30.fejezet

30.fejezet

Másnap  a stúdióban voltunk és hallgattuk ahogy a Lili dalát dolgozzák fel, aztán amikor végeztek, együtt átmentünk Olivér lakására.  Amíg Olivér csinált nekem szendvicset a konyhában, Ya Ou és Lili azt játszották, hogy Ya Ou egy éneklő robot Lili pedig ki és be kapcsolgatta (?) addig Bencével és Szikivel leültünk és bekapcsoltuk a TV, de mivel a fiúk folyton csak sportcsatornákat meg forma 1 ismétlést néztek ( most komolyan nem értem hogy mi az értelme annak hogy a kocsik körbe- körbe mennek ) ezért úgy döntöttem, hogy megszerzem  tőlük a távirányítót  és átkapcsolok valami érdekesebb csatornára.

-          Héé már. Mért kapcsoltad el? – Nézett rám Sziki.

-          Mert unalmas volt.

-          A sportcsatorna neked unalmas?  - Értetlenkedett Bence.

-          Pff…igen. – Válaszoltam és tovább kapcsolgattam a reklámokat, míg végül odakapcsoltam egy csatornára, ahol az az Old Spice reklám volt, amiben az a néger pasi van. Elkezdte a szokásos szövegét, hogy:” Most nézz a pasidra, aztán rám. Most újra a pasidra aztán újra rám. „ Mi pedig Lilivel reflexből Ya Oura és az időközben mellém álló Olira néztünk, aztán egymásra és telepatikusan megbeszéltük, hogy a  csávó a reklámban fel sem érhet a mi görög isten kinézetű popsztár pasijainkkal. A fiúk csak furán bámultak ránk, aztán a reklámban lévő pasira, de végülis nem szóltak semmit. Aztán amikor a a néger pasi lesíelt egy hegytetőn,  felsóhajtottam.

-          Basszus…rohadt régen voltam már síelni. 

-          Uhh én is. Tényleg utoljára együtt voltunk. – Szólt Lili.

-          Én rohadtul elmennék most síelni. – Mondta Ya Ou.

-          Te tudsz síelni? – Néztem rá mosolyogva Olira.

-          Igen. Bár  a snowboardot én jobban szeretem.

-          Uhh...komoly? – Néztem rá döbbenten, és egy snowboardozó Oli gondolatára hirtelen elkezdett zavarni hogy nem kettesben vagyunk.

-          Komoly. – Nevetett fel döbbent arcom láttán.

-          Srácok… - Nézett körbe Bence. – Menjünk már el síelni.

-          Mi? Mármint most? Mind együtt? – Nézett rá Sziki.

-          Ahha mért ne? Ugyis csak hétvégén lesz koncertünk fölmehetnénk 3-4 napra Ausztriába.  – Válaszolt Bence.

-          Igazából ez nem rossz ötlet. Csak Andrással lekellene dumálni. – Mondta Ya Ou.

-          Basszus megyünk síelni? – Kiáltott fel lelkesen Lili. – Úhhrristen elő kell keresnem a sí cuccaimat!

-          Cica még egyáltalán nem biztos hogy megyünk, ne pörögd túl. Még elöször megkell beszélnünk Andrással.

***

Mivel a srácok még aznap megbeszélték Andrással, aki engedélyt adott nekik, azzal a feltétellel, hogy ha a srácok visszajönnek nem lesznek hullafáradtak és maximális teljesítményt nyújtanak a koncerten, ezért 5 napra leutazunk Ausztriáábaa!! És Panni meg Zsófi is jön, úgyhogy elég nagy csapat leszünk.  

-          Najó Betti én nem is hoztam el a sí cuccaimat. – Mondta Lili miközben a lakásunkon kutakodott a sí ruhája után.

-          Én se. De figyelj nem baj. Majd kölcsönzünk.

-          Pff….az milyen már?

-          Hát tudsz jobbat? Mert egyikünknek sincs pénze most egy vadonatúj komplett sí felszerelésre.  Szóval muszáj lesz….várj csak. Najó. Emlékszel arra a Dechatlonos utalványra, amit félretettünk?

-          Amiből sátrat akartunk venni?

-          Ahha! Az hol van? Mert abból simán tudnánk venni sí cuccot. – Néztem rá, mire egyszerre elkezdtük keresni mindenhol a házban, a kicsi lakásunk a vágán már úgy nézett ki mintha bobba robbant volna.

