33.fejezet

33.fejezet

Másnap amikor hazaértünk Lilivel a suliból leültünk a TV elé hogy megnézzünk egy filmet. A film felénél tartottunk, amikor mindkettőnknek majdnem egyszerre csörgött fel a telefonja.

 - Szia! - Köszöntem Olinak.

- Szia tündérem. Figyelj csak...mit csinálsz holnap, holnap után?

- Semmi különöset nem terveztem. Mért?

- Mert most beszéltünk Andrással. Céges program keretében elmegyünk két napra túrázni.

- Ohh hát jól hangzik de....várj..ha ez céges program akkor Ádám és Viki is jön?

- Igen, és hidd el már próbáltam rábeszélni Andrást hogy vagy annak a seggfejnek vagy nekünk ne kelljen, menni de András ragaszkodik hozzá hogy mindenki Jöjjön. Én meg Nélküled nem vagyok hajlandó menni, úgyhogy, igazából nem nagyon van választásod. - Nevetett.

 - Mázli hogy szeretek túrázni. Akkor holnap indulunk?

- Ahha délelőtt értetek megyünk. - Mondta, aztán miután elköszöntünk, Lilihez fordultam, aki velem egy időben tette le a telefont.

 - Szóval akkor holnap megyünk túrázni mi? - Nézett rám Lili.

- Hát úgy tűnik.

- Uuuhhh hallod írjunk már listát hogy miket viszünk. - Mondta lelkesen.

- Oké. - Válaszoltam és már be is rohantam a szobámba papírért meg tollért.

***

 - Iránytű? - Kérdeztem Lilitől a listával a kezemben.

- Megvan.

- Zseblámpa?

- Megvan.

- Bicska?

- Az is megvan. De az egyébként minek?

- Hát kitudja. Hátha szükségünk lesz rá. Beleírhatnánk Oliékkal a nevünket egy fába!

- Uhh tényleg!

- Nah mi van még? Ja, elsősegély csomag?

- Az is megvan.

- Oké, akkor megvagyunk. - Bólintottam. Miután bepakoltunk a túrahátizsákunkba mindent, és felöltöztünk túrázó ruhába, már jöttek is a fiúk. Oli terepmintás hosszú gatyába, bakancsba, szürke pólóba, ami kifeszült a mellkasán, és a hátán egy nagy barna hátizsákkal. Huhh soha nem fogom tudni megszokni hogy ilyen jól néz ki.

- Na kész vagytok? - Nézett ránk Ya Ou.

- Ahha mehetünk. - Válaszolta Lili mire fölvettük a hátunkra a hátizsákokat.

- Tündérem, az a táska nagyobb mint te. - Nézett rám Oli a nevetést visszafolytva.

- Nem olyan nehéz mint látszik, elbírom.

- Hát, te tudod. Azért majd szólj ha már nem bírod tovább. - Mikor odaértünk a találkozó helyre, rajtunk kívül már mindenki ott volt. Bence, Sziki, Panni és Zsófi egymással beszélgettek, András egy középkorú nő vállát ölelte át, aki gondolom a felesége volt, és a stúdiós pasival meg számomra pár ismeretlennel beszélgettek, mellettük pedig Ádám és Viki állt. Viki rövidgatyában, és ujjatlanban a derekára egy vékony pulcsi volt kötve. A lábán egy kék félcipő volt, ami egyáltalán nem tűnt strapabírónak. Az én bakancsom legalább kibírja ezt a túrát.Nem mintha féltékeny lennék rá bármiért is. Egyszerűen irritál a csaj, ráadásul ő köpött be Andrásnak minket Olival amiért szintén nem a szívem csücske. Olira néztem aki szintén Vikiéket bámulta. Vagyis inkább csak Ádámot.

- Oli Nyugodj le oké? - Fogtam meg a kezét.

- 3 hónapig sikerült elkerülnöm ezt a seggfejt, mostmeg vele kell lennem két teljes napot. - Mondta mérgesen. Odasétáltunk Bencéékhez,akik szintén hatalmas hátizsákokkal,voltak felszerelve.

