34.fejezet

34. fejezet 

- Najó már órák megyünk teljesen céltalanul ráadásul tök fölöslegesen, mert totál eltévedtünk. - Jelentette ki dühösen Lili.
- Jó akkor mégis mit csináljunk? - Állt meg tanácstalanul Bence.
- Mondjuk kereshetnénk valami helyet, ahol fölállíthatnánk a sátrakat, ugyanis kezd besötétedni. - Nézett fel az égre Oli. Elindultunk előrefele, aztán találtunk egy részt ahol még egy tűzrakó hely is volt, úgyhogy leraktuk a cuccokat és elkezdtük fölállítani a sátrakat.
- Oli...várj. A sebed.. - Néztem véres arcára, majd előkerestem az elsősegély csomagot. Olivér leült egy fatörzsre én meg az elsősegély csomaggal a kezemben féltérdre ereszkedtem, és előkotortam először egy fertőtlenítőt meg vattát. A vattát megnedvesítettem a fertőtlenítővel, aztán finoman elkezdtem tisztogatni a sebét.
- Nem csíp? - Kérdeztem csodálkozva, mert egy arcizma sem rendült, pedig én ezektől a fertőtlenítős cuccoktól teljesen kitudok készülni annyira csípnek.
- De. - Felelte Oli engem nézve. Miután megtisztítottam a sebét, bekentem kenőccsel, majd ragtapaszt ragtam rá.
- Na. Kész vagy. - Feleltem, majd mikor fölnéztem rá,  úgy nézett rám amitől zavarba jöttem. Érdekes hogy  még ennyi idő után is képes zavarba hozni.- Mi az? - Kérdeztem, mire lehajolt és megcsókolt.
- Szexi nővérke vagy. Lehet többször kellene megsebesülnöm, hogy újra így ápolgass. - Mondta, miután az ajkunk elvált egymástól.
- Nagyon remélem hogy ez vicc volt. - Néztem rá komolyan, mire csak nevetve magához húzott és megpuszilta az arcomat.
- Ya Ou azt nem oda kell! - Mondta Lili, miközben a sátrat állították fel Ya Ou val. Sziki és Zsófi sátra már állt, Bencéék is egész jól haladtak ( mármint csak Bence haladt jól, mert Panni csak nézte ahogy összerakja a sátrat egyedül) Ádám, pedig a lehető legmesszebb állította le a sátrát tőlünk. Oli is elővette a miénket,és elkezdtük kibontani.
- Jó, cica akkor mond meg hogy szeretnéd. - Sóhajtott Ya Ou.
- Kicsit arrébb! - Mutatott Lili jobbra, mire Ya Ou átvitte az egész sátrat abba az irányba, és beállította a földbe a sátor széleinek tartóit. - Uhh várj...ne így mégse jó. Vissza. - Mondta, mire Ya Ou fejcsóválva kivette a tartókat és átvitte a sátrat balra.
- Várj, így se jó. Így félig benn van a bokorban. Arrébb vinnéd megint egy kicsit jobbra?
- Lili, most szórakozol velem ugye? - Nézett rá Ya Ou. - Nem tök mindegy hol van ez a rohadt sátor? Csak egy éjszakát töltünk benne.
- Nem, mert így teljesen benn van a bokorban. Az előbb meg túl közel volt a tűzrakóhoz. Najó tudod mit? Majd én megcsinálom egyedül. - Mondta aztán odament Ya Ou mellé és átvette tőle a tartókat.
- Hátjó. - Vonta meg a vállát Ya Ou, aztán keresztbe tette a mellkasa előtt a karját és vigyorogva nézte Lilit, aki ide oda vonszolta a sátrukat.
- Na! Itt jó lesz. - Mondta egy kis idő után, aztán mikor beállította a sátrat diadalittas vigyorral nézett Ya Oura. - Na látod. Ennyi lett volna. - Mutatott a sátorra.
-  Nagyon ügyes vagy cica. - Bólintott Ya Ou egy mosolyt visszafojtva.
- Na én is hadd segítsek valamit! - Szóltam Olinak amikor észrevettem, hogy csak állok mellette, amíg ő megpróbálja felállítani a sátrunkat.
- Fogd ezeket. - Nyomta a kezembe a tartórudakat. Sejtettem, hogy azért ezt a feladatot bízta rám, mert pontosan tudja milyen ügyetlen vagyok, de nem akart megbántani azzal, hogy ezt meg is mondja. De nem is baj, ugyanis fogalmam sincs hogy kell felállítani egy sátrat, mindig mások csinálták meg helyettem, úgyhogy nem most fog elfogni a vágy hogy megtanuljak sátrat állítani.
- És hogy fogjuk megtalálni Andrásékat? - Kérdezte Sziki, miközben tüzet próbáltunk rakni.
- Az a legbiztosabb ha valahogy visszatudunk menni a kocsikhoz. - Válaszolt a Ya Ou.
- És oda hogyan jutunk el? - Kérdezte Zsófi.
- Azt majd holnap kitaláljuk. - Vonta meg a vállát Bence. Mire meggyújtottuk a tüzet már koromsötét volt.
- Nah végre ehetünk. - Tette a kezét a hasára Ya Ou. - Megkellene csinálnunk a nyársakat.
- A nyársakat? - Kérdezett vissza Panni. - Van nyársunk?
- Még nincs. Kell csinálnunk. - Válaszolt Oli.
