17.fejezet

17.fejezet

Oli még mindig engem átölelve aludt, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon fölébresszem e. Megpróbáltam lefejteni a karját rólam, hogy ki mehessek a mosdóba, de olyan erősen tartott, hogy egyszerűen nem sikerült kikászálódnom. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve fogtam és kihúztam a feje alól a párnát. Nyöszörgött, majd pislogott párat és meglepetten nézett rám.

 - Mmm mi az? - Kérdezte álmosan.

- Fölkellene kelned. Nem maradhatunk egész nap ágyban.

 - Mért  ne maradhatnánk? - Kérdezte, majd visszahajtotta a fejét, ami alatt már nem volt ott a párna ezért durcásan rámnézett.

 - Mi az? Csak nem ezt szeretnéd? - Kérdeztem a feje előtt meglóbálva a párnát.

- Tudod tündérem ha most szépen visszaadod akkor nem kell nekem elvennem tőled.

 - Mért vagy olyan biztos benne, hogy eltudnád venni tőlem? - Válaszul felnevetett. - Hát ahhoz először elkell kapnod. - Mondtam és fölpattantam az ágyból, kirohantam a nappaliba, és már halottam is a futó lépteket mögöttem, amitől még gyorsabban kezdtem futni, magamhoz szorítva a párnát. Mikor utolért az ebédlőasztal volt közöttünk. Na most innen hogy jutok ki? Megindultam jobbra, de ő még gyorsabban mozdult abba az irányba. Aztán balra fordultam, mire ő is megfordult.

 - Sakk matt. - Nézett rám vigyorogva. Ha! Csak szeretnéd. Lopva balra pillantottam, majd amilyen gyorsan csak tudtam megindultam és egy szempillantás alatt irányt változtattam és jobbra futottam el az asztal mellett. Azthittem, hogy trükkös vagyok, de kiderült, hogy nem, ugyanis Oli rögtön utolért és hátulról fogott le, de én szorosan magamhoz szorítottam a párnát, hogy ne tudja elvenni.

- Add fel Tündérke. Nyertem. - Nevetett mögöttem. Megfogta a párnát és kihúzta a kezeim közül. Megperdültem és a legelbűvölőbb mosolyommal néztem rá, egyik kezemmel végigsimítottam a tarkóját, és közelebb húztam magamhoz, amíg az ajkunk majdnem összeért, majd a másik kezemmel pedig megfogtam a kezében lévő párnát, kihúztam és nevetve elfutottam előle, majd diadalittasan fordultam vissza.

- Tudod ezt csalásnak hívják. - Mondta mosolyogva.

- Inkább figyelemelterelés. Ami nem csalás. Nem tehetek róla, hogy ilyen könnyen bedőltél neki. - Mondtam széles vigyorral.

- Igazad van. Nyertél. - Mondta és elindult felém.

- Igazán? - Kérdeztem gyanakodva.

- Ahha. - Mondta ravasz vigyorral az arcán. Megfogta a derekamat és magához húzott, majd lágyan megcsókolt. És elvette a párnát. Elhúzódtam, és felháborodottan néztem rá.

- Héé! - Nem hiszem el, hogy a saját trükkömnek bedőltem! Oli rám mosolygott és ledobta a párnát a földre, majd újra megcsókolt. Beletúrt a hajamba és még közelebb húzott magához. Aztán nyílt a bejárati ajtó és hirtelen szétrebbentünk. A bejáratban egy döbbent Sziki, egy vigyorgó Bence és egy torokköszörülő Ya Ou állt.

- Ohh sziasztok..mi csak épp.. - Hebegtem.

- Igen észrevettük. Nem kell beavatnotok a részletekbe. - Mondta Bence.

- Igazából Oliért jöttünk, de nyílván sok....pótolnivalótok van még, ugyhogy Oli ha gondolod késöbb visszajöhetünk. - Mondta Ya Ou Olinak, aki már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de én megelőztem.

- Neeeem, maradjatok csak. Nekem egyébként is haza kell mennem, úgyhogy...igen. Akkor én most megyek és átöltözöm. - Mondtam mert eszembe jutott, hogy Oli pólóját használtam pizsamának, és bár rám óriási volt, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, hogy a fiúk egy szál pólóban látnak. Miután fölöltöztem és beléptem a szobába, mind a négyen vigyorogva néztek rám.

 - Mi az? - Kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben fölhúztam a sálamat és a kabátomat.

 - Kikísérlek. - Mondta Oli a kérdésemet figyelmen kívűl hagyva és fölállt.

- Akkor sziasztok! - Köszöntem el a fiúktól.

- Szia Betti! - Köszöntek vissza.

- Majd hívlak. - Mondta Oli miután kiértünk a kapuhoz.

- Oké. - Néztem fel rá, mire lehajolt és megcsókolt. Mohón csókoltam vissza, ujjaim belemarkoltak a hajába.

- Biztos hogy elakarsz menni? - Kérdezte mosolyogva. –

 Dolgoznod kell. És nekem is haza kell mennem. - Mondtam mire bólintott és mégegyszer megcsókolt aztán elengedett.

***

Mikor hazaértem Lili a fotelben ült a füzeteibe mélyedve, Körülötte mindenhol könyvek hevertek. Amikor,észrevett nagy lendülettel becsapta az elötte lévő füzetet és felkiáltott.

- Úristen mindent el kell mesélned. Jó sokáig tartott ez a békülés. Mi volt? Könnyes szemmel könyörgött hogy ne hagyd el, és még le is térdelt? - Kérdezte túldramatizálva a dolgot.

- Nem egészen....- Mosolyogtam.

 - Ne csak vigyorogj mint egy idióta! Mesélj már. - Könyörgött, mire elmeséltem neki, hogy mi történt miután Bencéék elvittek Olihoz.

- És akkor azt mondta, hogy szeret!

 - Azt mondta hogy szeret??? - Igen és utána meg..kezdtek felgyorsulni a dolgok...

- Mármint? - Kérdezte, mire elpirultam és elmosolyodtam ahogy eszembe jutott a tegnap este. Lili döbbenten nézett rám. - Akkor ti...uuuhhhhrrriiiissteen! - Tudoooom! - Feleltem ugyanolyan izgatottan. - Jézusom! És milyen volt?

- Csodálatos! - Jajj Betti annyira Örülök neked! - Mondta, aztán megcsörrent a telefonom. Azonnal fölvettem és boldogan szóltam bele.

- Szia!

– Szia tündérem! Hazaértél?

- Igen itthon vagyok.

- Figyelj csak, ma lesz a srácokkal egy interjúnk és biztos vagyok benne, hogy faggatni fognak, hogy mi van veled. Elmondhatom az igazat?

- Igen - Sóhajtottam.

- Biztos? Ha még nem akarod, akkor késöbb is...

- Nem minden rendben.- Szóltam közbe.- Sokkal jobb lesz, ha már nem kell titkolóznunk.

- Az biztos. Na most mennünk kell stúdiózni. Majd még hívlak.

 - Oké.

- Szeretlek.- Mondta, mire elmosolyodtam

- Én is szeretlek. - Miután letettem a telefont ránéztem Lilire, aki úgy nézett ki mint aki csak nagyon nehezen tudja visszafogni a röhögő görcsöt.

- Mi az? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Semmi. Most olyan boldog vagy, hogy inkább nem teszek megjegyzést a nyávogó telefonálós hangodra.

- Épp most tettél rá megjegyzést...- Világosítottam fel.

- Igaz.- Mondta, majd körülbelül 15 másodpercig bírta csöndben, miután újra megszólalt. - Csak kíváncsiságból...akkor is ilyen hangon beszélsz amikor vele vagy? - Kérdezte nevetve.

- Egyáltalán nem vagy vicces. Sőt ami azt illeti szerintem féltékeny vagy! Hah! Biztos, hogy az vagy!- Kiáltottam diadalittasan.

- Ugyan! - Legyintett. - Tudod amire én vágyon az Kevésbé ilyen mézes- mázas.

- Értem, szóval te mint anti-romantikus el sem tudod magadat képzelni egy ilyen "nyálas" kapcsolatban mint az enyém.

- Pontosan.- Bólintott. - Engem inkább csak a vad szenvedélyes része érdekel a,dolognak.

- Tudod, egyszer úgy belefogsz zúgni valakibe, hogy szánalmas lesz nézni. - Nevettem.

 - Nagyon kétlem. - Felelte határozottan.

- Tényleg? Azt akarod mondani, hogy ha összejönnél nem is tudom...például Ya Ou- val, akkor sem akarnál tőle semmi többet a "vad szenvedélyen" kívűl? - Kérdeztem, és elmosolyodtam amikor a kívánt hatás állt be, ugyanis Lili Fülig elpirult.

 - Barátnője van. - Mondta szemforgatva. - Ráadásul alig ismerem.

 - Azon lehet .

- Na hagyjál már nem tudok miattad tanulni.

- Jólvan tanuljál csak- Kuncogtam és bementem a szobámba.

***

Másnap amikor megnézte azt az interjút, ami Oli tegnap említett,  fellélegeztem. Végre nem kell többet titkolózni. Mutatkozhatunk együtt nyílvánosan és olyanok lehetünk mint bármelyik másik pár! Ilyen gondolatokkal ültem le a laptopom elé és miután tanultam, kíváncsiságból rákerestem mit írnak a kapcsolatunkról és úgy általánosságban Oliról. Rengeteg rajongói oldalt, csoportot, sztárlexikont találtam és rengeteg képet még a weheartiton is.  Ahogy elkezdtem olvasni a képek és a cikkek alatt lévő kommenteket nem tudtam leállni. Elfogott a hihetetlen féltékenység, és mérgesség. Ugyanis nem egy  ismeretlen tinilány volt aki ribancnak kurvának nevezett.  Hiszen azt se tudják kivagyok!!  Volt aki azt írta, hogy azok a bizonyos képek magukért beszélnek  és látszik, hogy Olinak csak a szex miatt kellek. Kedvem lett volna mindegyiknek megmondani, hogy fogják be mert azt sem tudják miről beszélnek.  Volt viszont egy-két olyan komment is, akik a védelmükbe vettek, habár elég kevesen…A legtöbb kommentelőnek Oli vagy a srácok volt a profilképe. Azzal az égvilágon semmi baj nincs, ha szerelmesek beléjük és rajonganak értük, ez így van rendjén. De nehogy már vadidegenek ribancozzanak le és mondják meg, hogy Oli csak a szex miatt van velem.

