Ez a 3. fejezet remélem tetszik!! :)

3.fejezet
Arra ébredtem hogy szól a telefonom. Felemeltem az éjjeli szekrényemről és rá sem nézve a kijelzőre felvettem.
- Haló? - Szóltam bele rekedt hangon.
- Jó napot kívánok, Mattern Andrea vagyok, az Interim Management-től Bárdy Bettinát keresem.
- Igen én vagyok! - Mondtam hirtelen felülve az ágyon.
- Azért telefonálok mert megkaptuk a jelentkezését a gyakornoki állásra és beválasztottuk aközé a három ember közé akiket önnel együtt felvettünk. - Próbáltam nem belesikítani egy hatalmasat a telefonba de szerintem így is hallatszott a hangomon hogy mennyire lelkes vagyok.
- Rendben Nagyon köszönöm! Mikor kezdek és hol?
- A Menedzserrel akihez beosztottuk  ma délután találkozik a másik két diákkal együtt. Rötzer András  az irodájában várja önöket a Kassák Lajos utca 23-ban a Green House-nál fél 4-re.
- Értem, köszönöm!
- Viszonthallásra!
- Viszhall! - Tettem le a telefont, majd kirohantam a szobámból és egyenesen berontottam Liliébe.
- Lili! Úhrristen! Kelj fel!
- Hm? Mi...mi az? - Törölgette a szemét álmosan.
- Nem fogod elhinni mi történt.
- Majd elmeséled egy emberibb időpontban. - Bújt vissza a takaró alá. Ránéztem az órára. Fél tizenkettő múlt.
- Mindjárt dél, már amúgy is ideje lenne felkelned mert alig két óra múlva kezdődnek az óráink. Habár ma egyedül kell bemenned. - Mondtam vidáman.
- Mert?
- Mert az előbb felhívott egy nő az Interimtől és mondta hogy megkapta a jelentkzésemet, tudod amit még augusztusban adtam be arra a menedzser gyakornoki állásra, és csak három embert vettek fel és úúúhhhrriiisten én is benne vagyok áááááááá!!! - Visítottam.
- Mivan? Betti...megint túl pörögtél és semmit nem értettem abból amit mondtál. Kezd el még egyszer légyszi de lassabban. - Amikor valamivel érthetőbben elmagyaráztam neki, fölugrott az ágyból és szorosan megölelt.
- Úhh ez annyira klassz! És mennyi lesz a fizud?
- Gyakornoki állás tehát minimálbér alatt.
- És mit kell majd csinálnod?
- Segítek a programok  szervzésben, meg asszisztenskedek a menedzsernek de mivel 3-an vagyunk ezért gondolom minden munkát felosztunk. Meg nyílván attól is függ hogy ez a Rötzer András kit menedzsel. Amúgy fél négyre kell mennem szóval sajna ma egyedül kell bemenned az Egyetemre.
- Jó, de várj hánykor végzel?
- Azt nemtudom. De ez még csak egy megbeszélés lesz nemhiszem hogy olyan sokáig tartana.
- Ha már ennyi időd van nem csinálnál nekem egy kávét? - Kérdezte bevetve a kiskutya szemeket.
- Tudod hogy utálom a kávét. Amúgy se tudom hogy kell csinálni. Kelj fel és csinálj magadnak.  - Mondtam miközben visszamentem a saját szobámba, és megálltam a gardróbom előtt.  Nemtudtam eldönteni hogy inkább hivatalosan elegáns,visszafogottan csinos legyek vagy próbáljak meg nagy benyomást kelteni. Végül kiválasztottam egy olyan szettet ami szerintem megfelelt a " ma van az első munkanapom jajj de boldog
vagyok" hangulatomhoz. Egész délután másodpercenként az órámra néztem de sajnos nem telt gyorsabban az idő bármennyire is szeretem volna.  Aztán egy órával a találkozó előtt elindultam. Istenem mennyire szeretnék egy saját kocsit de arra még várnom kell karácsonyig amikor is anya odaadja a piros mazdáját. Addig marad a tömegközlekedés vagy a lábbusz. Mikor odaértem a Green House-hoz rögtön elkezdtem izgulni és amikor bementem a 23-as szám alatt lévő ajtón a szívem egyre gyorsabban vert és nem mertem bemenni az irodába. Egy  barna hajú srác lépett be mögöttem az ajtón és kíváncsian rám nézett.
