34.fejezet

34. fejezet 

- Najó már órák megyünk teljesen céltalanul ráadásul tök fölöslegesen, mert totál eltévedtünk. - Jelentette ki dühösen Lili.
- Jó akkor mégis mit csináljunk? - Állt meg tanácstalanul Bence.
- Mondjuk kereshetnénk valami helyet, ahol fölállíthatnánk a sátrakat, ugyanis kezd besötétedni. - Nézett fel az égre Oli. Elindultunk előrefele, aztán találtunk egy részt ahol még egy tűzrakó hely is volt, úgyhogy leraktuk a cuccokat és elkezdtük fölállítani a sátrakat.
- Oli...várj. A sebed.. - Néztem véres arcára, majd előkerestem az elsősegély csomagot. Olivér leült egy fatörzsre én meg az elsősegély csomaggal a kezemben féltérdre ereszkedtem, és előkotortam először egy fertőtlenítőt meg vattát. A vattát megnedvesítettem a fertőtlenítővel, aztán finoman elkezdtem tisztogatni a sebét.
- Nem csíp? - Kérdeztem csodálkozva, mert egy arcizma sem rendült, pedig én ezektől a fertőtlenítős cuccoktól teljesen kitudok készülni annyira csípnek.
- De. - Felelte Oli engem nézve. Miután megtisztítottam a sebét, bekentem kenőccsel, majd ragtapaszt ragtam rá.
- Na. Kész vagy. - Feleltem, majd mikor fölnéztem rá,  úgy nézett rám amitől zavarba jöttem. Érdekes hogy  még ennyi idő után is képes zavarba hozni.- Mi az? - Kérdeztem, mire lehajolt és megcsókolt.
- Szexi nővérke vagy. Lehet többször kellene megsebesülnöm, hogy újra így ápolgass. - Mondta, miután az ajkunk elvált egymástól.
- Nagyon remélem hogy ez vicc volt. - Néztem rá komolyan, mire csak nevetve magához húzott és megpuszilta az arcomat.
- Ya Ou azt nem oda kell! - Mondta Lili, miközben a sátrat állították fel Ya Ou val. Sziki és Zsófi sátra már állt, Bencéék is egész jól haladtak ( mármint csak Bence haladt jól, mert Panni csak nézte ahogy összerakja a sátrat egyedül) Ádám, pedig a lehető legmesszebb állította le a sátrát tőlünk. Oli is elővette a miénket,és elkezdtük kibontani.
- Jó, cica akkor mond meg hogy szeretnéd. - Sóhajtott Ya Ou.
- Kicsit arrébb! - Mutatott Lili jobbra, mire Ya Ou átvitte az egész sátrat abba az irányba, és beállította a földbe a sátor széleinek tartóit. - Uhh várj...ne így mégse jó. Vissza. - Mondta, mire Ya Ou fejcsóválva kivette a tartókat és átvitte a sátrat balra.
- Várj, így se jó. Így félig benn van a bokorban. Arrébb vinnéd megint egy kicsit jobbra?
- Lili, most szórakozol velem ugye? - Nézett rá Ya Ou. - Nem tök mindegy hol van ez a rohadt sátor? Csak egy éjszakát töltünk benne.
- Nem, mert így teljesen benn van a bokorban. Az előbb meg túl közel volt a tűzrakóhoz. Najó tudod mit? Majd én megcsinálom egyedül. - Mondta aztán odament Ya Ou mellé és átvette tőle a tartókat.
- Hátjó. - Vonta meg a vállát Ya Ou, aztán keresztbe tette a mellkasa előtt a karját és vigyorogva nézte Lilit, aki ide oda vonszolta a sátrukat.
- Na! Itt jó lesz. - Mondta egy kis idő után, aztán mikor beállította a sátrat diadalittas vigyorral nézett Ya Oura. - Na látod. Ennyi lett volna. - Mutatott a sátorra.
-  Nagyon ügyes vagy cica. - Bólintott Ya Ou egy mosolyt visszafojtva.
- Na én is hadd segítsek valamit! - Szóltam Olinak amikor észrevettem, hogy csak állok mellette, amíg ő megpróbálja felállítani a sátrunkat.
- Fogd ezeket. - Nyomta a kezembe a tartórudakat. Sejtettem, hogy azért ezt a feladatot bízta rám, mert pontosan tudja milyen ügyetlen vagyok, de nem akart megbántani azzal, hogy ezt meg is mondja. De nem is baj, ugyanis fogalmam sincs hogy kell felállítani egy sátrat, mindig mások csinálták meg helyettem, úgyhogy nem most fog elfogni a vágy hogy megtanuljak sátrat állítani.
- És hogy fogjuk megtalálni Andrásékat? - Kérdezte Sziki, miközben tüzet próbáltunk rakni.
- Az a legbiztosabb ha valahogy visszatudunk menni a kocsikhoz. - Válaszolt a Ya Ou.
- És oda hogyan jutunk el? - Kérdezte Zsófi.
- Azt majd holnap kitaláljuk. - Vonta meg a vállát Bence. Mire meggyújtottuk a tüzet már koromsötét volt.
- Nah végre ehetünk. - Tette a kezét a hasára Ya Ou. - Megkellene csinálnunk a nyársakat.
- A nyársakat? - Kérdezett vissza Panni. - Van nyársunk?
- Még nincs. Kell csinálnunk. - Válaszolt Oli.
- Ja és mivel mi hoztuk a tűzifát, ezért most lányok rajtatok a sor, hogy nyársnak való botot találjatok. - Vigyorgott ránk Bence.
- Klassz. - Álltam fel morogva. - Ki jön velem? - Fordultam körbe. Oli fenyegetően bámulta Ádámot, aki inkább lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni.
- Én jövök. - Állt meg mellettem Lili, aztán ránézett Vikire. - Ha akarsz magadnak nyársat akkor, gyere, mert nem fogunk hozni helyetted. - Mondta neki, mire Viki először gyilkos pillantást vetett rá, aztán szem forgatva fölállt, és karba tett kézzel megállt mellettünk.
- Várjatok hozok zseblámpát. - Mondtam és odamentem a táskámhoz a zseblámpáért. - Akkor hányat is kell hoznunk? Tizet?
- Ahha, köszi lányok, most nem tudnék innen fölállni. - Nézett ránk hálásan Panni, aki Bencének nekidőlve ült a földön. Elindultunk Liliékkel az erdőbe, a zseblámpával folyamatosan a földet megvilágítva.
- Áú.! Francba. Rohadt bokor. - Szitkozódott Viki és idegesen próbálta eltolni az útjából a növényeket, amik állítása szerint szétkarcolják a combját.
- Kellett neked rövidnadrágba jönni. -  Nézett rá lenézően Lili.
- Mondták már neked hogy túlságosan nagy a szád? - Nézett Viki dühösen Lilire.
- Mondtam már hogy nem érdekel a véleményed?
- Najó elég ebből. - Álltam meg hirtelen és rájuk néztem. - Nem kell kedvelnünk egymást, de legalább egyetlen egy napot bírjunk ki egymás társaságában oké? - Néztem először egyikükre aztán másikukra.  - Csak próbáljunk meg ne vitatkozni egymással rendben? Keresnünk kell még nyársakat, koncentráljatok erre. - Mondtam nekik felemelve a kezemben lévő két darab nyársnak való botot amit találtam.
- Hát nem én voltam aki...- Kezdte Lili aztán elhallgatott. És jobbra balra nézett a fák között. - Hallottátok ezt? - Suttogta.
- Mivan? Micsodát? - Kérdeztem halkan.
- Hát az előbb....mindegy biztos csak rosszúl hallottam. - Mondta aztán elindult előrefele, mi pedig utána. Aztán hirtelen reccsenést hallottam és megálltam.
- Najó én is hallottam valamit.
- Most szórakoztok velem ugye? - Nézett ránk Viki. A fák között a sötétben mozgást hallottunk. Ágak recsegését.
- Ugye ez nem egy vaddisznó? - Suttogta Lili. - Ha ez egy vaddisznó akkor nekünk végünk.
- Nem lehet hogy egy szarvas? - Kérdeztem olyan halkan amilyen halkan csak tudtam.
- Még jobb. Az meg fölnyársal az agancsával. - Mondta Viki, mire Lili úgy nézett rá mint egy idiótára.
- Ember nyársaló szarvas? Ez komoly? - Nézett rá Lili lesajnálóan, mire Viki csak megvonta a vállát.- Betti ne világíts már be a fák közé, még a fény fogja idecsalni azt a valamit. - Nézett rám Lili, mire leirányítottam a zseblámpa fényét a lábam mellett a földre.
- Ti hallotok valamit? - Kérdeztem suttogva két perc néma csendben állás után.
- Nem. - Csóválta a fejét Viki.
- Én se. Najó húzzunk innen nagyon gyorsan. - Válaszolt Lili és elindultunk előrefele halkan lépdelve. Épphogy csak megtettünk pár lépést, amikor a bokor hirtelen megzörrent, és egy fekete alak ugrott ki elénk, ránk kiáltva. Én ijedtemben ledobtam a zseblámpát, Viki annyira megijedt, hogy miközben hátraugrott elesett valamiben, Lili pedig reflexből egy hatalmasat behúzott a fekete alaknak.
- Basszus! - Szólt Ya Ou ismerős hangja,aki ezek szerint a fekete alak volt. Fölvettem a zseblámpát a földről és ráirányítottam Ya Oura, aki a szeme alatti részt dörzsölgette.
- Ya Ou? Normális vagy?!! - Kiabált rá Lili.
- A francba Lili behúztál nekem egyet.
- Csodálkozol? Egyáltalán mi volt ez az egész?
- Gondoltam megijesztelek titeket, de baszki nem gondoltam hogy befogsz húzni egyet. Alapból nem gondoltam volna hogy ekkorát tudsz ütni.
- Mégis mi a francért akartál minket megijeszteni?
- Hát mert vicces.- Nevetett Ya Ou még mindig a szeme alatti bőrrészt dörzsölgetve.
- Te nem vagy normális Ya Ou. - Néztem rá.
- Már tiszta piros. - Nézett Lili Ya Ou arcára, miután összegyűjtöttük a nyársakat és visszamentünk a többiekhez.
- Veled meg mi történt Ya Ou? - Kérdezte Bence.
- Lili behúzott egyet. - Válaszolta, mire a többiek először értetlenül néztek, aztán kitört belőlük a röhögés.