- Ja és mivel mi hoztuk a tűzifát, ezért most lányok rajtatok a sor, hogy nyársnak való botot találjatok. - Vigyorgott ránk Bence.
- Klassz. - Álltam fel morogva. - Ki jön velem? - Fordultam körbe. Oli fenyegetően bámulta Ádámot, aki inkább lehajtotta a fejét és a cipőjét kezdte tanulmányozni.
- Én jövök. - Állt meg mellettem Lili, aztán ránézett Vikire. - Ha akarsz magadnak nyársat akkor, gyere, mert nem fogunk hozni helyetted. - Mondta neki, mire Viki először gyilkos pillantást vetett rá, aztán szem forgatva fölállt, és karba tett kézzel megállt mellettünk.
- Várjatok hozok zseblámpát. - Mondtam és odamentem a táskámhoz a zseblámpáért. - Akkor hányat is kell hoznunk? Tizet?
- Ahha, köszi lányok, most nem tudnék innen fölállni. - Nézett ránk hálásan Panni, aki Bencének nekidőlve ült a földön. Elindultunk Liliékkel az erdőbe, a zseblámpával folyamatosan a földet megvilágítva.
- Áú.! Francba. Rohadt bokor. - Szitkozódott Viki és idegesen próbálta eltolni az útjából a növényeket, amik állítása szerint szétkarcolják a combját.
- Kellett neked rövidnadrágba jönni. -  Nézett rá lenézően Lili.
- Mondták már neked hogy túlságosan nagy a szád? - Nézett Viki dühösen Lilire.
- Mondtam már hogy nem érdekel a véleményed?
- Najó elég ebből. - Álltam meg hirtelen és rájuk néztem. - Nem kell kedvelnünk egymást, de legalább egyetlen egy napot bírjunk ki egymás társaságában oké? - Néztem először egyikükre aztán másikukra.  - Csak próbáljunk meg ne vitatkozni egymással rendben? Keresnünk kell még nyársakat, koncentráljatok erre. - Mondtam nekik felemelve a kezemben lévő két darab nyársnak való botot amit találtam.
- Hát nem én voltam aki...- Kezdte Lili aztán elhallgatott. És jobbra balra nézett a fák között. - Hallottátok ezt? - Suttogta.
- Mivan? Micsodát? - Kérdeztem halkan.
- Hát az előbb....mindegy biztos csak rosszúl hallottam. - Mondta aztán elindult előrefele, mi pedig utána. Aztán hirtelen reccsenést hallottam és megálltam.
- Najó én is hallottam valamit.
- Most szórakoztok velem ugye? - Nézett ránk Viki. A fák között a sötétben mozgást hallottunk. Ágak recsegését.
- Ugye ez nem egy vaddisznó? - Suttogta Lili. - Ha ez egy vaddisznó akkor nekünk végünk.
- Nem lehet hogy egy szarvas? - Kérdeztem olyan halkan amilyen halkan csak tudtam.
- Még jobb. Az meg fölnyársal az agancsával. - Mondta Viki, mire Lili úgy nézett rá mint egy idiótára.
- Ember nyársaló szarvas? Ez komoly? - Nézett rá Lili lesajnálóan, mire Viki csak megvonta a vállát.- Betti ne világíts már be a fák közé, még a fény fogja idecsalni azt a valamit. - Nézett rám Lili, mire leirányítottam a zseblámpa fényét a lábam mellett a földre.
- Ti hallotok valamit? - Kérdeztem suttogva két perc néma csendben állás után.
- Nem. - Csóválta a fejét Viki.
- Én se. Najó húzzunk innen nagyon gyorsan. - Válaszolt Lili és elindultunk előrefele halkan lépdelve. Épphogy csak megtettünk pár lépést, amikor a bokor hirtelen megzörrent, és egy fekete alak ugrott ki elénk, ránk kiáltva. Én ijedtemben ledobtam a zseblámpát, Viki annyira megijedt, hogy miközben hátraugrott elesett valamiben, Lili pedig reflexből egy hatalmasat behúzott a fekete alaknak.
- Basszus! - Szólt Ya Ou ismerős hangja,aki ezek szerint a fekete alak volt. Fölvettem a zseblámpát a földről és ráirányítottam Ya Oura, aki a szeme alatti részt dörzsölgette.
- Ya Ou? Normális vagy?!! - Kiabált rá Lili.
- A francba Lili behúztál nekem egyet.
- Csodálkozol? Egyáltalán mi volt ez az egész?
- Gondoltam megijesztelek titeket, de baszki nem gondoltam hogy befogsz húzni egyet. Alapból nem gondoltam volna hogy ekkorát tudsz ütni.
- Mégis mi a francért akartál minket megijeszteni?
- Hát mert vicces.- Nevetett Ya Ou még mindig a szeme alatti bőrrészt dörzsölgetve.
- Te nem vagy normális Ya Ou. - Néztem rá.
- Már tiszta piros. - Nézett Lili Ya Ou arcára, miután összegyűjtöttük a nyársakat és visszamentünk a többiekhez.
- Veled meg mi történt Ya Ou? - Kérdezte Bence.
- Lili behúzott egyet. - Válaszolta, mire a többiek először értetlenül néztek, aztán kitört belőlük a röhögés.