-          Mi az mért vágsz ilyen mérges arcot? – Kérdezte Lili amikor belépett a szobába.  Fölsóhajtottam, aztán ránéztem.

-          Kezdődik. – Feleltem és odafordítottam hozzá a laptopomat.

16.fejezet

16.fejezet

Leültem Bencéékkel szemben a fotelba, és kérdőn néztem rájuk.
- Szóóóval.....hogy van? - Kérdeztem, mert megakartam törni a csöndet. Amilyen vádló pillantásokat kaptam, rájöttem hogy rossz ötlet volt ezt kérdezni.
- Azonkívűl, hogy nem tud koncentrálni a munkájára, dolgokat tör szét a lakásán és folyamatosan ideges? Hmm...semmi baja. - Nézett rám szigorúan Ya Ou.  Oké erre nem számítottam.
- Izé...én...- Kezdtem, de nem igazán tudtam, hogy erre mit mondjak.
- Betti azért jöttünk ide, hogy elmondjuk nem mehet ez így tovább. - Mondta Sziki. Nem feleltem.
- Nézd, mi nem tudjuk, hogy mért nem állsz szóba vele, de az a baj hogy ő se tudja. - Nézett rám Bence.
- Ez bonyolult. - Suttogtam.
- Oké, figyelj én meg értem, ha megijedtél ettől az egész botránytól. De ezzel amit most csinálsz magadnak és Olinak is ártasz. -Mondta Sziki határozottan.
- Nyílvánvalóan még nem szakítottatok, mert Oli egyfolytában azt hajtogatja, hogy te azt mondtad neki hogy csak időre van szükséged. De azthiszem kaptál elég időt hogy átgondold a dolgokat Betti. Muszáj beszélnetek, nem csinálhatod ezt vele. - Szólt Bence.
- Ha szakítani akarsz vele akkor szakíts, ha meg nem akkor ne kínozd tovább. De beszéld meg vele. - Nézett rám Ya Ou . - Egyébként abból amit Lili mondott, eléggé úgy tűnt, hogy ugyanígy szenvedsz mitn Oli, szóval  mindkettőtöknek jó lesz ha végre pontot tesztek ennek a végére. - Mi?..na álljunk csak meg!
- Ti mikor beszéltetek Lilivel? - Kérdeztem döbbenten. Jesszusom miket mondhatott nekik?
- Mivel egyikőnknek sem voltál hajlandó felvenni a telefont, ezért kénytelenek voltunk beszélni vele. - Mondta Sziki.
- És miket mondott nektek? - Kérdeztem felháborodva.
- Semmi olyat ami ne lenne igaz. - Mondta Bence és tetőtől talpig végigmért. Mackónadrág, téli zokni, bebújós pulcsi,  szétszórt, kontyba fogott haj és kisírt szemek. Igen asszem nincs mit titkolnom. Akkor is megölöm Lilit ha hazaér.  És akkor nyílt az ajtó és belépett az emlegetett szamár, kezében egy Lidl-es szatyorral.
- Öööö...asszem én lenn hagytam valamit a boltba. - Mondta ahogy észrevette a fiúkat és menekülőre fogta, ám még idejében elkaptam a karját.
- Na neeeeem. Gyere úgy is épp rólad beszéltünk.
- Rólam?!
- Ahha. Halottam milyen jót beszélgettél a fiúkkal.- Mondtam idegesen.
- Hát izzé....najó figyelj Betti muszáj volt. Ez így nem mehet tovább.
- Na! Mi is ezt mondtuk neki. - Kiáltott Ya Ou.
- T összeesküdtetek ellenem? - Fordultam körbe a szobában.
- Nem. Értetek esküdtünk össze. Mrt mindketten érzelmi katasztrófák vagytok. - Világosított fel Bence, mire durcás képet vágtam.
- Úgy nézek ki mint egy érzelmi katasztrófa? - Kérdeztem idegesen. Lili a cipőjét bámulta, a fiúk elfordultak és mind a lakást nézték, mintha valami baromi érdekes lenne benne, Ya Ou meg elkezdett fütyörészni és úgy vette szemügyre  szobát. Nyílván poénnak szánta. Klassz. Szóval igen.
- Jó. Beszélek vele. Otthon van?
- Elviszünk. - Bólintott Bence.
- Oké. - Sóhajtottam és már vettem is a cipőm.
- Öhm..elöbb nem akarsz átöltözni? - Kérdezte Sziki. Lenéztem a mackónadrágomra. Hupsz.
- De. - Mondtam és bementem a szobámba. Sima farmernadrágot húztam, egy pulcsival. A táskámba eltettem két zacskó zsebkendőt, mivel miután szakítok vele, valószínűleg az összes megmaradt könnyemet elfogom sírni. - Oké mehetünk. Mondtam szomorúan a fiúknak. A kocsiban nem szóltam, egy szót sem, csak azon gondolkodtam, hogy hogyan szakítsak vele úgy, hogy megértse az álláspontomat. Vagy ezer féle képpen átgondoltam, de még mindig nem tudtam hogy mit fogok mondani.
- Betti Figyelj...- Szólt Bence, amikor már félig kiszálltam a kocsiból. Kérdőn fordultam vissza. - Akárhogy is gondolod most a dolgokat....beszéljétek meg rendben?
- Oké. - Mondtam neki, de én már döntöttem.  Miután Bencéék elhajtottak álltam az ajtó előtt, és nem mertem becsöngetni. Aztán nagy levegőt, vettem és megnyomtam a csöngőt, mielőtt meggondolhattam volna magamat.  Amikor megjelent az ajtóban, olyan döbbenten nézett rám, mintha csupán egy látomás lennék. Ránéztem összekócolódott hajára, karikás szemére, fáradt arcára. Igen ideje ennek végetvetni. Valószínűleg hamarabb talál magának valakit mint gondolná. Valakit aki illik a világába. Mert én egészen biztosan nem illek bele.

¤¤¤

- Minden rendben lesz. Ígérem. - Suttogta a fülembe sokadszorra, miután beléptem a házba és szorosan megölelt és azóta elsem engedett.
- Oli....én azért jöttem, mert.... mert beszélnünk kell. - Erre elengedett és kétségbeesetten nézett a szemembe. Körülnéztem a lakásban. Oké Ya Ounak igaza volt. A házban szokatlanul nagy volt a rendetlenség, dolgok voltak összevissza ledobálva.
- Sikerült átgondolnod a dolgokat? - Kérdezte bizonytalanul.
- Igen.
- És mire jutottál?
- Arra hogy...najó ezt...ezt én nemtudom helyesen csinálni. Egyszerűen kimondom igen az lesz a legjobb. - Motyogtam miközben járkáltam a házban. - Oli...- álltam meg hirtelen előtte. - Ennek köztünk...vége. - Mondtam és a szememben könnyek gyűltek. Egy pillanatig csak nézett rám, aztán mindkét tenyerébe fogta az arcomat és könyörgően nézett rám.
- Nem. Nincs vége. Megtudjuk oldani. Tudom, hogy megtudjuk oldani.
- Nem, Olivér nemtudjuk. Hát nem érted? Rossz hatással vagyok a karrieredre! Csak ártok azzal ha veled maradok! - Mondtam, mire Olivér meghökkenve nézett rám.
- Te azt hiszed hogy...úristen te azt hiszed, hogy ártasz nekem azzal, hogy velem vagy?
- Nem hiszem ezt, hanem tudom.
- Te megőrültél?! Igen igazad van hogy ártottál nekem. Az utóbbi néhány napban, amíg nem voltál hajlandó velem beszélni. Nem vetted föl a telefont, és érdekes módon amikor fölmentem hozzátok, sose voltál otthon. Tiszta idegroncs lettem, mert nemtudtam, veled beszélni, nem tudtam hogy most akkor hogy állunk. Aztán halottam hogy tagadod a kapcsolatunkat. - Nézett szomorúan a szemembe.
- Csak azért mondtam, mert nem hagytak békén. - Mondtam neki.
- Gondoltam. - Bólintott.
- Én ezt már százszor is átgondoltam. És hidd el mindkettőnknek úgy lesz a legjobb ha ezt abbahagyjuk. - Néztem fel rá.
- Én nemtudom hogy neked az úgy jobb lesz, e de nekem éppen olyan pokol lesz mint az elmúlt pár nap nélküled.
- Légyszíves ne nehezítsd meg ezt nekem. - Néztem rá könyörögve.
- Én?! Te vagy az aki nehezíti itt a dolgokat! Mit kell ezen egyáltalán beszélni?! A rohadt életbe én Szeretlek! - Kiabálta. - Kérlek tündérke. Szeretlek. - Suttogta meggyötörten. - Tudom, hogy te is szeretsz. - Nézett a szemembe. - Tudom. - Belenéztem a zöld szemekbe. Azt mondta hogy szeret! Tényleg ezt mondta? Oli mintha olvasott volna a gondolataimban, a fülemhez hajolt és belesuttogta: - Szeretlek. - Majd újra rámnézett. Igaza van. Mit kell ezen bonyolítani? Hiszen szeret! És én is szeretem őt. Két kezembe fogtam az arcát, lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Először lágyan csókolt vissza, mintha még nem lenne benne biztos, hogy akarom. Aztán egyre hevesebben. Olyan szorosan húzott, magához, mintha attól féle, hogy bármelyik percben eltünhetnék. Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam. Az idő amit külön töltöttünk megtette a hatását, mert úgyéreztem Oli még soha nem csókolt meg ennyire szenvedélyesen. Fölemelt és a karjaiban cipelt be a hálószobába, úgy hogy közbe egy pillanatra sem szakítottuk meg a csókunkat. Lefektetett az ágyra, majd fölém hajolva csókolt tovább. Ajkát végigvezette a nyakamon, majd apró csókokkal borította be a vállamat ezzel felperzselve a bőrömet. Az ujjaimmal végigsimítottam a feszes mellizmain, kockás hasán, és a hátizmokon. Levette a pólóját és ledobta a földre, majd az én pólomtól is megszabadított. Keze végigsiklott a derekamon, újjai végigcirógatták a testemet.  Az én ujjaim is vándorútra indultak a testén, majd amikor a kezem a derekához ért és a boxer alsója vonalánál kezdtem el cirógatni, halkan felnyögött a csókunkba. Nem is vettem észre amikor megszabadultunk a ruháinktól. Szégyenlősen lesütöttem a szememet.
- Nézz rám Tündérke. - Suttogta.  Úgy tettem. Kipirulva belenéztem a zöld szemekbe, amik hihetetlenül boldognak tűntek.  - Gyönyörű vagy. - Nézett mélyen a szemembe, mire lágyan megcsókoltam, majd fölnéztem rá.
- Szeretlek. - Suttogtam.  Szélesen elmosolyodott, de olyan boldog mosollyal, amit csak nagyon ritkán láttam tőle, majd puhán megcsókolt.  - Izé..van nálad....? - Kérdeztem, mire bólintott.  Hihetetlenül boldog voltam, és tudtam, hogy ez életem legszebb napja. Itt Olivérrel. És biztos voltam benne , hogy örökre vele akarok maradni.

