2. fejezet

2. fejezet

- Tudod merre van? – Kérdezte Olivér, de fogalmam sem volt hogy mire gondol, ugyanis attól hogy Tündérkének hívott , teljesen lesokkoltam. Értetlenül néztem rá .

- Tessék?

- A színpad. Tudod merre van? – Ismételte meg a kérdést.

- Ööö….nem igazán. – Feleltem, ő pedig a nyílván való zavarom láttán sokatmondóan elmosolyodott, majd közelebb lépett nekem pedig elállt a lélegzetem, erre fokozva a zavaromat még közelebb jött, amiből arra következtettem hogy pontosan tudja mi zajlik le bennem.

- Végig a folyosón aztán balra. Onnan már látni fogod a színpadot. Oldalról be tudsz menni. – Mutatott a folyosó fele fölém magasodva.

- Köszi. – Mosolyogtam rá.

- Nincs mit. – Felelte, én pedig már azon voltam hogy elinduljak , amikor hirtelen eszembe jutott , hogy épp most találkoztam Patocska Olivérrel és autogram nélkül készülök elmenni.

- Kérhetnék még valamit?

- Hát az attól függ .- Mosolyodott el ravaszul.  És igen. Fülig belepirultam.

- Adnál egy autogramot?

- Persze. Van egy tollad? – Elkezdtem kotorászni a táskámban a toll meg a papír után.

- Basszus. – Suttogtam a táskámban kutatva. Felnéztem Olivér várakozó tekintetére. – Nem hoztam papírt. – Mondtam elkeseredetten.  Aztán eszembe jutott valami. – Aláírnád a pólóm? – Tekintete a pólómra siklott és elidőzött rajta egy darabig majd felvont szemöldökkel rám nézett.

Hova kéred? – Megfogtam a pólóm alsó részét és kifeszítettem hogy rátudja írni.

-          Itt jó lesz. – Miután alá írta a pólómat megköszöntem.

-          Igazán nincs mit. Akkor találkozunk a koncerten. –  Már a folyosó felénél tartottam amikor utánam szólt.

-          Tündérke! -  Kiáltotta mire megperdültem és kérdőn rá néztem – Van  igazi neved is? – Kérdezte mosolyogva.

-          Betti.

¤¤¤

Végigsétáltam a folyosón és felhívtam Lilit.

-          Na? Mivan bejutottál? – Kérdezte izgatottan.

-          Igen…és nem fogod elhinni mi történt. – Mondtam és elmeséltem neki az egész Olivér sztorit.

-          Úristen! Ilyen nincs! – Lelkendezett

-          Te hol vagy ? Sikerült bejutnod?

-          Hallod konkrétan 5 centit haladt a sor mióta itt állok.

-          Jó figyelj elmondom merre kell jönnöd. – Elmagyaráztam Lilinek hogy merre van az ablak. – Na, ott várlak. – Tettem le a telefont .   Lili szitkozódva próbált bejutni , majd nagy nehezen áttornászta magát  az ablakon.

-          Hahh, na végre, már azt hittem nem sikerül átmásznom. Na muti már a pólód!- Fordult felém izgatottan. – Basszus de mázlista vagy.

-          Tudom. – Feleltem büszkén. – Na gyere Oli azt mondta hogy arra van a színpad. - Mutattam  a folyosóra.

-          Jaaaajjjjj Oli azt mondta. -  Mondta nyávogós hangon mire én csak a szememet forgattam. Mikor megláttuk a színpadot utat törtünk magunknak az első sorba.  Körülbelül negyed óra múlva  a hangfalakból felszólalt a Troublemaker ismerős dallama, mire mindenki egyszerre kezdett el sikítozni.  A színfalak mögül  meghallottuk Olivér kezdését, majd Bence a színpadra lépett  ,  majd a többiek egyenként bejöttek utána, mire a sikoltozás a tetőfokára hágott. Yaou benyúlt a közönség közé, mire a környékén mindenki  belekapaszkodott a kezébe. A szám végégig mindenki tombolt és őrjöngött, majd a Troublemaker után következett a legújabb számuk a Crazy Girl.  A számot Sziki kezdte és a tömeg vele együtt énekelt. Olivér végignézett a rajongókon, majd a tekintete megállapodott rajtam és elmosolyodott. A refrént Bence kezdte majd  a  három fiú becsatlakozott. Mikor Olivér szólójában ahhoz a részhez ért hogy : „  That crazy girl i just met „ rámkacsintott , mire én elpirulva énekeltem tovább a szöveget.  Három órával később a  koncert után  elindultunk haza felé. 

-Jézusom ez annyira király volt! Láttad amikor megfoghattam Yaou kezét? – Lelkendezett a barátnőm.

- És te láttad amikor rámkacsintott az Oli?

- Mivvvan?? – Kérdezte meghökkenve? – Mikor?

- Nem igaz hogy nem láttad…

- Bocsi lehet pont Yaout néztem.

- A Crazy girl közben,  amikor a szóló részt énekelte. – Mondtam hatalmas vigyorral.  Egészen hazáig a koncertről áradoztunk . Otthon még gyorsan belenéztem az e-mailembe hogy nem válaszoltak e a gyakornoki állás jelentkezésemre amit egy hónapja küldtem be. Sajnos még nem érkezett válasz  ugyhogy kikapcsoltam a gépem. Lilivel megvacsoráztunk aztán mentem a szobámba lefeküdni.  És elalvás előtt még  az utolsó gondolatom is Ő volt.