2014. február 4., kedd

19.fejezet



19.fejezet
- Szóval? - Kérdeztem és leültem Lili mellé a kanapéra. Nem nézett rám, csak nagyokat sóhajtozott miközben az arcát még mindig a tenyerébe temette.
- Nos? - Kérdeztem egyik kezemet a vállára téve. Kisöpörte göndör haját az arcából és kétségbeesetten nézett rám.
- Megcsókoltam. - Mondta, mire elkerekedett szemmel néztem rá.
- Most az előbb?!
- Nem. - Sóhajtotta.
- Hát akkor meg mégis mikor??
 - Ajjmár. - Mondta és felállt , majd idegesen járkált körbe körbe a szobában.
- Lili elárulnád hogy mi ez az egész?
- Oké. - Állt meg hirtelen előttem.- Tudod amikor összevoltatok veszve Olival, akkor a fiúk velem is beszéltek. És hát Ya ou egyszer megkeresett külön is hogy beszéljek a fejeddel...
- És? - Néztem rá kérdőn, mire nagy levegőt vett és folytatta.
 - És hát ő csak beszélt és beszélt én meg csak néztem, és könyörgöm az a szexi póló volt rajta farmer dzsekivel!! Én nem gondolkodtam....egyszerűen csak megcsókoltam.
- Uhhh...és erre ő? - Visszacsókolt! És akkor eszembe jutott a barátnője, és bocsánatot kértem Ya Ou-tól és közöltem hogy ez nem történhet meg még egyszer. És ő egyet értett! - Mondta elkeseredetten. - És akkor mondtam hogy az lenne a legjobb ha elfelejtenénk az egészet és soha többet nem hoznánk szóba.
- Oh...de várjunk akkor mit keresett ma itt? És ne mond nekem hogy Olit kereste, mert mindketten tudjuk hogy ez kamu. Ráadásul nagyon úgy tűnt, hogyha nem toppanunk be megcsókolt volna...
 - Tegnap fölhívott, hogy beszélni akar velem. Először nem akartam vele találkozni, de aztán annyira mondta, hogy végülis beleegyeztem. Aztán amikor elmentetek Olival, fölhívtam fölhívtam, hogy akar beszélni akkor Jöjjön ide.
- És mit mondott?
 - Hogy nem tudja kiverni a fejéből a csókunkat. Mire közöltem hogy az a csók hiba volt, és külömben is barátnője van. Aztán azt mondta, hogy pont erről akart beszélni. Hogy Barbival elvileg már egy ideje gondjaik vannak, mire közöltem, hogy az nem jelent semmit mert attól még a barátnője!
 - De akkor végülis mit mondott? Szakítani fog Barbival?
- Nemtudom, mert direkt nem hagytam hogy végigmondja, aztán meg ti beléptetek.
- Várj...nem értem miért nem hagytad hogy végig mondja?
- Mert könyörgöm velem csalta meg a barátnőjét! Te összejönnél egy olyan pasival aki veled csalta,meg a barátnőjét?
- Igazából te csókoltad meg őt, Úgyhogy...- kezdtem de nem hagyta hogy befejezzem.
- De visszacsókolt. És ha ti nem,léptek be, valószínüleg újra megcsókolt volna.
 - De Lili én nem értelek. Egész eddig azért siránkozzál, hogy Ya Ou nem vesz észre, meg ilyenek, most meg szabotálod a még el sem kezdődött kapcsolatotokat?!
- Nemtudom én...összezavarodtam.
 - Akkor most mi lesz?
 - Nemtudom. - Mondta kétségbe esettem és lerogyott mellém a kanapéra. - Én egyrészt annyira vele akarok lenni, hogy az nem igaz, de másrészt meg ott van a bűntudat, meg a barátnője, meg hogy miattam csalta meg. Áhh már nem tudok semmit! - Mondta, mire megnyugtatóan Elkezdtem simogatni a hátát, és azon gondolkodtam, hogy hogyan segíthetnék neki.
 - Nem kell most rögtön döntened. Gondold át a dolgokat.
- Tudom, csak ez olyan...nyomasztó.
- Nézzünk valami filmet? - Kérdeztem, mire rámnézett. - Választhatsz te. - Mosolyogtam rá, mire felnevetett és kezébe vette a távírányítót.
¤¤¤
Épp angol órán ültem amikor csörgött a telefonom. Nem tudtam eldönteni, hogy felvegyem, e de,mivel már csak 5 perc volt vissza az órából úgy döntöttem majd visszahívom az illetőt. Mikor vége lett az órámnak rögtön elővettem a telefonom. 1 nem fogadott hívás: Oli. Visszahívtam, mire a 2.csengésre felvette.