- Betti nembaj hogy kétszer akkora a hátizsák mint te? - Nézett rám vigyorogva Bence.

- Ajj sokkal könyebb mint aminek látszik. - Válaszoltam szemforgatva.

- Na! Most hogy mind itt vagyunk, akár el is indulhatnánk. - Nézett ránk András, miután bemutatta nekünk a többieket, aztán mindenki elindult előre fele végig a tisztáson. Ádám folyamatosan rámnézett, de én mindig elkaptam a pillantásomat. Átmentünk egy hídon, ami bevezetett minket az erdőbe. Egy patakon átkelve értük el az útvonalaunk kezdetét. Mi mentünk leghátul, mert egyikőnk se tudta az utat, hagytuk hogy Andrásék mutassák az irányt.

- Najó én már most elfáradtam. - Sóhajtott fel Zsófi.

 - Egyetértek. - Lihegtem, miközben fölfelé caplattunk a dombon.

- Lányok még csak tíz perce indultunk el. - Nézett ránk Sziki.

 - Ez komoly? Pedig olyan mintha egy óra lenne. - Sóhajtott Zsófi.

- Ne nyavajogjatok már mint a kislányok,még hosszú út vár ránk, gyerünk, gyerünk már csak 6 km a legközelebbi megálló helyünkig. - Mondta Lili kezében egy térképpel.

- Te jó isten a barátnőm egy Duracell nyuszi. - Mondta, Ya Ou mire felnevettünk, azonban Lili szigorú pillantásától mindenki Elhallgatott, ám még mindig figyelmeztetően nézett Ya Oura. - Úgyértem...hallottátok a parancsnokot, mindenki előre! – Javította ki magát Ya Ou, mire Lili szemforgatva ment tovább, de láttam hogy mosolyog.

- Huhh basszus még egy ilyen domb és meghalok. - Suttogtam hogy nehogy Lili meghallja és rámüvöltsön hogy márpedig bírnom kell az iramot.

- Tündérem tuti ne vegyem át a táskádat? - Nézett rám Oli.

- Nem, kell tényleg nem olyan nehéz. - Mondtam neki.

- Azért majd szólj.

- Oké.

- Ahjj Bence...- Nézett Panni könyörgően Bencére.

- Na mi az?

- Nem akarsz vinni háti putiba? - Kérdezte tőle vigyorogva.

- Nem. Panni nekem már a hátizsák is épp elég teher, mivel,a te cuccaidnak a fele is az enyémbe van.

- Mert az enyémbe nem fért bele.

- De egyáltalán mért hoztál ennyi cuccot, ami ráadásul,tök fölösleges?

- Nem fölöslegesek.

- Tényleg? Mondcsak Betti te hoztál magaddal naptejet? - Nézett rám Bence egyik szemöldökét felhúzva.

- Hát..öö..nem. - Feleltem, mire Bence amolyan " Na látod " arckifejezéssel nézett a barátnőjére.

- Hátha a hegytetőn nagyon erős lesz a napfény. Nem akarok leégni. - Mondta, mire Bence,csak nevetve magához húzta és megcsókolta.

- Uhh Cica adj egy kicsit a vizedből, az enyém a táska alján van. - Szólt Ya Ou Lilinek, aki épp a kulacsából ivott.

- Gondoltam. Ezért hoztam neked egy palackkal. - Mondta Lili és odanyújtotta Ya Ounak a vizes palackot.

- Imádlak. - Adott neki egy csókot, majd meghúzta a vizes palackot.

- Ya Ou ,nehogy megidd most az egészet még csak egy óra múlva jutunk el az első forrásig. Bekell osztanod hogy mennyit iszol.

- Igenis! - Húzta ki magát Ya Ou és szalutált mint egy katona.

- Tudjátok ha folyton megálltok még a végén lefogtok maradni. - Fordult hátra hirtelen Viki és szúrós szemmel nézett ránk.

