14.fejezet

14.fejezet

       Csak néztem Lilire nagyokat pislogva, aki csak tovább vigyorgott és a kezében lévő magazinban mutogatott egy szexi fehérneműt.
 - Najó szerinted komolyan lekellene feküdnöm vele pont Valentin-napon? - Hüledeztem
- Mért?
- Mert ez olyan......nyálas. - Feleltem bizonytalanul.
- Hát legalább illik a kapcsolatotokhoz. - Vigyorgott gonoszul,mire belebokszoltam a vállába.
- Áú! - Jajdúlt fel.
- Megérdemelted. - Mondtam nevetve.
- Najó figyi én csak azt mondom hogyha már amúgy is ilyen nyá....különleges a kapcsolatotok, akkor ez mért ne férhetne bele? De ha még nem vagy kész rá akkor...
- Jó majd meggondolom. - Vágtam a szavába. Délután elmentünk Lilivel vásárolni, mert már régen csináltunk együtt igazi lányos dolgokat.
- Úhh ide muszáj bemennünk! - Mondta Lili és már be is sietett a melettünk lévő Intimissimi-be. - Jajjj ez de cuki. Nézd! Nekem ez kell! - Mondta és fölemelt egy csipkés melltartót, amit apró madarak és masnik díszítettek. Megakadt a szemem egy piros darabon.
 - Hmm...szerintem tetszenél ebben Olinak. - Mondta Lili rámnézve.
- Jajj hagyjál már!
 - Most mért? Én csak megosztottam veled a véleményem. Már az is baj? - Kérdezte, majd körülbelül fél órát győzködött, hogy vegyem meg.
- Jó rendben megveszem. De nem Oli miatt és ennek semmi köze a Valentin-naphoz. A fehérnemű alapvető emberi jog. - Mondtam makacsul, Lili pedig csak a szemét forgatta. Végül 5 zacskóval, egy rakás bolttal és egy egész délutánnal később fáradtan hazamentünk, beheveredtünk a fotelbe, és estig fölsem keltünk. Nagyon jól éreztük magunkat, és azthiszem kicsit kárpótoltam Lilit, amiért az utóbbi időben elhanyagoltam Oli miatt.

