 éves vagy és nem fogsz egyedül elmenni este egy klubba.

 - De hát...

- Egyetértek. 13 évesek vagytok semmi keresnivalótok este egy klubban. - Nézett a lányokra Zsófi.

- Mi is fiúbanda voltunk fellépjünk nektek a kedvetekért? - Nézett rá Sziki.

 - Köszi de apa de ...ti már kicsit...- Próbálta keresni a szavakat Vivi.

- Öregek vagyunk? - Nevetett Ya Ou, azonban a lányom könyörgő tekintettel nézett rám.

- Nem, Molli. Majd elmész máskor amikor normális időpontban és normális helyszínen lépnek fel. - Hátjó ha nem engedsz el, akkor majd elszökök és bemászom a klub ablakán, ahogy te is anya.

 - Hát te meg honnan szeded ezt? - Meredtem rá, aztán ránéztem a kanapén ülő fiúkra. Ya Ou és Sziki a nevetést próbálta visszafojtani Oli pedig ártatlanul nézett.

- Rám ne nézz tündérem én nem mondtam el neki. - Emelte fel védekezően a kezét Olivér.

 - Akkor meg honnan tudod?

- Há! Szóval igaz! Nem is gondoltam volna anya hogy ilyen menő voltál. Egyébként Lili mesélte.

- Lili! - Néztem rá felháborodottan.

 - Mi az? Mért nem mondhatnám el a lányodnak hogy mikbe keveredtünk tini korunkban?

 - Azért mert ő is kedvet kap hogy utánam csinálja. - Mondtam neki, aztán Mollihoz fordultam. - Ha rátudod venni apádat vagy Szikit hogy elkísérjen akkor felőlem elmehettek.

 - Apával menjünk? De hát ez olyan....fura.

- Szóval szégyelled az öregedet? - Nézett rá

- Nem csak..apa te ezt úgysem élveznéd. Légyszi hadd menjünk el.

- Dan, Nao hadjátok békén Maját! Kérjetek tőle bocsánatot amiért húzkodtátok a haját. - Állt föl Ya Ou és odasétált a fiaihoz. Közben Molli és Vivi csak mondta a magáét, Olivér és Bence azon akadtak fenn, hogy egyáltalán milyen név az hogy Criminals, Zsófi Vivit győzködte hogy nem való még neki ilyen koncert, Sziki bólogatott, az ikrek pedig megtámadták az apjukat, Lili pedig miközben azt hajtogatta, hogy : Ya Ou Feng nemhiszem el hogy a saját gyerekeid levernek, odament és megpróbálta leszedni az apjukba csimpaszkodó fiait.

- Te jó ég ez tiszta káosz! - Néztem körül a szobában.

 - Megőrült a családunk. - Bólintott Panni, mire mindketten felnevettünk. Liliéknek sikerült lenyugtatnia az ikreket, de Vivi és Molli még mindig a koncertről könyörögtek.

- Najó, elég ebből. Majd én elkísérem a lányokat arra a koncertre, csak fejezzétek már be a nyavajgást. - Nézett rá a lányokra csípőre tett kézzel Arina.

- Tiszta anyja ez a lány. - Mondta halkan Ya Ou. Egyetértettem vele. Olyan mintha a tinédzser Lili állt volna előttem, csak éppen egy kicsi ázsiasított verzióban. De ugyanaz az elszánt tekintet, ugyanaz a határozott hang.

 - Megtennéd szívem? Ez nagyon rendes tőled. De...nem vagyok biztos benne, hogy jó ötlet hogy csak te mész egyedül. Mit gondolsz Ya Ou?

- Szerintem Arina tud rájuk vigyázni, de örülnék ha még valaki menne veletek.

 - Najó legyen, elkísérlek. - Nézett rá Dávid Arinára.

- Ezt úgy mondod mintha könyörögtem volna hogy kíséri el. - Mondta neki Arina, mire a fiam pimaszul rávigyorogott, Arina meg csak forgatta a szemét. Nem szabad elfelejtenem, hogy elkell beszélgetnem vele az udvariasságról... Miután Arinát és Dávidot megeskettük hogy egy pillanatra sem tévesztik szem elöl a lányokat, és felhívnak a koncert előtt és után, aztán rögtön értük megyünk. Mire vége lett a napnak és Olivérrel befeküdtünk az ágyba, fáradtan felsóhajtottam.

- Hosszú nap volt.  Legalább Molli annyira kifáradt hogy rögtön elaludt amint hazaért a koncertről.

- Igen. Na de gyere ide egésznap nem tudtam a közeledbe férkőzni Liliék és a gyerekek teljesen kisajátítottak maguknak. – Mondta Oli és magához húzott.

- Mostanában ritkábban tudunk találkozni Liliékkel. Tudod a gyerekek, meg a munkám, a te munkád…

- Ne beszéljünk most a munkáról. – Mondta aztán megcsókolt. De úgy ahogy már nagyon régen nem.

- Hű. Hát ez meg mi volt? – Kapkodtam levegő után.

- Csak egy kis emlékeztető hogy az enyém vagy.

- Ezt eddig is tudtam.

- Úgyértem örökre. – Mondta én pedig elmosolyodtam mert ugyanezt a párbeszédet már egyszer sok éve eljátszottuk. Én pedig ugyanúgy feleltem rá, ahogy évekkel ezelőtt.

- Örökre.