- Tudod ha rendesen fölöltöztél volna nem látnánk a kivillanó alsó fertájadat minden egyes lépésednél. - Mondta neki Lili, mire én elnevettem magam és nem is tudtam abbahagyni a röhögést, még a könnyem is kicsordult. Aztán sikerült csöndben maradnom mikor Viki lángoló fejjel visszafordult és egy szó nélkül ment tovább Ádám mellett, aki néha néha hátravillantott rám. Sejtettem hogy ez a két nap nen telhet el anélkül hogy ne beszélnénk, úgyhogy lelkiekben fölkészültem rá hogy muszáj megbeszélnem a dolgot Ádámmal. Előkotorásztam a táskámból a vizes palackot és nagyokat kortyoltam belőle.

- Lili! - Szólt Sziki Lilinek.

- Hm?

- Mikor érünk oda az első pihenőhöz?

- Ööö... Kb. két óra múlva. - Nézett a térképre, aztán a karórájára. - Úgyhogy siessünk.

- Lili mért van felpörögve ennyire? - Súgta nekem Ya Ou.

- Mert imád túrázni. Kislány kora óta mindig elmentek a családjával napokra az erdőbe. Párszor én is mentem velük, borzalmasan fárasztó volt, ez a két nap Lilinek meg sem fog kottyanni. - Válaszoltam, mire Ya Ou büszkén vigyorogva nézett a barátnőjére, aki mint egy hegymászó úgy lépdelt föl az emelkedőn. Hirtelen Megakadt a lábam egy kőben, mire előredőltem és kiterültem a Földön mint egy zsák krumpli.

- Áu! - Szisszentem fel.

- Tündérem...összetöröd magad. - Csóválta a fejét Oli miközben felsegített.

- Jól vagyok. - Mondtam miközben leporoltam a tenyeremet a nadrágomba.

- Na most szépen oda adod azt a hátizsákot mielőtt mégegyszer eltanyálsz. – Nézett rám, én meg inkább nem vitatkoztam vele hanem levettem a hátamról és odaattam neki.

- Huhh a tied tényleg sokkal könyebb. - Mondtam miközben felvettem a hátamra Oli hátizsákját. Mikor odaértünk az első pihenő helyhez, mindenki fáradtan ült le, illetve Panni,Zsófi és én kiterültünk a földön, Oli, Bence és Sziki kajáltak, Ya Ou pedig azzal fárasztotta Lilit hogy mennyire király hogy ő a " vadon isten nője" és előadott erről egy monológot, amin Lili annyira röhögött, hogy kiköpte a vizet. Mellettünk Andrásék és a többiek leterítettek egy pokrócot, majd beszélgetni kezdtek. Épp felültem hogy előkotorjak a táskámból egy szendvicset, amikor megállt mellettem Ádám, mire én kérdőn néztem föl rá.

 - Szia! - Köszöntem bizonytalanul.

- Szia Betti...figyelj beszélhetnénk?

- Hát...öö...igen. - Mondtam lassan.

- Négyszemközt. – Nézett rám feszülten, mire fölálltam Panniék mellől és követtem Ádámot, aki egészen kiment a tisztásról, be az erdőbe. Csakhogy amint megálltunk, megjelent Oli és hihetetlenül idegesen nézett Ádámra.

- Mi folyik itt? - Kérdezte gyilkos tekintettel.

- Csak beszélgetünk. - Válaszolta higgadtan Ádám. - Négyszemközt.

- Kibaszottúl nem fogsz semmit csinálni Bettivel négyszemközt.

- Rendben van. - Sóhajtotta Ádám, majd mintha Oli ott sem lenne hozzám fordult és könyörgően nézett. - Nézd én csak bocsánatot szeretnék kérni mert azóta nem nagyon volt alkalmunk ezt megbeszélni, és én csak szeretném ha megtudnál nekem bocsátani.

- Hülyéskedsz? - Nevetett fel gúnyosan Oli.