 ¤¤¤

Óvatosan lefejtettem, magamról Olivér ölelő karját és kimentem a konyhába egy pohár vízért.  Egyszerűen nem tudtam mást csinálni mint mosolyogni. Ez volt életem legszebb éjszakája.  Letettem az üres poharat és  mentem volna vissza, amikor sietős lépteket halottam, majd Oli riadtan jelent meg az ajtóban. Körülnézett és amikor meglátott láthatóan megkönnyebbült, odajött hozzám és megölelt.
- Mi az mi a baj? . Kérdeztem aggódva.
- Semmi. Csak amikor fölébredtem és nem voltál ott mellettem azthittem leléptél. - Mondta miközben a fejét belefúrta a nyakamba.
- Viccelsz? Azok után ami történt? - Nevettem. - Csak egy pohár vízért jöttem. - Éreztem ahogy bólint, de nem nézett fel rám. Elhúzódtam tőle, két kezembe fogtam az arcát és a szemébe nézve azt mondtam. - Itt vagyok. És nem megyek sehova. Valószínűleg a végén még az agyadra is fogok menni. - Nevettem
- Kétlem. - Mosolygott és puhán megcsókolt. - Visszajössz az ágyba?
- Ahha mehetünk. - Miután visszafeküdtünk a puha meleg ágyba ráfeküdtem Oli mellkasára ő pedig szorosan magához húzott. - Egyébként majd köszönd meg Bencééknek.
- Mit?
- Hát, ma együttes erővel megrohamozták a lakásomat és rávettek hogy jöjjek el és beszéljem meg veled a dolgokat. Lili is közreműködött. Szerintem kész összeesküvés elméletet hoztak létre ellenünk. Mármint értünk.
- Jellemző. Bár gondolom már kicsit az agyukra mentem.
- Hát igen szerintem Lili sem tűrte volna sokáig a siránkozásomat.
- Tudod ezt az egészet megspórolhattuk volna. - Nevetett.
- Inkább ne beszéljünk most erről oké? - Kértem, mert hihetetlenül idegesítő volt a gondolat, hogy az egész cirkuszt tök fölöslegesen csináltam.
- Oké. - Mondta és megpuszilt.  - Viszont legalább nem kell többet titkolóznunk. Már csak elkell mondanunk mindenkinek hogy hivatalosan is egy pár vagyunk.
- Te jó ég! Már előre félek, hogy mit hoznak ki ebből a hírből. Valószínűleg, úgy értelmezik, hogy eljegyeztük egymást vagy  valami.
- Az még azért odébb van . - Nevetett. Szélesen elmosolyodtam, mert ezekszerint szereplek a jövőjében. Még közelebb fészkelődtem hozzá és szélesen elmosolyodtam, majd lehunytam a szememet és beszívva Oli csodálatos illatát álomba merültem.