- Mondtam hogy nem jó ötlet ha megijeszted őket. - Csóválta a fejét Olivér. Odaadtuk mindenkinek a nyársakat, aztán elkezdtük "megfaragni" őket. Vagyis én inkább csak néztem ahogy Oli a sziklára támasztott lábára teszi a botot, majd előhúz a zsebéből egy bicskát és elkezdi "hegyezni" a bot végét. Amikor észrevette  hogy nézem egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. 

- Mi az? - Kérdezte.
- Semmi. - Mondtam megbabonázva. - Megcsinálod az enyémet is? - Nyújtottam oda neki. Nem mintha én ne tudtam volna megcsinálni, de olyan szexi volt, ahogy ilyen laza testtartásban újra és újra végighúzza a bicskát a boton, hogy muszáj volt odaadnom neki a sajátomat és hogy tovább tartson ez a látvány. Aztán amikor végzett, elkezdtük gyártani a nyársakat. Szalonnát, hagymát, paprikát szurkodtunk a nyársakra és a tűz fölé tartottunk.
- Panni te jó ég mindjárt szénné ég a szalonnád, tartsd egy kicsit följebb. - Nézett Bence Pannira, mire Panni szemforgatva följebb emelte a nyársát.
- Na mim van? - Nézett ránk Zsófi mosolyogva, miután megettük az összes szalonnát és zöldséget. Zsófi kiemelt a táskájából egy nagy csomag pillecukrot.
- Uhhhhh Zsófi ez rohadt jó ötlet volt! Imádom a pillecukrot. - Vigyorogtam rá.
- Én is! Olvasszuk meg úgy a legfinomabb! - Lelkendezett Panni, mire mi lányok (Vikit is beleértve, aki kicsit flegmán, de elfogadta a pillecukor kínálatot) sorban tűzködtük fel a nyársunkra a pillecukrokat.
- Én nem értem mi jó ebben a cuccban. - Fintorgott Sziki, ahogy a barátnője nyársát nézte amin olvadozott a pillecukor.
- Nem szeretitek az olvasztott pillecukrot? - Néztem a fiúkra döbbenten. Mire csak a fejüket csóválták.
- Ettél már egyáltalán? - Fordultam Olihoz.
- Nem, de elég gusztustalanul néz ki.
- Ajj de akkor legalább kóstold meg. - Mondtam neki és rátűztem a nyársára két pillecukrot. Miután Olinak ízlett a többiek is megkóstolták,de Ya Ou szerint olyan édes hogy mindjárt elhányja magát, Sziki szerint gusztustalanul ragad és Bence szerint meg nem rossz. Az este további részében a tűz mellett ülve beszélgettünk, és énekeltünk, (illetve a fiúk énekeltek, mi meg tátogtuk a szöveget, mert nem akartuk a kornyikálásunkkal belerondítani a dalba. Egy idő után Viki is kicsit felengedte magát és így hogy nem szólalt meg, és semmi gúnyos megjegyzés nem hagyta el a száját, nem is volt olyan elviselhetetlen. Ádám, próbálta kerülni az én és Oli pillantását is, ha pedig véletlenül mégis ránk nézett, olyankor Oli mindig szorosabban húzott magához. Aztán amikor mindenki álmos lett, bementünk a sátrainkba és elaludtunk.