- Mondtam hogy nem jó ötlet ha megijeszted őket. - Csóválta a fejét Olivér. Odaadtuk mindenkinek a nyársakat, aztán elkezdtük "megfaragni" őket. Vagyis én inkább csak néztem ahogy Oli a sziklára támasztott lábára teszi a botot, majd előhúz a zsebéből egy bicskát és elkezdi "hegyezni" a bot végét. Amikor észrevette  hogy nézem egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. 

- Mi az? - Kérdezte.
- Semmi. - Mondtam megbabonázva. - Megcsinálod az enyémet is? - Nyújtottam oda neki. Nem mintha én ne tudtam volna megcsinálni, de olyan szexi volt, ahogy ilyen laza testtartásban újra és újra végighúzza a bicskát a boton, hogy muszáj volt odaadnom neki a sajátomat és hogy tovább tartson ez a látvány. Aztán amikor végzett, elkezdtük gyártani a nyársakat. Szalonnát, hagymát, paprikát szurkodtunk a nyársakra és a tűz fölé tartottunk.
- Panni te jó ég mindjárt szénné ég a szalonnád, tartsd egy kicsit följebb. - Nézett Bence Pannira, mire Panni szemforgatva följebb emelte a nyársát.
- Na mim van? - Nézett ránk Zsófi mosolyogva, miután megettük az összes szalonnát és zöldséget. Zsófi kiemelt a táskájából egy nagy csomag pillecukrot.
- Uhhhhh Zsófi ez rohadt jó ötlet volt! Imádom a pillecukrot. - Vigyorogtam rá.
- Én is! Olvasszuk meg úgy a legfinomabb! - Lelkendezett Panni, mire mi lányok (Vikit is beleértve, aki kicsit flegmán, de elfogadta a pillecukor kínálatot) sorban tűzködtük fel a nyársunkra a pillecukrokat.
- Én nem értem mi jó ebben a cuccban. - Fintorgott Sziki, ahogy a barátnője nyársát nézte amin olvadozott a pillecukor.
- Nem szeretitek az olvasztott pillecukrot? - Néztem a fiúkra döbbenten. Mire csak a fejüket csóválták.
- Ettél már egyáltalán? - Fordultam Olihoz.
- Nem, de elég gusztustalanul néz ki.
- Ajj de akkor legalább kóstold meg. - Mondtam neki és rátűztem a nyársára két pillecukrot. Miután Olinak ízlett a többiek is megkóstolták,de Ya Ou szerint olyan édes hogy mindjárt elhányja magát, Sziki szerint gusztustalanul ragad és Bence szerint meg nem rossz. Az este további részében a tűz mellett ülve beszélgettünk, és énekeltünk, (illetve a fiúk énekeltek, mi meg tátogtuk a szöveget, mert nem akartuk a kornyikálásunkkal belerondítani a dalba. Egy idő után Viki is kicsit felengedte magát és így hogy nem szólalt meg, és semmi gúnyos megjegyzés nem hagyta el a száját, nem is volt olyan elviselhetetlen. Ádám, próbálta kerülni az én és Oli pillantását is, ha pedig véletlenül mégis ránk nézett, olyankor Oli mindig szorosabban húzott magához. Aztán amikor mindenki álmos lett, bementünk a sátrainkba és elaludtunk.

***

Lépteket halottam a sátrunk mellett, mire lassan kinyitottam a szememet és megláttam egy árnyékot.Hirtelen megijedtem, de aztán rájöttem, hogy biztos csak valaki fölkelt pisilni vagy valami. Aztán az alak megállt a sátrunk elött. És lassan elkezdte fölhúzni a bejáraton a cipzárat. 

- Oli...Olivér! - Lökdöstem meg hogy felébredjen. 

- Mh? Mi az? - Kérdezte álmosan pislogva, aztán amikor meghallotta a zajt odanézett a sátor bejáratához és értetlenül bámult az alakra, aki már majdnem teljesen felhúzta a cipzárt. Aztán belépett a sátorba Viki.

- Viki? Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle értetlenül. 

- Nem akartam a folyosón maradni. - Felelte.

- Mivan? - Nézett rá Oli értetlenül.

- Nem várhatok egy órát a folyosón. - Mondta ismét. Feltűnt hogy csukott szemmel beszél. 

- Mi? Ez miről beszél? - Nézett rám Oli. 

- Alvajár. - Sóhajtottam. 

- Ez most komoly? - Nézett Oli Vikire, aki egyszerűen fogta magát és befeküdt közénk. 

- Úgy tűnik. - Válaszoltam. - Najó most mit csináljunk? 

- Vigyük ki valahogy. Menj ki és fogd meg a lábát. - Mondta Oli mire kimentem és megfogtam Lili lábát. Olivér a két karjánál fogva emelte fel és így vittük k Vikit a sátorból. 

- És most? - Nézett rám Oli. 

- Ott van a sátruk. - Mutattam a fejemmel Ádámék sátrának irányába. - Fogd meg. Kicipzározom a bejáratot. - Mondtam és megpróbáltam nagyon halk lenni. Valószínűleg nem sikerült, ugyanis Ádám fölébredt és csodálkozva nézett rám. 

- Betti? Te meg mit csinálsz itt? 

- Nem azt amiben reménykedsz. -  Állt mellém Olivér. - Csak visszahoztuk az alvajárót. - Mondta aztán betette a sátorba Vikit, megfogta a kezem és visszahúzott a saját sátrunkhoz. - Még mindig nagyon szívesen szétrúgnám a seggét. - Morogta Oli. 

- De erre semmi szükség. - Mondtam és megpusziltam az arcát.

- Hát nem tudom. - Mondta Oli bizonytalanul, mire csak a szememet forgattam és mosolyogva hozzá bújtam. 

***

Reggel mikor kimentem bármit megadtam volna ha hirtelen teremne itt az erdő közepén egy fürdőszoba, de persze ez lehetetlen. Mért is nem hoztam legalább egy tükröt? Megkerestem az egyik palack vizemet, aztán egy beleöntöttem a tenyerembe egy keveset és megmostam vele az arcomat, aztán a maradékot pedig nagyokat kortyolva ittam. 

- Jó reggelt tündérem! - szólalt meg hirtelen Oli, mire összerezzentem aminek köszönhetően a maradék víz a mellkasomon landolt. 

- Frnacba. - Morogtam, ahogy megéreztem a bőrömön a hideg vizet. - Látod mit csináltál? - fordultam Olihoz, mire ránézett a mellkasomra, és féloldalasan elmosolyodott.

- Ahha látom. - Mondta majd odajött hozzám, és megcsókolt. - Gyere sétáljunk egyet. 

- Sétáljunk? Most? És hova? - Néztem rá értetlenül. 

- Csak gyere. - Mondta és magával húzott be az erdőbe, majd pár perc séta után megállt, és megcsókolt. Nekidöntött egy fának, és az ujjai a felsőm alá csúsztak.

- Ez komoly? Itt? - Néztem rá döbbenten. 

- Mért ne? - Nézett rám mosolyogva, de én még mindig bizonytalanul néztem rá, mire ledobta a pólóját a földre, a kezemet a mellkasához vezette, mohón megcsókolt, majd elhúzódott, és egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. 

- Najó, legyen. - Mondtam kábultan, és magamhoz húzva megcsókoltam.

***

Mire visszaértünk, már mindenki felébredt, a cuccokat pakolták össze. Aztán amikor Ya Ou észrevett minket odajött hozzánk, és furán nézett rám. 

- Van egy kéregdarab a hajadban. - Mondta, mire nevetve kiszettem a hajamból a kérget.

- Jah, köszi. - Mondtam elpirulva. 

- Ti hol voltatok? - Nézett ránk gyanakvóan. 

- Sétáltunk egyet. - Válaszolt Oli. 

- Sétáltatok mi? - Nézett vigyorogva először az egyikünkre, aztán a  másikunkra. - Hé Cica, mi is sétálunk egyet? - Nézett Lilire.

- Ya Ou most ne szórakozz, hanem gyere ide be kell kennem a szemedet. - Válaszolta Lili, mire Ya Ou csalódottan odament Lilihez és hagyta hogy bekenje a szeme alatti részt, ami már enyhe kék és lila színben pompázott. Olyan csalódott fejet vágott hogy elröhögtem magam. 

- Nah, akkor most hogyan tovább? - Kérdezte Sziki, miután összepakoltunk és indulásra készen voltunk. 

- Hát térkép nélkül elég nehéz lesz eligazodnunk. - Húzta el a száját Bence, mire mindenki elkezdte mondani a javaslatait, hogy hogyan találjunk ki az erdőből. 

- Ezt...nem.....hiszem....el. - Mondta fennhangon Lili, mire mind odanéztünk. - ilyen nincs! 

- Mi az mi történt? - Kérdeztem, mire felmutatta az elveszettnek hitt térképet. 

- Megvan a térkép? - Kérdezte lelkesen Zsófi. 