15. fejezet

15.fejezet

- Najó elmondod végre mi történt? - Kérdezte Lili miután vagy háromnegyed órán át rajta zokogtam.  - Oli miatt van ugye? Megcsalt? - Kérdezte felháborodva és ahogy kimondta a nevét csak mégjobban kezdtem zokogni, amit Lili nyílván félreértelmezett. - Hát én megölöm! Sztárság ide vagy oda, Oroszországig rúgom a népszerű seggét nekem elhiheted! -
- Nem! Nem csalt meg... - Zokogtam.
- Nem? Akkor szakított veled?
- Inkább én szakítottam vele. De úgy tudja, hogy csak időre van szükségem hogy átgondolhassam a dolgokat. - Szipogtam
- Mivan? Najó Betti elmagyaráznád végre, hogy mi történt? -
- Hát szóval...készült rólunk egy kép.
- Milyen kép? - Kérdezte gyanakodva.
- Egy fotós rajtakapott minket ahogy a koncert után csókolóztunk. Megcsinálta a képeket aztán elszaladt. Még reagálni sem volt időm. - Néztem fel rá megtörten.
- O-o.
- Lili ez nem O-o! Ez katasztrófa!
- Oké, várj! Szóval a képeket holnapra valószínűleg mindenki látni fogja. Vagyis elveszíted az állásodat. De ez még nem ok arra hogy szakíts vele.
- Veszekedtünk, elkezdtük egymást hibáztatni, mire rákiabáltam, hogy mondja a sajtónak azt hogy csak egy kaland voltam.
- És ez mégis mire volt jó? Szereted nem?
- De igen! Ez a lényeg Lili hát nem érted?!
- Öööö......mi? - Kérdezte összezavarodva.
- Ajj! Az, hogy kirúgtak az egy dolog. Az pedig, hogy Oli emiatt hatalmasat szív az viszont egy másik. A rajongói totál kifognak akadni, a sajtó rászáll, András teljesen ki lesz borulva. Én...ártok a karrierjének.  Ami összefügg Bencéékkel is, tehát lényegében egyetlen perc alatt irtózatos nagy botrányt kavartam nekik. - Mondtam bosszúsan, és belenyomtam a fejem a kanapén lévő párnába.
- Figyelj én nem hiszem hogy.... - Kezdte, de a telefonom csöngése félbeszakította.
- Most nem bírok vele beszélni. - Mondtam miután ránéztem a kijelzőre, ami Oli nevét írta ki.  A telefon csak csöngött és csöngött. Aztán abbamaradt körülbelül egy másodperce és újra rákezdett. Mikor 3x-ra kezdett el csörögni, rányomtam az elutasításra. Lili sóhajtott egy nagyot, majd a kezeit rátette a vállamra.
- Na idefigyelj. Elmondom mi lesz. Most szépen lemosakodsz, addig én leugrok a kisboltba néhány zacskó csipszért, aztán megnézzük a The Fosters legújabb részét rendben? - Kérdezte, mire bólogattam. Bevonultam a fürdőbe, és mikor belenéztem a tükörbe ijedtemben hátrahőköltem. A lefolyó szemfestékemmel, a puffadt arccal, és a kisírt szemekkel akár egy horrorfilmben is szerepelhettem volna. Mint hulla. Vagy boszorkány. Miután elkészültem, kimentem a nappaliba, ahol Lili a TV elött várt elötte, 3 tál csipsszel.  Leültem mellé, majd mohón, az egyik tálat rögtön magamhoz vettem. Lili ezért általában morgolódni szokott, amikor begyűjtöm magamnak,de most nem szólt semmit.  Ez az egyik kedvenc sorozatom, ám most egyáltalán nem tudtam rá koncentrálni. Azt se tudtam, hogy mi történik benne. Ám a végén, amikor a főszereplő végre összejött a pasival (amit egyébként már ezer éve vártam) eltört a mécses. Ahogy láttam, hogy fut oda Callie, majdnem  sírva Brandon nyakába, nem bírtam tovább.
- Basszus. Nem ezt kellett volna néznünk mi? Najó tudod mit? Nézzünk valami jó kis filmet. Mondta és végigpörgette a TV-n a film listát, a romantikusoknál még csak meg sem állt. - Uhh ez jó? A remény rabjai! Ezt imádod. - Mondta mosolyogva, én meg mégjobban elkezdtem sírni.  - Most mi? Azt hittem szereted. Najó akkor....- Nézett körbe, mintha meglelhetné a szobában a megoldást a fájdalmamra. Végül sóhajtott egy nagyot és szomorúan rámnézett. - Lehet hogy az lesz a legjobb ha most kisírod magadból. Maradjak itt vagy most hagyjalak?
- Bemegyek a szobámba. - Mondtam, majd felálltam a pokrócommal együtt és elindultam a szobám felé.
- Betti..figyelj ha kell valami szólj oké? Itt leszek kinn. - Mondta mire csak bólintottam és bezuhantam az ágyba. Azzal a lendülettel el is aludtam, ami jó, mert egy kis időre legalább elfelejthetek mindent.
¤¤¤
A telefon csörgése ébresztett. Már reflexből kiakartam nyomi, de jó hogy ránéztem elötte a kijelzőre, ugyanis András nevét írta ki. Hosszasan kifújtam a levegőt, fölvettem.
- András én nagyon sajn....- Kezdtem,de nem várta meg hogy befejezzem.
- Betti! Azonnal gyere az irodába. Most! - Kiabálta a telefonba, majd letette. Ránéztem az órára. Délután fél öt.  Hogy a fenébe tudtam én ennyit aludni? Felöltöztem, és elindultam az iroda felé. Jöjjön aminek jönnie kell. Mikor beértem, András idegesen gesztikulálva beszélt valakivel a telefonba, majd amikor rámnézett abbahagyta a beszélgetést, letette a telefont és szigorúan nézett rám.
- Ülj le. - Mutatott a kisasztal melletti székre.  Úgy tettem. Lehajtottan a fejem, mert nem mertem ránézni. Az asztalt bámúltam, amikor egy újság esett az üveglapra. Majd még egy. És még egy. Nem lepődtem, meg hogy mindegyiknek a címlapján én és Oli voltunk. Az egyiken épp egymással vagyunk elfoglalva, a másik kettőn, pedig riadtan nézünk a kamerába, miközben még mindig egymásba vagyunk kapaszkodva. Talán az lenne a legjobb ha szégyenemben itt helyben elsüllyednék.  Összeszedtem minden bátorságom és fölnéztem Andrásra.
- Sajnos el kell hogy bocsájtsalak Betti.
- Tudom. -  Feleltem meggyötörten.
- Azthittem hogy világosan elmondtam hogy ennek mi lesz a vége. Úgy gondoltam, vagy annyira okos hogy megérted.
- Sajnálom.
- Ha legalább itt vettelek volna titeket észre az irodában! De nektek nincs annyi eszetek, hogy ne a koncert helyszínén essetek egymásnak! A telefonom egyfolytában csörög. Oli már mindenhonnan interjú felkéréseket kap. Nem mondhatok mindegyikre nemet, mert addig nem fognak leállni amíg megnem kapják a sztorijukat. - Kiabálta, majd sóhajtott és folytatta. - Majd Olival megbeszélem, hogy mit mondjon az interjún, de egészen biztos vagyok benne, hogy téged sem sikerül sokáig eltitkolnunk. Nem érdekel mit adsz be a sajtónak, de a cégemet hagyd ki belőle. Értve vagyok.
- Igen.
- Sajnálom hogy így alakult. - Mondta kicsit megegnyhülve.
- Én is.- Feleltem, odaadtam neki a nyakbaakaszthatós névjegykártyámat, majd kisétáltam az irodából.
 ¤¤¤
A telefonom három napja folyamatosan pittyegett és csöngött, de nem vettem róla tudomást.  Mackónadrágban,a Sorry I'm late-es pólómban   és bebújós pulcsiban ültem, körülöttem zsebkendők, a hifiből pedig Taylor Swift énekelte a We are never getting back togethert. Bömbölve énekeltem vele eggyütt, mikor Lili belépett a szobába.
- Na ne szórakozz! Ez komoly?! -Mutatott a hifire, majd odament és kikapcsolta.
- Kapcsold vissza! - Fordultam dühösen felé.
- Nem! - Mondta ugyanolyan dühösen.
- Most Taylor Swiftre van szükségem.
- Egy jó nagy fürdőre van neked szükséged! Szedd már össze magad egy kicsit Betti... - Csóválta a fejét. Egy ideg farkasszemet néztünk, majd felálltam és elindultam a hűtő felé.
- Most mit csinálsz? - Kérdezte gyanakodva. Nem válaszoltam, csak mentem tovább és kinyitottam a mélyhűtőt.
- Ugye nemm..- kezdte , mire benyúltam és kivettem a félretett hatalmas doboz méregdrága fagyit, amit, Lilivel félre tettünk azokra a helyzetekre, amikor már csak az édesség segíthet, de az is csak minimálisan. - Héé! Az végső fázisra volt félretéve! - Kiabálta.
- EZ a végső fázisom! - Mondtam, majd kinyitottam a doboz tetejét, elővettem egy kanalat, és elkezdtem ennyi a fagyit, úgy hogy közben a tekintetemet nem szakítottam el Liliétől, aki bosszúsan nézte amit művelek.
- Hát jó! Ahogy akarod. - Mondta, majd megfordult és leült a TV elé.  Hirtelen csöngettek, mire ijedten néztem Lilire. Bepánikoltam, mert féltem, hogy a sajtó az. Lili a kezével jelezte, hogy menjek be a szobámba. Bementem, majd meglapultam a falnál.  Nyílt a zár, majd Lili kinyitotta az ajtót.
- Oli te...te mit csinálsz itt? - Kérdezte Lili meghökkenve.
- Beszélnem kell vele. - Lecsúsztam az ajtón, leültem a földre és magamhoz húztam a lábaimat.
- Nincs itthon.
- Tudom hogy itt van. Ilyenkor nincs órája, és Amdrástól tudom, hogy már a munkája sincs meg, szóval azt se mondhatod hogy dolgozik. - Mondta és a hangja kétségbeesettnek tűnt. Annyira, hogy majdnem kiszaladtam, hogy megvigasztaljam.
- Nem! Oli nem jöhetsz be. - Lépteket halottam közeledni. Mi lesz ha benyit? - Tényleg nincs itthon. Elment boltba.
- Akkor itt megvárom. - Mondta határozottan Olivér.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - Felelte neki Lili.
- Beszélnem kell vele. Muszáj vele beszélnem!
- De ő nem igazán akar veled beszélni.
- Kérlek Lili... - Könyörgött neki.
- Figyelj megmondom neki hogy itt voltál oké? Adjak át neki valami üzenetet?
- Igen , mond meg neki, hogy én... - kezdte de aztán hirtelen elhallgatott. - Csak mond meg neki hogy beszélnünk kell.
- Jó megmondom neki. - Mondta neki Lili, majd léptek hallatszódtak és ajtó csukódott. Az arcomon legurult egy könnycsepp, majd kiléptem és ránéztem Lilire.
- Köszi hogy fedeztél. - Mondtam neki szomorúan.
- Jajj Betti! - Sóhajtott, majd odajött és megölelt.
¤¤¤
Valahogy rávettem magamat hogy elolvassam az üzeneteket amit küldött. Eleinte azt akarta tudni hogy mi bajom, jól vagyok, e átgondoltam e a dolgokat. Aztán jöttek az ideges sms.ek, végül a szomorúak, majd a könyörgőek. Rányomtam a Hangposta meghallgatására. Elkezdtem belehallgatni, de olyan fájdalmas volt hallani a könyörgő hangját, hogy inkább kitöröltem az össeset.  Az Egyetemen összesúgtak mögöttem, és volt már hogy az utcán találtam szembe magam tinilányok  döbbent,  pillantásaival.  Épp hazafelé tartottam, amikor valaki hirtelen az utamat állta.
- Te vagy Bárdy Bettina? - Kérdezte a nő és mielőtt gondolkodtam volna rávágtam hogy igen. Rossz ötlet volt. A nő maga mögé kiabált valakiknek, mire megjelent egy kamerás ember, még egy másik nő, kezében diktafonnal, és egy fényképész. Pazar. Innen most hogy szabadulok el?
- Mesélnél nekünk a kapcsolatodról, a Bytheway egyik tagjával Patocska Olivérrel?
- Nem. És ha most megbocsátanak, nekem mennem kell. - Próbáltam mellettük elmenni, de nem sikerült.
- Mért titkoltátok a kapcsolatotokat?  Hogy találkoztatok? - Zúdította rám a kérdéseket, miközben a fotós folyamatosan lőtte rólam a képeket.
- Abbahagyná?! - Fordultam idegesen a fotós felé.  - Nem nyilatkozom! - Néztem dühösen a riporter nőre, aki a mikrofont folyamatosan alám, tartotta, mintha legalábbis bármit akarnék mondani. - Semmi közük a magánéletemhez, törődjenek a saját dolgukkal!
- Igaz, hogy már hónapok óta titokban együtt vagytok?
- Nem! - Kiáltottam rá, és megpróbáltam elmenni mellette.
- Még mindig tartjátok a kapcsolatot,vagy ez csak egy futó kaland volt?
- Hagyjanak már békén!
- Most is titokban találkozgattok? - Követett, mire megfordultam és rákiabáltam.
- Nincs viszonyom Patocska Olivérrel! Szálljanak le rólam! - Kiabáltam, majd fölfutottam a lakásunkra.  Valószínűleg csak azért nem kezdtem el sírni mert kiszáradtak a könnycsatornáim. Lili még nem ért haza, úgyhogy miután csináltam magamna ebédet, és lefürödtem bekapcsoltam a TV-t. Átpörgettem a romantikus filmeket, a szappanoperákat, meg a főzőcsatornákat, mert ezekről Oli jutott eszembe, ugyhogy inkább megálltam a híradónál. A fókuszban épp egy mentőst interjúvoltak aki egy tegnapi balesetről beszélt. Valószínűleg az, hogy azt kiabáltam nincs köztem és Oli között semmi, az csak olaj volt a tűzre. Beletemettem az arcomat a tenyerembe. De hát muszáj volt külömben nem hagytak volna békén.
- Patocska Olivért, a Bytheway egyik énekesét megkérdeztük, a napokban szárnyra kelt pletykáról, miszerint viszonya van egy titokzatos lánnyal. - Fölkaptam a fejem. A képernyőn megjelentek a fotók kettőnkről, majd a riporter beszélni kezdett.
-Se A Bytheway menedzsere sem pedig Olivér nem nyilatkozott az elmúlt napokban a  történtekről, ám most végre nyíltan beszél érzéseiről, a banda eddig szinglinek hitt tagja. - Mondta a kamerának a riporter nő, majd a kamera Olit mutatta, aki iszonyatosan fáradtnak tűnt.
- Szóval Oli. A képek önmagukért beszélnek.  Mesélnél nekünk erről a titokzatos lányról? - Kérdezte mézes mázas hangon a nő. - Komoly kapcsolat alakult ki köztetek, vagy csak egy kis kalandról van szó?- Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mit felel erre.
- Miután végetért a legutóbbi kapcsolatom csakis a munkára koncentráltam. Nem gondoltam, hogy egyhamar egy komoly kapcsolatba vetem bele magam, de ő elérte, hogy másképp gondoljam a dolgokat. - Válaszolta Oli, amitől a szívem összefacsarodott.
- Ezek szerint komolyan gondolod vele a dolgot. Akkor mért titkoltátok a viszonyotokat?
- Nem akartuk rögtön  mindenkire  rázúdítani. Elöször kiakartuk próbálni, hogy működik e a dolog.
- Értem. És ő mit szól ehhez, hogy kitudódott a titkotok? - Kérdezte. Oli szeme riadtnak tűnt, nem válaszolt rögtön.
- Szeretné kicsit átgondolni a dolgokat. Túl sok volt neki ez egyszerre.
- Ezek szerint, most szünetet tartotok?
- Csak adok neki egy kis időt, amíg egyedül átgondolhat mindent.
- Na és Oli ez a titokzatos lány a képen...ő  Bettina ugye? - Oli ugyanolyan meghökkenve nézett a riporter nőre, akárcsak én a képernyőre.
- Honnan tudja  a nevét?- Kérdezte Oli és nem tűnt túl boldognak. Ha a riporter helyébe lettem volna, inkább itt abbahagyom az interjút.
- Csiripelték a madarak. - Mosolygott szélesen a nő, de Oli nem nevetett. A riporter folyamatosan rólam kérdezősködött, és nagyon hálás voltam Olinak amiért csupa kitérő választ ad. A riporter már kevésbé volt hálás. Miután vége tért az interjú és Lili hazajött elmeséltem neki, hogy mi történt délután mielött hazajöttem. Hihetetlenül ideges lett és azonnal megakarta nekik mondani a magáét, de természetesen nem tudta, hiszen már nem voltak sehol.  Másnap megjelent egy cikk rólam, miszerint tagadom  a kapcsolatomat Olival. A telefonom folyton csöngött, de nem vettem róla tudomást. Mikor nap végén megnéztem a legtöbb hívás természetesen Olitól jött de kettő volt Bencétől is. Tudtam hogy igazságtalan vagyok és beszélnem kellene vele, megkellene mondanom neki, hogy köztünk vége, ugyanis csak ártok neki ha együtt maradunk. De azt is tudtam, hogy ha meglátnám, annyira elgyengülnék, hogy nem bírnék vele szakítani. Úgy voltam vele mint a lányok a diétával. Esküdöztem magamnak, hogy majd holnap, majd holnap megmondom neki. De nem tettem. Azóta még kétszer jött fel Oli a lakásra, és Lili mindkétszer közölte vele, hogy még időre van szükségem.  Valentin-napon teljesen kikészültem. Lilivel megtartottuk az anti-valentin napi bulit, ami abból állt, hogy béna romantikus filmeket néztünk és mindketten bőgtünk. Én Oli miatt, ő pedig azért mert én bőgök és mert szingli. Másnap amikor egyedül voltam otthon és csengettek pánikba estem, hogy most aztán nincs itt Lili hogy eltudja küldeni Olit. Nem mertem megszólalni hogy ki az.
- Betti! Betti Nyisd ki! - Szólt Bence ismerős hangja. Nem mozdultam, mert arra gondoltam, hogy Oli biztos ott áll mellette. - Nincs itt Olivér. - Mondta, mire elgondolkodtam, fölkeltem és kinyitottam az ajtót.  A küszöbön, Bence, Ya Ou és Sziki nézett velem szembe, szigorúan nézetek rám, amit nem szoktam meg tőlük.
- Mi ez a fogadó bizottság? - Kérdeztem gyanakodva.
- Beszélnünk kell. - Mondta Ya Ou és szó nélkül beléptek a házba. Mély levegőt vettem. Fogalmam sem volt mi lesz ebből.