***

Lépteket halottam a sátrunk mellett, mire lassan kinyitottam a szememet és megláttam egy árnyékot.Hirtelen megijedtem, de aztán rájöttem, hogy biztos csak valaki fölkelt pisilni vagy valami. Aztán az alak megállt a sátrunk elött. És lassan elkezdte fölhúzni a bejáraton a cipzárat. 

- Oli...Olivér! - Lökdöstem meg hogy felébredjen. 

- Mh? Mi az? - Kérdezte álmosan pislogva, aztán amikor meghallotta a zajt odanézett a sátor bejáratához és értetlenül bámult az alakra, aki már majdnem teljesen felhúzta a cipzárt. Aztán belépett a sátorba Viki.

- Viki? Mit csinálsz? - Kérdeztem tőle értetlenül. 

- Nem akartam a folyosón maradni. - Felelte.

- Mivan? - Nézett rá Oli értetlenül.

- Nem várhatok egy órát a folyosón. - Mondta ismét. Feltűnt hogy csukott szemmel beszél. 

- Mi? Ez miről beszél? - Nézett rám Oli. 

- Alvajár. - Sóhajtottam. 

- Ez most komoly? - Nézett Oli Vikire, aki egyszerűen fogta magát és befeküdt közénk. 

- Úgy tűnik. - Válaszoltam. - Najó most mit csináljunk? 

- Vigyük ki valahogy. Menj ki és fogd meg a lábát. - Mondta Oli mire kimentem és megfogtam Lili lábát. Olivér a két karjánál fogva emelte fel és így vittük k Vikit a sátorból. 

- És most? - Nézett rám Oli. 

- Ott van a sátruk. - Mutattam a fejemmel Ádámék sátrának irányába. - Fogd meg. Kicipzározom a bejáratot. - Mondtam és megpróbáltam nagyon halk lenni. Valószínűleg nem sikerült, ugyanis Ádám fölébredt és csodálkozva nézett rám. 

- Betti? Te meg mit csinálsz itt? 

- Nem azt amiben reménykedsz. -  Állt mellém Olivér. - Csak visszahoztuk az alvajárót. - Mondta aztán betette a sátorba Vikit, megfogta a kezem és visszahúzott a saját sátrunkhoz. - Még mindig nagyon szívesen szétrúgnám a seggét. - Morogta Oli. 

- De erre semmi szükség. - Mondtam és megpusziltam az arcát.

- Hát nem tudom. - Mondta Oli bizonytalanul, mire csak a szememet forgattam és mosolyogva hozzá bújtam. 

***

Reggel mikor kimentem bármit megadtam volna ha hirtelen teremne itt az erdő közepén egy fürdőszoba, de persze ez lehetetlen. Mért is nem hoztam legalább egy tükröt? Megkerestem az egyik palack vizemet, aztán egy beleöntöttem a tenyerembe egy keveset és megmostam vele az arcomat, aztán a maradékot pedig nagyokat kortyolva ittam. 

- Jó reggelt tündérem! - szólalt meg hirtelen Oli, mire összerezzentem aminek köszönhetően a maradék víz a mellkasomon landolt. 

- Frnacba. - Morogtam, ahogy megéreztem a bőrömön a hideg vizet. - Látod mit csináltál? - fordultam Olihoz, mire ránézett a mellkasomra, és féloldalasan elmosolyodott.

- Ahha látom. - Mondta majd odajött hozzám, és megcsókolt. - Gyere sétáljunk egyet. 

- Sétáljunk? Most? És hova? - Néztem rá értetlenül. 

- Csak gyere. - Mondta és magával húzott be az erdőbe, majd pár perc séta után megállt, és megcsókolt. Nekidöntött egy fának, és az ujjai a felsőm alá csúsztak.

- Ez komoly? Itt? - Néztem rá döbbenten. 

- Mért ne? - Nézett rám mosolyogva, de én még mindig bizonytalanul néztem rá, mire ledobta a pólóját a földre, a kezemet a mellkasához vezette, mohón megcsókolt, majd elhúzódott, és egyik szemöldökét felhúzva nézett rám. 

- Najó, legyen. - Mondtam kábultan, és magamhoz húzva megcsókoltam.

***

Mire visszaértünk, már mindenki felébredt, a cuccokat pakolták össze. Aztán amikor Ya Ou észrevett minket odajött hozzánk, és furán nézett rám. 