- Ez most komoly? Egész végig nálad volt? - Néztem rá. 

- Cica a táskádban volt a térkép egész idő alatt? Hát ez kész. - Röhögött Ya Ou. 

- De...én tuti biztos voltam benne hogy a táska mellé tettem, nem belé. - Csóválta a fejét Lili. - Basszus ezt nem hiszem el hogy lehetek ilyen béna. 

- Figyelj Lili, legalább most észrevetted és visszatalálunk. Ez is valami. - Nézett rá Oli, aztán iránytű és térkép segítségével megkerestük azt az útvonalat, ahonnan visszatudunk menni a kocsikhoz. Mikor odaértünk a kocsikhoz Andrásék már ott voltak. András éppen telefonált amikor meglátott minket és amint észrevett rögtön letette a telefont és elénk sietett. 

- Ti meg hol a fenébe voltatok?! - Nézett ránk.

- Mi? Hát ti hagytatok ott minket! - Mondta Bence.

- Elküldtem értetek a többieket hogy szóljanak hogy indulunk. Csak a kilátóig mentünk és ott vártunk rátok. Aztán nem jöttetek, ezért visszamentünk de már nem voltatok sehol.  

- Eltévedtünk. - Húzta el a száját Sziki. 

- Te jó ég... -Dörzsölte meg a halántékát. - És akkor hogyan....várjatok. Ádám veled meg mi a franc történt? - Nézett döbbenten Ádámra.

- Nem ért a szép szóból. - Mondta Oli mogorván, mire András először rá, majd Ádámra, majd pedig rám nézett és sóhajtott egyet de nem tett megjegyzést. - És Ya Ou neked meg mért van monoklid? 

- Lili behúzott egyet. - Válaszolt Ya Ou, mire András még értetlenebb fejet vágott, de erre sem mondott semmit. - Najó indulás haza. - Mondta fejcsóválva, mire mindenki szófogadóan beszállt a kocsiba. 

- Hát végülis nem is volt olyan rossz. - Mondtam.

- Jah. Bár megtanultam hogy jobban járok ha többet nem ijesztem meg Lilit. - Nevett Ya Ou. 

- Bocs, husi reflex volt. - Mondta neki Lili, mire felnevettem. 

- És már azért megérte eljönni hogy végre tisztázhattam azzal a seggfejjel a dolgokat. - Mondta komoran Oli. 

- Ami azt jelenti hogy majdnem szétverted. - Helyesbítettem .

- Megérdemelte. - Nézett rám Oli. 

- Hát ezek ellenére, én jól éreztem magam. Bár az durva volt amikor Viki alva járt. 

- Mivan??, - Kérdezte döbbenten Lili. 

- Jah bejött a sátrunkba. - Nevettem. 

- Jesszusom. És nem mondtátok neki reggel? 

- Nem. Nem jutott eszünkbe. - Mosolyogtam. Ki gondolta volna, hogy amikor katasztrofálisnak is tűnik egy nap még akkor is ki lehet belőle hozni a legjobbat? 

33.fejezet

33.fejezet

Másnap amikor hazaértünk Lilivel a suliból leültünk a TV elé hogy megnézzünk egy filmet. A film felénél tartottunk, amikor mindkettőnknek majdnem egyszerre csörgött fel a telefonja.

 - Szia! - Köszöntem Olinak.

- Szia tündérem. Figyelj csak...mit csinálsz holnap, holnap után?

- Semmi különöset nem terveztem. Mért?

- Mert most beszéltünk Andrással. Céges program keretében elmegyünk két napra túrázni.

- Ohh hát jól hangzik de....várj..ha ez céges program akkor Ádám és Viki is jön?

- Igen, és hidd el már próbáltam rábeszélni Andrást hogy vagy annak a seggfejnek vagy nekünk ne kelljen, menni de András ragaszkodik hozzá hogy mindenki Jöjjön. Én meg Nélküled nem vagyok hajlandó menni, úgyhogy, igazából nem nagyon van választásod. - Nevetett.

 - Mázli hogy szeretek túrázni. Akkor holnap indulunk?

- Ahha délelőtt értetek megyünk. - Mondta, aztán miután elköszöntünk, Lilihez fordultam, aki velem egy időben tette le a telefont.

 - Szóval akkor holnap megyünk túrázni mi? - Nézett rám Lili.

- Hát úgy tűnik.

- Uuuhhh hallod írjunk már listát hogy miket viszünk. - Mondta lelkesen.

- Oké. - Válaszoltam és már be is rohantam a szobámba papírért meg tollért.

***

 - Iránytű? - Kérdeztem Lilitől a listával a kezemben.

- Megvan.

- Zseblámpa?

- Megvan.

- Bicska?

- Az is megvan. De az egyébként minek?

- Hát kitudja. Hátha szükségünk lesz rá. Beleírhatnánk Oliékkal a nevünket egy fába!

- Uhh tényleg!

- Nah mi van még? Ja, elsősegély csomag?

- Az is megvan.

- Oké, akkor megvagyunk. - Bólintottam. Miután bepakoltunk a túrahátizsákunkba mindent, és felöltöztünk túrázó ruhába, már jöttek is a fiúk. Oli terepmintás hosszú gatyába, bakancsba, szürke pólóba, ami kifeszült a mellkasán, és a hátán egy nagy barna hátizsákkal. Huhh soha nem fogom tudni megszokni hogy ilyen jól néz ki.

- Na kész vagytok? - Nézett ránk Ya Ou.

- Ahha mehetünk. - Válaszolta Lili mire fölvettük a hátunkra a hátizsákokat.

- Tündérem, az a táska nagyobb mint te. - Nézett rám Oli a nevetést visszafolytva.

- Nem olyan nehéz mint látszik, elbírom.

- Hát, te tudod. Azért majd szólj ha már nem bírod tovább. - Mikor odaértünk a találkozó helyre, rajtunk kívül már mindenki ott volt. Bence, Sziki, Panni és Zsófi egymással beszélgettek, András egy középkorú nő vállát ölelte át, aki gondolom a felesége volt, és a stúdiós pasival meg számomra pár ismeretlennel beszélgettek, mellettük pedig Ádám és Viki állt. Viki rövidgatyában, és ujjatlanban a derekára egy vékony pulcsi volt kötve. A lábán egy kék félcipő volt, ami egyáltalán nem tűnt strapabírónak. Az én bakancsom legalább kibírja ezt a túrát.Nem mintha féltékeny lennék rá bármiért is. Egyszerűen irritál a csaj, ráadásul ő köpött be Andrásnak minket Olival amiért szintén nem a szívem csücske. Olira néztem aki szintén Vikiéket bámulta. Vagyis inkább csak Ádámot.

- Oli Nyugodj le oké? - Fogtam meg a kezét.

- 3 hónapig sikerült elkerülnöm ezt a seggfejt, mostmeg vele kell lennem két teljes napot. - Mondta mérgesen. Odasétáltunk Bencéékhez,akik szintén hatalmas hátizsákokkal,voltak felszerelve.

- Betti nembaj hogy kétszer akkora a hátizsák mint te? - Nézett rám vigyorogva Bence.

- Ajj sokkal könyebb mint aminek látszik. - Válaszoltam szemforgatva.

- Na! Most hogy mind itt vagyunk, akár el is indulhatnánk. - Nézett ránk András, miután bemutatta nekünk a többieket, aztán mindenki elindult előre fele végig a tisztáson. Ádám folyamatosan rámnézett, de én mindig elkaptam a pillantásomat. Átmentünk egy hídon, ami bevezetett minket az erdőbe. Egy patakon átkelve értük el az útvonalaunk kezdetét. Mi mentünk leghátul, mert egyikőnk se tudta az utat, hagytuk hogy Andrásék mutassák az irányt.

- Najó én már most elfáradtam. - Sóhajtott fel Zsófi.

 - Egyetértek. - Lihegtem, miközben fölfelé caplattunk a dombon.

- Lányok még csak tíz perce indultunk el. - Nézett ránk Sziki.

 - Ez komoly? Pedig olyan mintha egy óra lenne. - Sóhajtott Zsófi.

- Ne nyavajogjatok már mint a kislányok,még hosszú út vár ránk, gyerünk, gyerünk már csak 6 km a legközelebbi megálló helyünkig. - Mondta Lili kezében egy térképpel.

- Te jó isten a barátnőm egy Duracell nyuszi. - Mondta, Ya Ou mire felnevettünk, azonban Lili szigorú pillantásától mindenki Elhallgatott, ám még mindig figyelmeztetően nézett Ya Oura. - Úgyértem...hallottátok a parancsnokot, mindenki előre! – Javította ki magát Ya Ou, mire Lili szemforgatva ment tovább, de láttam hogy mosolyog.

- Huhh basszus még egy ilyen domb és meghalok. - Suttogtam hogy nehogy Lili meghallja és rámüvöltsön hogy márpedig bírnom kell az iramot.

- Tündérem tuti ne vegyem át a táskádat? - Nézett rám Oli.

- Nem, kell tényleg nem olyan nehéz. - Mondtam neki.

- Azért majd szólj.

- Oké.

- Ahjj Bence...- Nézett Panni könyörgően Bencére.

- Na mi az?

- Nem akarsz vinni háti putiba? - Kérdezte tőle vigyorogva.

- Nem. Panni nekem már a hátizsák is épp elég teher, mivel,a te cuccaidnak a fele is az enyémbe van.

- Mert az enyémbe nem fért bele.

- De egyáltalán mért hoztál ennyi cuccot, ami ráadásul,tök fölösleges?

- Nem fölöslegesek.

- Tényleg? Mondcsak Betti te hoztál magaddal naptejet? - Nézett rám Bence egyik szemöldökét felhúzva.