14.fejezet

14.fejezet

       Csak néztem Lilire nagyokat pislogva, aki csak tovább vigyorgott és a kezében lévő magazinban mutogatott egy szexi fehérneműt.
 - Najó szerinted komolyan lekellene feküdnöm vele pont Valentin-napon? - Hüledeztem
- Mért?
- Mert ez olyan......nyálas. - Feleltem bizonytalanul.
- Hát legalább illik a kapcsolatotokhoz. - Vigyorgott gonoszul,mire belebokszoltam a vállába.
- Áú! - Jajdúlt fel.
- Megérdemelted. - Mondtam nevetve.
- Najó figyi én csak azt mondom hogyha már amúgy is ilyen nyá....különleges a kapcsolatotok, akkor ez mért ne férhetne bele? De ha még nem vagy kész rá akkor...
- Jó majd meggondolom. - Vágtam a szavába. Délután elmentünk Lilivel vásárolni, mert már régen csináltunk együtt igazi lányos dolgokat.
- Úhh ide muszáj bemennünk! - Mondta Lili és már be is sietett a melettünk lévő Intimissimi-be. - Jajjj ez de cuki. Nézd! Nekem ez kell! - Mondta és fölemelt egy csipkés melltartót, amit apró madarak és masnik díszítettek. Megakadt a szemem egy piros darabon.
 - Hmm...szerintem tetszenél ebben Olinak. - Mondta Lili rámnézve.
- Jajj hagyjál már!
 - Most mért? Én csak megosztottam veled a véleményem. Már az is baj? - Kérdezte, majd körülbelül fél órát győzködött, hogy vegyem meg.
- Jó rendben megveszem. De nem Oli miatt és ennek semmi köze a Valentin-naphoz. A fehérnemű alapvető emberi jog. - Mondtam makacsul, Lili pedig csak a szemét forgatta. Végül 5 zacskóval, egy rakás bolttal és egy egész délutánnal később fáradtan hazamentünk, beheveredtünk a fotelbe, és estig fölsem keltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, és azthiszem kicsit kárpótoltam Lilit, amiért az utóbbi időben elhanyagoltam Oli miatt.

¤¤¤

- Akkor eljössz a mai koncertünkre? - Kérdezte Oli és odajött mellém a pulthoz. Szinte mindig az ő lakásán voltunk, ugyanis ha a miénken vagyunk, akkor hallagtnunk kell Lili undorodó beszólásait és a szinglikről való siránkózását, máshol meg nem igen lehettünk a titkolózás miatt.
- Nemtudom hogy ez jó ötlet e. - Mondtam miközben teljes erőmmel próbáltam kinyitni az eperlekváros üveg tetejét, de nem sikerült.
- Mert? - Kérdezte, és amikor látta, hogy sehogy sem boldogulok az üveggel elvette tőlem és egyetlen mozdulattal kinyitotta, majd visszaadta nekem.
- Mert neked a koncertre kellene koncentrálnod, és semmi szükség rá hogy bárki is gyanakodni kedjen ránk.
- Már máskor is jöttél el koncertünkre. - Mondta összehúzva a szemöldökét.
 - Az más. Akkor még nem voltunk együtt.
 - Senki nem fogja megtudni hogy mostmár együtt vagyunk. Csak mint lelki támasz leszel ott. - Nézett rám bevetve a kiskutya tekintetet és az eszméletlen féloldalas mosolyt.
- Najó. - Sóhajtottam, miközben a lekvárt rákentem egy szelet kenyérre. Este a fiúkkal együtt mentem a koncertre,felvettem a nyakbaakaszthatós névjegykártyámat és arra koncentráltam hogy egy teljesen átlagos gyakornoknak tűnjek, akinek a munkán kívűl semmi köze a Bytheway egyetlen tagjához sem. Aztán rájöttem , hogy rám senki sem kíváncsi, a rajongók csak és kizárólag a fiúkkal fognak foglalkozni úgyhogy valószínüleg teljesen fölöslegesen aggódom.
 - Srácok 10 perc és kezdés!- Szólt be egy férfi az öltözőbe. A sikoltozás már így is behallatszott az öltözőbe de ahogy a fiúkra néztem egyáltalán nem izgultak.
 - Ti nem vagytok egy kicsit sem idegesek? - Kérdeztem tőlük.
- Már volt egy pár fellépésünk, hogy úrrá legyünk az izguláson. - Mondta Ya Ou. Mielőtt kimentünk volna az ajtón, Olivér lehajolt és megcsókolt, mert mostantól errre jó néhány óráig nem lesz alkalmunk. Követtem őket a színpadig, majd félre álltam és oldalról néztem őket. A hihetetlen mennyíségű rajongó tömeg torkaszakadtából ordított, bármit csináltak vagy mondtak a fiúk. Olivér rap részénél a sikoltozás még erősebb lett ha lehetséges. Mikor véget ért a koncert jött az auto gramm osztás és a fotózkodás. Ahányszor Oli megölelt valakit vagy puszit adott egy lánynak, kedvem lett volna odamenni és közölni hogy:Héé el a kezekkel. De természetesen ezt nem tehettem, nyílvánvaló okokból kifolyólag. Viszont ahogy ránéztem a rajongók boldog arcára, akik már attól elaléltak, hogyha valamelyik fiú rájuk nézett, arra gondoltam , hogy nem is olyan rég én is egy voltam közölük. Találkozott a pillantásom Oliéval, és rámosolyogtam jelezve hogy minden rendben. Mire vége lett az autogramm osztogatásnak és a fotózkodásnak, a lábaim már iszonyatosan elfáradtak a sok állástól. A fiúk, a rajongók nagy bánatára elköszöntek és megköszönték hogy ilyen remek közönségük volt, majd lejöttek a színpadról.
- Húú. Ez nem volt semmi. - Monda Ya Ou. - Na menjünk, mert még egy interjút is kell adnunk. - Mondta és elindult a fiúkkal együtt az öltöző felé.
- Mindjárt jövünk. - Mondta nekik Oli.
Megfogta a kezem és végigvezetett a színpad mögötti folyosón , majd megállt, neki döntött a falnak és megcsókolt. A keze lecsúszott a derekamra és közelebb húzott magához. Beletúrtam a hajába, és a kezemmel végigsímítottam a mellkasán. Fölemelte a csípőmet és nekitámasztott a falnak, mire átkulcsoltam a lábammal a derekát. Melettünk hirtelen fény villant. Mindketten odakaptuk a fejünket és egy fotóssal találtuk szembe magunkat. A fotós még egy gyors képet lőtt, majd megfordult és elszaladt. Annyira lessokkoltam, hogy csak bámúltam utána. Aztán riadtan Olira néztem, akinek minden izma megmerevedett az idegtől. Elakart indulni gondolom a fotó után, de megfogtam a karját.
- Hagyd. Már tökmindegy. Ha utól is tudnád érni, csak erőszakkal tudnád megszerezni tőle a képeket. - Mondtam és könnyek gyűltek a szemembe.
- Most mit csináljunk? - Kérdezte és már nyitottam a számat hogy válaszoljak, amikor csöngött Oli telefonja.
- Igen?- Szólt bele idegesen. - Jó. Megyünk. Igen.- Tette le a telefont. - Najó most vissza kell mennünk és a srácokkal adnunk kell egy interjút. Majd utána nálam Megbeszéljük. - Mondta és elindultunk visszafelé. Az este többi részében mereven, üres tekintettel bámultam magam elé, és a lehetséges végkifejleteken pörgött az agyam. Akárhogy is lesz, a munkámtól elbúcsúzhatok.