- Szerintem Betti eltudja dönteni hogy megbocsát e vagy nem. - Nézett rá indulatosan Ádám, mire Oli minden izma megfsleszült és egy aprót előrelépett, mire gyorsan megfogtam a kezét hogy visszatartsam.

-  Én...én nemtudom mit mondjak erre.

- Mond hogy megbocsájtasz. Lehetnénk újra.....barátok. - Mondta és közelebb jött egy egészen kicsit, de amint ránézett Olira visszalépett.

 - Hát én, nem tudom...azok után hogy..

- Azok után hogy megcsókoltalak. És tényleg nagyon sajnálom, de az a csók az..

- Ajánlom hogy ne fejezd be a mondatot. - Nézett rá fenyegetően Olivér.

- Betti, nézd - folytatta Ádám, mintha megsem halotta volna Oli figyelmeztetését. - én teljesen megértem ha nem akarsz tőlem ezek után semmit, de csak azt tudom felhozni a mentségemre, hogy arra vágytam mióta megláttalak hogy megcsókoljalak, és szilveszterkor bevoltam rúgva ezért viselkedtem úgy ahogy.

 - Nekinyomtál a falhoz, és nem engedtél el. - Néztem rá szigorúan közben pedig még erősebben szorítottam Olivér kezét, aki úgynézett ki mint aki mindjárt megöli Ádámot.

 - Tudom és tényleg hihetetlenül sajnálom. De én...azóta is csak rád gondolok, még mindig nagyon fontos vagy nekem és... - Mondta Ádám de a mondatot már nem bírta befejezni, ugyanis Oli kitépte a kezét a szorításomból, egy lépéssel Ádám elött termett, és megfogta a nyakreszénél az ingjét.

- Na ide figyelj te seggfej! Azok után amit csináltál Bettivel nem tudom hogy van képed itt könyörögni neki hogy bocsásson meg. Ha van egy kis cseppnyi eszed, akkor most szépen visszamész a kis pokrócodra és ebben a két napban rá sem nézel világos?

- Ezt majd ő eldönti. - Mondta Ádám és kitépte az ingét Oli kezéből.-Külömben is, mit játszod itt a hős lovagot? Az ilyenek mint te csak kihasználják az olyan lányokat mint Betti. A magadfajta tinibálvány csak szépen eljátszadozik a lányokkal. Aztán majd ha megunod, akkor majd dobod mint egy olcsó kurvát és jöhet a következő nő. - Mondta idegesen Ádám egyetlen egy pillanattal később pedig Olivér leterítette a földre és egy hatalmasat behúzott neki és mintha Ádám feje egy boxzsák lenne, folyamatosan ütötte. A sokktól nem tudtam még megszólalni sem, közbe meg megjelent Lili és Ya Ou, akik miután észrevették Olit és Ádámot, döbbenten néztek és elöször rám, majd vissza a földön verekedő Oliékra. Mögöttük megjelent Bence, Panni Sziki és Zsófi is.

- Gyertek mert Andrásék mindjárt..- Kezdte Sziki de amint észrevette Oliékat, abbahagyta és döbbenten nézte őket. Közben Ádámnak, akinek az orrából folyt a vér, sikerült kikászálódnia Olivér alól, aztán behúzott egyet neki, amitől Oli feje nekicsapódott a mellettük lévő sziklának. Olivér föl állt, és mikor megláttam hogy a szemöldöke fölött fölrepedt a bőr és vér csordogált le végig az arca oldalán, kezdtem komolyan pánikba esni, de nem csinálhattam semmit, ugyanis Oli fogta Ádámot, egy fának nyomta és egymás után vitte be az ütéseket Ádám arcába, akinek már nem csak az orra vérzett. Hirtelen kapcsoltam, oda siettem Oliékhoz, megfogtam a karját, mire egy pillanatra megállt, de még mindig nem engedte el Ádámot. A tenyeremet a mellkasára tettem, és riadtan néztem fel rá.