¤¤¤

- Akkor eljössz a mai koncertünkre? - Kérdezte Oli és odajött mellém a pulthoz. Szinte mindig az ő lakásán voltunk, ugyanis ha a miénken vagyunk, akkor hallagtnunk kell Lili undorodó beszólásait és a szinglikről való siránkózását, máshol meg nem igen lehettünk a titkolózás miatt.
- Nemtudom hogy ez jó ötlet e. - Mondtam miközben teljes erőmmel próbáltam kinyitni az eperlekváros üveg tetejét, de nem sikerült.
- Mert? - Kérdezte, és amikor látta, hogy sehogy sem boldogulok az üveggel elvette tőlem és egyetlen mozdulattal kinyitotta, majd visszaadta nekem.
- Mert neked a koncertre kellene koncentrálnod, és semmi szükség rá hogy bárki is gyanakodni kedjen ránk.
- Már máskor is jöttél el koncertünkre. - Mondta összehúzva a szemöldökét.
 - Az más. Akkor még nem voltunk együtt.
 - Senki nem fogja megtudni hogy mostmár együtt vagyunk. Csak mint lelki támasz leszel ott. - Nézett rám bevetve a kiskutya tekintetet és az eszméletlen féloldalas mosolyt.
- Najó. - Sóhajtottam, miközben a lekvárt rákentem egy szelet kenyérre. Este a fiúkkal együtt mentem a koncertre,felvettem a nyakbaakaszthatós névjegykártyámat és arra koncentráltam hogy egy teljesen átlagos gyakornoknak tűnjek, akinek a munkán kívűl semmi köze a Bytheway egyetlen tagjához sem. Aztán rájöttem , hogy rám senki sem kíváncsi, a rajongók csak és kizárólag a fiúkkal fognak foglalkozni úgyhogy valószínüleg teljesen fölöslegesen aggódom.
 - Srácok 10 perc és kezdés!- Szólt be egy férfi az öltözőbe. A sikoltozás már így is behallatszott az öltözőbe de ahogy a fiúkra néztem egyáltalán nem izgultak.
 - Ti nem vagytok egy kicsit sem idegesek? - Kérdeztem tőlük.
- Már volt egy pár fellépésünk, hogy úrrá legyünk az izguláson. - Mondta Ya Ou. Mielőtt kimentünk volna az ajtón, Olivér lehajolt és megcsókolt, mert mostantól errre jó néhány óráig nem lesz alkalmunk. Követtem őket a színpadig, majd félre álltam és oldalról néztem őket. A hihetetlen mennyíségű rajongó tömeg torkaszakadtából ordított, bármit csináltak vagy mondtak a fiúk. Olivér rap részénél a sikoltozás még erősebb lett ha lehetséges. Mikor véget ért a koncert jött az auto gramm osztás és a fotózkodás. Ahányszor Oli megölelt valakit vagy puszit adott egy lánynak, kedvem lett volna odamenni és közölni hogy:Héé el a kezekkel. De természetesen ezt nem tehettem, nyílvánvaló okokból kifolyólag. Viszont ahogy ránéztem a rajongók boldog arcára, akik már attól elaléltak, hogyha valamelyik fiú rájuk nézett, arra gondoltam , hogy nem is olyan rég én is egy voltam közölük. Találkozott a pillantásom Oliéval, és rámosolyogtam jelezve hogy minden rendben. Mire vége lett az autogramm osztogatásnak és a fotózkodásnak, a lábaim már iszonyatosan elfáradtak a sok állástól. A fiúk, a rajongók nagy bánatára elköszöntek és megköszönték hogy ilyen remek közönségük volt, majd lejöttek a színpadról.
- Húú. Ez nem volt semmi. - Monda Ya Ou. - Na menjünk, mert még egy interjút is kell adnunk. - Mondta és elindult a fiúkkal együtt az öltöző felé.
- Mindjárt jövünk. - Mondta nekik Oli.
Megfogta a kezem és végigvezetett a színpad mögötti folyosón , majd megállt, neki döntött a falnak és megcsókolt. A keze lecsúszott a derekamra és közelebb húzott magához. Beletúrtam a hajába, és a kezemmel végigsímítottam a mellkasán. Fölemelte a csípőmet és nekitámasztott a falnak, mire átkulcsoltam a lábammal a derekát. Melettünk hirtelen fény villant. Mindketten odakaptuk a fejünket és egy fotóssal találtuk szembe magunkat. A fotós még egy gyors képet lőtt, majd megfordult és elszaladt. Annyira lessokkoltam, hogy csak bámúltam utána. Aztán riadtan Olira néztem, akinek minden izma megmerevedett az idegtől. Elakart indulni gondolom a fotó után, de megfogtam a karját.
- Hagyd. Már tökmindegy. Ha utól is tudnád érni, csak erőszakkal tudnád megszerezni tőle a képeket. - Mondtam és könnyek gyűltek a szemembe.
- Most mit csináljunk? - Kérdezte és már nyitottam a számat hogy válaszoljak, amikor csöngött Oli telefonja.
- Igen?- Szólt bele idegesen. - Jó. Megyünk. Igen.- Tette le a telefont. - Najó most vissza kell mennünk és a srácokkal adnunk kell egy interjút. Majd utána nálam Megbeszéljük. - Mondta és elindultunk visszafelé. Az este többi részében mereven, üres tekintettel bámultam magam elé, és a lehetséges végkifejleteken pörgött az agyam. Akárhogy is lesz, a munkámtól elbúcsúzhatok.