¤¤¤

Mikor,beléptünk Olivér lakásába már tudtam, hogy annak ami ma történt SEHOGY nem lehet jó vége.
- Najó majd..kitalálunk valamit. - Fordult felém Oli.
- Mit?!Mégis mit tudnánk kitaláni Olivér?! Azokat a képeket nem,lehet félreérteni. Holnapra az újság címlapján leszünk. Elveszítem az állásom! - Kiabáltam rá. - A rajongóid kifognak akadni, a sajtó minden egyes részletet tudni akar majd!
- Szerinted nemtudom?? Mit akarsz mit csináljak?! - Kérdezte és már ő is kiabált.
 - Én nemtudom ezt...ezen már nem változtathatunk. - Mondtam és nagyon erőlködtem hogy ne kezdjenek el folyni a könnyeim.
- A kurva életbe! - Mondta idegesen és belevert a falba. Összerezzentem, és riadtan néztem rá, mire hosszasan kifújta a levegőt és közelebb jött. - Majd megoldjuk valahogy rendben? - Kérdezte a szemembe nézve.
- Nem Olivér nem oldjuk meg. Nem tudjuk megoldani....Annyira tudtam, hogy nem kellene eljönnöm a koncertre. - Sóhajtottam.
- Most jön az a rész hogy te megmondtad?
- Így is van. Én szóltam hogy ez nem jó ötlet.
- Ahhoz képest nem nagyon ellenkeztél, mielött a fotós ellőtte a képet.
- Remek..szóval az egész az én hibám.
- Nemmondtam, hogy a te hibád.
- Tudtam hogy ennek a titkolózásnak nem lesz jó vége.
- Na áljunk meg egy pillanatra! Az egész titkolózás azért volt hogy te megtartsd az állásodat. - Mondta idegesen.
- Mit kellett volna csinálnom? Felmondani egy olyan kapcsolatért ami egyáltalán nem biztos? - Semmi gond nem lett volna ha felmondasz és elmondjuk mindenkinek az igazat! Ezzel csak azt értük el, hogy téged kirúgnak, engem bombázni fog a sajtó és mindenféle kamusztorit találnak ki! - Kiabálta.
- Jólvan. Tudod mit Olivér akkor megkönnyítem a dolgodat. Csak mond hogy egy futó kaland voltam semmi több. - Kiáltottam mérgesen , azzal sarkon fordultam és kirohantam az ajtón. Nem sokáig jutottam amikor megfogta a karon és nem engedett tovább.
 - Ezt neg hogy érted? - Kérdezte összezavarodott tekintettel.
- Úgyértem, hogy nem kell bonyolítanod a dolgokat, mond hogy csak egy egyszerű kaland volt köztünk semmi több.
- Te most szakítani akarsz velem? - Kérdezte és a szemében riadság csillant.
- Ereszd el a karom Olivér.
- Betti, Figyelj megoldjuk valahogy oké? - Már szinte kétségbe esettnek tűnt. - Ne csináld ezt...
- Oli ez nem...- Kezdtem, de nem,hagyta hogy végigmondjam.
- Minden rendben lesz. Megígérem.
- Ezt nem tudod megígérni. - Néztem fel rá és könnyek gyűltek a szemembe.
- Kérlek..ne csináld ezt velem. - Könyörgött.
- Ereszd el a karom Oli. - Suttogtam, mert féltem hogy elcsuklik a hangom. Nem úgy tűnt mint aki elakarja ereszteni, Úgyhogy azt mondtam : - Gondolkodnom kell. - Mélyen a szemembe nézett, majd lassan elengedte a karom. Azonnal elhátráltam, és amint hátatfordítottam neki elkezdtek csorogni a könnyeim, de menten előre, és legyőztem a kísértés hogy hátraforduljak, és belevessem magam Oli karjaiba remélve hogy igaza lesz és nem lesz semmi baj. De csak mentem előre nemtörődve a könnyekkel amik megállíthatatlanul folytak az arcomon.