- Hát..öö..nem. - Feleltem, mire Bence amolyan " Na látod " arckifejezéssel nézett a barátnőjére.

- Hátha a hegytetőn nagyon erős lesz a napfény. Nem akarok leégni. - Mondta, mire Bence,csak nevetve magához húzta és megcsókolta.

- Uhh Cica adj egy kicsit a vizedből, az enyém a táska alján van. - Szólt Ya Ou Lilinek, aki épp a kulacsából ivott.

- Gondoltam. Ezért hoztam neked egy palackkal. - Mondta Lili és odanyújtotta Ya Ounak a vizes palackot.

- Imádlak. - Adott neki egy csókot, majd meghúzta a vizes palackot.

- Ya Ou ,nehogy megidd most az egészet még csak egy óra múlva jutunk el az első forrásig. Bekell osztanod hogy mennyit iszol.

- Igenis! - Húzta ki magát Ya Ou és szalutált mint egy katona.

- Tudjátok ha folyton megálltok még a végén lefogtok maradni. - Fordult hátra hirtelen Viki és szúrós szemmel nézett ránk.

- Tudod ha rendesen fölöltöztél volna nem látnánk a kivillanó alsó fertájadat minden egyes lépésednél. - Mondta neki Lili, mire én elnevettem magam és nem is tudtam abbahagyni a röhögést, még a könnyem is kicsordult. Aztán sikerült csöndben maradnom mikor Viki lángoló fejjel visszafordult és egy szó nélkül ment tovább Ádám mellett, aki néha néha hátravillantott rám. Sejtettem hogy ez a két nap nen telhet el anélkül hogy ne beszélnénk, úgyhogy lelkiekben fölkészültem rá hogy muszáj megbeszélnem a dolgot Ádámmal. Előkotorásztam a táskámból a vizes palackot és nagyokat kortyoltam belőle.

- Lili! - Szólt Sziki Lilinek.

- Hm?

- Mikor érünk oda az első pihenőhöz?

- Ööö... Kb. két óra múlva. - Nézett a térképre, aztán a karórájára. - Úgyhogy siessünk.

- Lili mért van felpörögve ennyire? - Súgta nekem Ya Ou.

- Mert imád túrázni. Kislány kora óta mindig elmentek a családjával napokra az erdőbe. Párszor én is mentem velük, borzalmasan fárasztó volt, ez a két nap Lilinek meg sem fog kottyanni. - Válaszoltam, mire Ya Ou büszkén vigyorogva nézett a barátnőjére, aki mint egy hegymászó úgy lépdelt föl az emelkedőn. Hirtelen Megakadt a lábam egy kőben, mire előredőltem és kiterültem a Földön mint egy zsák krumpli.

- Áu! - Szisszentem fel.

- Tündérem...összetöröd magad. - Csóválta a fejét Oli miközben felsegített.

- Jól vagyok. - Mondtam miközben leporoltam a tenyeremet a nadrágomba.

- Na most szépen oda adod azt a hátizsákot mielőtt mégegyszer eltanyálsz. – Nézett rám, én meg inkább nem vitatkoztam vele hanem levettem a hátamról és odaattam neki.

- Huhh a tied tényleg sokkal könyebb. - Mondtam miközben felvettem a hátamra Oli hátizsákját. Mikor odaértünk az első pihenő helyhez, mindenki fáradtan ült le, illetve Panni,Zsófi és én kiterültünk a földön, Oli, Bence és Sziki kajáltak, Ya Ou pedig azzal fárasztotta Lilit hogy mennyire király hogy ő a " vadon isten nője" és előadott erről egy monológot, amin Lili annyira röhögött, hogy kiköpte a vizet. Mellettünk Andrásék és a többiek leterítettek egy pokrócot, majd beszélgetni kezdtek. Épp felültem hogy előkotorjak a táskámból egy szendvicset, amikor megállt mellettem Ádám, mire én kérdőn néztem föl rá.

 - Szia! - Köszöntem bizonytalanul.

- Szia Betti...figyelj beszélhetnénk?

- Hát...öö...igen. - Mondtam lassan.

- Négyszemközt. – Nézett rám feszülten, mire fölálltam Panniék mellől és követtem Ádámot, aki egészen kiment a tisztásról, be az erdőbe. Csakhogy amint megálltunk, megjelent Oli és hihetetlenül idegesen nézett Ádámra.

- Mi folyik itt? - Kérdezte gyilkos tekintettel.

- Csak beszélgetünk. - Válaszolta higgadtan Ádám. - Négyszemközt.

- Kibaszottúl nem fogsz semmit csinálni Bettivel négyszemközt.

- Rendben van. - Sóhajtotta Ádám, majd mintha Oli ott sem lenne hozzám fordult és könyörgően nézett. - Nézd én csak bocsánatot szeretnék kérni mert azóta nem nagyon volt alkalmunk ezt megbeszélni, és én csak szeretném ha megtudnál nekem bocsátani.

- Hülyéskedsz? - Nevetett fel gúnyosan Oli.

- Szerintem Betti eltudja dönteni hogy megbocsát e vagy nem. - Nézett rá indulatosan Ádám, mire Oli minden izma megfsleszült és egy aprót előrelépett, mire gyorsan megfogtam a kezét hogy visszatartsam.

-  Én...én nemtudom mit mondjak erre.

- Mond hogy megbocsájtasz. Lehetnénk újra.....barátok. - Mondta és közelebb jött egy egészen kicsit, de amint ránézett Olira visszalépett.

 - Hát én, nem tudom...azok után hogy..

- Azok után hogy megcsókoltalak. És tényleg nagyon sajnálom, de az a csók az..

- Ajánlom hogy ne fejezd be a mondatot. - Nézett rá fenyegetően Olivér.

- Betti, nézd - folytatta Ádám, mintha megsem halotta volna Oli figyelmeztetését. - én teljesen megértem ha nem akarsz tőlem ezek után semmit, de csak azt tudom felhozni a mentségemre, hogy arra vágytam mióta megláttalak hogy megcsókoljalak, és szilveszterkor bevoltam rúgva ezért viselkedtem úgy ahogy.

 - Nekinyomtál a falhoz, és nem engedtél el. - Néztem rá szigorúan közben pedig még erősebben szorítottam Olivér kezét, aki úgynézett ki mint aki mindjárt megöli Ádámot.

 - Tudom és tényleg hihetetlenül sajnálom. De én...azóta is csak rád gondolok, még mindig nagyon fontos vagy nekem és... - Mondta Ádám de a mondatot már nem bírta befejezni, ugyanis Oli kitépte a kezét a szorításomból, egy lépéssel Ádám elött termett, és megfogta a nyakreszénél az ingjét.

- Na ide figyelj te seggfej! Azok után amit csináltál Bettivel nem tudom hogy van képed itt könyörögni neki hogy bocsásson meg. Ha van egy kis cseppnyi eszed, akkor most szépen visszamész a kis pokrócodra és ebben a két napban rá sem nézel világos?

- Ezt majd ő eldönti. - Mondta Ádám és kitépte az ingét Oli kezéből.-Külömben is, mit játszod itt a hős lovagot? Az ilyenek mint te csak kihasználják az olyan lányokat mint Betti. A magadfajta tinibálvány csak szépen eljátszadozik a lányokkal. Aztán majd ha megunod, akkor majd dobod mint egy olcsó kurvát és jöhet a következő nő. - Mondta idegesen Ádám egyetlen egy pillanattal később pedig Olivér leterítette a földre és egy hatalmasat behúzott neki és mintha Ádám feje egy boxzsák lenne, folyamatosan ütötte. A sokktól nem tudtam még megszólalni sem, közbe meg megjelent Lili és Ya Ou, akik miután észrevették Olit és Ádámot, döbbenten néztek és elöször rám, majd vissza a földön verekedő Oliékra. Mögöttük megjelent Bence, Panni Sziki és Zsófi is.

- Gyertek mert Andrásék mindjárt..- Kezdte Sziki de amint észrevette Oliékat, abbahagyta és döbbenten nézte őket. Közben Ádámnak, akinek az orrából folyt a vér, sikerült kikászálódnia Olivér alól, aztán behúzott egyet neki, amitől Oli feje nekicsapódott a mellettük lévő sziklának. Olivér föl állt, és mikor megláttam hogy a szemöldöke fölött fölrepedt a bőr és vér csordogált le végig az arca oldalán, kezdtem komolyan pánikba esni, de nem csinálhattam semmit, ugyanis Oli fogta Ádámot, egy fának nyomta és egymás után vitte be az ütéseket Ádám arcába, akinek már nem csak az orra vérzett. Hirtelen kapcsoltam, oda siettem Oliékhoz, megfogtam a karját, mire egy pillanatra megállt, de még mindig nem engedte el Ádámot. A tenyeremet a mellkasára tettem, és riadtan néztem fel rá.

- Oli elég már. Még a végén agyon vered. - Mondtam, de Oli még mindig veszedelmes tekintettel bámulta Ádámot. - Olivér..nézz rám. - Szóltam neki, mire rám emelte a tekintetét, lenézett mellkasán nyugvó kezemre, aztán elengedte Ádámot, aki elterült a földön és köhögni kezdett.

- Mi folyik itt a többiek már elindultak a....jesszusom! Ti megőrültetek? Mi történt? - Jelent meg Viki is és odasietett a földön fekvő Ádámhoz. Mindenki döbbenten bámult Olira, de senki nem szólt egy szót sem. Oli idegesen járkált, aztán elkezdett visszafelé menni az erdőben, én pedig utána rohantam.

- Áu..basszus. - Motyogtam ahogy az ágakon próbáltam magam átverekedni. - Oli...Olivér állj már meg! - Mondtam, mire Oli hirtelen sarkon fordult és idegesen rámnézett.

