4. fejezet

4. fejezet

A hétvége csigalassúsággal telt el, és habár Lili eleinte alig hitte el hogy a Bythewaynek fogok dolgozni és teljesen odavolt meg vissza a hírtől a végére már sikerült az agyára mennem. Reggel már az előtt fölkeltem, hogy az ébresztő órám megszólalt volna. Még soha életemben nem örültem ennyire annak hogy hétfő van. Ma 2-re kell mennem a Green House-ba és előtte még órám van az Egyetemen de annyira izgatott voltam, hogy hipergyorsasággal öltöztem föl, és megettem egy tál müzlit. Lili pizsamában , ásítozva jött ki a szobájából és meglepetten nézett rám.

- Hát te? Hogy hogy ilyen korán felkeltél? Nem 9-kor kezdődik az első órád? - Éppen televolt a szám, meg egyébként sem akartam neki válaszolni szóval csak megvontam a vállam.

- Azért remélem a munkába nem fogsz úgy pörögni mint az utóbbi két napban mert még a végén azt hiszik, hogy be vagy szívva. - Válaszul csak a szememet forgattam.

- Te nem vagy késésben? - Néztem a mikrón lévő órára.

- De. - Ásított egy nagyot. - De reggeli nélkül nem tudok elindulni. Majd Krisztitől elkérem a jegyzeteket. - Mondta miközben csinált magának egy szendvicset. Miután Lili elment körülbelül háromnegyed óráig álldogáltam a fürdőszobában és nem tudtam eldönteni,hogy milyen legyen a hajam, a sminkem és milyen parfümöt tegyek. Végül a málna illatú parfüm mellett döntöttem mert az a kedvencem. A hajamat kiengedve hagytam mert este kontyba volt ezért most laza hullámok voltak benne. A sminkkel nem foglalkoztam túl sokat csak szempillaspirált meg egy kis rúzst tettem fel. Mire odaértem az Egyetemhez már iszonyúan izgatott voltam pedig még órák voltak vissza. Egyáltalán nem tudtam figyelni a tananyagra igazság szerint fogalmam sincs mit tanultunk. Ebédszünetben odamentem a szokásos asztalunkhoz Lilivel aki a villájával fintorogva turkált az előtte lévő barna főzeléknek tűnő dologban. 

- Najó én inkább majd otthon eszek. Ez a valami mindjárt nekem támad.

- Még hány órád van? - Kérdeztem

- Kettő. Neked?

- Már csak egy. Aztán megyek dolgozni.

- Amúgy a másik kettőről akit fölvettek még nem is mondtál semmit. Milyenek?

- Az egyik egy srác aki rendesnek tűnik, valami Ádám. A másik meg egy csaj. Viki.

- És ő milyen?

- Miniszoknya, magassarkú, vállig érő vörös haj, hosszú lábak és hihetetlenül magabiztos kisugárzás. - Mondtam letörten.

- Utáljuk? - Kérdezte a barátnőm fintorogva.

- Még nem adott rá okot. - Mondtam fejcsóválva. - Kitudja lehet igazából tök kedves. Még az is lehet ,hogy jól kifogunk jönni egymással.

- Na arra kíváncsi leszek. - Mondta miközben visszavittük a tálcánkat. Elkísértem Lilit a következő órájához aztán mentem én is a sajátomra. Mikor végre vége lett olyan felszabadultam mentem ki az Egyetemről mintha legalább egy éve rostokolnék benn. Negyed órát kellett várnom a buszra de szerencsére időben odaértem az irodába. Az ajtó előtt még gyorsan szemügyre vettem magam, és elkezdtem igazgatni a sapkámat meg a hajamat.

- Nyugi jól nézel ki. - Szólalt meg mögöttem Ádám mosolyogva.

