11.fejezet

11.fejezet

      Másnap reggel sajnos korán keltem, mert azt hittem dolgoznom kell,de aztán Rájöttem hogy vasárnap van, csak már nem tudtam visszaaludni. Legszívesebben fölhívtam volna Olit, de gyanítottam, hogy még alszik, ezért inkább csináltam magamnak reggelit. Naji ez azért így túlzás. Egy tálat teleraktam müzlivel és fél liter tejet ráöntöttem, aztán bekapcsoltam a tv-t és teljesen értelmetlen műsorokat néztem, amíg Lili föl nem ébredt.

 - Tervezel mára valamit? - Kérdezte ásítozva.

- Még nemtudom. Te?

- Ahha egésznap sorozatokat nézek és nutellát eszek.

- Jó terv.

- Ugye? - Ránéztem az órára és úgy gondoltam, hogy Oli már biztos ébren van, ugyhogy felhívtam. A második csöngés után felvette.

- Szia!

- Szia tündérke. Pont hívni akartalak.

- Tényleg? És mért?

- Gondoltam elmehetnénk valahova sétálni vagy moziba vagy ilyesmi.

- Hát az jó lenne, de csak hogy tudd mi most épp bujkálunk. Ha egy újságíró meglát minket együtt holnapra az lesz a címlapon hogy új barátnőd van.

- Basszus. Igazad van...akkor...nen akarsz átjönni hozzám? Nézünk egy filmet és egyebek.

- Egyebek? - Kérdeztem kérdeztem kuncogva.

- Hát heteket vesztegettünk el egymás nélkül és ha engem kérdezel minél hamarabb bekellene pótolnunk. - Mondta és biztos voltam benne, hogy miközben beszélt felvillant az a pimasz féloldalas mosolya amitől ájulás közeli állapotba kerülök minden egyes alkalommal.

- Hát nem hangzik rosszul..

 - A nem hangzik rosszul nekem édes kevés.

- Jó oké nagyon jól hangzik.

- Akkor mondjuk....várj egy kicsit valaki hív. Mindjárt visszahivlak oké?

- Oké. - Körülbelül 3 perc múlva csörgött a telefonom.

- Na minden rendben?- Kérdeztem.

- Nem igazán. András hívott. Bekell mennünk a fiúkkal egy interjúra aztán a stúdióba is bekell néznünk. Ne haragudj tündérem de elkelk halasztanunk.

- Ohh..oké persze nembaj.

- Tényleg sajnálom. Majd bepótoljuk oké?

- Persze, semmi gond.

- Holnap látlak az irodában ugye? Utána átjohetnél mit szólsz?

- Rendben.

- Akkor holnap. Szia tündérke.

- Szia! - Köszöntem el.

- Csatlakozom a sorozatnézős napodhoz. - Mondtam Csalódottan.

 - Na azért nem kell Ennyire lelkesnek lenned.

- Bocsi csak ugy volt hogy Olival találkozunk ma. Na de tök jó lesz így is. Csajoooos délután. - Na azért. - És Megkezdődött a lányos napunk ami abból állt hogy sorozatokat nézünk és a tv és a hűtő között mozogtunk.

¤¤¤

   Hétfőn mikor beértem munkába a Fiúk már ott voltak, és amikor megláttam Olivért nagyon nagy önuralom kellett ahhoz hogy ne menejek oda hozzá és ne csókoljam meg. Hiszen már egy egésznapja nem láttam! Najó lehet hogy túlzásba viszem, de akkor is ! Aztán utánam egy percre belépett Ádám és Rájöttem, hogy totál megfeldkeztem a szilveszterkor történtekről és azóta nem is láttam. A szeme szomorúnak tűnt ahogy meglátott. Ránéztem Olida, aki gyilkos tekintettel meredt Ádámra.

- Na most hogy mindenki itt van, tessék Betti, ezeket a számokat hívd fel, és mond hogy elfogadjuk a fellépés meghívásokat, és az időpontot legkésőbb csütörtökig leadjuk. Ádám te válaszolj ezekre az e-mailekre. - Adott mindkettőnk kezébe pár papaírt Mielőtt átmentünk volna a gépterembe vetettem Olira egy pillantást, aki nagyon feszültnek tűnt. Nagyon idegesített hogy nem mehetek oda hozzá, úgyhogy inkább csak bementem a gépterembe

- Figyelj Betti... - Szólt Ádám mielött leülhettem volna. - Csak azt akarom mondani hogy....mármint bocsánatot szeretnék kérni. Részeg voltam és tudom hogy ez nem mentség, de ...csak azt akartam hogy tudd nagyon sajnálom.