- Esküszöm most visszamegyek és megölöm azt a seggfejt!

- Már így is szétverted.

- Najó én most visszamegyek és... - Szűrte a fogai között de megállítottam.

- Oli..Olivér nézz rám! Nyugodj le rendben?

- Nem hallottad mit mondott az a rohadék?

- De hallottam. De...- Kezdtem, de félbehagytam a mondatot amikor Olivér belebokszolt egy fa törzsébe. Összerezzentem a hang hallatán, és ijedten néztem Olira, akinek az arca azonnal meglágyúlt ahogy rámnézett, odajött hozzám szorosan magához húzott és a fejét belefúrta a nyakamba.

- Ne haragudj. - Mormogta. - Én csak kicsit felhúztam magam.

- Kicsit? - Kérdeztem nevetve. - Minden rendben oké? - Mondtam, miközben egyik kezemmel a hátát simogattam. Éreztem ahogy bólint még mindig szorosan engem ölelve. - Visszatudunk menni a többiekhez anélkül hogy kinyírnád Ádámot?

- Nem vagyok benne biztos.

- Oli...

- Rendben. Menjünk. - Sóhajtotta. Mikor visszaértünk Ádám egy zsepkendőt szorított vérző orrához, Viki gyilkos tekintettel méregetett engem, a többiek pedig beszélgettek, aztán amint meglátták hogy visszajöttünk rögtön csend lett és feszengve néztek elöször Olira, aztán rám, majd Ádámra. Olivér határozott léptekkel odament Ádámhoz, mire felszisszentem, mert féltem hogy mégegyet be akar neki húzni, de nem tette hanem megállt egy lépéssel előtte, és gyilkos tekintettel rámeredt.

- Neki köszönheted hogy nem verlek itt helyben szarrá. - Intett felém a fejével. - De ha mégegyszer hozzá mersz érni, még ő sem akadályozhatja meg hogy péppé verjelek, világos? - Mondta Oli halkan, de olyan fenyegető hangon, ami még annál is ijesztőbben hangzott mintha beleordított volna az arcába. Ádám csak bólintott és a pillantása engem messziről elkerült. Oli megfordult, oda jött hozzám, és a kezét az enyémbe kulcsolta. - Menjünk vissza Andrásékhoz.

- Ha odaérünk megtisztítom a sebedet. - Néztem Oli véres arcára és a szemöldöke fölött lévő sebre. Oli erre összevonta a szemöldökét majd amikor megtapogatta az arcát és szemügyrevette véres ujjait, féloldalasan elmosolyodott.

- Te leszel a doktor néni?

- Bizony. - Bólintottam mosolyogva. Oli beleharapott az alsó ajkába, majd egyik szemöldökét fölhúzva nézett rám.

- Mi az?

- Elképzeltelek nővérke jelmezben. - Kacsintott rám.

- Ami azt illeti ebben a katona szerkóban ezzel a sebbel te is nagyon szexi vagy. - Mosolyogtam rá.

- Beindultál a sebemtől? - Röhögött.

 - Nem is kicsit. - Bólintottam, mire Oli hirtelen rámnézett.

- Tényleg? Mert ha gondolod, akkor félrevonulhatnánk, aztán ott játszhatjuk, a nővérke, sebesült katona szerepjátékot.

- Megőrültél? Itt jönnek mögöttünk a többiek.

- Majd félre vonulunk a következő pihenő helyen. – Vigyorgott rám.

- Oli én nem hiszem hogy...- Kezdtem, de félbehagytam a mondatot amikor kiértünk a tisztásra. Az üres tisztásra.

- Bence hol a francba vannak a többiek? - Fordult Oli Bencéék felé.

- Amikor mi eljöttünk akkor szóltak hogy keressünk meg titeket mert indulunk tovább. De..fogalmam sincs hogy hova tűntek. - Válaszolt Bence.

- Amíg ti pankrátoroknak képzeltétek magatokat, addig András szólt hogy azonnal keresselek meg titeket és induljunk utánuk, de persze nem számított senki arra hogy negyed órát kell várnunk amíg Olivér lenyugszik és Ádám képes lesz rá állni a lábára. - Nézett ránk Viki.

- Okoskodás helyett inkább megmondhatnád merre mentek. - Fordult felé idegesen Lili.

 - Mittudom én, gondolom mentek tovább az útvonalon. - Vonta meg a vállát Viki.

- Te aztán hatalmas segítség vagy. - Nézett rá gúnyosan Lili, és odament a hátizsákjához, majd keresett valamit, idegesen forgolódott, majd visszafordult felénk. - Nem látta valaki a térképet? Odatettem a táskám mellé és most meg nincs ott.

 - Biztos hogy jól megnézted? - Kérdezte Ya Ou.

- Igen, Ya Ou nem vagyon vak észreveszek egy rohadt térképet. - Mondta, mire a szél belekapott a copfjába.

 - Nem szivesen mondom, de szerintem azt a térképet a szél már messzire vitte. - Nézett rá Lilire Sziki.

- Egyre jobb. Akkor most merre menjünk? - Tette csípőre a kezét Lili.

- Valamit mondott András hogy melyik jelet kell követni nem? Valami kék plusz meg még valami. Vagy piros plusz? - Elmélkedett Zsófi.

- Nem, szerintem tuti kék plusz. - Mondta Panni.

- Najó akkor viszont még mindig van három irány. Vagy sima kék plusz, vagy kék plusz,piros kör, vagy pedig kék plusz fehér kör. Ötlet? - Nézett körbe Ya Ou. Viki a körmeit nézegette, Ádám a zsebkendőt szorította az orrához, mi többiek pedig tanácstalanok voltunk.

- Menjünk a kék plusz fehér körön. - Mondta végül Oli.

- Szerintem meg pont hogy a piros körön kellene mennünk. - Szólt Lili.

- Mért? - Nézett rá Bence.

- Nemtudom. Megérzés. Vagy oké, ti tudjátok, akkor menjünk a fehéren.

- Nem, ha szerinted a piros a jó, akkor menjünk a piroson.- Mondta Ya Ou.

- Jó nem, mindegy, lehet Olinak van igaza, menjünk a fehéren. - Mondta és elindult előre.

- Najó akkor irány a fehér. - Sóhajtott Bence. - Ha jó irányba megyünk, akkor negyed óra múlva elkell érnünk egy kilátót. - Mondta Lili. De negyed óra múlva nem értünk el semmilyen kilátót. Ami azt illeti egy idő után az ösvény jelzése megváltozott és valamiért már a zöld négyzeten mentünk tovább. Valószínű hogy véletlenül letértünk az útról, de én nem emlékszem ilyenre.

- Valakinél van térerő? - Fordult körbe Lili, miután mindenki elővette a telefonját.

- Nincs.

- Nálam sincs. - Mondtuk egyszerre.

- Baromi jó. Eltévettünk. - Nézett ránk Lili.

