20. fejezet

20. fejezet

Lili feszengve állt mellettem, és hol Ya Oura nézett, hol rám vetett megsemmísítő pillantást, hol pedig a padlót bámulta. Ya Ou miközben váltott pár szót Bencéékkel, folyton Lilire sandított, aztán egyenesen megindult felénk. Pontosabban Lili felé.
- Sziasztok! - Állt meg elöttünk.
- Szia. - Válaszolt Lili kerülve Ya Ou pillantását.
- Lili figyelj besz...- Kedzte, de én észbekaptam és gyorsan a szavába vágtam. Ha most elkezdenek itt vitatkozni, annak csúnya vége lenne.  Úgy terveztem, hogy akkor beszélik meg a dolgokat miután a hangulat kicsit felóldódott de úgytűnik Ya Ou szabotálni akarja a tervemet.
- Ya Ou segítenél nekem pár dolgot behozni az asztalra? - Kérdeztem határozottan a szemébe nézve és a tekintetemmel próbáltam neki jelezni, habár csak remélni tudtam, hogy pasi létére megérti a célozgatásom. Ya Ou össze zavarodottan nézett rám, aztán bizonytalanul bólintott és követett a konyhába.
- Najó figyelj az a helyzet, hogy Lili nemtudta hogy jössz. Ami azt illeti úgy tudta, hogy egyáltalán nem leszel itt.  - Mondtam és elhúztam a számat. Összevonta a mellkasa elött a karját és szigorúan nézett rám.
- És mégis miből gondolta hogy nem leszek itt? - Kérdezte, de biztos voltam benne, hogy tudja a választ.
- Hát izé...mert én azt mondtam neki. De másképp nem jött volna el.
- Istenem Betti. Ezekszerint nyílván nem akar most velem beszélni. Tudod én megvártam volna ameddig átgondolja a dolgokat. De most ez így nem fog összejönni. Szerintem látni sem akar.
- Dehogynem! Csak várj kicsit amíg feloldódik.  Minden rendben lesz.
- Hát nemtudom...- Csóválta a fejét.  Oli lépett be a konyhába és kérdőn nézett ránk.
- Minden oké?
- Persze. - Feleltem, de de velem egy időben Ya Ou azt mondta:
- Nem igazán.
- Nyugi minden rendben. Csak Ya Ou kicsit túl parázza a dolgokat.
- Szerintem meg te kicsit túlszervezed a dolgokat. - Mondta Ya Ou, mire a szememet forgattam.
- Najó menjünk enni, attól majd mindenki megnyugszik. - Mondtam.
- Ebben egyetértek.  - Válaszolt Oli. Bementünk és leültünk a megterített asztalhoz. Bence és Panni egymás mellett az asztal szélénél, mellettük Sziki, én Oli és Lili között, Ya Ou pedig velünk szemben Sziki bal oldalán. A vacsora alatt Pannival tök jót beszélgettünk, mert hát ő aztán tényleg tudja milyen elviselni a felhajtást a srácok körül meg hogy állandóan dolgoznak és úton vannak. A fiúk a holnaputáni koncertről dumáltak meg az új dalukról. Mindenki tök lelkes volt. Kivéve Ya Out és Lilit, akik hol próbálták kerülni egymás pillantását, hol  a tányérjukon lévő ételt tanulmányozták, hol pedig szemeztek egymással.
- Oli ez iszonyat finom volt. - Mondta Bence és elégedetten a hasára tette a kezét.
- Ohh még van desszert is. Maradjatok csak behozom.
- Segítek. - Mondta Panni és összeszedte a tányérokat, meg az evőeszközöket, amiket Sziki és a többiek már egy kupacba halmoztak.
- Ne segítsek én is? - Kérdezte Lili.
- Nem, maradj csak megoldjuk. - Válaszoltam és kivittük a tányérokat Pannival a konyhába.
- Figyelj csak... - Szólalt meg Panni miközben a kistányérokat kerestük. - Mi van Ya Ou és Lili között?
- Uhh.. ennyire feltűnő?