- Te is a Gyakornoki állás miatt jöttél? - Kérdezte kedvesen.
- Öhmm..igen. Ezek szerint te is.
- Ádám vagyok. - Nyújtotta a kezét.
- Szia! Betti. - Mosolyogtam rá.
- Akkor..nem megyünk be?
- Jah de csak..izé.
- Nem kell izgulni. Gyere. - Ádám kinyitotta az ajtót és mindketten beléptünk, majd először egy öltönyös embert láttam aki egy vörös hajú miniszoknyás lánnyal beszélt. Aztán oldalra fordultam és azt hittem ott azonnal elájulok. Ha rajzfilmfigura lennék, az állam most egészen a padlóig esett volna. Egy asztal körül a díványon a Bytheway ült. Komolyan elgondolkodtam rajta hogy éppen álmodom. Aztán Olivér szemében felismerés csillant, és csodálkozva nézett rám. A döbbenetből az öltönyös fickó szakított ki, aki hozzánk fordulva üdvözölt minket.
- Sziasztok Rötzer András vagyok a Bytheway menedzsere, már biztosan hallottatok róluk. - Mondta miközben mindkettőnkkel kezet fogott. Én lopva odanéztem a díványra aztán gyorsan visszafordultam és zavaromban beleharaptam az ajkamba. András hellyel kínált minket az asztal körül.
- Szóval srácok bemutatom a legmenőbb fiúbandát. Velük fogtok dolgozni.- Mondta büszkén.
- Sziasztok! Vavra Bence vagyok.- Fogott velünk kezet Bence és sorban bemutatkoztak a többiek is.
- Ne féljetek nem lesz olyan nehéz meló. -Mondta nekünk Sziki kedvesen.
- Jah csak kávét kell főznötök. - Szólt közbe vigyorogva Ya Ou.
- Nyugi csak viccel. - Mondta Bence.
- Bár Ya Ou-nál nem lehet tudni. - Szólt közbe Oli. Miután a fiúk abbahagyták a hülyéskedést András  elkezdte sorolni a ránk váró feladatokat és ismertette a munkarendünket. Lényegében az adminisztrációs és szervezői feladatokban kell majd segítenünk neki és tulajdonképpen az asszisztensei leszünk. Mindhárman kaptunk egy lapot amire a beosztásunk volt nyomtatva egy táblázatban. A táblázat szerint hétfőn és kedden Ádámnak és nekem van munkaideje , szerdán szabadnapom van , csütörtökön és pénteken Vikivel - a miniszoknyás lánnyal- vagyok beosztva. Szombaton mindhármunknak bent kell lenni.  Vikinek és Ádámnak 10-től 3-ig  nekem pedig  3-tól fél 6-ig. A Vasárnap változó szükség esetén kell csak bejönni.
- Mikor vannak az óráitok? - Érdeklődött András. - Míg Ádám és Viki egyeztetett Andrással, én fölnéztem Olivérre aki engem nézett amitől rögtön elöntött a pír. Zavaromba inkább szemügyre vettem a többi srácot.  Sziki a telefonját nyomkodta Bence és Yaou pedig hülyéskedtek valamin amiből nem értettem semmit.
- És te? - Kérdezte András.  Odafordítottam a fejem és rájöttem hogy mindenki a válaszomra vár. Én is elmondtam hogy mikor vannak óráim és mikor érek rá, majd miután mind a négy fiú elköszönt tőlünk és biztosítottak minket arról hogy nagyon fogjuk élvezni a munkát elindultunk kifelé.  Miután becsuktam az ajtót magam mögött írtam Lilinek egy gyors sms-t hogy hihetetlen hírem van.  Már félig kint voltam az épületből, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Hé Tündérke! - Szólt utánam Oli, mire kíváncsian megfordultam. - Most is az ablakon másztál be? - Kérdezte egy hihetetlen féloldalas mosollyal.
- Haha nagyon vicces.- Mondtam szarkasztikusan.
- Akkor még látjuk egymást .- Kacsintott rám, majd megfordult és visszament az irodába. Én meg csak álltam és azon gondolkoztam hogy én kaptam a világ legjobb munkáját.