- Szia Bocsi hogy nem vettem fel, csak órám volt.- Szóltam bele.
- Oké, hány órád van még?
- Kettő. Miért?
- Mert mennünk kellene az interjúra. Fél négyre várnak minket.
- Tessék? De..még át kell öltöznöm meg minden!
- Akkor most menj haza készülődni. Háromra megyek érted. - Mondta, aztán lerakta a telefont. Nagyot sóhajtottam és fölhívtam Lilit.
 - Lili hol vagy most?
- A 2.emeleti folyosón. Miért?
 - Mert segítened kell. Már csak 1 órád lenne ugye?
- Ahha.
- Oké akkor figyi hazakellene mennünk.
- Most?
- Igen most. Találkozunk a bejáratnál. - Mondtam, aztán letettem a telefont. Én előbb értem,oda mint Lili, de pár másodpercet kellett csak rá várnom.
- Na mi a vészhelyzet? - Kérdezte amikor mellém ért.
- Ma lesz az interjúnk Olival. És nem tudom mit vegyek fel és hogyan válaszoljak a kérdésekre meg semmi. - Siránkoztam.
- Szerinted én mennyivel vagyok jártasabb az interjú adásban nálad? - Emelte föl a szemöldökét.
 - Nemár Lili légyszi Segíts!
- Najó menjünk haza. Meglátjuk mit tehetünk. - Mondta majd elindultunk a buszmegálló fele. Mikor hazaértünk megálltunk a szekrényemnél és a ruha összeállításon gondolkodtunk.
- Szerintem semmiképp ne legyen kirívó, de túl erőltetetten visszafogott se legye.
- Vagyis meg kellene találnunk az arany középutat? - Pontosan. Keresnünk kell valamit, ami szerényen csinos.
- Nadrág legyen?
- Szerintem elég meleg van egy  szoknyához. - Mondta, mire elkezdtem kotorászni a szekrényemben.
- Mit szólnál ehhez? - Mutattam fel egy halványbarna szoknyát.
- Uhh ez jó. Várj csak ehhez van egy tök jó felsőm. - Mondta, majd átrohant a szobájába. Egy perc múlva már vissza is jött kezében a felsővel.
- Köszi ez jó lesz.  Vehetem hozzá  mondjuk ezt a harisnyát. Uhh okké meg vagyok. A hajam hogy legyen?
- Engedd le. - Megfogtam a copfom és kihúztam belőle a hajgumit. Megfésültem, aztán kérdőn Lili felé fordultam.
- Na milyen?
- Tök jó. Jó leszel így. - Bólogatott.
- Oké akkor átöltözök. Nemsokára jön értem Oli. - 1 óra múlva, beszálltam a kocsiba Oli mellé.
- Csini vagy. -  Mondta és megcsókolt.
- Köszi.  - Figyelj csak...mondott neked valamit Ya Ou a tegnappal kapcsolatban? - Kérdeztem miközben az ujjaimat az övéibe kulcsoltam.
 - Ahha. - Mondta, mire várakozóan nézetem rá.
- És el is árulod hogy mit? - Kérdeztem,mire sóhajtott és rámnézett.
- Lili nem mondta el?
 - De Elmondta, de azt mondta hogy Ya Ou akart mondani neki valamit, de ő nem hagyta hogy végigmondja mert össze van zavarodva.
- Ya Ou nekem azt mondta, hogy Lili megcsókolta és azóta sem tudja kiverni a fejéből.
- De arra még remélem emlékszik hogy van egy barátnője akit megcsalt...
- Barbival már egy ideje problémáik vannak. Szakítani akar vele, de meg nem volt alkalma, mert tegnap döntötte el véglegesen.
- De akkor mért nem szakított vele tegnap ahelyett hogy megpróbálja megcsókolni Lilit, annak ellenére, hogy még mindig van barátnője? - Értetlenkedtem.
- Mert Barbi tegnap nemtudott vele találkozni, ráadásul Lili Felhívta hogy tudnak beszélni addíg amíg mi a városba voltunk. Megakarta mondani Lilinek, hogy amint tud szakít Barbival, de Lili nem hagyta hogy végigmondja, de ezt már te is tudod.
- Hát ez...eléggé összevan kuszálva. - Mondtam, aztán eszembe jutott valami. - Megvan! Ma tarthatnánk nálad egy kis összejövetelt a srácokkal. Elhívnánk Lilit is és...
- Nemhiszem hogy ebbe bele kellene folynunk tündérem. - Vágott a szavamba.
