12.fejezet

12.fejezet

Miután a Fiúk befejezték a megbeszélést, mentek haza de Oli küldött egy sms-t, hogy munka után menejek át hozzá. A további 2 és fél óra keservesen lassan telt, el de végre vége lett és mehettem. Mikor Oli ajtót nyitott rögtön egy hosszú csókkal üdvözöltem, mert hát azért már 3 óra eltelt mióta utoljára láttam.

- Én is Örülök hogy itt vagy. - Mondta mosolyogva, majd bementünk a nappaliba. Eszembe jutott, hogy milyen finomat főzött a multkor, és rögtön megéheztem

- Most annyira ennék valami édeset. - Sóhajtottam és reméltem hogy veszi a lapot.

- Én nem vagyok neked elég édes? - Kérdezte egy elragadó mosoly kíséretében.

- Nem csinálnál nekem valami finomat? - Kérdeztem és megrebegtettem a szempilláimat.

- Najó de csakmert szépen kérted. Viszont akkor segítened kell. Te leszel a kukta.

- Oké, az még ugyse voltam. - Mondtam és követtem a konyhába. Kikerestünk egy csokis sütis receptet és nekiláttunk. Oli épp a csokikrémet kevergette egy tálban, amikor arra gondoltam, hogy régen amikor anyával csináltunk sütit, mindig megettem a,krém felét. Ami szerintem még a kész sütinél is finomabb. Beleakartam nyúlni a tálba hogy megkostóljam, de eltolta a kezemet. Válaszul sértődött képet vágtam.

- Majd eszel ha kész lett. - Mondta és körülbelül egy perc sem telt el, mire belenyúlt a tálba és megkóstolta a krémet.

- Hé! Ez nem ér! - Kiáltottam fel.

- Nekem szabad. Én vagyok a szakács. - Mondta és csak azért hogy cukkoljon, mégegyszer megkostólta, de ezúttal a felső ajkán maradt egy kicsi a krémből.

- Én meg a kukta. Nekem is jogom van megtudni hogy milyen ízű. - Mondtam durcásan.

- Nekem elhiheted finom. - Nevetett fel. Ránéztem a felső ajkára és lábujjhegyre állva lecsókoltam róla a krémet.

- Hmm...igazad van ez tényleg nagyon finom. - Mondtam. - Kaphatok repetát?

- Elég mohó vagy nem gondolod?

 - De hát ez egy különlegesen finom csokikrém. - Mosolyogtam és,megnyaltam az alsó ajkamat. Olinak a mozdulat láttán fölcsillant a szeme, majd Lehajolt és megcsókolt. Kezei a derekamra csúsztak és magához húzott. Beletúrtam a hajába, mire a derekamnál fogva Felemelt és rárakott az asztalra.

- Bekellene fejeznünk a sütit. - Suttogtam két csók között.

- Ahha. - Válaszolt, de tovább csókolóztunk. A zsebemben megcsörrent a telefonom. Nem foglalkoztam vele, de csak rezgett tovább,előkotortam a mobilt és megszakítva a csókunkat ránéztem a kijelzőre. Sóhajtottam egyet, majd megérintettem a hívás gombot.

- Szia Anya! - Köszöntem bele a telefonba, mire Oli abbahagyta a nyakam csókolgatását és kíváncsian nézett rám.

- Betti minek van telefonod ha nem veszed föl?

- Fölvettem...

- Hát most igen de tegnap is hívtalak meg ma is.

- Bocsi dolgoztam.

- Na jólvan,mindegy. Akkor tudsz jönni a hétvégén hozzánk? A bátyád is lejön.

- Öhhmm...persze igen.

- Rendben akkor majd hívj fel hogy melyik vonattal jössz.

 - Oké.

- És vedd föl a telefont ha hívlak!

- Jó.

- Vagy ha nem érsz rá akkor késöbb hívj vissza.

- Rendben. - Sóhajtottam.

- Najolvan akkor majd ne felejts el szólni hogy melyik vonattal jössz. Szia szivem!

- Szia anya! - Tettem le a telefont.

- Na minden oké? - Nézett rám Oli.

- Igen, csak totál kiment a fejemből, hogy hétvégén haza kell mennem Pécsre anyáékhoz.

 - Ezekszerint hétvégén nem látlak?

- Nem hacsak....nen akarsz eljönni?

- Akarni akarok csak nemtudok. Szombaton és vasárnap is koncertünk lesz.  András egy interjút is besúvasztatott. Ráadásul nemhiszem hogy  feltudnánk jutni úgy Pécsre hogy ne szúrnának ki minket.