-          Áhhááá! Megvan! Megtaláltam!! – Kiáltott fel boldogan Lili egy idő után.  – Oké akkor most már csak imádkozz, hogy még érvényes legyen.  – Mondta és elkezdte olvasni a kuponon az apróbetűs részt. – Huhh basszus. Vasárnapig jó. Akkor go shopping!!! – Vigyorgott tám. Rögtön megindultunk a Dechatlon felé és amikor odaértünk, mint két kisgyerek a játékboltban összevissza rohangáltunk és egymásnak mutogattuk a sí felszereléseket.

-          Najó. Nekem kell ez a piros kabát. – Jelentettem ki és beraktam a kosárba piros kabátot.

-          Ajj nem tudom milyen színűbe legyek.  Uhhh megvan ez a türkiz eeeezz rohadtul tetszik ez lesz. Najó akkor még kell sícipő, sapka sál és kesztyű. 

-          Hátjó akkor viszont nagyon trükköseknek kell lennünk az árakkal mert ennyi mindenre lehet hogy nem lesz elég az utalvány.

-          Jó majd megoldjuk valahogy.  – Megvettük a két legolcsóbb sícipőt, aztán a sapkákat és kesztyűket nézegettünk. Mikor kiválasztottuk őket és azt hittük hogy végeztünk, Lili hirtelen felkiáltott.

-          Basszus! De hülyék vagyunk! Sí szemüveg! Szemüveg is kell. – Mondta mire átmentünk ahhoz az állványhoz, ahol a sí szemüvegek vannak.

-          Najó viszont ha ezt megvesszük, akkor sapkát és a kesztyűt ki kell cserélnünk egy olcsóbbikra. – Mondtam és további háromnegyed órába telt, mire kikalkuláltuk hogy kijöjjünk az utalványon lévő összeggel és minden felszerelést betudjunk szerezni. Aztán végülis sikerült, úgyhogy elégedetten mentünk haza.

-          Ahjj.. – Sóhajtott Lili.

-          Na mi az?

-          Szerintem Panni és Zsófi ki nem állhat.

-          Ezt meg honnan veszed? Zsófival még nem is találkoztál.

-          Nem kell ahhoz találkoznom vele. Tutira tök jóban voltak Barbival és Ya Ou konkrétan miattam dobta. Úhristen biztos hogy gyűlölnek!!

-          Dehogyis.

-          Hát…majd meglátjuk. – Vágott bizonytalan fejet .  Bementem a szobámban összepakolni, és amikor  kijöttem egyik szemöldökömet felhúzva néztem Lilire.

-           Te…mit csinálsz? – Néztem rá értetlenül, ugyanis teljes sí felszerelésben állt fel a kanapéra és furán begörnyedve hullámzott rajta.

-          Próbálgatom hogy milyen lesz a snowboardozás.

-          Te fogsz snowboardozni? – Vontam fel az egyik szemöldököm.

-          Naná. Nem fogom hagyni hogy Ya Ou villogjon ott a snowboard tudásával én meg csak nézzem. Majd ő fog nézni ha meglátja hogy a barátnője simán kenterbe veri.

-          De  te még soha nem snowboardoztál. – Világosítottam föl.

-          Hát épp ideje hogy megtanuljak. – Közölte mire én inkább nem válaszoltam semmit, mert biztos hogy nem tudom lebeszélni a snowboardozásról, és még csak figyelmeztetni se próbálom meg ugyanis egyik fülén be, a másikon ki. Ezért inkább arra koncentráltam, hogy hogy fog röhögni Oli ha meglát amint esek-kelek a sípályán mint valami óvodás.

***

Másnap hajnalban indultunk és mivel összesen 8-an voltunk, ezért két kocsival kellett mennünk.

-          Jólvan, akkor Sziki, Bence, Panni és Zsófi mennek az egyik kocsival, mi pedig a másikkal. – Mondta Ya Ou. Mire mindenki beszállt a kocsiba. Mi Lilivel a hátsó ülésre, Ya Ou a vezető ülésbe, Oli pedig mellé.

-          Légyszi kapcsold be a rádiót. – Hajolt előre Lili.