- Mért? Ők is belefolytak a mi dolgunkba. És látod hogy jól sült el. Csak besegítünk nekik kicsit. - Néztem rá, ám Oli tekintete bizonytalan volt. - Naaa légyszi hidd el hogy csak jót teszünk nekik.
 - Gondolom úgysem tudlak erről lebeszélni. - Mosolyogva csóváltam a fejemet.
- Legyen. - Sóhajtotta.
- Uhh dejó! Szólok a srácoknak. Te hívd föl Ya Out. - Mondtam boldogan és hívtam Szikit.
 - Szia Betti! Minden oké? - Kérdezte.
- Persze, minden oké, csak azért hívlak mert este Oli főz vacsit és arra gondoltunk lenne e kedvetek a srácokkal jönni.
- Rendben megbeszéltük. Hányra menjek?
 - Hányra Jöjjön? - Fordultam Oli felé, aki már Ya Ouval telefonált.
 - Fél hét. - Mondta.
- Halottad? - Kérdeztem Szikitől a telefonba.
- Igen akkor,fél hétre megyek. Ja és mond meg Olinak, hogy András az előbb hívott. Holnapután Zalaegerszegen van koncertünk, az interjútok után hívja fel Andrást a részletekért.
- Oké megmondom neki. Szia!
- Szia! - Fölhívtam Bencét is, aki azzal a kérdéssel Szólt bele,a,telefonba, hogy na megint összevesztünk e Olivérrel. Közöltem vele, hogy nem kell mindig azt feltételezni hogy összevesztem Olival ahányszor csak fölhívom, aztán mondtam neki a vacsorát.
- Ugye ennek semmi köze Lilihez és Ya Ouhoz? - Pfff..még a fiúkra mondják hogy nem lelkiznek. Az egész tegnap este történt és már nyílván az egész sztorit tudja.
- Hát...
- Betti...
- Most mi van? - Szerintem ezt nem nekünk kellene megoldanunk helyettük. - Ti is helyettünk oldottátok meg amikor Olival összevoltunk veszve.
 - Az más volt.
- Mért?
- Mert ti kritikus állapotban voltatok.
- Figyelj minden oké lesz, higgy nekem.
- Hát jó te tudod. Viszont hozom Pannit oké?
- Persze tök jó. Akkor gyertek fél hétre Olihoz.
- Rendben. Akkor szia!
- Szia! - Épp akkor tettem le a telefont amikor Megállt a kocsi.
 - Sziki és Bence is jön Pannival.
- Remélem tudod mit csinálsz.
 - Igen. - Mondtam határozottan.- Ya Ou mit mondott? Tudja hogy jön Lili is?
- Igen. De azt nem mondtam neki, hogy Lili viszont nem tud arról hogy Ya Ou is jön. Remélem igazad lesz ezzel a tervvel kapcsolatban.
- Mindig igazam van. - Feleltem határozottan. Mikor beértünk a stúdióba, egy csinos nő köszöntött minket. Új riporter lehet, mert még sose láttam a TV-ben. Miután helyet foglaltunk Olival a fotelben szemben a riporter nővel, mosolyogva fordult hozzánk,
- Akkor kezdhetjük? - Kérdezte mire bólintottunk. Egy kamera mögött lévő ember az ujjait a magasba emelve számolt vissza, majd rámutatott a riporter nőre, aki erre, a szokásos szöveggel köszöntötte a nézőket, majd felénk fordult. Azon gondolkodtam, hogy szerencse hogy ez nem élő adásba megy, mert nem vagyok benne biztos, hogy nem fogok semmit elszúrni.
- Szóval Oli. Már sokat halhattunk a barátnődről, ám most először álltok hivatalosan a nyílvánosság elé. Mond csak Betti. Hogy ismerkedtetek meg? - Fordult felém mosolyogva.
 - Az egyik Budapesti koncertjükön.- Mondtam és összemosolyogtam Olivérrel.
- Nocsak!. Oli kiszúrt a tömegben és Bumm! szerelem első látásra? - Kérdezte a riporter fülig érő szájjal.
- Nem egészen...
- Tudod ez egy vicces történet. - Mondta Oli a riporternek.
- Ohh imádom a vicces történeteket! Hadd halljuk!
- Hát ez igazából nem olyan nagy ügy én csak...
- Rámugrott. - Fejezte be Oli helyettem a mondatot, mire a riporter döbbenten nézett rám.
- Valóban? - Kérdezte.
- Nem ez egyáltalán nem így történt. Én véletlenül elestem ő meg elkapott. - Mondtam ügyelve arra, hogy a legkevesebbet áruljam el az igazságból. Azt mégse mondhattam hogy belógtam a koncertjükre!
- Oh milyen romantikus!