- Akkor egyébként se tudnánk tul sokat együtt lenni. Mindegy kiélvezzük a mostani hetet. - Mondtam és a szemem rásiklott a krémes tálra. - Nem fejezzük be a sütit?

- De. - Bólintott és folytattuk a sütést. Mikor kész lett egy tálra pakoltuk a szeleteket, letelepedtünk a kanapéra és eldöntöttük, Ha gy nézünk egy filmet.

- Na mit nézzünk? - Kérdezte.

- Nekem mindegy.

- De mondj egy filmtípust amit szeretsz.

 - Minden fajta filmet szeretek.

 - Jó akkor nézzünk egy olyat amit még néma láttál. - Mondta mire fölnevettem.

- Mi olyan vicces?

- Semmi csak kétlem hogy tudnám olyan filmet mutatni ami te láttál én meg nem.

 - Mért te a világon az összes filmet láttad? - Kérdezte nevetve.

- Hát a nagyját igen...

- Jó, akkor válassz te. - Adta a kezembe a távirányítót. Lefelé görgettem a filmlistát, és minden második filmnél felkiáltottam, hogy uhhh ez nagyon jó, vagy: ahhh ez az egyik kedvencem!

- Najó uhh ezt nézzük! Oké választottam! - Álltam meg a Remény rabjainál, mire Oli kérdőn nézett rám.

- Mi az? - Kérdeztem

- Csak azthittem, hogy majd valami romantikus vígjátékot kell néznünk.

 - Azokkal sincs semmi baj, csak most ehhez van kedvem. - Mondtam és elindítottam a filmet. A lábaimat átvetettem Oli ölén és a fejemet a vállára hajtottam, ő pedig egyik kezével Átölelte a derekamat. A film első 10 percében elfogyott az egész tál süti, aminek a háromnegyedét ő ette meg.

 - Te sírsz? - Kérdezte Oli a film vége fele.

- Ahham. Olyan szomorú hogy az öreg bácsi meghalt. - Szipogtam. Oli csak mosolygott rám és megpuszilta a homlokom. Mire vége írt a film már patakokban folytak a könnyeim.

 - Na most ezen mért sírsz? Tiszta happy a vége.

- Tudom. De olyan megható.

- Hányadszorra láttad?

 – Most látom harmadszorra. - Mondtam és letöröltem a könnyeimet. Olinak csörgött a telefonja, és miután adott egy puszit fölvette.

- Na csáó!..ahha..oké. Igen itt van. Szerintem igen. Mikor érsz ide? Jó. Szia! - Tette le a telefont. - Sziki mindjárt itt lesz. Átmegyünk Bencéékhez kicsit, jó?

- Oké.- 5 perc múlva Sziki lépett be az ajtón,majd édtetlenül nézett rám.

- Na mi az máris sikerült összevesznetek?

 - Dehogyis. Csak néztünk egy filmet.

- Mit néztetek a Titanicot? - Kérdezte nevetve, mire nemet intettem, Sziki kérdőn Olira nézett.

- A remény rabjait. - Válaszolta helyettem.

- És azon sírtál?

- Igen, mert én veletek ellentétben  tudom értékelni a megható történeteket. - Mondtam sértődötten.

- Jólvan tündérke.- Mondta és adott egy apró csókot. Miután beszálltunk Sziki kocsijába, jött egy SMS Lilitől. Azt kérdezi hogy hol vagyok.

- Öhmm..nem lenne baj ha Lili is velünk jönne? - Kérdeztem a srácoktól.

- Dehogy. Elmegyünk érte. Hol laktok? - Kérdezte Sziki és miután megadtam neki a címet, írtam Lilinek, hogy Jöjjön le mert mindjárt ott vagyunk.

- Uhhh Köszi srácok hogy én is jöhetek, már majd meghaltam az unalomtól. - Mondta miután beszállt a kocsiba. Mikor odaértünk Bencéhez Ya Ou már ott volt.

- Panni hol van? - Kérdezte Sziki Bencétől.

- Vizsgára tanul.

- Ja Barbi is. - Mondta Ya Ou. Egy csomót beszélgettünk, aztán legalább egy óráig arról vitatkoztunk, hogy mit játszunk, majd az acti-vity mellett döntöttünk. Én voltam egy csapatban Olival, Bence Szikivel, Ya Ou pedig ( Lili hatalmas örömére amiről csak én tudtam mert sikerült visszafognia magát) Lilivel. Az elején egész jól kezdtünk Olival, aztán Bencéék vették át a vezetést. Éppen Sziki mutogatott és mindenki sorba kiabálta be a lehetséges megoldásokat.