- Hát nem nehéz észrevenni. Bár azt időnként nem tudom eldönteni hogy most megakarják ölni egymást a tekintetükkel, vagy inkább a puszta nézésükkel esnek egymásnak. - Mondta, mire felnevetettem.
- Hát igen jófele keresgélsz. Nemtudom hogy elszabadna e mondanom... - kezdtem, de rájöttem, hogy a házban már Pannin kívűl már mindenki tudja, a sztorit és Bence révén valószínűleg úgy is megtudta volna, úgyhogy most már nem számít. Plusz világ életemben pletykás voltam, úgyhogy.... Csókolóztak. - Böktem ki.
- Ez komoly? De hát...Ya Ou még nem is szakított Barbival nem? Vagy igen?
- Nem. Épp ezért van Lili kiakadva. Mert most miatta csalta meg Barbit és megegyeztek hogy megnemtörténtnek tekintik a dolgot. Csakhogy Ya Ou fölhívta hogy nem tud másra gondolni azóta. - Suttogtam, nehogy kihallatszódjon a beszélgetésünk.
- Te jó ég. És még mindig nem szakított Barbival?
- Nem....mert Barbi nemtudott vele találkozni.
- Na jön a desszert lányok? - Jelent meg hirtelen az ajtóban Bence.
- Tudod segíthetsz ám ahelyett hogy ácsorogsz ott.  - Mondta csípőre tett kézzel Panni.
- Jólvan na. Adjátok mit vigyek be? - Kérdezte, mire a kezébe adtam a tálat ami tele volt pakolva csokis sütivel, mi meg vittük a kistányérokat és a villákat.
- Hmm..ez nagyon jól néz ki. - Mondta Sziki és rögtön a tányérjára tett két szeletet.
- Köszi. - Mosolyogtam.
- Te csináltad? - Kérdezte.
- Hát félig. - Mondtam, mire Sziki kérdőn nézett Olira.
- Ő tette bele a tojást meg a lisztet. - Válaszolt, mire a többiek felnevettek.
- Héé! A csokidarabokat is én tettem bele!  - Kértem ki magamnak.
- Igaz. - Bólintott és újra Sziki felé fordult. -  Ő tette bele a tojást meg a lisztet ÉS a csokidarabokat is.
- Jó hát nehéz úgy érvényesülni, hogy te még a konyhában is irányítás mániás vagy.  - Mondtam mire Bence felelmelte egyik szemöldökét és kérdőn nézett Olira.
- A konyhában IS?
- Nem kell mindjárt rosszra gondolni...- Forgattam a szemem. De Bence csak nevetett.
- Jó cikk lenne a tinimagazinban. Oli irányítás mániája a konyhában és az ágyban. A rajongók vennék mint a cukrot.
- Nem erre gondoltam... - Néztem Bencére rosszalóan.
- Nem?
- Mondja ezt az aki tényleg irányítás mániás az ágyban. - Mondta Panni, mire mindenkiből kitört a röhögés.
- Bence mint irányításmániás? Hát ezt soha nem gondoltam volna.
- Mert nem is vagyok. - Mondta határozottan.
- Tudod hogy szeretlek. - Rebegtette meg a szempilláit Panni. Bence sóhajtott egyet, majd összenéztek Olival mintha gondolatban megbeszélnének valamit. Ezek szerint erre nem csak a lányok képesek. Miután megettük a desszertet is, megindultunk a nappali felé, hogy ott folytassuk a beszélgetést. Lili mögöttem jött, ezért hallottam, amikor Ya Ou mellé ért és halkan azt kérdezte:
- Beszélhetnénk?
- Nemhiszem hogy ezt itt és most kellene megbeszélnünk. - Válaszolt feszülten Lili.
- Csak hallgass meg. Rendben? - Hallottam hogy Lili sóhajt egy nagyot.
- Oké. - Válaszolt végül. Míg mi bementünk a nappaliba és leültünk a kanapéra, addig Liliék ott maradtak az étkezőben.
- Hol vannak Ya Ouék? - Kérdezte Sziki.
- Még kinn vannak az étkezőben. Megbeszélik a.....megbeszélnek valamit. - Feleltem. A szobában mindenki feszülten pislogott az étkező irányába.