- Ohh köszi. Csak tudod a szél...kicsit összefújta a hajam. - Próbáltam kimenteni magam. Ádám úgy nézett ki mint aki egy mosolyt próbál elfojtani, nyilván azért mert nem hogy a szél nem fújt de még egy egészen kicsike szellő sem volt. De hát azt mégsem mondhattam neki hogy tökéletesen akarok kinézni mert benn van életem szerelme.

- Na gyere menjünk be. - Halkan felsóhajtottam, hálás voltam amiért ennyiben hagytuk a dolgot. Mikor beléptünk András telefonon beszélt valakivel és miután letettük a cuccunkat a fogasra intett, hogy kövessük. Bementünk egy másik szobába és miután András befejezte a telefonálást felénk fordult.

- Na sziasztok srácok. A fiúk körülbelül fél óra múlva érnek ide. Ma meg kellene beszélnünk a jövő heti fellépéseket és interjúkat. De először is adjátok meg a mobilszámotokat hogy bármikor eltudjalak titeket érni. - Miután bediktáltuk a mobilszámunkat, mindkettőnknek adott egy összetűzött papírköteget.

- Ezek a meghívások és a tervezett fellépések. Majd ha megjönnek a fiúk átbeszéljük velük. De addig megmutatom az iroda többi részét. - Mondta és körbevezetett minket az irodában. - Szóval itt van 2 nyomtató sűrűn fogjátok használni őket. Ezeket a gépeket – Mutatott a szoba másik oldalán lévő számítógépekre. - Is sokszor kell majd használnotok, a gyakornok fiókba jelentkezzetek be , a jelszó a greenhouse. - Mondta aztán végigmentünk egy rövid folyosón és bementünk egy kisebb irodának tűnő szobába. - Itt vannak a fontosabb iratok, ha megkérlek titeket hogy hozzátok oda nekem, a Bytheway aktáit azon a polcon találjátok. - Mutatott a szekrényre, ahol az egyik polc fölött nagy betűkkel Bytheway volt írva és színes mappákkal meg dossziékkal volt tele. A mosdót a folyosó végén találjátok ott balra. A telefont is kell majd használnotok, minden szobában van egy. Azt hiszem ennyit kell tudnotok. Jah igen a konyha fönn van az emeleten rögtön az első ajtó. Kérdés?

- Szerintem nincs. -Válaszolta Ádám és én is jeleztem a fejemmel ,hogy nincs kérdésem.

- Nah akkor lássunk is neki a munkának mindjárt itt vannak a srácok. Betti lefénymásolnád ezt 4 példányban? Mutatott a kezemben lévő papírkötegre.

- Persze.

- Rendben Ádám te gyere velem. - Ádámmal visszamentek az iroda első részére, én meg átmentem a nyomtatókhoz. Hálát adtam az égnek, hogy nyári diák állásnak köszönhetően már használtam ilyen nagy nyomtatót és szerencsére nem zavarodtam össze a sok gomb láttán. Miközben a 3. példányban nyomtattam a lapokat az előtérből hangokat hallottam, majd hangos nevetés hallatszott. Ezek szerint megérkezett a Bytheway. Ohh hellló lepkék már hiányoltalak titeket a hasamból. Mikor végeztem mind a 4 példánnyal lassan indultam el az előtér felé. Amint beértem és megláttam Olit felgyorsult a szívverésem . Azt hiszem hozzá kell szoknom a gyors szívveréshez ugyanis mostantól kezdve rengetegszer fogom látni Olivért.

- Sziasztok! - Köszöntem mindenkinek és próbáltam normálisnak tűnni.

- Szia! Köszöntek vissza a fiúk.

- Sikerült használnod a nyomtatót? - Kérdezte András felém fordulva.

- Igen meg van mind. - Emeltem fel a papírokat.

- Kiosztanád a srácoknak? - Odaadtam nekik a papírokat és amikor Oli vette el tőlem mélyen a szemembe nézett és elmosolyodott, ami miatt én sem tudtam visszatartani a mosolyomat. Utána leültem az üresen maradt székre Ádám mellett.

- Szóval srácok. Itt az egész hónapi menetrend, az összes meghívás és a tervezett fellépések. Meg kellene beszélnünk a jövőheti fellépéseket és interjúkat. - Mondta a fiúknak. Mindenki átolvasta a menetrendet majd András a koncert helyszínekről beszélt.

- Meghívtak minket Kaposvárra meg Dombóvárra is . És tegnap hívtak Pápáról. Kaposvárt és Dombóvárt egy napra kellene tennünk és Pápa meg majd lehetne valamikor a hónap végén. ----Háromnegyed óra múlva végeztünk a koncert megbeszélésekkel, aztán András áttért az interjúkra. Néha-néha szóltam csak közbe amikor a véleményemet kérték. Úgy tűnt Ádám nagyon érti a dolgát rengeteg javaslatot tett. Én csak jegyzeteltem. Néha felnevettem a Fiúk hülyeségein és párszor lopva Olivérre néztem de néha találkozott a pillantásunk amitől  zavarba jöttem

- Najó gyerekek tartunk egy kaja szünetet. - Szólt András, bejelentését pedig végre, már rohadt éhes vagyok és hasonló megjegyzések követték. Én is éhes voltam mert a menzai kajából jóformán semmit nem ettem, de nem hoztam magammal semmit úgyhogy ùgy döntöttem keresek valami kisboltot.

- Mindjárt éhen halok.- Mondta Oli és kezét a hasára tette.

- Ez egyáltalán nem meglepő. - Felelte neki Sziki.

- Hova menjünk kajálni? - Kérdezte Bence.

- Szerintem menjünk ide a sarki étterembe. Ott múltkor nagyon finom volt a rántott hús.- Mondta Ya Ou és mindenki egyet értett vele, és máris arról a nagyon finom rántott húsról áradoztak. Éppen a dzsekimet vettem fel amikor Oli rám nézett és azt kérdezte:

- Ti is enni mentek?

- Öhm...én igen.- Feleltem.

- Nem akartok csatlakozni hozzánk? - Kérdezte Bence. Meglepetten pislogtam feléjük. Azt próbáltam eldönteni ,hogy csupán képzeltem az előbbi jelenetet, vagy tényleg meghívtak, hogy egyek velük. Míg én ezen gondolkodtam, addig Ádám lelkesen mondta,hogy ő szívesen velük tart.

- És te?- Kérdezte Ya Ou felém fordulva.

- Hát én...

- Nyugi tündérke nem harapunk.- Mosolygott rám pimaszul Olivér, a kijelentésétől pedig mindenki felnevetett, amitől engem rögtön elöntött a pír. Mostanában túl sokszor pirulok el.

- Oké jövök. - Egyeztem bele és csak remélni tudtam, hogy nem látszik rajtam hogy emiatt mennyire boldog vagyok. Útban az étterem felé a,Fiúk mindenfélén hülyéskedtek, úgy tűnt Ádám nagyon jól kijön velük, én meg csak csendben baktattam hátul. Aztán Olivér hátrapillantott rám és odállt mellém.

- Te meg mért vagy ilyen csöndes Tündérke?

- Mért hívsz tündérkének?

- Mert olyan vagy mint egy apró kis tündér. - Mosolygott rám és lehet ,hogy ezt bóknak szánta de én mérgesen fújtam egyet.

- Nem vagyok apró! Teljesen normális magasságú vagyok! - Kértem ki magamnak. Erre ő felnevetett. Még mérgesebb lettem.

- Hány centi vagy? - Kérdezte.

- 162. -feleltem.

- Én 189. - Mondta úgy nézve rám mintha ezzel betudta volna bizonyítani, hogy én igenis apró vagyok.