¤¤¤

Mikor,beléptünk Olivér lakásába már tudtam, hogy annak ami ma történt SEHOGY nem lehet jó vége.
- Najó majd..kitalálunk valamit. - Fordult felém Oli.
- Mit?!Mégis mit tudnánk kitaláni Olivér?! Azokat a képeket nem,lehet félreérteni. Holnapra az újság címlapján leszünk. Elveszítem az állásom! - Kiabáltam rá. - A rajongóid kifognak akadni, a sajtó minden egyes részletet tudni akar majd!
- Szerinted nemtudom?? Mit akarsz mit csináljak?! - Kérdezte és már ő is kiabált.
 - Én nemtudom ezt...ezen már nem változtathatunk. - Mondtam és nagyon erőlködtem hogy ne kezdjenek el folyni a könnyeim.
- A kurva életbe! - Mondta idegesen és belevert a falba. Összerezzentem, és riadtan néztem rá, mire hosszasan kifújta a levegőt és közelebb jött. - Majd megoldjuk valahogy rendben? - Kérdezte a szemembe nézve.
- Nem Olivér nem oldjuk meg. Nem tudjuk megoldani....Annyira tudtam, hogy nem kellene eljönnöm a koncertre. - Sóhajtottam.
- Most jön az a rész hogy te megmondtad?
- Így is van. Én szóltam hogy ez nem jó ötlet.
- Ahhoz képest nem nagyon ellenkeztél, mielött a fotós ellőtte a képet.
- Remek..szóval az egész az én hibám.
- Nemmondtam, hogy a te hibád.
- Tudtam hogy ennek a titkolózásnak nem lesz jó vége.
- Na áljunk meg egy pillanatra! Az egész titkolózás azért volt hogy te megtartsd az állásodat. - Mondta idegesen.
- Mit kellett volna csinálnom? Felmondani egy olyan kapcsolatért ami egyáltalán nem biztos? - Semmi gond nem lett volna ha felmondasz és elmondjuk mindenkinek az igazat! Ezzel csak azt értük el, hogy téged kirúgnak, engem bombázni fog a sajtó és mindenféle kamusztorit találnak ki! - Kiabálta.
- Jólvan. Tudod mit Olivér akkor megkönnyítem a dolgodat. Csak mond hogy egy futó kaland voltam semmi több. - Kiáltottam mérgesen , azzal sarkon fordultam és kirohantam az ajtón. Nem sokáig jutottam amikor megfogta a karon és nem engedett tovább.
 - Ezt neg hogy érted? - Kérdezte összezavarodott tekintettel.
- Úgyértem, hogy nem kell bonyolítanod a dolgokat, mond hogy csak egy egyszerű kaland volt köztünk semmi több.
- Te most szakítani akarsz velem? - Kérdezte és a szemében riadság csillant.
- Ereszd el a karom Olivér.
- Betti, Figyelj megoldjuk valahogy oké? - Már szinte kétségbe esettnek tűnt. - Ne csináld ezt...
- Oli ez nem...- Kezdtem, de nem,hagyta hogy végigmondjam.
- Minden rendben lesz. Megígérem.
- Ezt nem tudod megígérni. - Néztem fel rá és könnyek gyűltek a szemembe.
- Kérlek..ne csináld ezt velem. - Könyörgött.
- Ereszd el a karom Oli. - Suttogtam, mert féltem hogy elcsuklik a hangom. Nem úgy tűnt mint aki elakarja ereszteni, Úgyhogy azt mondtam : - Gondolkodnom kell. - Mélyen a szemembe nézett, majd lassan elengedte a karom. Azonnal elhátráltam, és amint hátatfordítottam neki elkezdtek csorogni a könnyeim, de menten előre, és legyőztem a kísértés hogy hátraforduljak, és belevessem magam Oli karjaiba remélve hogy igaza lesz és nem lesz semmi baj. De csak mentem előre nemtörődve a könnyekkel amik megállíthatatlanul folytak az arcomon.