- szónok! Szónoklat!

- Kiáltotta Bence.

- Beszéd! - mondta Ya Ou, mire Sziki hevesen bólogatott.

- 2. Szó! A 2. Szó jön? - kérdezte Oli, mire Sziki a fejét rázta.

- Ez volt a második szó? Oké akkor a beszéd a második szó. - Sziki bólintott, majd tovább mutogatott. - Sapka! - Kiabálta be Lili.

- Kalap! Kalapos!

- Kalapos beszéd! - Sziki sóhajtott egyet és a szemét dörzsölte. Majd határozott nemet intett.

- Nincs benne se sapka se kalapos? - Kérdeztem, mire bólintott és fojtatta a mutogatást.

- Fejdísz? - Kérdezte, Oli mire Sziki jelezte, hogy olyasmi.

- Tiara?

- Korona! - Kiáltotta Bence, mire Sziki boldogan bólintott.

- Korona beszéd? - Kérdezte csodálkozva Lili,de Sziki nemet intett.

- Király! - Kiáltott fel, Ya Ou, mire Sziki bólogatott.

- Királyi beszéd? - Kérdezte Oli mire Sziki még hevesebben bólogatott és a kezével jelezte, hogy közel jár, mire észbekaptam.

- A király beszéde! - Kiáltottam fel.

- Igen! Bettiéké a pont. - Mondta Sziki.

- Juhuuu kitaláltam! - Fordultam boldogan Olivér felé.

- Ügyes vagy.- Mondta és megcsókolt.

- Héé tisztelettel lenni a szinglire! -Mondta  Lili, mire megforgattam a szemem.

- Oké, én jövök. - Álltam fel, és elolvastam a kártyát. - Rajzolnom kell. - Sóhajtottam.

- Hát akkor ez elfog tartani egy darabig. - Mondta Lili.

- Mért? Annyira rosszul rajzolsz? - Kérdezte Sziki.

- Hát nem az erősségem. - Válaszoltam és elkezdtem rajzolni.

- Dunsztos üveg? - Kérdezte Bence, mire megráztam a fejem.

- Sima üveg? - Kérdezte Oli, mire áthúztam és újra rajzoltam.

- Doboz?

- Valami tároló? - Kérdezte Sziki mire bólintottam.

- Valami van benne? Kaja? Nem kaja? Akkor valami ital? Víz? - Találgatott Oli, mire rajzoltam mellé egy tehenet.

- Ez mi? Egy kecske? Kecske tej? - Kérdezte Lili, mire bólintottam és próbáltam lerajzolni hogy csak a szó felére van szükség.

- Tej? Tej az első szó? - Kérdezte,Ya Ou mire bólintottam és,tovább rajzoltam.

 - Már megint egy doboz? - Kérdezte Bence, mire Megpróbáltam pontosabban rajzolni.

- Ez egy hely? Egy bolt? Tejbolt! - Kiáltotta Ya Ou, mire jeleztem, hogy jóféle keresgél.

- Tej..nem tejbolt?..- Tűnödött tovább, mire megcsóváltam a fejem!

- Tejüzem! - Állt fel hirtelen Lili, mire bólintottam.

- Az.

- Éljen! Ez az Ya Ou most mi vezetünk. - Mondta Lili boldogan és összepacsizott Ya Ouval. Sóhajtottam egyet és visszaültem Oli mellé.

 - Nembaj tündérke még behozhatjuk. - Vigasztalt Oli. Hát nem hoztuk be, Sőt! Lili és Ya Ou elsöprő győzelmet arattak, és Bencék is megelőzték minket, így végülis utolsók lettünk. Aztán Sziki hazavitt engem, és Lilit, és Oli is elkísért minket.

- Akkor majd holnap találkozunk. - Fordultam Oli felé.

- Majd még este hívlak. - Köszönt el, és megcsókolt. Nemszívesen, de végül kiszálltam a kocsiból.

- Sziasztok! - Köszöntünk el. Mikor fölértünk Lili még vagy 1 órán keresztül a délutánról áradozott.

- Hihetetlen jó volt.  Láttad milyen jó csapatot alkottunk Ya Ou-val?

- Igen láttam nagyon jók voltatok, de még mindig van barátnője. – Emlékeztettem.

- Ez igaz. És nem is nyomulok rá addig. Majd rájön magától, hogy minket egymásnak teremtettek. – Mondta és a levegőbe pislogott, mintha egy kisfilmet látna kettejükről.  Végülis nem is olyan régen még én is így voltam Olival. Ha a mostani álláspontot nézzük, azt kell mondanom, hogy bármi megtörténhet.