13.fejezet

13.fejezet

      A vonaton ülve, zenét hallgattam és nagyon remélem, hogy nem nézett senki hülyének a vagonban, amiért megállás nélkül mosolygok. A telefonomon lévő vidám, szerelmes számok már nagyon régen kerültek lejátszásra, ezért kifejezetten jó volt, hogy ezúttal nem  melankólikus zenét hallgatok, amitől csak még jobban depis leszek. Bár csak 2 órája volt, hogy elköszöntem Olitól a lakásunkon (mert sajnos az állomásra nem kísérhetett le, hiszen bárki megláthatott volna minket) már most hiányzott. A rettenetesen hosszú vonatút, után végre beértem Pécsre. Leszálltam a vonatról, és a tekintetemmel körbepásztáztam az állomást anyáékat keresve. Végül megpillantottam Ábelt,  a bátyámat, aki amint észrevett mosolyogva jött felém.
- Szia hugi!
- Szia!
- Adjad, hozom. - Vette el tőlem a bőröndöt.
- Na miújág? - Kérdezte miután beültünk a kocsijába.
- Semmi különös. - Mondtam, mert nem akartam szóbahozni Olivért, mert akkor az egész család minden egyes infót tudni akarna, hogy mióta vagyunk együtt, hgy ismerkedtünk meg, mért nem mutatom be, stb... Azt nem modhatom hogy: Hát igen szóval az ország leghíresebbb fiúbandájának egy tagja a barátom, akivel nem szabadna együtt lennünk, ugyanis ha a főnököm megtudja kirúg, szóval most titokban vagyunk együtt és hazudunk mindenkinek hogy ne derüljön ki az igazság... Nem inkább ezt majd hagyom későbbre.
- Milyen a munka? - Kérdezte és rájöttem, hogy addig úgysem hagy békén, amíg nem adok neki valami infót az életemből ezért inkább meséltem neki az Egyetemről, Liliről és a munkáról is gondosan kihagyva belőle a Bythewayt. Mikor hazaértünk, a házban isteni llat terjengett.
- Szia kicsim! Hogy utaztál? - Kérdezte anya vidáman és megölelt.
- Jól. - Mondtam. - Boldi? - Kérdeztem mert sehol nem láttam a 14 éves öcsémet.
- A szobájában ül a számítógép előtt. - Forgatta anya a szemét, mire bementem az öcsém szobájába.  Nem vette észre, hogy beléptem éppen valami számítógépes játékkal játszott, ugyhogy úgy döntöttem, hogy megijesztem mint régen mindig csináltam.  Odalopóztam mögé és hirtelen megragadtam a vállát.
- Szia öcsiiiiii! - Kiabáltam a fülébe. - Ijedtében összerezdült, és dühösen nézett rám.
- Basszus Betti! Normális vagy?
- Karácsony óta nem láttál és így üdvözölsz? Na szép.... - Mondtam fejcsóválva. Miután kész lett a vacsora, mind a 4-en leültünk az asztalhoz, és mint gondoltam anya mindere kíváncsi volt, ugyhogy újra elismételtem a monológot amit a bátyámnak is.  Szerencsére még nem hozták szóba a rettegett kérdést, a : Na és mivan a pasikkal? . Remélem nem is hozzák szóba a hétvégén mert nem akartam nekik hazudni.
¤¤¤
Szombat este, miután befeküdtem az ágyamba és bekapcsoltam a Tv-met a csatornákat váltogattam, amikor hirtelen megálltam, mert éppen Bence adott interjút. Aztán a kamera megmutatta a többieket is, és amikor megláttam Olivért, nagyot dobbant a szívem. Mennyire hiányzik! Pedig délelőtt beszéltünk telefonon. Rémlik hogy Oli említett valami interjút, biztos erről beszélt.
- Na és a barátnőitek hogy viselik a helyzetet? - Kérdezte a nűsorvezetőnő tőlük.
- Nálunk továbbra sincsen gond. Elfogadja,és nagyon jól kezeli nem féltékenykedik a rajongókra, mert tudja hogy én őt szeretem. - Mondta Sziki.
- És nálatok Ya Ou mi a helyzet?
- Nálunk is minden rendben, bár azért néha megjegyzi, ha úgy gondolja, hogy egy rajongóval túlságosan kedves vagyok, meg ilyesmi, ezért is alakítottam ki magamnak egy határt.
- Bence? - Fordult a műsorvezető Bence felé.
- Hasonlóképpen működik nálunk a dolog mint a srácoknál. Nincs semmi gond, megérti a helyzetet és nem szokott féltékenykedni, ami nagyon jó, mert most elég sok rajongó vesz minket körül és egyre több ajánlatot kapunk lányoktól, de szerencsére megérti, hogy nem úgy nézek a rajongóimra, mint lehetséges partnerre.
- Oli te vagy a csapat egyetlen agglegénye már egy ideje. Mit gondolsz, lehetségesnek tartod hogy esetleg egy rajongóval randizz, vagy akár egy komoly kapcsolta is szóba jöhet? - A szívem gyorsabban kezdett el verni. A kamera Olit mutatta, aki egy pillanatra mintha megzavarodott volna, nem válaszolt rögtön, mintha keresné a megfelelő szavakat.
- Hát, nem igazán, egyenlőre biztos nem. Most a munkára koncentrálok, és egy kapcsolat ezt most bonyolítaná. - Mondta és tudtam hogy ezt kell mondania, de nemtehetek róla, akkor is rosszul esett.
- Mintha kicsit bizonytalanságot hallanék ki a hangodból. Biztos nincs senki a láthatáron? - Kérdezte, a műsorvezető, akit abban a pillanatban megtudtam volna folytani.
- Nem jelenleg, nincs senki, sajnos pillanatnyilag nem is lenne időm egy kapcsolatra. - Mondta és ezúttal olyan őszíntének hangzott, hogy majdnem én is elhittem.
- Hát ennek most biztosan nagyon sok lány örül a TV elött, szóval lányok figyelem, Patocska Olivér még szabad! - Mondta nevetve a műsörvezető, és azt hittem mindjárt a TV-nek vágom az éjjeliszekrényemen lévő lámpát. Én is biztos voltam benn hogy ennek a hírnek sok lány örül. Kikapcsoltam a TV-t és oldalra feküdtem. Nem szabad foglalkoznom ezzel. Nem az a lényeg, hogy az a pár rajongó mit hisz. Oli velem van, és miattam hazudik mindenkinek. Hogy én megtudjam tartani az állásomat. Kicsit megnyugodva behunytam a szememet és már aludtam is.
¤¤¤
A hétvége nagyon gyorsan eltelt, jó volt kicsit együtt lenni a családommal. Mikor hétfő reggel felültem a vonatra, felhívtam Olit.
- Szia tündérem. Merre jársz?
- Fél 1-re Budapesten vagyok. Hol találkozunk?
- Hát mi akkor pont próbálunk, úgyhogy akkor Bence elmegy érted és idehoz oké?
- Rendben. Akkor nemsokára találkozunk. Szia!
- Szia Tündérke! - A vonatút botrányosan lassan telt, az volt az érzésem, hogy legalább kétszer addig tartott, mint mikor lejöttem. Aztán végre beértem Budapestre és pont hívni akartam Bencét, hogy hol van, amikor megelőzött.
- Szia! - Köszöntem bele a telefonba.
- Szia Betti hol vagy?
- Most szálltam le. Te hol vagy?
- Én itt vagyok a...jah várj látlak. Oké megyek. - Tette le a telefont én pedig körbefordultam és megláttam ahogy jön felém.
- Hadd segítsek. - Mondta mikor odaért és elvette a bőröndömet.  - Oli is elakart jönni, csak beszélnie kellett valamiről Andrással. De ott lesz mire visszaérünk a próbaterembe.
- Oké. - Mondtam.
- Milyen volt anyukádnál? - Kérdezte mikor beszálltunk a kocsiba.
- Jó. - Feleltem mosolyogva.
- Jó hogy visszajöttél, mert Oli egyfolytában rólad beszélt, már kezdett az agyunkra menni kicsit. - Mondta mire felnevettem. Bence leparkolt az épület előtt, én pedig már siettem is a próbaterem felé. Mikor beléptem és kinyitottam az ajtót, rögtön megtaláltam Olivért a tekintetemmel,  odasiettem hozzá fölugrottam rá és a dereka közé kulcsoltam a lábamat miközben hosszasan megcsókoltam.
- Nekem is hiányoztál Tündérke. - Mondta mosolyogva.
- Úristen...akarjátok hogy kimenjünk? - Szólt grimaszolva Ya Ou, aki Sziki mellett állva nézett minket, Sziki pedig csak nevetett.
- Bocsi csak... - Mondtam ésinkább lemásztam Olivérről.
- Csak már 3 napja nem láttátok egymást és ez nylíván kibírhatatlan. - Mondta röhögve Bence aki időközben megelent a szobában a bőröndömmel.
- Na te inkább ne mondj semmit Bence szerintem mindenki emlékszik milyenek voltatok Pannival az elején. - Mondta neki Oli. És megkezdődött a vitatkozás. Mármint 3-an vitatkoztak azon, hogy melyikük volt nyálasabb a kapcsolatuk elején a barátnőikkel, én csak néztem őket, Sziki pedig folyamatosan röhögött.
- Ya Ou már nyílván elfelejtetted amikor" Te tedd le előbb"-et játszottatok Barbival. - Röhögte ki Bence.
- Najó ez csak egyetlen egyszer fordult elő úgyhogy szerintem nem....
- Najó abbahagynátok? Konkrétan olyanok vagytok mint az óvodások...- Világosítottam fel őket. Miután belátták hogy igazam van, befejezték a próbát, aztán Sziki elvitt minket Oli lakásához. Mikor beértünk, írtam egy gyors SMS-t Lilinek, hogy majd estefelé megyek haza. Hirtelen 2 kar jelent meg mögöttem a derekam körül, és Oli szorosan magához húzott, és belepuszilt a nyakamba.
- Jó hogy végre itt vagy.  - Suttogta a fülembe. Megfordultam az ölelésében és egy apró csókot nyomtam a szájára.
- Láttam az interjútokat. - Mondtam belenézve a szemébe.
- Ugye tudod hogy muszáj volt azt mondanom? - Kérdezte és egy hajtincsemmel kezdett el játszani.
- Tudom. - Sóhajtottam. - Csak olyan rossz hogy titkolóznunk kell.
- Igazából ez csak rajtad múlik.
- Tudom de nekem kell ez az állás.
- Igen ezért van az egész titok mizéria. - Mondta mosolyogva és megpuszilta a homlokom.
- Milyen volt a koncert? - Kérdeztem témát váltva.
- Nagyon jó volt. Elképesztő érzés ahogy a dalainkat énekelték kívülről. - Mondta és igazán nagyon boldognak látszott.
- Nem fáradtatok el ? - Kérdeztem, hiszen mostanában rengeteg koncertet adnak, amit én személy szerint nem bírnék.
- Egy kicsit. De teljesen megéri.  - Mondta mosolyogva és én is ezt gondoltam. Mármint nem a koncertről, hanem a kapcsolatunkról. Hiába kell mindenki elött titkolnunk, és rengeteg nehézséggel is jár, de ahogy belenéztem a zöld szemekbe rájöttem, hogy minden nehézség ellenére, teljesen megéri a kockázatot.
¤¤¤
- Ahjj mindjárt széttépem ezt a magazint! - Mondta dühösen Lili, a fotelben ülve.
- Mi a baj? - Kérdeztem.
- Folyamatosan ezek a Valentin-napi reklámok. Megőrülök! Nem gondolnak a szinglikre? Ráadásul hova sietnek? Még csak január vége van!
- Úúhhhhh tényleg nemsokára Valentin-nap! - Mondtam izgatottan.
- Jah dörgölt csak az orrom alá, hohy milyen jó neked. - Mondta Lili bosszankodva.
- Bocsi csak végre élvezhetem ezt a csodás ünnepet! - Mondtam boldogoan.
- Ha jól emlékszem tavaly valami olyasmit mondtál, hogy egyszerűen kinem állhatod ezt az undorító ünnepet és hogy iszonyú nagy baromság és az egyetlen értelem az, hogy rendezhetünk Anti-valentin napi bulit. Úristen tényleg! - Nem fogunk idén tartani Anti-Valentin napi buliiiit? D hát ez már hagyomány! Ahhj mindent elrontasz a nyálas kapcsolatoddal. - Mondta mérgesen.
- Figyi attól még tarthatunk... - Vigasztaltam.
- Dehogy tarthatunk. Annak semmi értelme , mivel te jelenleg rózsaszínben látod a világot. - Forgatta a szemét.
- Najó de segíthetnél legalább abban hogy mit adjak Olinak. Ugyanis semmi ötletem nincs.
- Alsógatyát. - Mondta tök komolyan. - Vagy józan észt. Mert ahogy láttam, az utóbbi időben neki is elmentek otthonról. Undorítóan összeilletek. - Mondta grimaszolva.
- Kösz ezt megpróbálom bóknak venni. Na de komolyan. Légyszi segíts! - Könyörögtem neki.
- Najó valami kézzel készítettet akarsz? Vagy veszel neki valamit?
- Nemtudom. Ezért kértem a segítségedet.
- Hát jó. Valami olyan kellene ami......úristen! Najó tudom mit adj neki. Ennek egészen biztosan örülni fog. - Mondta vigyorogva.
. Na és mi az? - Kérdeztem, de ő csak mosolygott, mélyen a szemembe, nézett, és telepatikus kommunikációnknak köszönhetően tudtam mire gondol. Hogy azt adjam Olivérnek, amit egy lány csak egyszer adhat oda valakinek.

12.fejezet

12.fejezet

Miután a Fiúk befejezték a megbeszélést, mentek haza de Oli küldött egy sms-t, hogy munka után menejek át hozzá. A további 2 és fél óra keservesen lassan telt, el de végre vége lett és mehettem. Mikor Oli ajtót nyitott rögtön egy hosszú csókkal üdvözöltem, mert hát azért már 3 óra eltelt mióta utoljára láttam.

- Én is Örülök hogy itt vagy. - Mondta mosolyogva, majd bementünk a nappaliba. Eszembe jutott, hogy milyen finomat főzött a multkor, és rögtön megéheztem

- Most annyira ennék valami édeset. - Sóhajtottam és reméltem hogy veszi a lapot.

- Én nem vagyok neked elég édes? - Kérdezte egy elragadó mosoly kíséretében.

- Nem csinálnál nekem valami finomat? - Kérdeztem és megrebegtettem a szempilláimat.

- Najó de csakmert szépen kérted. Viszont akkor segítened kell. Te leszel a kukta.

- Oké, az még ugyse voltam. - Mondtam és követtem a konyhába. Kikerestünk egy csokis sütis receptet és nekiláttunk. Oli épp a csokikrémet kevergette egy tálban, amikor arra gondoltam, hogy régen amikor anyával csináltunk sütit, mindig megettem a,krém felét. Ami szerintem még a kész sütinél is finomabb. Beleakartam nyúlni a tálba hogy megkostóljam, de eltolta a kezemet. Válaszul sértődött képet vágtam.

- Majd eszel ha kész lett. - Mondta és körülbelül egy perc sem telt el, mire belenyúlt a tálba és megkóstolta a krémet.

- Hé! Ez nem ér! - Kiáltottam fel.

- Nekem szabad. Én vagyok a szakács. - Mondta és csak azért hogy cukkoljon, mégegyszer megkostólta, de ezúttal a felső ajkán maradt egy kicsi a krémből.

- Én meg a kukta. Nekem is jogom van megtudni hogy milyen ízű. - Mondtam durcásan.

- Nekem elhiheted finom. - Nevetett fel. Ránéztem a felső ajkára és lábujjhegyre állva lecsókoltam róla a krémet.

- Hmm...igazad van ez tényleg nagyon finom. - Mondtam. - Kaphatok repetát?

- Elég mohó vagy nem gondolod?

 - De hát ez egy különlegesen finom csokikrém. - Mosolyogtam és,megnyaltam az alsó ajkamat. Olinak a mozdulat láttán fölcsillant a szeme, majd Lehajolt és megcsókolt. Kezei a derekamra csúsztak és magához húzott. Beletúrtam a hajába, mire a derekamnál fogva Felemelt és rárakott az asztalra.

- Bekellene fejeznünk a sütit. - Suttogtam két csók között.

- Ahha. - Válaszolt, de tovább csókolóztunk. A zsebemben megcsörrent a telefonom. Nem foglalkoztam vele, de csak rezgett tovább,előkotortam a mobilt és megszakítva a csókunkat ránéztem a kijelzőre. Sóhajtottam egyet, majd megérintettem a hívás gombot.

- Szia Anya! - Köszöntem bele a telefonba, mire Oli abbahagyta a nyakam csókolgatását és kíváncsian nézett rám.

- Betti minek van telefonod ha nem veszed föl?