- Szóval hogy is lesz ez a holnaputáni koncert? - Kérdeztem hogy elvonjam a figyelmet Liliékről.
- Zalaegerszegen lesz. Nyolctól hajnali kettőig. Aztán másnap már kell mennünk stúdiózni úgyhogy nem nagyon lesz időnk pihenni. -Mondta Oli. Az étkező felöl egyre hangosabb beszéd hallatszott, ami lassan veszekedéssé alakult át, aminek következtében mindent egyre jobban hallottunk.
- Lili nem érted...
- Nem, te nem érted! Megegyeztünk, hogy az egészet elfelejtjük, erre jössz azzal, hogy folyton csak rám gondolsz! - Kiabálta Lili!
- Mert így van! És különben is te csókoltál meg! Nem értem mi bajod.
- Az hogy van egy barátnőd mondjuk.
- Mondtam már hogy Barbival mi..
- Igen mondtad hogy egy ideje gondjaitok vannak. Attól még a barátnőd az isten szerelmére!-Vágott a szavába Lili. Feszülten néztem körbe a szobában.
- Hát...elég jó a lakás akkusztikája. - Szólalt meg Bence.
- De nem engedted hogy végigmondjam. Most sem engedsz még szóhoz jutni sem! - Kiabálta Ya Ou.
- Jó rendben. Szakítottál vele?
- Tessék? - Kérdezte Ya Ou, de Lili olyan nagy hangerővel beszélt, hogy kizárt hogy nem hallotta. Inkább csak időt akart nyerni a válaszhoz.
- Azt kérdezem Ya Ou, hogy szakítottál e a barátnőddel, akit velem csaltál meg! - Pár másodpercig csönd volt, mire Lili hangja újra megtörte a pillanatnyi csendet. - Szakítottál vele vagy nem?
- Nem. De...
- Értem. És akkor mégis mi a frászt akarsz tőlem?!
- Szakítani fogok vele, csak...még nem volt rá alkalmam.
- Ahha, najó nekem ehhez most nincs erőm. - Mondta, mire siető léptek hallatszódtak és Lili lépett be a szobába. Betti ha velem akarsz hazajönni, én most indulok. - Feszülten néztem fel rá, aztán felálltam a fotelból.
- Nagyon sötét van már majd én elviszlek titeket.  - Ajánlotta fel Ya Ou mire Lili idegesen nézett rá.
- Köszi de egyedül is elboldugolunk.
- Tényleg ne menjetek gyalog ilyen későn. - Lépett mögém Oli.
- Én majd elviszlek titeket. - Mondta Sziki és felállt a kanapéról.
- Oké. - Néztem rá hálásan. Lili lendületesen megfordult, de Ya Ou még utoljára tett egy próbát, mert követte az ajtóig.
- Lili...
- Nem! - Szakította félbe. - Túl fáradt vagyok hogy veled vitatkozzak. - Mondta majd kikerülte Ya Out és kisétált az ajtón. Elköszöntem Bencééktől, és kisétáltam a kocsihoz.  Lili azonnal beszállt Sziki után a kocsiba, én pedig Oli felé fordultam. A tekintete bíráló volt, feszengve néztem fel rá.
- Most jön az hogy te megmondtad? - Kérdeztem, mire szigorúan lenézett rám.
- Najó, figyelj én nem akartam hogy...
- Majd holnap megbeszéljük. - Vágott a szavamba.
- De én... - A mondanivalómat  Lili szakította félbe, aki erőteljesen kopogott az ablakon jelezve, hogy szálljak be. - Nagyot sóhajtottam aztán Olira néztem.
- Holnap megbeszéljük. - Ígérte és futó csókot adott, de nem úgy ahogy szokta. Ebben a csókban nem volt se tűz, sem gyengédség. Ha nem lett volna Lili aki eszelős tekintettel bámúlt rám az ablakból, itt helyben megakartam volna beszélni a dolgokat, de inkább nem kockáztattam most hogy Lili ilyen Labillis hangulatban van inkább beszálltam a kocsiba. Hazáig senki nem szólt egy árva szót sem.