- Oli elég már. Még a végén agyon vered. - Mondtam, de Oli még mindig veszedelmes tekintettel bámulta Ádámot. - Olivér..nézz rám. - Szóltam neki, mire rám emelte a tekintetét, lenézett mellkasán nyugvó kezemre, aztán elengedte Ádámot, aki elterült a földön és köhögni kezdett.

- Mi folyik itt a többiek már elindultak a....jesszusom! Ti megőrültetek? Mi történt? - Jelent meg Viki is és odasietett a földön fekvő Ádámhoz. Mindenki döbbenten bámult Olira, de senki nem szólt egy szót sem. Oli idegesen járkált, aztán elkezdett visszafelé menni az erdőben, én pedig utána rohantam.

- Áu..basszus. - Motyogtam ahogy az ágakon próbáltam magam átverekedni. - Oli...Olivér állj már meg! - Mondtam, mire Oli hirtelen sarkon fordult és idegesen rámnézett.

- Esküszöm most visszamegyek és megölöm azt a seggfejt!

- Már így is szétverted.

- Najó én most visszamegyek és... - Szűrte a fogai között de megállítottam.

- Oli..Olivér nézz rám! Nyugodj le rendben?

- Nem hallottad mit mondott az a rohadék?

- De hallottam. De...- Kezdtem, de félbehagytam a mondatot amikor Olivér belebokszolt egy fa törzsébe. Összerezzentem a hang hallatán, és ijedten néztem Olira, akinek az arca azonnal meglágyúlt ahogy rámnézett, odajött hozzám szorosan magához húzott és a fejét belefúrta a nyakamba.

- Ne haragudj. - Mormogta. - Én csak kicsit felhúztam magam.

- Kicsit? - Kérdeztem nevetve. - Minden rendben oké? - Mondtam, miközben egyik kezemmel a hátát simogattam. Éreztem ahogy bólint még mindig szorosan engem ölelve. - Visszatudunk menni a többiekhez anélkül hogy kinyírnád Ádámot?

- Nem vagyok benne biztos.

- Oli...

- Rendben. Menjünk. - Sóhajtotta. Mikor visszaértünk Ádám egy zsepkendőt szorított vérző orrához, Viki gyilkos tekintettel méregetett engem, a többiek pedig beszélgettek, aztán amint meglátták hogy visszajöttünk rögtön csend lett és feszengve néztek elöször Olira, aztán rám, majd Ádámra. Olivér határozott léptekkel odament Ádámhoz, mire felszisszentem, mert féltem hogy mégegyet be akar neki húzni, de nem tette hanem megállt egy lépéssel előtte, és gyilkos tekintettel rámeredt.

- Neki köszönheted hogy nem verlek itt helyben szarrá. - Intett felém a fejével. - De ha mégegyszer hozzá mersz érni, még ő sem akadályozhatja meg hogy péppé verjelek, világos? - Mondta Oli halkan, de olyan fenyegető hangon, ami még annál is ijesztőbben hangzott mintha beleordított volna az arcába. Ádám csak bólintott és a pillantása engem messziről elkerült. Oli megfordult, oda jött hozzám, és a kezét az enyémbe kulcsolta. - Menjünk vissza Andrásékhoz.

- Ha odaérünk megtisztítom a sebedet. - Néztem Oli véres arcára és a szemöldöke fölött lévő sebre. Oli erre összevonta a szemöldökét majd amikor megtapogatta az arcát és szemügyrevette véres ujjait, féloldalasan elmosolyodott.

- Te leszel a doktor néni?

- Bizony. - Bólintottam mosolyogva. Oli beleharapott az alsó ajkába, majd egyik szemöldökét fölhúzva nézett rám.

- Mi az?

- Elképzeltelek nővérke jelmezben. - Kacsintott rám.

- Ami azt illeti ebben a katona szerkóban ezzel a sebbel te is nagyon szexi vagy. - Mosolyogtam rá.

- Beindultál a sebemtől? - Röhögött.