- Fölvettem...

- Hát most igen de tegnap is hívtalak meg ma is.

- Bocsi dolgoztam.

- Na jólvan,mindegy. Akkor tudsz jönni a hétvégén hozzánk? A bátyád is lejön.

- Öhhmm...persze igen.

- Rendben akkor majd hívj fel hogy melyik vonattal jössz.

 - Oké.

- És vedd föl a telefont ha hívlak!

- Jó.

- Vagy ha nem érsz rá akkor késöbb hívj vissza.

- Rendben. - Sóhajtottam.

- Najolvan akkor majd ne felejts el szólni hogy melyik vonattal jössz. Szia szivem!

- Szia anya! - Tettem le a telefont.

- Na minden oké? - Nézett rám Oli.

- Igen, csak totál kiment a fejemből, hogy hétvégén haza kell mennem Pécsre anyáékhoz.

 - Ezekszerint hétvégén nem látlak?

- Nem hacsak....nen akarsz eljönni?

- Akarni akarok csak nemtudok. Szombaton és vasárnap is koncertünk lesz.  András egy interjút is besúvasztatott. Ráadásul nemhiszem hogy  feltudnánk jutni úgy Pécsre hogy ne szúrnának ki minket.

- Akkor egyébként se tudnánk tul sokat együtt lenni. Mindegy kiélvezzük a mostani hetet. - Mondtam és a szemem rásiklott a krémes tálra. - Nem fejezzük be a sütit?

- De. - Bólintott és folytattuk a sütést. Mikor kész lett egy tálra pakoltuk a szeleteket, letelepedtünk a kanapéra és eldöntöttük, Ha gy nézünk egy filmet.

- Na mit nézzünk? - Kérdezte.

- Nekem mindegy.

- De mondj egy filmtípust amit szeretsz.

 - Minden fajta filmet szeretek.

 - Jó akkor nézzünk egy olyat amit még néma láttál. - Mondta mire fölnevettem.

- Mi olyan vicces?

- Semmi csak kétlem hogy tudnám olyan filmet mutatni ami te láttál én meg nem.

 - Mért te a világon az összes filmet láttad? - Kérdezte nevetve.

- Hát a nagyját igen...

- Jó, akkor válassz te. - Adta a kezembe a távirányítót. Lefelé görgettem a filmlistát, és minden második filmnél felkiáltottam, hogy uhhh ez nagyon jó, vagy: ahhh ez az egyik kedvencem!

- Najó uhh ezt nézzük! Oké választottam! - Álltam meg a Remény rabjainál, mire Oli kérdőn nézett rám.

- Mi az? - Kérdeztem

- Csak azthittem, hogy majd valami romantikus vígjátékot kell néznünk.

 - Azokkal sincs semmi baj, csak most ehhez van kedvem. - Mondtam és elindítottam a filmet. A lábaimat átvetettem Oli ölén és a fejemet a vállára hajtottam, ő pedig egyik kezével Átölelte a derekamat. A film első 10 percében elfogyott az egész tál süti, aminek a háromnegyedét ő ette meg.

 - Te sírsz? - Kérdezte Oli a film vége fele.

- Ahham. Olyan szomorú hogy az öreg bácsi meghalt. - Szipogtam. Oli csak mosolygott rám és megpuszilta a homlokom. Mire vége írt a film már patakokban folytak a könnyeim.

 - Na most ezen mért sírsz? Tiszta happy a vége.

- Tudom. De olyan megható.

- Hányadszorra láttad?

 – Most látom harmadszorra. - Mondtam és letöröltem a könnyeimet. Olinak csörgött a telefonja, és miután adott egy puszit fölvette.

- Na csáó!..ahha..oké. Igen itt van. Szerintem igen. Mikor érsz ide? Jó. Szia! - Tette le a telefont. - Sziki mindjárt itt lesz. Átmegyünk Bencéékhez kicsit, jó?

- Oké.- 5 perc múlva Sziki lépett be az ajtón,majd édtetlenül nézett rám.

- Na mi az máris sikerült összevesznetek?

 - Dehogyis. Csak néztünk egy filmet.

- Mit néztetek a Titanicot? - Kérdezte nevetve, mire nemet intettem, Sziki kérdőn Olira nézett.

- A remény rabjait. - Válaszolta helyettem.

- És azon sírtál?

- Igen, mert én veletek ellentétben  tudom értékelni a megható történeteket. - Mondtam sértődötten.

- Jólvan tündérke.- Mondta és adott egy apró csókot. Miután beszálltunk Sziki kocsijába, jött egy SMS Lilitől. Azt kérdezi hogy hol vagyok.

- Öhmm..nem lenne baj ha Lili is velünk jönne? - Kérdeztem a srácoktól.

- Dehogy. Elmegyünk érte. Hol laktok? - Kérdezte Sziki és miután megadtam neki a címet, írtam Lilinek, hogy Jöjjön le mert mindjárt ott vagyunk.

- Uhhh Köszi srácok hogy én is jöhetek, már majd meghaltam az unalomtól. - Mondta miután beszállt a kocsiba. Mikor odaértünk Bencéhez Ya Ou már ott volt.

- Panni hol van? - Kérdezte Sziki Bencétől.

- Vizsgára tanul.

- Ja Barbi is. - Mondta Ya Ou. Egy csomót beszélgettünk, aztán legalább egy óráig arról vitatkoztunk, hogy mit játszunk, majd az acti-vity mellett döntöttünk. Én voltam egy csapatban Olival, Bence Szikivel, Ya Ou pedig ( Lili hatalmas örömére amiről csak én tudtam mert sikerült visszafognia magát) Lilivel. Az elején egész jól kezdtünk Olival, aztán Bencéék vették át a vezetést. Éppen Sziki mutogatott és mindenki sorba kiabálta be a lehetséges megoldásokat.

- szónok! Szónoklat!

- Kiáltotta Bence.

- Beszéd! - mondta Ya Ou, mire Sziki hevesen bólogatott.

- 2. Szó! A 2. Szó jön? - kérdezte Oli, mire Sziki a fejét rázta.

- Ez volt a második szó? Oké akkor a beszéd a második szó. - Sziki bólintott, majd tovább mutogatott. - Sapka! - Kiabálta be Lili.

- Kalap! Kalapos!

- Kalapos beszéd! - Sziki sóhajtott egyet és a szemét dörzsölte. Majd határozott nemet intett.

- Nincs benne se sapka se kalapos? - Kérdeztem, mire bólintott és fojtatta a mutogatást.

- Fejdísz? - Kérdezte, Oli mire Sziki jelezte, hogy olyasmi.

- Tiara?

- Korona! - Kiáltotta Bence, mire Sziki boldogan bólintott.

- Korona beszéd? - Kérdezte csodálkozva Lili,de Sziki nemet intett.

- Király! - Kiáltott fel, Ya Ou, mire Sziki bólogatott.

- Királyi beszéd? - Kérdezte Oli mire Sziki még hevesebben bólogatott és a kezével jelezte, hogy közel jár, mire észbekaptam.

- A király beszéde! - Kiáltottam fel.

- Igen! Bettiéké a pont. - Mondta Sziki.

- Juhuuu kitaláltam! - Fordultam boldogan Olivér felé.

- Ügyes vagy.- Mondta és megcsókolt.

- Héé tisztelettel lenni a szinglire! -Mondta  Lili, mire megforgattam a szemem.

- Oké, én jövök. - Álltam fel, és elolvastam a kártyát. - Rajzolnom kell. - Sóhajtottam.

- Hát akkor ez elfog tartani egy darabig. - Mondta Lili.

- Mért? Annyira rosszul rajzolsz? - Kérdezte Sziki.

- Hát nem az erősségem. - Válaszoltam és elkezdtem rajzolni.

- Dunsztos üveg? - Kérdezte Bence, mire megráztam a fejem.

- Sima üveg? - Kérdezte Oli, mire áthúztam és újra rajzoltam.

- Doboz?

- Valami tároló? - Kérdezte Sziki mire bólintottam.

- Valami van benne? Kaja? Nem kaja? Akkor valami ital? Víz? - Találgatott Oli, mire rajzoltam mellé egy tehenet.

- Ez mi? Egy kecske? Kecske tej? - Kérdezte Lili, mire bólintottam és próbáltam lerajzolni hogy csak a szó felére van szükség.

- Tej? Tej az első szó? - Kérdezte,Ya Ou mire bólintottam és,tovább rajzoltam.

 - Már megint egy doboz? - Kérdezte Bence, mire Megpróbáltam pontosabban rajzolni.

- Ez egy hely? Egy bolt? Tejbolt! - Kiáltotta Ya Ou, mire jeleztem, hogy jóféle keresgél.

- Tej..nem tejbolt?..- Tűnödött tovább, mire megcsóváltam a fejem!

- Tejüzem! - Állt fel hirtelen Lili, mire bólintottam.

- Az.

- Éljen! Ez az Ya Ou most mi vezetünk. - Mondta Lili boldogan és összepacsizott Ya Ouval. Sóhajtottam egyet és visszaültem Oli mellé.

 - Nembaj tündérke még behozhatjuk. - Vigasztalt Oli. Hát nem hoztuk be, Sőt! Lili és Ya Ou elsöprő győzelmet arattak, és Bencék is megelőzték minket, így végülis utolsók lettünk. Aztán Sziki hazavitt engem, és Lilit, és Oli is elkísért minket.

- Akkor majd holnap találkozunk. - Fordultam Oli felé.

- Majd még este hívlak. - Köszönt el, és megcsókolt. Nemszívesen, de végül kiszálltam a kocsiból.

- Sziasztok! - Köszöntünk el. Mikor fölértünk Lili még vagy 1 órán keresztül a délutánról áradozott.

- Hihetetlen jó volt.  Láttad milyen jó csapatot alkottunk Ya Ou-val?

- Igen láttam nagyon jók voltatok, de még mindig van barátnője. – Emlékeztettem.

- Ez igaz. És nem is nyomulok rá addig. Majd rájön magától, hogy minket egymásnak teremtettek. – Mondta és a levegőbe pislogott, mintha egy kisfilmet látna kettejükről.  Végülis nem is olyan régen még én is így voltam Olival. Ha a mostani álláspontot nézzük, azt kell mondanom, hogy bármi megtörténhet.