-          Oké, bekapcsolom, de bekötnéd magad?  - Mondta, aztán bekapcsolta a rádiót, a class FM-en pedig Taylor Swifttől a trouble ment, mire Lilivel elkezdtük énekelni.

-          Te jó ég lányok…ez egész úton így fog menni? – Nézett hátra Oli, de mi csak énekeltünk tovább, mire a fiúk összenéztek, amolyan „ ezt nem gondoltuk át” tekintettel.

-          Te jó isten milyen hosszú volt ez a szám. – Mondta Ya Ou mikor abbahagytuk az éneklést. 

-          Hát Ya Ou hidd el, a következő szám is ugyanilyen tinilány sláger lesz amit torkuk szakadtából fognak énekelni  ugyhogy szerintem beletörődhetünk hogy Ausztriáig ezt kell hallgatnunk.

-          Pff..na jó fejek vagytok ám.  – Néztem rá a visszapillantó tükörben.

-          Tündérem, tudod hogy szeretlek.

-          Ez a szerencséd. – Válaszoltam.  

-          És most jöjjön a Bythewaytől a You’ve got it. – Szólalt meg a rádiós.

-          Öhhmm…Oli mit is mondtál a következő számmal kapcsolatban? – Kérdeztem tőle vigyorogva. 

-          Na ezt nyugodtan énekelhetitek. – Nézett a visszapillantó tükörre Ya Ou, de helyettünk ők kezdtek el énekelni. Méghozzá sokkal de sokkal hangosabban mint mi énekeltünk.  Aztán egy óra múlva megálltunk egy benzinkútnál és négyen lányok,  azonnal kimentünk a mosdóba.  

-          Uhh már nagyon izgulok basszus. Annyira jó lesz. – Mondtam, miközben  kezet mostam. – Mármint tök jó hogy így mind együtt megyünk nem?

-          Igen tök izgi. – Mosolygott Panni. – Ránéztem Lilire, aki a kezét tördelte, és feszengve nézett egyik lányról a másikra.

-          Najó figyeljetek….izé…most nagyon utáltok? – Kérdezte a száját harapdálva Zsófira és Pannira nézve.

-          Mi? Már mért utálnánk? – Kérdezte összezavarodva Zsófi.

-          Hát mert…Ya Ou miattam szakított Barbival és ti biztosan nagyon jóban voltatok szóval..

-          Jóban? Azt azért nem mondanám. – Csóválta a fejét Panni.

-          Hát igen inkább elviseltük a csajt. – Bólintott Zsófi.

-          Komolyan? – Nézett rájuk Lili.

-          Ahha. Te sokkal jobb fej vagy mint Barbi. Azonkívül Ya Oura is nagyon jó hatással vagy.

-          Tényleg így gondoljátok? – Mosolygott félénken Lili.

-          Viccelsz? Neked köszönhetően már van is egy új daluk. – Nézett rá kedvesen Zsófi, Lili pedig úgy tűnt megnyugodott és miután végeztünk, visszamentünk a srácokhoz.  Olivér a csomagtartóban kotorászott és egyik táskát nyitotta ki a másik után.

-          Mit keresel? – Álltam meg mellette.

-          A szendvicseket. – Mondta még mindig a csomagtartóban kotorászva.

-          Ott vannak a fekete táskában.

-          Nincsenek ott már megnéztem.

-          Biztos hogy ott vannak, ugyanis én tettem oda őket.

-          Tündérem, az elöbb néztem meg. Nincsenek ott. – Mondta mire megforgatta a szemem, oda mentem a csomagtartóhoz, és elővettem a fekete táskából két szendvicset, majd odaadtam Olinak.

-          Kössz. – Nézett a szendvicsre és rám olyan fejet vágva mintha varázsló lennék. Aztán beültünk a kocsiba és indultunk tovább. Mikor odaértünk az Ausztriai szállásunkra, ami egy nagy faház volt és csak nekünk volt kibérelve. Elkezdtük becipelni a cuccokat.

-          Ya Ou légyszi állj meg egy kicsit, a táskádban van a pulcsim. – Mondta Lili, mire Ya Ou megállt és kihúzta a pulcsiját Ya Ou hátizsákjából, mire a földre leesett 3 doboz óvszer.