- Szia Sziki. - Köszönt Lili miután megálltunk a lakásunk elött, aztán kiviharzott a kocsiból.
- Köszi hogy elhoztál minket. - Fordultam Sziki felé.
- Nincs mit. Sok sikert.....Lilihez.
- Köszi. - Sóhajtottam - Szia!
- Sziasztok! - Miután beértünk a lakásba vártam, hogy Lili kirobbanjon. Hogy elkezdjem kiabálni és leszidjon amiért beleavatkoztam a dologba. De nem tette. Egy szót sem szólt, csak bevonult a szobájába. Vártam öt, aztán tíz percet. Végül negyed óra elteltével nem bírtam tovább  és benyitottam a szobájába. Az ágyán hason feküt, és a fejét a párnába fúrta. Göndör fekete haja szétterült körülötte, ezzel teljesen eltakarva az arcát. Óvatosan leültem mellé az ágyra és megköszörültem a torkomat.
- Ne haragudj rám....nem gondoltam hogy ez így alakul. Tényleg én csak...jót akartam. Sajnálom. - Mondtam mire, morgó hang hallatszódott a hajzuhatag mögül.
- Nem haragszom rád. Mármint kicsit azért rád is haragszom meg Ya Oura is. - Dünnyögte a párnába, aztán sóhajtott és fölemelte a fejét. - Legjobban magamra haragszom. Én csókoltam meg, az egész lavinát én indítottam el. Hihetetlen bűntudatom van amiért velem csalta meg Barbit. És...haragszom magamra azért is mert nem tudok dönteni. Legszívesebben most azonnal odarohannék hozzá hogy megcsókoljam, de még mindig úgy gondolom, hogy meggondolatlanság összejönni egy olyan pasival aki veled csalta meg a barátnőjét. Ha egyszer megtette máskor is megfogja.
- De hisz mondta, hogy Barbival már gondjaik voltak.

- De Betti az semmit nem jelent! Mi lesz ha egyszer összeveszünk? Majd elmegy és megcsal valami csajjal mondván, hogy gondjaink voltak? - Kérdezte idegesen. Annyira szerettem volna ellentmondani neki hogy nem ez nem igaz, de sajnos van alapja az elméletének. Ezért inkább nem szóltam semmit csak megöleltem. Megrezdült a telefonom a zsebemben, mire elengedtem Lilit és fölvettem.
- Igen? Szóltam bele a telefonba.
- Nocsak hugi nem, is tudtam a titkos életedről. - Szólt bele a telefonba a bátyám.
- Tessék? - Kérdeztem reflexből.
- Jól mutatsz a képernyőn, de szólhattál volna hogy sztár lettél. - Nevetett bele a telefonba. Te jó ég az interjú! Totál kiment a fejemből hogy a családomnak még egy árva szót sem szóltam Olivérről.
- Ohh.. - Ennyit tudtam kinyögni.
- Mellesleg....ki ez a tag aki beléd kapaszkodik?
- Hát. Ő Olivér.
- Nemmondod komolyan, hogy az új fiúd valami nyálas fiúbanda tagja?
- Bytheway a nevük. És nem nyálasak. - feleltem sértődötten.
- Ahha. Egyébként remélem csak nekem felejtettél el beszámolni a Beach boy pasidról. Anyának szóltál ugye?
- Még nem volt alkalmam.
- Akkor imádkozz, hogy anya nem látta az adás tmert kifog borulni, hogy idegenek elöbb tudnak Oszkárról mint ő.
- A neve Olivér. - javítottam ki.
- Az mindegy. Szerintem jobban tennéd ha felhívnád anyát.
- Oké.
- Najolvan sok szerncsét hugi. Orlandónak üzenem, hogy rajta tartom a szemem.
- Olivér! A neve Olivér!
- Na szia Betti! -  Köszönt el röhögve.
- Szia. - Válaszoltam. Lili kérdőn nézett rám. - A bátyám volt. Most adták le az interjúnkat Olival.
- Ijj...és nem szóltál nekik mi?- Húzta el a száját.
- Hát nem. Úgyhogy most jobban teszem ha fölhívom anyát mielött...- A telefonom újra elkezdett rezegni. Anya hív. Írta ki a kijelző.
- Szia anya! - Köszöntem a telefonba félve.
- Bárdy Bettina!  Mégis mit gondoltál hogy a TV-ből akarom megtudni, hogy van egy barátod?! Lili anyukája hívott fel hogy benne vagy egy fiúval a TV-ben! Mégis mit gondoltál?! A címlapsztoriról már nem is beszélve!
- Láttad az újságot is?
- Képzeld el láttam! Imre hozta haza az elöbb hogy benne voltál a múlt havi újságban. Van fogalmad róla milyen volt amikor egyetlen értelmes magyarázatot sem tudtam mondani arra mit  keres a lányom egy fiúval a címlapon, aztán mért af interjút a TV-ben ugyanazzal a fiúval? - Kiabálta, mire kicsit eltartottam a fülemtől a telefont. Sosem bírtam Imrét, aki az anyám pasija. Mért kell neki fontoskodni?! Najó igaz hogy az egész az én hibám, de akkor is...
- Én elakartam mondani. Tényleg. Csak...olyan sok dolog történt egyszerre.
- Hát azt látom. - Felelte indulatosan.
- Jó ne haragudj sajnálom. Elkellett volna neked mondanom.
- Remélem nemhiszed hogy egy sajnálommal elintézheted. Mutasd be nekünk.
- Jó anya, majd bemutatom.
- Mikor?
- Nemtudom mostanában elég sok dolguk lesz a bandával.
- Nemhiszem el, hogy nem mondtad el hogy van barátod! Ráadásul egy híresség! - A következő 20 percben a sajnálom, igen, nem , tudom és jó rendben szavakat ismételgettem, végül sikerült elköszönnöm anyától.
- Nah végre! Már azthittem egész este bocsánatot kell kérnem. - Fordultam Lilihez.
- Így jár aki titkolózik.
- Nyugi egy életre elegem lett a titkokból.
¤¤¤
Másnap reggel miután megettem a müzlimet, felhívtam Olivért.
- Igen? - Szólt bele álmos hangon.
- Ijj felébresztettelek?
- Mindegy.- Mondta rekedtesen.
- Akkor..tudunk ma találkozni?
- Igen.
- És mikor?
- Átjöhetsz most is ha gondolod.
- Oké. -Egyeztem bele gyorsan. - Akkor indulok. Szia.
- Szia. - Hááát elég dühösnek tűnt. Kénytelen leszek bevetni a kiskutya szemeket és a szempilla rebegtetést. Hagytam Lilinek egy üzenetet, hogy átmentem Olihoz, aztán elindultam a buszmegálló felé. Mikor odaértem és becsöngettem, Oli álmosan, kócos hajjal gyűrt szürke pólóban és pizsamanadrágban nyitott ajtót.
- Haragszol? - Néztem fel rá miután bementünk a konyhába. Letette a kezében lévő kávés bögrét és összefonta a karját a mellkasa elött.
- Megmondtam neked hogy nem kellet volna  belefolynunk a dolgaikba, de te nem hallgattál rám. - Nézett rám szigorúan. Megrebegtettem a szempilláimat és a lehető legártatlanabb tekintettel néztem rá.
- Neeeem, most nem fog meghatni ez a tekintet. Szóltam hogy rossz ötlet, de nálad makacsabb lánnyal még nem találkoztam. És mi lett a vége? Ya Ou tiszta ideg, és ahogy sejtem Lili is elég ideges lehet.
- Figyelj sajnálom, én nem hittem hogy így alakul!
- De Betti ha elmondom neked én és Bence is, hogy ez rossz ötlet, ráadásul tudta, hogy Lili nem akar még beszélni a Ya Ouval, akkor meg mért kellett ez az egész?
- Azthittem hogya majd szépen megbeszélik. Nem gondoltam, hogy egymás torkának esnek amjd az étkezőben mindenki füle hallatára.
- Én csak nem értem, hogy miért nem tudsz egyszer az életben rám hallgatni?
- Mondtam már hogy sajnálom! - Odaléptem elé. - Bocsánat. Nem akartam rosszat.