 - Nem is kicsit. - Bólintottam, mire Oli hirtelen rámnézett.

- Tényleg? Mert ha gondolod, akkor félrevonulhatnánk, aztán ott játszhatjuk, a nővérke, sebesült katona szerepjátékot.

- Megőrültél? Itt jönnek mögöttünk a többiek.

- Majd félre vonulunk a következő pihenő helyen. – Vigyorgott rám.

- Oli én nem hiszem hogy...- Kezdtem, de félbehagytam a mondatot amikor kiértünk a tisztásra. Az üres tisztásra.

- Bence hol a francba vannak a többiek? - Fordult Oli Bencéék felé.

- Amikor mi eljöttünk akkor szóltak hogy keressünk meg titeket mert indulunk tovább. De..fogalmam sincs hogy hova tűntek. - Válaszolt Bence.

- Amíg ti pankrátoroknak képzeltétek magatokat, addig András szólt hogy azonnal keresselek meg titeket és induljunk utánuk, de persze nem számított senki arra hogy negyed órát kell várnunk amíg Olivér lenyugszik és Ádám képes lesz rá állni a lábára. - Nézett ránk Viki.

- Okoskodás helyett inkább megmondhatnád merre mentek. - Fordult felé idegesen Lili.

 - Mittudom én, gondolom mentek tovább az útvonalon. - Vonta meg a vállát Viki.

- Te aztán hatalmas segítség vagy. - Nézett rá gúnyosan Lili, és odament a hátizsákjához, majd keresett valamit, idegesen forgolódott, majd visszafordult felénk. - Nem látta valaki a térképet? Odatettem a táskám mellé és most meg nincs ott.

 - Biztos hogy jól megnézted? - Kérdezte Ya Ou.

- Igen, Ya Ou nem vagyon vak észreveszek egy rohadt térképet. - Mondta, mire a szél belekapott a copfjába.

 - Nem szivesen mondom, de szerintem azt a térképet a szél már messzire vitte. - Nézett rá Lilire Sziki.

- Egyre jobb. Akkor most merre menjünk? - Tette csípőre a kezét Lili.

- Valamit mondott András hogy melyik jelet kell követni nem? Valami kék plusz meg még valami. Vagy piros plusz? - Elmélkedett Zsófi.

- Nem, szerintem tuti kék plusz. - Mondta Panni.

- Najó akkor viszont még mindig van három irány. Vagy sima kék plusz, vagy kék plusz,piros kör, vagy pedig kék plusz fehér kör. Ötlet? - Nézett körbe Ya Ou. Viki a körmeit nézegette, Ádám a zsebkendőt szorította az orrához, mi többiek pedig tanácstalanok voltunk.

- Menjünk a kék plusz fehér körön. - Mondta végül Oli.

- Szerintem meg pont hogy a piros körön kellene mennünk. - Szólt Lili.

- Mért? - Nézett rá Bence.

- Nemtudom. Megérzés. Vagy oké, ti tudjátok, akkor menjünk a fehéren.

- Nem, ha szerinted a piros a jó, akkor menjünk a piroson.- Mondta Ya Ou.

- Jó nem, mindegy, lehet Olinak van igaza, menjünk a fehéren. - Mondta és elindult előre.

- Najó akkor irány a fehér. - Sóhajtott Bence. - Ha jó irányba megyünk, akkor negyed óra múlva elkell érnünk egy kilátót. - Mondta Lili. De negyed óra múlva nem értünk el semmilyen kilátót. Ami azt illeti egy idő után az ösvény jelzése megváltozott és valamiért már a zöld négyzeten mentünk tovább. Valószínű hogy véletlenül letértünk az útról, de én nem emlékszem ilyenre.

- Valakinél van térerő? - Fordult körbe Lili, miután mindenki elővette a telefonját.

- Nincs.

- Nálam sincs. - Mondtuk egyszerre.

- Baromi jó. Eltévettünk. - Nézett ránk Lili.