-          Hm…hát én azt hitte hogy csak síelni jövünk. – Mondtam és ránéztem Olivérre aki egyik szemöldökét felhúzva nlzett rám és féloldalasan elmosolyodott

-          Tündérem. Ezt te se gondoltad komolyan. – Mondta mire, a pír végigfutott az arcomon. De Ya Ou még nálam is vörösebb volt, és az sem segített a helyzeten, hogy Lili mikor észrevette a doboz óvszereket a földön, fölvette az egyik dobozt és egy másodpercig méricskélte, aztán az égre emelte a tekintetét, majd Ya O ura nézett.

-          Ya Ou, már mondtam múltkor is hogy ne ezt vedd. – Közölte Lili, majd visszadobta  dobozt Ya Ou hátizsákjába , megfordult és ment tovább előre. Egy másodperc csend után mindnekiből kitört a röhögés, Ya Ou arca még pirosabb lett és zavartan vette föl a dobozokat a földről, majd megnézte őket és valami olyasmit motyogva hogy „nem értem mi a probléma” visszatette őket a táskájába. Mikor becipeltük az összes cuccot. Jöhetett a dilemma hogy ki melyik  szobában alszik.

-          Najó légyszi hadd legyen a miénk ez!  Innen olyan szép a kilátás. – Nézett könyörgően Bencére Panni.

-          Panni nekem tökmindegy válassz egyet.

-          Pályázik még valaki erre a szobára? – Nézett körbe. – Nem? Senki? Okéééé, akkor ez lesz a miénk.  – Mondta és Bencéék már el is kezdtek bepakolni. Azonban Szófi és én is ugyanazt a szobát választottuk ki, ezért azt próbáltuk eldöntetni, hogy hogyan döntsük el igazságosan hogy kijé legyen az a szoba.

-          Najó fiúk ti mit szóltok ehhez a szobához? – Fordult Zsófi Olivérhez és Szikihez.

-          Szerintem nekünk mindegy. – Válaszolta Sziki, mire ránéztem Olira , csóváltam a fejem és azt tátogtam hogy nem.

-          Tündérem, nekünk tényleg mindegy hogy melyik szobában alszunk, az összes majdnem ugyanolyan.  Döntsétek el ti.

-          Pff…ti aztán sokat segítetek. – Néztem rájuk. – Najó oké tudod mit? – Vettem elő a pénztárcámból egy fémpénzt.  – Fej vagy írás?

-          Írás. – Mondta Zsófi. – Földobtam a fémpénzt és sajnos az írásra esett.

-          Ajj már. – Bosszankodtam.

-          Tündérke, alig leszünk bent a szobában ne izélj már.

-          Jó, csak nem igaz hogy nemtudok egyszer nyerni valamiben. – Forgattam a szemem és megindultam a két szabad szoba felé.  – Najó szerinted melyik legyen? Ez szebb nem?

-          Igen. – Mondta Olivér nemtúl meggyőzően, de nekem tetszett a szoba, ugyhogy bepakoltunk abba.  Mikor mindenki kipakolt a szobába, fölöltöztünk és kimentünk a sí pályákra.

-          Aranyos vagy sí szerkóban. – Nézett le rám Oli.

-          Kössz. De már rohadtúl elfelejtettem hogy kell síelni úgyhogy lehet megkell tanítanod.

-          Nyugi Betti én is béna vagyok. – Nézett hátra az előttünk álló Panni.

-          Akkor legalább ketten leszünk bénák. – Nevettem.

-          Na itt vagyunk. – Állt meg mögöttünk Lili és Ya Ou.

-          Te tudsz snowboardozni? – Nézett Panni  a Lili kezében lévő Snowboardra.

-          Nem tud. – Válaszoltam Lili helyett mielőtt azt állította volna hogy profi snowboardos.

-          De most majd megtanulok. – Nézett rám Lili. Mire Ya Ou halkan felnevetett.

-          Nevess, csak, majd meglátod. – Mondta elégedetten mosolyogva Lili. Odamentünk a gyakorló pályára, mire félve néztem Olira.

-          Najó én kifogom törni a nyakam.

-          Dehogy fogod. – Nevetett ki.

-          Ismersz te engem? – Néztem rá.

-          Figyelj vigyázok hogy ne törd el semmidet oké?

-          Oké.

-          Na akkor lecsúszunk?

-          Ahha. – Mondtam Kissé bizonytalanul, majd nagy levegőt vettem és nekilendültem a lejtőnek.