- Tudom hogy csak jót akartál. - Lágyúlt meg az arca. - Csak...úgy tudtam neked mindig igazad van.
- Jó hát néha én is tévedhetek egy aprócskát.
- Egy aprócskát? - emelte fel az egyik szemöldökét.
- Jó akkor nagyot. - Helyesbítettem, aztán Oli arckifejezését látva inkább azt mondtam: - Jó rendben, hatalmasat hibáztam, tévedtem és igazad volt. - Mondtam mire elégedetten elmosolyodott.
- Milyen érzés volt ezt kimondani?
- Borzalmas. - Vallottam be. - De akkor, most izé....haragszol még? - Kérdeztem félénken, mire elmosolyodott.
- Szerencséd, hogy nem tudok rád sokáig haragudni.
- Akkor rendben vagyunk?
- Na gyere ide. - Nevetett fel és magához húzott. Megpuszilta a homlokom én pedig szorosan átölelve a mellkasához bújtam.
¤¤¤
A másnap elég unalmasan telt. Oliék koncerteztek, én tanultam Lili meg percenként váltogatta a hangulatát. Így ment ez egész nap.
- Rájöttem! - Jött ki a szobája ajtaján Lili hatalmas lendülettel másnap délután.
- Mire?
- Döntöttem! Most azonnal megkell mondanom neki!
- Ööö.....mivan?
- Vele akarok lenni!
- Erre most jöttél rá?
- Hát már rájöttem korábban is, csak nem voltam biztos magamban. De most már tudom hogy ezt akarom. Őt akarom. - Jelentette ki, de ahogy mondta, úgy hangzott mint egy csatakiáltás.
- Felhívom. - Mondta majd elővette a telefonját. Egy idő után csalódottan tete bissza a zsebébe. - Nem veszi föl. Nemtudod hol lehetnek most?
- Valószínüleg a stúdióban. - Néztem a falon lévő órára.
- Akkor mire várunk? Menjünk!
- Értettem parancsnok! - Húztam ki magam és szalutáltam. Úton a stúdióba Lili azon gondolkodott hogy mit mondjonneki vagy egyáltalán mondjon e valamit.
- Lehet hogy egyből lekellene smárolnom. Nem kellenek ide szavak!
- Szerintem azért nem árt, ha elöbb elmagyarázod neki a dolgokat. Csakmert két napja még látni sem akartad most meg minden szó nélkül mekarod csókolni. Szerintem kicsit összezavarodna.
- Lehet hogy igazad van. - Elmélkedett tovább.  Beértünk az épületbe és ráfordultunk arra a folyosóra, aminek a végén a stúdió van. Lili hirtelen megtorpant és behúzott a fal mögé.
- Héé mivan?  - Kérdeztem csokálkozva.
- Ott van Ya Ou. És Barbi.
- Micsoda? - Hökkentem meg és óvatosan kilestem a fal mögül, majd amikor észrevettem őket azonnal visszahúztam a fejem.
- Tényleg. Most fog szakítani vele?
- Hát nagyon remélem hogy nem csak bájcsevegni jöttek. Most mit csinálnak? - Kérdezte, aztán amennyire óvatosan csak tudtam kinéztem a fal mögül.
- Beszélgetnek. Barbi erősen gesztikulál. Ya Ou csóválja a fejét. Most Barbi magyaráz valamit. - soroltam amit láttam. -Most Barbi közelebb lépett hozzá. Most Ya Ou magyaráz. Most pedig ....oh nem...hogy az a... - Mondtam, amint Barbi lábujjhegyre állt és megcsókolta Ya Out.
- Mi az?! - Kérdezte Lili és ő is kikémlelt. Egy pillanatig döbbenten bámult aztán sarkon  fordult és elviharzott. Kedvem lett volna odamenni Ya Ouhoz és lekeverni neki egy hatalmasat. Vagy kettőt. De ehelyett inkább Lili után futottam a folyosón. Azokra a napokra gondoltam, amikor Lili ápolta a lelkemet Oli miatt és hallgatta a végtelenségig tartó siránkozásomat. Hát...fordult a kocka.