32.fejezet

32.fejezet

- Tündérem. - Suttogta egy hang. Válaszolni akartam neki, de valamiért nem tudtam. Mintha egy pillanatra fölemelkedtem volna a levegőbe. Aztán egy kis idő múlva valami nagyon puhában feküdtem, amitől ismét kizártam magam körül mindent. Mikor ébredezni kezdtem, mocorogtam egy kicsit, majd lassan, nagyon lassan kinyitottam a szemem. Egy szobában voltam. Oli szobájában. De hát....amikor elaludtam akkor indultunk Ausztriából...most komolyan délután elaludtam és nem ébredtem fel amikor hazaértünk? Tisztára olyan vagyok mint Csipkerózsika. Átaludtam fél napot. Igaz Csipkerózsika nem fél napot aludt át, hanem fél évszázadot, de mindegy. Na várjunk...hol van Oli? Én nem értem, talán a hobbija hogy reggelre mindig eltűnik?  Ásítva fölültem az ágyon, beletúrtam kócos hajamba és körülnéztem a szobában. A mellettem lévő éjjeliszekrényen megláttam egy üzenetet. Kinyúltam érte és szétnyitottam a papírlapot, amin Oli kézírásával ez állt:
Jó reggelt tündérem! Be kellett mennem stúdiózni meg az irodába, csak este jövök haza a koncert után. Vettem neked reggelit és csináltam ebédet. Ha gondolod ma is nálam aludhatnál. Majd még napközben hívlak. Szeretlek.    Olivér. - Sóhajtottam egyet és azon gondolkodtam hogy mit csináljak egész nap egyedül. Megkerestem a mobilomat és fölhívtam Lilit.
- Igen? - Szólt bele rekedt, álmos hangon.
- Otthon vagy?
- Nem, Ya Ounál.  Te?
- Olinál. De Oli nincs itt.
- Ya Ou se. Azt mondta bemegy a stúdióba.
- Ja igen Oli is ezt írta.  Mit fogsz csinálni egész nap?
- Alszom, Valószínűleg.
- Egész nap aludni fogsz?
- Csak amíg Ya Ou haza nem jön.
- De hát ma koncertjük lesz. Csak este végeznek.
- Hát kell az energia. A hétvégén lehet nála maradok.
- Ohh...és úgy tervezed hogy egész hétvégén ki sem keltek az ágyból?
- Hát kitudja.
- Najó akkor hagylak aludni te nimfomán. - Mondtam neki nevetve.
- Nem vagyok nimfomán.
- Csak egy kicsit.
- Na jólvan inkább menj és kutakodj!
- Kutakodjak? - Kérdeztem furán.
- Naná! Egyedül vagy a pasid legény lakásán.
- Hülye vagy? Nem fogok kutakodni a személyes dolgai között!
- Ne beszélj úgy róla mint valami bűntény. Nem azt mondtam hogy túrd föl a lakását,csak nézz körül. Ahogy téged és Olit ismerlek a háloszobán és a konyhán kívül nem túl sokat láthattál eddig a lakásából.
- De..
- Csak nézelődj. Hogy jobban megismerd. Például lehet vannak róla cuki kiskori fotó albumok, amik iszonyat aranyosak, csak sosem akarta megmutatni mert gáznak tartja.
- Nem hiszem hogy tart magáról fotó albumot.
- Akkor unatkozz vagy mit tudom én de mostmár hagyj aludni.
- Oké. Szia.
- Szia. - Köszönt el és halottam ahogy bele ásít a telefonba.  Fölhúztam Oli egyik pólóját és dudorázsva kimentem a konyhába. Az asztalon egy barna papír zacskó volt, mellette pedig egy papír pohár. Kinyitottam a barna zacskót és az orromat megcsapta a csodálatos péksütemény illat. A zacskóban két csokis croassaint volt. Beleharaptam és élveztem ahogy a csokis íz szétárad a számban. Felemeltem a poharat is reméltem hogy nem kávé van benne. Oli tudja hogy nem szeretem a kávét, de lehet hogy elfelejtette. Belekortyoltam és megéreztem a meleg mogyorós karamellás ízt. Én nemtudom mi ez de isteni. Miután megreggeliztem muszáj volt fölhívnom Olit. A negyedik csöngésre fel is vette.
- Jó reggelt tündérem hogy aludtál?
- Ami azt illeti még arra sem emlékszem hogy kerültem az ágyadba, úgyhogy jól.
- Hát jah próbáltalak fölkelteni, de nem igazán reagáltál.
- Mindegy csak azért hívlak, hogy elmondjam hogy te vagy a világ legjobb pasija.
- Hát Köszi. És mivel érdemeltem ki ezt?
-  A csokis croissant-al. - Mosolyogtam.
- Örülök  hogy a kedvedben tudtam járni. Mit fogsz ma csinálni?
- Nem tudom. Lili egésznap Ya Ou lakásában fog aludni és te is csak este jössz, úgyhogy fogalmam sincs.
- De ma is nálam alszol?
- Szeretnéd hogy ma is nálad aludjak? - Kérdeztem vissza vigyorogva.
- Naná.
- Akkor megbeszéltük.
- Oké, akkor este megyek. Most vissza kell mennem dolgozni, majd még hívlak.
- Oké, szia.
- Szia tündérke. - Tette le a telefont. Unalmamban összevissza járkáltam a szobában, megnéztem Oli könyves polcát, amin angol könyveken, és szótárakon kívül nem nagyon volt más. Gondoltam ha már úgyis annyi időm van megnézek a kedvenc sorozataimból pár részt. Oli laptopjával visszamásztam az ágyba, és mikor felnyitottam, megjelent Oli fiókja aminek a háttérképe az a közös képünk, amit a Gellért hegyen csináltunk. Elmosolyodtam a kép láttán, majd ráakartam nyomi a böngészőre, amikor megláttam egy mappát, aminek az volt a címe hogy tündérke. Rákattintottam a mappára és találtam egy csomó képet kettőnkről és magamról. Azokat a képeket ahol csak én voltam, biztos hogy titokban fotózta. Pillanatképek voltak, és bár szerintem borzasztóan sikerültek, azért a sírás kerülgetett hogy Oli ezek szerint már az elejétől kezdve nagyon érdeklődött irántam, ugyanis már a munkahelyemen töltött első napról is van kép. Mondjuk az, hogy hogy lehet hogy én soha nem vettem észre hogy lefényképez, az rejtély. A képek alatt volt egy zeneszám is. A Crazy girl. Ezt a dalt énekelték azon a koncerten, amikor a szám közben rámkacsintott. Annyira meghatódtam, hogy kedvem lett volna most azonnal bemenni a stúdióba és a nyakába borulni, de persze tudtam hogy dolgoznia kell. Sóhajtva bezártam a mappát, és folytattam az unalom űző hadjáratot. Délután hazamentem tiszta ruháért, aztán vissza Olihoz és amikor kiakartam nyitni az ajtót, a zár nem kattant. Lenyomtam a kilincset, mire kinyílt az ajtó.
- Hogy hogy otthon vagy azt hittem csak este jössz. - Mondtam belépve a lakásba, miközben visszatettem a lakás kulcsot a táskámba.
- Szóval te vagy a tündérke? - Kérdezte egy ismeretlen hang, mire fölnéztem és ijedtemben hátraugrottam.
- Jesszusom te meg.....Erik? - Néztem rá az előttem álló férfira, aki nagyon hasonlított Olivérre. Meg már láttam Erikről képet, ezért tudtam hogy ő az.
- Ahha. Oli nem mondta hogy jövök?
- Nem.
- Jó mondjuk igaz eredetileg csak holnap jöttem volna. Szóval...Betti igaz? - Nézett rám vigyorogva.
- Ahha. - Bólintottam.
- Szóval miattad lett tiszta dilis az öcsém.
- Nem mondanám hogy dilis lett.
- Nem? - Nevetett és odament a konyhába, majd a pulton lévő gyümölcsös tálból fölvett egy almát. - Na és mi a helyzet? - Kérdezte és beleharapott az almába.
- Öhhm...semmi.
- Nézzünk egy filmet? - Kérdezte és már le is ült a TV elé. Hááááát jó. Legalább nem fogok unatkozni. Gondoltam és leültem Erik mellé.
***
- Nem, szerintem Tom Hanksnak akkor is a Forrest Gump a legjobb filmje. - Mondtam Eriknek az este folyamán  sokadszorra.
- Ugyanmár a számkivetettnél nem jobb. - Rázta a fejét. Hirtelen nyílt az ajtó és Oli lépett be rajta.
- Tündérem Megjöttem! - Kiáltott, és amikor észrevett minket csodálkozva nézett a bátyjára.
- Nem úgy volt hogy holnap jössz?
- Változott a program. Addig szórakoztattam a tündérkédet. - Nevetett Erik, mire Oli fölhúzta az egyik szemöldökét.
- Mozidélutánt tartottunk. - Mentem oda hozzá és adtam neki egy gyors csókot.
- Értem.
- Na mizu öcskös mesélj már valamit. - Bokszolt bele a vállába Erik, mire visszaültünk a fotelba és hallgattam ahogy Oli mesél neki a legutóbbi koncertekről, meg a sí túránkról, aztán Erik is tartott élménybeszámolót.
- Najolvan srácok én mindjárt elalszom. - Ásított Erik. - Ezen a díványon aludhatok?
- Máshol nem is tudnál aludni. - Felelte Oli. - Hozok neked ágyneműt. - Mondta és bement a szobájába.
- Na jó éjt. - Köszönt el tőlünk, miközben az ágyneműjét rendezgette.
- Szia Erik. - Köszöntem mosolyogva.
- Azért...ne legyetek túl hangosak, úgy látom ezek a falak elég vékonyak. - Szólt utánunk, mire csak a szememet forgattam és bemásztunk Olival az ágyba.
- Hogy hogy nem mondtad hogy jön? - Kérdeztem miközben átöleltem és ráhajtottam a fejem a mellkasára.
- Mert én is csak tegnap tudtam meg, te meg aludtál. Szóval Bocsi ha ma az idegeidre ment, néha nem bír magával.
- Hülyéskedsz? Tökre bírom. - Nevettem. - Ma egész nap filmeken vitatkoztunk.
- Vitatkoztatok? - Kérdezte rosszallóan.
- Ahha de nyugi nem komolyan.