- Van egy kéregdarab a hajadban. - Mondta, mire nevetve kiszettem a hajamból a kérget.

- Jah, köszi. - Mondtam elpirulva. 

- Ti hol voltatok? - Nézett ránk gyanakvóan. 

- Sétáltunk egyet. - Válaszolt Oli. 

- Sétáltatok mi? - Nézett vigyorogva először az egyikünkre, aztán a  másikunkra. - Hé Cica, mi is sétálunk egyet? - Nézett Lilire.

- Ya Ou most ne szórakozz, hanem gyere ide be kell kennem a szemedet. - Válaszolta Lili, mire Ya Ou csalódottan odament Lilihez és hagyta hogy bekenje a szeme alatti részt, ami már enyhe kék és lila színben pompázott. Olyan csalódott fejet vágott hogy elröhögtem magam. 

- Nah, akkor most hogyan tovább? - Kérdezte Sziki, miután összepakoltunk és indulásra készen voltunk. 

- Hát térkép nélkül elég nehéz lesz eligazodnunk. - Húzta el a száját Bence, mire mindenki elkezdte mondani a javaslatait, hogy hogyan találjunk ki az erdőből. 

- Ezt...nem.....hiszem....el. - Mondta fennhangon Lili, mire mind odanéztünk. - ilyen nincs! 

- Mi az mi történt? - Kérdeztem, mire felmutatta az elveszettnek hitt térképet. 

- Megvan a térkép? - Kérdezte lelkesen Zsófi. 

- Ez most komoly? Egész végig nálad volt? - Néztem rá. 

- Cica a táskádban volt a térkép egész idő alatt? Hát ez kész. - Röhögött Ya Ou. 

- De...én tuti biztos voltam benne hogy a táska mellé tettem, nem belé. - Csóválta a fejét Lili. - Basszus ezt nem hiszem el hogy lehetek ilyen béna. 

- Figyelj Lili, legalább most észrevetted és visszatalálunk. Ez is valami. - Nézett rá Oli, aztán iránytű és térkép segítségével megkerestük azt az útvonalat, ahonnan visszatudunk menni a kocsikhoz. Mikor odaértünk a kocsikhoz Andrásék már ott voltak. András éppen telefonált amikor meglátott minket és amint észrevett rögtön letette a telefont és elénk sietett. 

- Ti meg hol a fenébe voltatok?! - Nézett ránk.

- Mi? Hát ti hagytatok ott minket! - Mondta Bence.

- Elküldtem értetek a többieket hogy szóljanak hogy indulunk. Csak a kilátóig mentünk és ott vártunk rátok. Aztán nem jöttetek, ezért visszamentünk de már nem voltatok sehol.  

- Eltévedtünk. - Húzta el a száját Sziki. 

- Te jó ég... -Dörzsölte meg a halántékát. - És akkor hogyan....várjatok. Ádám veled meg mi a franc történt? - Nézett döbbenten Ádámra.

- Nem ért a szép szóból. - Mondta Oli mogorván, mire András először rá, majd Ádámra, majd pedig rám nézett és sóhajtott egyet de nem tett megjegyzést. - És Ya Ou neked meg mért van monoklid? 

- Lili behúzott egyet. - Válaszolt Ya Ou, mire András még értetlenebb fejet vágott, de erre sem mondott semmit. - Najó indulás haza. - Mondta fejcsóválva, mire mindenki szófogadóan beszállt a kocsiba. 

- Hát végülis nem is volt olyan rossz. - Mondtam.

- Jah. Bár megtanultam hogy jobban járok ha többet nem ijesztem meg Lilit. - Nevett Ya Ou. 

- Bocs, husi reflex volt. - Mondta neki Lili, mire felnevettem. 

- És már azért megérte eljönni hogy végre tisztázhattam azzal a seggfejjel a dolgokat. - Mondta komoran Oli. 

- Ami azt jelenti hogy majdnem szétverted. - Helyesbítettem .

- Megérdemelte. - Nézett rám Oli. 

- Hát ezek ellenére, én jól éreztem magam. Bár az durva volt amikor Viki alva járt. 

- Mivan??, - Kérdezte döbbenten Lili. 

- Jah bejött a sátrunkba. - Nevettem. 

- Jesszusom. És nem mondtátok neki reggel? 

- Nem. Nem jutott eszünkbe. - Mosolyogtam. Ki gondolta volna, hogy amikor katasztrofálisnak is tűnik egy nap még akkor is ki lehet belőle hozni a legjobbat?