- Nentudom hogy erre most mit mondjak.

 - Nézd én teljesen megértem ha ezek után már nem akarsz tőlem semmit, de kérlek. Adj még egy esélyt.

- Én....

- Mire adjon neked még egy esélyt?! - Jelent meg hirtelen Oli az ajtóban, és idegesen Ádámra meredt.

- Úgyértem mint barát. - Mondta Ádám és úgy tűnt amit Olitól kapott szilveszterkor még elég élénken él az emlékezetében.

- Ahha nah persze. Akarod hogy behúzzak neked mégegyet? Mert hidd el nagyon szívesen megteszem.

- Najó elég. - Léptem közéjük. - Senki nem húz be senkinek. Ugye? - Néztem Olira.

- Az nem olyan biztos. - Válaszolta Oli és lesem vette a szemét Ádámról.

- Öhhmm..Ádám magunkra hagynál légyszives? - Csak bólintott és kiment a szobából. - Najó nyugi, oké? Csak bocsánatot akart kérni.

- Nah persze nagyon úgy tűnt.

- Komolyan. Csak azt akarja hogy megint legyünk barátok.

- Aranyos hogy te ezt elhiszed.

- Jó ha esetleg mégis többet akar tőlem akkor sem számít. Ugyanis totálisan belezúgtam egy fiúbanda bizonyos tagjába, aki jobban tenné ha nem aggodalmaskodna annyit, hanen más Fiúk helyett inkább ránk koncentrálna. - Nézett rám egy darabig, majd elnevette magát.

- Szóval totál belémzúgtál? - Kérdezte mosolyogva.

- Azért ne szállj el magadtól. - Forgattam a szemem. Nem mondott semmit csak Közelebb jött , Lehajolt hozzám és megcsókolt. Visszacsókoltam, de aztán hirtelen megszakítottam a csókunkat és ijedten néztem körbe.

- Megőrültél?! Nem csókolózhatunk itt! Meglátnak minket.

- Az ajtó csukva, azt mondtam a többieknek hogy telefonálnom kell, Andráss épp egy nagyon fontos ügyféllel beszél, Ádám pedig szerintem tudja, hogy jobban jár ha minél messzebre ekerül . Mindkettőnket.

- De ez őrültség! Lefogunk bukni! - Aggodalmaskodtam.

- Emlékszel amikor Lilivel eljöttetek arra a próbára? Megkérdezted hogyan hálálhatnád meg, mire azt válaszoltam, hogy majd behajtom rajtad. Most van az majd. Ideje hogy megfizesd az adósságod tündérem. - Nézett a szemembe, mire az a csöpp önuralmam is elszállt, ami eddig volt. A tarkójánál fogva lehúztam magamhoz, és vadul megcsókoltam. Úgy csókolt vissza mintha most lehetnénk együtt utoljára. A csípőm,él fogva Felemelt és rárakott, a mögöttem lévő íróasztalra, én pedig a lábaimat a dereka köré kulcsoltam. Egyik kezemmel, a hasizmain futattam újra és újra végig a kezemet, a másikkal pedig beletúrtam a hajába. Az ajkai lesiklottak végig a nyakamon, forró csókjaival felperzselve a bőrömet, majd visszatértek a számhoz. Mikor a kezét fölemelte, hogy ujjai vándorútra induljanak a testemen, levert valamit az asztalról, de egyikőnket sem érdekelte. A kezemet becsúsztattam a pólója alá, mires halkan felnyögött. - Khmm...- Jött a hang az ajtó felöl, mire ijedten szétrebbentünk.

- Oli ha befejezted a telefonálást - nyomta meg a szót Bence- visszakellene jönnöd a megbeszélésre. - Öhhm...oké jövök.- Mondta zavartan. - Haver, előbb kezdj valamit a hajaddal, mert épp úgy festesz mint aki... - Nem fejezte be a mondatot, csak rosszallóan nézett ránk, majd kiment.

 - Huhh hát ez necces volt. -Mondtam és a kezemmel próbáltam kifésülnj a hajam, mert ahogy Olivérére ránéztem gyanítottam hogy az enyém még ennél is katasztrofálisabban néz ki.

- Az. Jobb ha most visszamegyek. Majd délután folytatjuk. kacsintott rám, majd kiment a szobából. Lehajoltam és kuncogva összeszedtem a, tollakat meg a tartót amit Oli lelökött. Lilinek igaza volt. Annak ellenére hogy akár le is bukhattunk volna ha nem Bence nyit be hanem András, ez az egész bujkálós dolog…eszméletlenül izgalmas.