- Tündérem veled csak komolyan lehet vitatkozni. Ráadásul ha te vitatkozol mindig hevesebb leszel és pontosan tudom hogy az hova vezet.
- Te jó ég először is ez nem igaz, Másodszor is most a bátyádról beszélünk. Hogy lehetsz féltékeny a saját bátyádra? - Nevettem fel.
- Nem vagyok féltékeny. De inkább csak velem vitatkozz. - Mondta és fölém gördült, de én csak a szememet forgattam majd megcsókoltam. Nyugtató csóknak szántam, ám Oli sokkal hevesebben viszonozta. Benyúlt a pólóm alá és már kezdte volna kikapcsolni a melltartóm, amikor elhúzódtam tőle.
- Normális vagy? Itt alszik a másik szobában a bátyád.
- Majd halkak leszünk. - Mondta és újra megcsókolt.
- Oli...nem fogok veled úgy lefeküdni hogy ott alszik a másik szobában a testvéred. - Jelentettem ki határozottan, mire fölsóhajtott és visszafeküdt a hátára. Vigasztaló puszit nyomtam az arcára, szorosan átöleltem és ráhajtottam a felsőtestére a fejem, mire még jobban magához húzott.
***
A mobilom csörgésére ébredtem. Fölemeltem a fejem Olivér mellkasáról és megkerestem telefonom.
- Igen? - Szóltam bele álmosan.
- Bocsi ha felébresztettelek, de haza kell jönnöd. - Szólt bele Lili bepánikolva.
- Mivan? Mért?
- Mert vészhelyzet van. - Mondta, mire ránéztem a mellettem szuszogó Olira. Olyan édes amikor alszik!
- Ajánlom hogy tényleg komoly dologról legyen szó és ne fölöslegesen rángass be.
- Hidd el ez NAGYON komoly dolog. Nah siess. - Mondta és letette a telefont. Sóhajtva néztem rá az alvó Olira. Olyan édesen aludt hogy nem volt szívem fölébreszteni, ezért amilyen halkan csak tudtam fölöltöztem és kilopakodtam a szobából. Még mindig lábujjhegyen mentem az ajtó irányába, amikor megállított Erik hangja.
- Hova hova? Csak nem meglógsz? - Nézett rám kezében egy tál müzlivel.
- Haza kell mennem. Megmondanád Olinak ha fölébred hogy Lili hívott és muszáj hazamennem?
- Lili? - Kérdezett vissza.
- Igen. A barátnőm.
- Aki miatt Ya Ou szakított Barbival?
- Hát ő...igen. - Válaszoltam zavartan.
- Persze megmondom. - Bólintott.
- Köszi. Akkor...szia!
- Csá! - Intett. Mikor hazaértem Lili azonnal elém futott.
- Muszáj segítened.
- Hát azért jöttem. Na mi az a nagy vészhelyzet?
- Ma találkozom Ya Ou családjával. Jönnek ebédre! - Nézett rám kétségbe esetten.
- Ez most komoly? Ez lenne a nagy vészhelyzet?
- Igen! - Nézett rám úgy mintha ez tök egyértelmű lenne.
- És én miben tudnék segíteni?
- Hogy miben menjek, meg hogy hogyan viselkedjek, meg...minden. Jézusom tutira tök unszimpatikus leszek nekik!
- Dehogy leszel nyugi már ez nem olyan nagy ügy.
- Mért te már találkoztál Oli anyukájával?
- Nem. Ausztráliában él. Viszont tegnap találkoztam a bátyjával.
- Áhh az tök más.
- Jólvan, akkor mond hogy miben segítsek.
- Először találjuk ki hogy mibe menjek. - Mondta és behúzott a szobájába. Körülbelül 2 óra válogatás után kiválasztottunk egy olyan szettet, ami pont annyira csinos amennyire egy szülői látogatáson megfelel.
- Tegyek sminket? - Fordult felém Lili miután felöltözött.
- Max nagyon halványan. - Mondtam mire bólintott és bevonult a fürdőszobába. Miután kijött és göndör fekete haja most gyönyörű fonatban lógott egyik vállára, elismerően néztem rá.
- Nocsak. Mikor volt utoljára összefonva a hajad?
- Fogalmam sincs. Csak gondoltam hátha ez így.....de szétszedhetem ha Szerinted kibontva jobb.
- Ne! Hagyd így nagyon jól áll. - Mikor kimondtam kopogtattak az ajtón, mire Lili odasétált és beengedte Ya Out, aki miután végignézett Lilin, füttyentett egy nagyot.
- Ejha! Lehetne többször befonva a hajad. Gyönyörű vagy. - Tette a kezét Lili derekára és megcsókolta.
- Köszi. - Mondta Lili bizonytalanul.
- Na mi az? Izgulsz vagy mi? - Fürkészte Ya Ou Lili arcát.
- Nem én csak....mivan ha nem tetszem nekik? - Kérdezte bánatosan Lili.
- Viccelsz? Imádni fognak!
- Honnan veszed?
- Bízz bennem oké?
- Oké. - Sóhajtott Lili.
- Na mehetünk?
- Ahha.
- Szia Betti! - Intett nekem Ya Ou.
- Sziasztok! - Köszöntem aztán felnevettem Lilin,aki kétségbeesett arccal nézett rám hátra. Alig hogy kiléptek a házból már csöngött is a telefonom, Oli hívott.
- Szia!
- Szia tündérem. Na mi volt a vészhelyzet ami miatt Lili elrángatott mellőlem?
- Ma találkozik Ya Ou szüleivel.
- Ez a vészhelyzet.  - Mondta Oli, de inkább kérdésnek hangzott.
- Ahha fél hogy nem fog Nekik tetszeni. Egyébként....Erik nem lehet hogy....nem bír?
- Ezt meg miből gondolod?
- Hát folyton olyanokat mondott, hogy miattam dilis lettél meg ilyenek. Nem lehet hogy azt gondolja, hogy rossz hatással vagyok rád?
- Biztos hogy nem.. - Nevetett Oli.
- Honnan tudod?
- Nyugi tündérem Erik tökre kedvel téged, ami nagy szó, ugyanis az előző barátnőimmel nem igazán jött ki.
- Mégis hányan voltak?
- Na megragadtad a lényeget. - Röhögött. - Megyek át hozzád oké?
- Mért nem válaszolsz a kérdésre? - Kérdeztem durcásan.
- Na mindjárt ott vagyok nálad. - Mondta nevetve és Letette a telefont. Tényleg nagyon hamar oda aért és kérdezni sem volt időm, ugyanis azonnal letámadott és a következő pillanatban már az ágyban voltunk.
***
- Szóval mért is nem mondod el hogy hány barátnőd volt eddig? - Kérdeztem miközben visszavettem magamra a ruháimat.
- Mert nem számít.
- De nekem igen.
- De mért akarod tudni?
- Mert csak tudni akarom. - Jelentettem ki.
- Najó. - Sóhajtott. - 3 hosszabb kapcsolatom volt, a többi nem számít.- Mondta mire ledöbbentem.
- Te jó ég ez rosszabb mint gondoltam. Mi az hogy a többi nem számít??
- Tudtam hogy kifogsz akadni. - Csóválta a fejét.
- Nem akadtam ki.
- De kiakadtál.
- Egyáltalán mit jelent az hogy a többi nem számít?
- Azt jelenti hogy csak futó viszonyok voltak. De most te jössz.
- Mibe jövök én?
- Hát hány pasival volt dolgot mielőtt összejöttél volna életed szerelmével? - Nézett rám vigyorogva mire a szememet forgattam.
- Nem mondom meg.
- Tündérke én is elmondtam. Most te jössz.
- Ajj..oké egy. - Böktem ki.
- Egy? Tényleg?
- Igen. És vele se volt komoly a dolog. Mármint részéről. De mért vagy Ennyire,meglepve hogy csak egy volt?
- Mert nemtudom elképzelni hogy nem voltak érted odáig a pasik.
- Ami azt illeti nem voltak odáig. Ráadásul nagyon nagy elvárásaim vannak, amiket nehéz teljesíteni.
- Nekem sikerült. - Kacsintott rám.
- Igen. - Mondtam és odahajoltam hozzá hogy megcsókoljam.
***
Olival épp a kanapén ültünk amikor nyílt az ajtó és Liliék léptek be rajta.
- Sziasztok! - Köszöntek.
- Sziasztok! - Köszöntünk vissza.
- Naaa? Milyen volt? - Néztem rájuk.
- Tök jóóó. Ya Ou Szülei tiszta jófejek és az öccsével különösen jól kijöttem. - Vigyorgott Lili.
- Jah igen neked köszönhetően ezentúl Dinájnak hív. - Mondta Ya Ou.
- Hát én megmondtam hogy úgy nézel ki.
- Ezek szerint jól sikerült az ebéd.
- Ahha. Nem értem minek izgultam,annyit. Ya Ou anyukája még mondta is hogy Menjünk fel hozzájuk egy hétvégére.
- Hát igen lenyűgözted azzal, hogy bevágtál fél tepsit a tavaszi tekercséből.
- Jah igen uhhh Ya Ou anyukája csinálja a világ legfinomabb tavaszi tekercsét!! - Lelkendezett és még javában mesélt, amikor csöngött a mobilja. Csodálkozva nézett a kijelzőre aztán beleszólt a telefonba.
- Szia mizujs? Ahha mért? Mivan? Mármint úgy érted most? Mi? Miért nem szóltatok? Nem én csak...oké. Jó, szia. - Tette le a telefont. Mindannyian kíváncsian fordultunk felé.
- Ki volt az? - Kérdezte Ya Ou.
- A bátyám. - Mondta és rám nézett. - Nándi volt. Azt mondta idejönnek. Úgylátszik ez egy ilyen családi hétvége. - Sóhajtott.
- Most jönnek? - Kérdeztem.
- Ahha
- Mind a hárman?
- Ahha. - Húzta el a száját Lili.
- Mi az hogy mind a hárman? És mért nem tudtam hogy van egy bátyád? - Fordult Ya Ou felháborodottan Lilihez.
- Három bátyám van és szándékosan nem beszéltem róla.
- De mért? - Értetlenkedett Ya Ou.
- Mindjárt meglátod, ugyanis bármelyik pillanatban itt lehetnek. - Mondta Lili, majd kiment a konyhába egy pohár vízért. Ya Ou odahajolt hozzám és azt kérdezte.
- Mi a baj a bátyjaival?
- Nincs baj velük csak...hát majd meglátod. És  öt perc múlva kopogtattak, Lili lassan kinyitotta, mire belépett a szobába három két méter magas izompacsirta.
- Csá hugi! - Borzolta meg Lili haját a legidősebb bátyja Máté.
- Mizu Picur? - Jött be mögötte Nándi és egy aprót belebokszolt Lili vállába.