- Tudom. - Csúszott ki hirtelen a számon. Olivér kérdőn nézett rám aztán elröhögte magát. Úristen most azt hiszi, hogy őrült rajongó vagyok aki mindent tud,róla. Mármint ez részben igaz de nem vagyok őrült és nem akarom h azt higgye megszállott vagyok

- Mármint nem úgy tudom, hanem tudom, hogy magasabb vagy nálam. Mármint hogy én hozzád képest alacsony vagyok. Mert te magas vagy. -Habogtam össze vissza. Oli nagyon erőlködött , hogy visszafojtsa a nevetést de nem nagyon sikerült neki. - Ne haragudj csak mindig rám jön a szájmenés ha ideges vagyok. - Próbáltam menteni a menthetőt. Olivér erre mélyen a szemembe nézett.

- Ideges vagy? - Kérdezte féloldalas mosollyal. Basszus,nem hiszem el hogy elszóltam,magam. Most azt hiszi hogy miatta vagyok ideges. Ami persze igaz, de neki ezt nem kell,tudnia. - Dehogyis. Mármint nem.,Szóval nem,miattad. Inkább azért,mert tudod,ez az első munka,napom. Mármint,már dolgoztam korábban is, csak érted...

- Persze.- Mondta, bár nem tűnt túl meggyőzőnek.

- Na megjöttünk. -Intett a fejével az étterem,felé, én meg iszonyatosan megkönnyebbültem, hogy nem kell tovább égetném magam. A Fiúk leültek az ablak melletti boxhoz, én meg beültem Ádám és Sziki közé szembe a többiekkel. Mindenki az étlapot nézte aztán leadtuk a pincérnek a rendelést. Az ebéd nagyon jó hangulatban telt a Fiúk,iszonyatosan jó fejek,rengeteget nevettünk. -Megadjátok a számotokat? - Kérdezte Bence- Csak hogy eltudjuk érni egymást ha valami fontos van. - Mikor számot cseréltünk egymással, csak arra tudtam gondolni,hogy megszereztem Olivér számát. Aztán mikor végeztünk a kajálással visszamentünk az irodába. A munka második fele viszonylag gyorsan elment, segítenem kellett az adminisztrációs dolgokban és intéznem kellett egy telefont de nem volt semmi extra. Aztán lejárt a munkaidőm és elköszöntem a fiúktól.

- Akkor,holnap reggel találkozunk. Sziasztok!

- Szia Betti! - Köszöntek el mind a 4-én.

- Viszlát! - Fordultam,Andráshoz.

- Sziasztok! Holnap,reggel 8-ra várlak titeket.- Mondta András nekem és Ádámnak. Mikor kiértünk az épületből Ádám megkérdezte, hogy merre megyek és kiderült , hogy ő is arra lakik ezért együtt mentünk haza és megbeszéltük, hogy holnap a buszmegállóban találkozunk fél 8-kor. Miután otthon lefürödtem, fogat mostam és felvettem a pizsamámat, még megnéztem a kedvenc sorozaton legújabb részét Lilivel, aztán befeküdtem az ágyba, lehunytam a szemem és már aludtam is. Nem tudom mennyi idő telt el, de arra ébredtem, hogy SMS-em jött. Először ránéztem az órámra. 23:06.

- Kíváncsian néztem a kijelzőre. Vajon ki zavart meg az álmodozásomban? Ugyanis éppen azt álmodtam, hogy egy tenger parton vagyok. Patocska Olivér üzenetet küldött. Írta ki a kijelzőm. Hirtelen felültem az ágyban és megnyitottam az sms-t.

-Alszol már tündérke?

-Igen és felébresztettél. Pedig olyan szépet álmodtam. - Írtam vissza neki.

-Benne voltam? :D - Jött a válasz.

-Túl magabiztos vagy. - Írtam vissza.

-Csak realista. ;) Na de nem is zavarlak akkor tovább szép álmokat tündérke! - Írta vissza én pedig mosolyogva hunytam le a szemem arra gondolva, hogy ezek után biztos szép álmaim lesznek.