- Inkább rám estél. - Helyesbített Oli nevetve.
- Ne higgy neki, nem látja reálisan a dolgokat mióta meglátott. - Legyintettem, mire a riporter nő felkacagott, Oli pedig nevetve nyomott puszit az arcomra.
- Egyszerűen imádnivalóak vagytok! És mond csak Betti. Hogy viseled ezt az egész mizériát? A rajongókat, a koncerteket?
- Természetesen jól, hiszen így ismertem meg. Örülök hogy sok rajongója van hiszen, ők is hozzájárulnak a sikeréhez.
 - És nem vagy féltékeny amikor rajongó tinilányok százai őrülnek meg Oliért és mindent megtennének egy ölelésért vagy egy pusziért?
- Nem, hiszen én is tudom milyen érzés csupán rajongónak lenni. És..- Oli szemébe néztem és rámosolyogtam. - Én megbízom benne. - Oli elmosolyodott és az ujjait az enyém köré kulcsolta.
- És Oli mi van most a munkával? Ugyanúgy tusz koncentrálni mint eddig vagy néha-néha azért elkalandozik a gondolatod?
 - Mielőtt megismertem Bettit, semmi másra nem koncentráltam csak a munkára. Azóta természetesen, már más a helyzet, és a srácok szólnak is ha egy kicsit nem vagy ott fejben, de természetesen nem akadályozza a kapcsolatom Bettivel a munkámat. Sikerült egyensúlyt találnom a kettő között. - Válaszolta Oli. A műsorvezető megköszönte, hogy itt voltunk, majd elköszönt a nézőktől is, aztán kisétáltunk az épületből vissza a kocsihoz.
- Hát ez húzós volt. - Mondtam miután beszálltunk a kocsiba.
 - Szerintem jó voltál.
 - De minek kellett azt mondanod hogy rád ugrottam?!
- Mért nem így volt?
- Nem! Leestem....még jó hogy nem közölted vele hogy egy ablakon keresztül lopóztam be a koncertetekre.
- Gondoltam azért annyira nem akarlak leégetni.
- Na kösz. - Mondtam sértődötten és elfordultam, de Oli vigasztaló csókot adott, amitől már nem tudtam rá tovább haragudni.
- Ja majd elfelejtettem. Sziki mondta hogy az interjú után hívd föl Andrást a holnap utáni koncerttel kapcsolatban. - Mondtam, mire bólintott és elővette a telefonját. Addig én fölhívtam Lilit.
- Szia nah milyen volt az interjú? - Kérdezte.
- Nem volt vészes majd elmesélem. Viszont figyi, mindjárt megyünk érted.
- Mért hova akartok menni?
- Csapunk Olinál egy kis kajálást.
 - Ahhh Betti bocs, de nincs kedvem gyertyatartót játszani.
- Nyugi már. A srácok is jönnek.
 - Akkor meg végképp nem megyek. Még nemtudnék beszélni Ya Ouval. Túlságosan kétesek az érzéseim.
- De Ya Ou  nem is jön. Azthiszem valami dolga van. - Hazudtam.
 - Tényleg?
- Ahha
- Hát jó. Úgyis éhes vagyok.
 - Oké akkor nemsokára ott vagyunk. - Mondtam aztán letettem a telefont.
¤¤¤
Mire Oli végzett a vacsora elkészítésével (újfent én voltam a kukta, segítettem neki, bár már kezd rájönni hogy törékeny tárgyakat nemigen adhat a kezembe) már fél hét volt és meg is jött Bence Pannival.
- Sziasztok! - Mentem oda hozzájuk és Pannit két puszival üdvözöltem.
- Panni ő a barátnőm Lili. Azthiszem még nem találkoztatok.
- Nem, még nem. Szia! - Nyújtotta a kezét mosolyogva Lilinek.
 - Szia! - Nemsokkal később betoppant Sziki is.Háromnegyed hét is elmúlt, mikor nyílt az ajtó és Ya Ou lépett be rajta. Mellettem Lili teljesen ledermedt és idegesen nézett rám.
- Nem azt mondtad hogy nem lesz itt? - Szűrte a fogai közt.
- Hát hazudtam. Bocsi. - Mosolyogtam, de ő nem viszonozta a mosolyomat.
- Ezért még esküszöm megöllek ha hazaérünk.
 - Majd később megköszönöd. - Mondtam neki figyelmen kívül hagyva a megjegyzését.
 - Nagyon kétlem. - Mondta és gyilkos tekintettel meredt rám, amitől kicsit meginogott a korábbi határozottságom. Lehet hogy ez tényleg nem volt valami jó ötlet...

4 megjegyzés: