5. fejezet

5. fejezet

Reggel amíg a buszmegállóban vártam Ádámra azon gondolkoztam ,hogy vajon Oli megemlíti e a tegnapi sms-ezésünket.Remélem nem csak álmodtam ,hogy írt. Gyorsan megnéztem az üzeneteket. Oké ezek szerint tényleg rám írt. De vajon mért?

- Szia Betti! - Szakította félbe a gondolatmenetemet Ádám.

- Jó reggelt! - Köszöntem mosolyogva. Egész úton tök jót beszélgettünk a munkáról meg mindenről, Ádám nagyon jó fej. Aztán beértünk az irodába, és András már adta is a feladatokat. Oliék csak fél 10-re jöttek és addig oda vissza rohangáltam a telefon és nyomtató között. Aztán leültem a nekem kijelölt asztalhoz és abc sorrend rendeztem a mappákat amiket András a kezembe nyomott.

- Jól aludtál? - Jelent meg hirtelen az asztalom előtt Oli.

- Igen Köszi. - Feleltem és nagyon büszke voltam magamra hogy ezúttal nem pirultam el. Felálltam és a megfelelő polcra tettem a mappákat.

- És mit álmodtál?

- Nem voltál benne. - Válaszoltam. Ő erre Közelebb jött. Annyira közel ,hogy az arcunkat csak pár centi választotta el egymástól. Mélyen a szemembe nézett. A szívem a torkomban dobogott.

- Ez biztos? - Kérdezte én meg azt hittem a lábam ott helyben felmondja a szolgálatot és összerogyok. Szerencsére nem így lett, de azért nem sokon múlt. Olivér elégedetten elmosolyodott, majd megfordult és visszament a többiekhez. Én meg csak álltam és kifújtam a levegőt amit egészen addig visszatartottam. Najó tudom ,hogy csak szórakozik velem. Nagyon jól tudja milyen hatással van a lányokra. Nagyon jól tudja milyen hatással van RÁM.

¤¤¤

   Ahogy teltek a napok Ádámmal és a fiúkkal egyre jobban kijöttem, nagyon jó barátok lettünk. Sajnos Olivérrel is csak barátok vagyunk, bár nem tudom elmondani mennyire szeretném ha több lenne köztünk. A fiúk egyik koncertet adták a másik után és nekünk meg egyre több melónk akadt az interjúkkal meg a fellépésekkel. De szerencsére András nagyon jó főnök, néha ő is hülyéskedik velünk, és nem dolgoztat minket a halálba. De azért még így is van épp elég munkánk. Vikivel nem igazán jöttem ki sehogy. Ami azt illeti jó ha eddig beszéltünk 5 mondatnál többet. De annak ellenére hogy a kommunikációnk a köszönésig terjed elég negatív véleménnyel lettem róla. Nyilvánvaló ,hogy a fiúkra akar nagy benyomást tenni a miniszoknyáival meg a magassarkúival, de hála istennek eddig nem úgy tűnt mintha túl nagy hatással lenne rájuk, mivel Olin kívül mindenkinek van már barátnője. Viszont ha Oli viszonozná az érdeklődést Viki iránt – mert az teljesen nyilvánvaló hogy Viki érdeklődik nem csak Oli, de Ya Ou után is – annak nem lenne jó vége, ugyanis lehet behúznék Vikinek egyet. És akkor viszont valószínűleg kirúgnának. Kíváncsi vagyok vajon télen is miniszoknyát fog e hordani. Ha igen hát nem is baj. Legalább lefagynak azok a hosszú póklábai. Ilyen kedves gondolatokkal kezdtem kedd reggel a munkaidőmet. Éppen egy sajtos pogis zacskóval a kezemben olvastam át a heti menetrendet amikor megérkeztek a fiúk és ahogy Olivér észrevette a pogis zacskót a kezemben, rögtön odasietett hozzám.

- Úuuh adj már egy harapást. - A harapás alatt azt értette, hogy kivett egy egész pogit a zacskómból és egybe bekapta.

- Na ezt nem kellett volna hagynod. - Csóválta a fejét Bence. - Most föl fogja falni az egészet.

- Na azt próbáld meg! - Vettem ki a zacskót nevetve a kezéből. - Erre olyan képet vágott mint egy kisgyerek aki épp most tudta meg hogy a Mikulás nem létezik. Annyira aranyos volt! - Najó tessék itt van. - Adtam a kezébe egy újabb pogácsát. - De ez az utolsó.

- Köszi. - Nyomott egy puszit az arcomra. - A lepkék a gyomromban szívrohamot kaptak, éreztem ahogy elpirulok, és egyenesen ájulás közeli állapotban voltam.

- Öhmm..nincs mit. - Feleltem döbbenten. Felnéztem a fiúkra és Sziki először Olira aztán rám nézett majd halkan felnevetett. Remek. Szóval ennyire nyilvánvaló hogy már egy puszitól teljesen kikészülök? Úristen ennyire látszik rajtam hogy odavagyok Oliért? Vajon ő is látja rajtam. Nagyon remélem ,hogy nem. Ádám lépett be a szobába kezében egy tucat mappával.

.-Szasztok! - Köszönt a fiúknak. - Betti segítenél nekem? - Fordult felém.

- Persze. - Álltam fel a székről és követtem Ádámot. Nagyon hálás voltam neki az időzítésért, mert ha tovább maradok benn még a végén olyan vörös lettem volna mint egy paradicsom. Segítettem Ádámnak a helyére tenni a mappákat és kinyomtatni a kellő oldalakat amiket András kért. Aztán ránéztem a jegyzetfüzetemre. Még rengeteg mindent kellett elintéznem és még sehol se voltam.

- Hol ebédelsz? - Kérdezte Ádám miközben visszavittük a papírokat Andrásnak.

- Hát, nem tudom arra gondoltam majd keresek a közelbe valami kisboltot vagy gyorséttermet.

- Nem jössz el velem a Vincent's be? Itt van nem messze.

- De persze. - Feleltem mosolyogva mert örültem hogy nem kell egyedül ennem.

- Betti! - Szólt a főnököm.

- Igen?

- Figyelj háromnegyed óra múlva lesz egy interjújuk a srácoknak a hot magazinnál. Normál esetben én mennék el velük de egy nagyon fontos megbeszélésre kell mennem és Ádámnak velem kellene jönnie. Elkísérnéd őket? Csak pár papírt kell aláíratnod meg majd egy borítékot adnak neked amit vissza kellene hoznod nekem.

- Persze nem gond.

- Köszönöm. Negyed óra múlva jön értetek az autó. Ja majd elfelejtettem. Ezt húzzátok föl és ezentúl minden eseményen meg koncerten viseljétek. - Adott Ádámnak és nekem egy nyakba akasztós kártyát, amin a nevünk állt, meg hogy gyakornokok vagyunk a Rötzer András menedzseri irodában. András kiment valakivel telefonálni mi meg vártuk, hogy jöjjön az autó.

- Szerinted visszaértek fél 1-re? - Fordult felém Ádám.

- Szerintem biztos.

- Oké, itt várlak aztán mehetünk kajálni.

- Rendben ha mégsem érek addigra vissza fölhívlak. - Mondtam neki. - Ti is visszajöttök még utána? - Kérdeztem Oliéktól ,de Oli meredten bámult maga elé.

- Nem. Mi az interjú után hazamegyünk. Legalábbis én. - Mondta Sziki.

- Én is. - Szólt Ya Ou és Bence egyszerre. Várakozóan Olira néztem. Most egyáltalán nem mosolygott mint szokott. Először Ádámra majd rám nézett.

- Én is hazamegyek. - Felelte végül komoran. Na most mi a baja? Hogy nem hívtuk el őt is kajálni? De nem is szoktak itt maradni ebédre. Csak nagyon ritkán. Ezt nem értem.

- Nah srácok itt a kocsi. Betti ezeket kel majd aláíratnod. - Adott a kezembe András egy vékony mappát. - És ne felejtsd el elhozni a borítékot.

- Rendben.

- Oké akkor fiúk titeket holnap látlak. Ádám mindjárt mi is indulunk csak előtte még egy telefont el kell intéznem. - Kimentünk a kocsihoz, Bence előre ült a sofőr mellé, Sziki és én ültünk kétoldalt, közöttünk Oli, Ya Ou pedig a leghátsó ülésen. Elég szűk volt a hely ezért a lábam szorosan Oliéhoz préselődött. Idegességemben az ajkamat harapdáltam.

- Na és Betti hogy bírod a melót? - Kérdezte Bence hátrafordulva.

- Jól. András nagyon jófej főnök. - Válaszoltam.

- A csütörtöki koncertünkre eljössz ugye? - Kérdezte Ya Ou.

- Persze. Hiszen már van helyem a backstage-ben. - Mutattam fel vidáman a nyakamba akasztott névjegykártyát.

- Legalább most nem kell belógnod mint a múltkor. - Mondta Sziki nevetve. Hát ez meg honnan tudja hogy....dühösen Olivérre néztem.

- Te elmondtad nekik?! - Kérdeztem tőle felháborodva.

- Igen mért? - Kérdezte nevetve.

- Mert ezt nem...úristen ez nagyon égő. - Temettem bele a tenyerembe az arcom, hogy ne lássák mennyire vörös a fejem.

- Dehogyis. Tök menő voltál. - Félénken felnéztem rá. - Akár a macskanő. - Mondta mosolyogva.

- Nem rémlik ,hogy a macskanő bármikor leesett volna az ablakból. - Mondtam.

- Ja igen bocs ,hogy megijesztettelek. Biztos kellemesebb landolást gondoltál ki magadban.

- Hát igazából én estem rád úgyhogy én sajnálom. Amúgymeg iszonyatosan ügyetlen vagyok, lehet akkor is leestem volna ha te nem vagy ott.

- Semmi baj, majd ha leesel valahonnan megint elkaplak. - Kacsintott rám. - Csak néztünk egymásra. Nem értettem. Az előbb még az irodában tiszta komor volt most meg itt flörtöl velem. Mármint... de tényleg. Olivér flörtölt velem. Najó le kell nyugodnom mielőtt bármiben is reménykednék. Nyílván csak azért van az egész mert én vagyok itt az egyedüli csaj. Bence megköszörülte a torkát , mire elszakítottam a tekintetem Oliétól. Mindenki minket nézett.

- Öhmm..srácok. Megérkeztünk. - Mondta nekünk Sziki, mire kicsit kábultan, de kiszálltam a kocsiból a fiúk után. Az interjú után aláírattam a papírokat és eltettem a táskámba a borítékot amit Andrásnak címeztek. Visszafelé először Szikit raktuk ki, aztán Ya Ou,-t majd Bencét, végül már csak én meg Oli voltunk a kocsiban. Már majdnem az irodánál voltunk és Olit még mindig nem vittük haza.

- Nem azt mondtad ,hogy haza mész az interjú után?

-Megéheztem. Gondoltam elmegyek veletek kajálni.

- Oké.

- Mármint ha nem gond.

- Mért lenne gond? - Kérdeztem csodálkozva. Ő csak megvonta a vállát de nem szólt semmit. Mikor odaértünk az irodához negyed 1 volt. Írtam Ádámnak egy sms-t hogy az épület előtt várom. Pár perc múlva megjelent az ajtóban és amikor ránk nézett kicsit mintha lekókadt volna a mosoly az arcáról, és odajött hozzánk.

- Te is csatlakozol? - Kérdezte Olitól, ő meg csak bólintott. Mi baja van ezeknek?

- Hát akkor menjünk. Az étteremig senki nem szólt egy szót sem, de még azután se hogy leültünk az asztalunkhoz. Miután a pincér meghozta az ételünket, úgy gondoltam meg kellene valamivel törnöm valamivel a feszültséget.

- Ádám te is jössz a fiúk csütörtöki koncertjére?

- Nem, nemtudok. De szerintem Viki megy ő van beosztva csütörtökön.

- Értem. - Próbáltam nem kimutatni mennyire nem lelkesít ez a tény, úgyhogy inkább a tányéromon lévő lasagnával foglalkoztam. Az ebéd további fele kínos csöndben telt. Aztán Ádámnak és nekem visszakellet mennünk dolgozni úgyhogy elindultunk visszafelé. Az iroda előtt megálltam és Olihoz fordultam.

- Hát, akkor csütörtökön találkozunk. - Mondtam mosolyogva.

- Hogyhogy? Holnap nem jössz be?

- Szabadnapom van. Ádám és Viki lesz bent. - Mondtam, ő meg nem szólt semmit csak engem nézett.

- Meddig van órád holnap? - Kérdezte.

- Fél háromig. Mért?

- Arra gondoltam hogy esetleg lenne kedved …. - Kezdte. Úrsiten! Most randira fog hívni? - ..megnézni a próbánkat. Tudod a csütörtöki koncertre. - Fejezte be. Najó mit hittem? Hogy majd pont engem hív randira. Csak barátok vagyunk és ezt el kell fogadnom.

- Persze. - Mondtam. - Hova kell menni? - Oli megadott egy címet amit bepötyögtem a telefonomba.

- Akkor holnap találkozunk. - Búcsúztam el, mert már visszakellet mennem dolgozni.

Igen . Holnap. Viszlát tündérke. - Kacsintott rám, majd visszasétált a kocsihoz. Csak akkor vettem észre, hogy Ádám már nem áll mellettem. Ezeknek meg mi bajuk van egymással? Néztem ahogy elhajt a kocsi aztán visszasétáltam az irodába. Volt egy sanda gyanúm hogy ma már nem igen fogok tudni a munkára koncentrálni.