- Szevaa Lili! - Jött utolsóként be Norbi, aki megölelte Lilit.
- Sziasztok. - Köszönt Feszülten Lili.
- Na Nocsak rosszkor jöttünk? - Kérdezte Máté amint észrevett minket.
- Zavarunk? - Mérte végig Nándi Olit és Ya Out.
- Nem, dehogyis. - Forgatta a szemét Lili. - Azért legközelebb szólhatnátok előbb ha jöttök. Mindhármuknak rövidre volt nyírva a haja, és ugyanaz az elszánt tekintetük volt  mint Lilinek. Nándi és Norbi egyébként ikrek, bár kívülről nem igazán hasonlítottak azonkívül, hogy mindketten magasak és izmosak voltak.
- Na mizu csajszi régen láttalak. - Lépett oda hozzám Norbi, aki a derekamnál fogva fölemelt, megpördült velem és egy cuppanós puszit nyomott az arcomra.
- Én is Örülök neked Norbi de letennél? - Nevettem. Mikor letett Olivér védelmezően mellém lépett és átfogta a derekam.
- Olivér. - Nyújtotta a kezét Oli.
- Norbi. - Fogott vele kezet Norbi majd a tekintete Olivér derekamon nyugvó kezére vándorolt. - Nocsak Nocsak. - Húzta föl egyik szemöldökét.  - Mióta vagytok együtt?
-  2 és fél hónapja. - Feleltem.
- És mióta ismeritek egymást?
- Kicsit több mint fél éve.
- Akkor gratulálok ember, pár hónap alatt sikerült azt elérned Bettinél, ami nekem évek óta nem megy. - Mondta, mire Oli szeme olyan lett akár egy ragadozóé, aki épp most döntötte el milyen módon öli meg a prédát.
- Csak viccel. - Néztem nyugtatóan Olira.
- Szóval srácok? Mi járatban vagytok itt? - Nézett a testvéreire Lili.
- Nem látogathatjuk meg a kishúgunkat? - Kérdezte Máté.
- De csak...- Kezdte Lili, de Nándi félbe szakította.
- Álljon meg a menet. Te ki vagy? - Nézett Ya Oura.
- Ya Ou Feng. - Nyújtott kezet neki Ya Ou, Nándi pedig egy gyors kézfogás után összevonta a karjait a mellkasa elött és szigorúan mérte végig Ya Out.
- És mond csak Ya Ou Feng mi a pozíciód?
- A pozícióm? - Húzta fel Ya Ou az egyik szemöldökét.
- Nándi katona. Arra kíváncsi, hogy milyen kapcsolatban állsz velem. -Forgatta a szemét Lili.
- Hát...együtt járunk. - Mondta Ya Ou bizonytalanul. Meg is értettem. Három két méter magas izomagyú pasi nézett rá szigorú tekintettel. A helyében én inkább le tagadtam volna hogy egy kicsit is ismerem Lilit.
- Szóval együtt jártok mi? - Lépett elé Norbi. - Ismerősnek tűnsz.
- Bizonyára azért, mert Ya Ouéknak van egy bandájuk. A ByTheWay. Olivér is a banda tagja. - Lépett Lili Ya Ou mellé és megfogta a kezét.
- ByTheWay mi? - Mérte végig Máté Ya Out - Hallottam rólatok.
- Jah én is. Kifogtál egy popsztárt hugi? Nem is rossz. - Lökte meg Lili vállát Norbi.
- Na de elmondanátok végre hogy jött hirtelen az ötlet hogy meglátogattok? - Kérdezte Lili.
- Átutazóban vagyunk csak. Este megyünk tovább. Hegymászó túrát terveztünk a haverokkal. Gondoltuk ha már áthaladunk Budapesten benézünk a kishúgunkhoz. - Válaszolta Máté.
- Na akkor kezdhetjük? - Dörzsölte össze a kezét Norbi.
- Mit? - Kérdezte Oli flegmán.
- Hát a pókert! - Mondta Nándi. - Csak tudtok pókerezni. - Nézett először Ya Oura aztán Olira.
- Jajj ne kezdődik. - Motyogta Lili. A testvérei azonban megállíthatatlanok voltak, rögtön odamentek a nagy asztalhoz, Máté kiment a kocsijához a póker szettért, körbe ültünk az asztalon és kezdődhetett a póker. Hurrá....
- Utálom ezt a játékot. - Motyogtam.
- Betti azért mert te mindig veszítesz arról nem a játék tehet. - Nézett rám Máté.
- Nem is igaz hogy mindig veszítettem. Egyszer volt hogy nyertem!
- Jah kezdők szerencséje. Különben is akkor hagytalak nyerni. - Nézett rám Norbi, mire csak a szememet forgattam, azonban éreztem hogy a mellettem ülő Olivér minden egyes izma megfeszül. Az asztal alatt összekulcsoltam az ujjaimat az övével hogy lenyugtassam. Legelsőnek én estem ki, ami után rágcsálni valót meg üdítőt vittem a többieknek hogy ne csak üljek és nézzem a lapokat.
- Husi odaadnád a csipszes tálat légyszi? - Szólt Lili Ya Ounak, mire Lili bátyjai csodálkozva néztek a húgukra.
- Halld husi...nekem is adhatnál egy kis csipszet. - Nézett Nándi Ya Oura, mire mindenki felnevetett.
- Ember mért hagyod hogy így hívjon? - Kérdezte Norbi Ya Outol.,
- Higgyétek el ez még a legjobb verzió.
- Komolyan? Akkor milyen volt a többi? - Röhögött Máté.
- Hát egyszer hívott már mókusnak, egyik nap valamiért bogyónak, és a kedvencem, amikor elnevezett Dinájnak. Ráadásul miatta már az öcsém is így hív. - Mondta Ya Ou.
- Hát ez kész. - Röhögött Norbi. - De mért pont Dináj?
- Mert szerinte úgy nézek ki mint a mackótestvérben Kináj bátyja, ráadásul meggyőződése, hogy a filmben szereplő emberek kínaiak és hogy az én őseim is átváltoztak medvévé. - Válaszolt Ya Ou, mire Máté és Norbi hihetetlenül elkezdtek röhögni, azonban Nándi értetlenül bámult.
- Várj...a mackótestvérben tényleg nem kínaiak vannak? Pedig tényleg hasonlítasz Dinájra.
- Ugye? Én is ezt mondtam! - Kiáltott fel Lili és összepacsiztak Nándival,mi pedig értetlenül néztük őket. A póker legvégén már csak Oli és Norbi küzdött egymás ellen, és az utolsó körnél jártunk. Mind ketten fel tették az all-int, úgyhogy mindjárt kiderül melyikük blöffölt. Norbi felfordította a lapjait. Szín sora volt. Ha Olivér blöffölt, akkor Norbi nyer. Lélegzet visszafojtva figyeltük, ahogy Oli fölfordítja a lapjait. Royal Flös!! Tehát Oli nyert. Hosszasan megcsókoltam, aztán amikor elhúzódtunk egymástól Norbi a kezét nyújtotta Olinak.
- Szép volt, ember. Nem gondoltam hogy ilyen jól játszol. Nem szoktam veszíteni. - Fogott kezet Olival. - Csak néha. - Nézett rám. Ránéztem Olira akin látszott hogy összeszorítja az állkapcsát és ökölbe szorul a keze.
- na mi lesz segítetek összepakolni? - Mondtam gyorsan és elkezdtem szedegetni a kártyákat meg a zsetonokat.  Este 9 körül Mátéék közölték hogy most már sajnos muszáj menniük, ezért fölálltak és az ajtónál elbúcsúztak tőlünk. Megölelték Lilit, majd Ya Ouhoz fordultak.
- Na ide figyelj husi. Bírlak de ha megbántod a kishúgomat bajba leszel világos? - Nézett rá Máté.
- Ajánlom hogy vigyázz a picurra Ya Oukám. -  Bokszolt bele a vállába Nándi.
- Csá Dináj észnél legyél. - "Köszönt el" Norbi, aztán újra Lilihez fordult. - Ha megbánt csak csörgess meg. - Mondta aztán hozzám fordult.
- Ez rád is vonatkozik Betti. Nyugodtan szóljatok ha az agyatokra mennek a popsztárok. - Kacsintott rám aztán Olira nézett. - Figyu pókerbajnok. Becsüld ám meg. - Intett a fejével felém, mire Olivér komoran bólintott. Még utoljára elköszöntünk tőlük aztán kimentek.
- Huhh. - Sóhajtott Lili. - Hát....ezen is túl vagyunk.
- Nem semmi bátyáid vannak. - Bólintott Ya Ou.
- Esküszöm ha nem Lili bátyja lett volna behúztam volna neki egyet. - Morogta Oli halkan.
- Oli mi is megyünk nem? Reggel korán kell mennünk az irodába. - Mondta Ya Ou, mire Oli komoran bólintott.
- Lekísérünk titeket. - Mondta Lili.
- Menjetek, mindjárt megyünk utánatok. - Mondtam nekik, ők pedig értették a célzást és kimentek a lakásból.
- Ne mérgelődj már. - Néztem Olira, aki még mindig tiszta merev volt.
- Tündérem. Ez a csávó tisztára rád van állva.
- Dehogyis. Beképzeled.
- Hát ha te nem veszed ezt észre akkor vak vagy.
- Jó ha igazad is van, akkor sem számít.
- Ő róla beszéltél? Ő volt az az egy pasi az életedben?
- Nem.
- Szóval soha nem volt köztetek semmi?
- Nem...legalábbis nem úgy ahogy gondolod. Én soha nem akartam többet nála a barátságnál.
- Ezt meg hogy érted?
- Ajj...egyszer részegen megcsókolt, de leállítottam. Egy apró csók volt ami még akkor sem jelentett számomra semmit. - Mondtam, de Oli csak még jobban megmerevedett.
- Figyelj...szeretlek. Soha életemben nem éreztem így senki iránt és biztos vagyok benne hogy ez már nem fog megváltozni. Csak te számítasz, érted? - Kérdeztem mire Oli nem szólt semmit, csak magához húzott és megcsókolt. De úgy ahogy még soha. Én nem tudom hogy hogyan fejlesztette ki ezt az új technikát és eddig mért nem mutatta soha, de a testemben mintha áramütés cikázott volna végig. Mikor kifulladva elengedett mindketten halkan ziháltunk.
- Hű..hát ez meg mi volt?
- Csak egy kis emlékeztető hogy az enyém vagy. - Mosolyodott el féloldalasan.
- Ezt már eddig is tudtam. - Válaszoltam mosolyogva.
- Úgy értem örökre.
- Örökre. - Bólintottam.