27.fejezet

27.fejezet

A nap sugara rám sütött az ablakból, mocorogtam egy kicsit aztán nyújtózkodtam, végül kinyitottam a szemem és kinéztem az ablakon. Gyönyörű tavaszi reggel. Megfordultam de Oli nem volt mellettem. Úgylátszik szokásává vált, hogy reggelre eltűnik. Megtapintottam a fejemen lévő sebet, ami még mindig fájt kicsit. Az ajtó lassan, nagyon lassan kezdett el nyílni, kicsit meg is ijedtem ahogy nyikorogva kinyílt. Tisztára mint a paranormal activityben. Aztán hangtalanul belépett Oli kezében egy tálcával, majd amikor észrevett meglepetten nézett.

 - Ohh már ébren vagy? Meg akartalak lepni. - Mondta mosolyogva és odajött hozzám hogy adhasson egy Jóreggelt csókot, majd a tálcát letette az ölembe. Ahogy lenéztem a tálcára döbbenten néztem a rajta lévő nagy pohár narancslevet, egy tál gofrit csokiszósszal, a tetején pedig eperrel.

 - Szülinapom van? - Kérdeztem,tőle mire felnevetett. - Most komolyan ágyba reggelit csináltál nekem? - Hüledeztem.

- Igen, tudod arra gondoltam, hogy azok után ami történt megérdemled. - Mondta, én pedig csak bámultam rá, aztán a tálcát magam mellé tettem, föltérdeltem az ágyon, a tarkójánál fogva lehúztam magamhoz és megcsókoltam. Közben megéreztem az édeskés illatot, ami a tálcáról jött és miközben csókolóztunk kinyitottam a szemem és lelestem a tálra, amin a gofri színte hívott magához. Elhúzódtam Olivértől, és magamhoz vettem a tálcát. Mikor fölnéztem rá, Oli olyan fejet vágott, mint egy kisgyerek akitől épp most vették el a nyalókáját.

 - Mi az? Te csináltál nekem ilyen finom reggelit. Muszáj most rögtön megennem olyan jól néz ki.

 - Igaz. Akkor megvárom amíg megeszed. - Mondta aztán leült mellém. És nézett. Hiába vagyunk együtt már egy ideje ettől a pillantástól még mindig zavarba jövök.

- Oli...ne nézz miközben eszem.

- Mért? Te is mindig nézed ahogy eszek.

- Hát az más.

 - Mert? - Röhögött fel.

- Mert olyankor te csak a kajára koncentrálsz és nem jössz zavarba ha nézlek.

- Mért te zavarba jössz?

- Igen. Úgyhogy ne bámulj miközben eszem.

- Oké. - Mondta, aztán a fejét elfordította de a szemét továbbra sem,vette le rólam.

 - Ugye tudod hogy még mindig nézel?

- Ha azt akarod hogy ne nézzelek, akkor ne egyél ilyen szexuálisan.

- Oli, teljesen normálisan eszek, semmi szexuális nincs az étkezésembe, csak beképzelik a pasi hormonjaid.

- Tündérem. Az elöbb nyaltad le az eperről a csoki szószt. - Mondta, mire megforgattam a szemem. Épp egy szelet gofrit emeltem a számhoz amikor egy kis csoki lecsöpögött és éreztem ahogy a ragacs a dekoltázsom fölötti bőrfelületen landolt.

- Basszus. - Morogtam, aztán a mutatóujjammal fölszedtem és lenyaltam az ujjamról a csokit.

- Najó, Ennyi. Elég volt. - Szólalt meg Oli,aztán kivette a tálcát az ölemből, rátette a mellettem lévő szekrényre, fölém gördült és mohón megcsókolt.

 - Csinálsz nekem reggelit és még csak azt sem hagyod, hogy megegyem. Na szép. - Mondtam két csók között.

 - Te provokáltál. - Mondta aztán a nyakamat kezdte el csókolgatni. A keze végigsiklott a combomon föl,a derekamig. Épphogy a tenyere bekúszott a pólóm alá, amikor megszólalt a mobilja. Felsóhajtott aztán rajtam keresztülnyúlva elvette a mobilját.

- Igen? - Szólt bele, közben pedig egy hajtincsemmel játszott. - Rendben. Igen, oké. Értem. Szia.

- Nah ki volt az?

 - András. Bekell mennünk stúdiózni.

- Ohh...akkor...

- Nem fog olyan sokáig tartani. Nem jössz el?

- Oké. Fölhívom Lilit hogy jön e. - Egy ideig kerestem a mobilom aztán rájöttem hogy az összes cuccunkat amik a baleset elött nálunk,voltak hazavittek Liliék. - Odaadod a telód? Az enyém otthon van. - Mondtam, mire Oli odaadta az övét és már hívtam is Lilit.

- Oli? Te hogy hogy Lilit hívod? - Szólt bele,a telefonba Ya Ou.

- Betti vagyok. És hogy hogy te veszed fel Lili telefonját?

- Azthittem Oli velem akar beszélni.

- Jah, na mindegy figyi, kérdezd meg Lilit hogy ő is jön e be a stúdióba.

 - Oké....Lili. Betti azt kérdezi, hogy...Lili,telefonálok. - Nevetett bele a telefonba. A háttérben hallottam a barátnőm kuncogását, aztán valami zajokat és Ya Ou nevetését.

- Ööö...hahó. Ya Ou! Ott vagy? Ya Ou..- Mondtam,a telefonba, de senki nem válaszolt csak a háttérben hallatszódó zajokból tudtam hogy még nem rakta le.

 - Bocsi itt vagyok. Csak kiesett a telefon a kezemből ugyanis VALAKI nem bír magával.

- Ha! Mondod ezt te. - Hallottam meg a háttérből Lili hangját.

- Ya Ou figyelnél kicsit?

- Ja igen Bocsi, mit mondtál?

- Jön Lili a stúdióba?

- Bejössz velünk a stúdióba? - Kérdezte Ya Ou. - Aztmondja jön.

 - Eljöttök értünk?

- Ja. Akkor 10- 15 perc múlva indulunk. - Mondta, aztán egy pillanatig hallgatott, majd halkan felnevetett. - Legyen 20 perc. - Mondta, aztán lerakta a telefont. A 20 percből fél óra lett, szóval késve indultunk el. Az odaúton pedig majdnem röhögő görcsöt kaptam Ya Outól és,Lilitől.

 - Komolyan. Hihetetlen hogy Ennyit forgolódsz éjszaka. - Mondta Ya Ou és a visszapillantó tükörben ránézett Lilire.

- Nem is forgolódok annyit.

- De igen. - Mondtuk egyszerre Ya Ouval.

- Na Betti te aztán semmit ne mondj ugyanis te meg elfoglalod az egész helyet és vagy letúrod a másikat az ágyról, vagy konkrétan rámászol. Ugye Oli? - Kérdezte Lili, mire kérdőn ránéztem Olivérre. - Dehogy. - Mondta.

- Ha! - Fordultam diadalittas vigyorral Lilihez, de amikor visszafordultam, láttam hogy Oli bólogat Ya Ounak és Lilinek és tátog valamit.

- Ha! - Mondta Lili.

- Najó te még beszélsz is álmodban Lili.

- Igen ezt volt szerencsém megtapasztalni. - Nevetett Ya Ou.

- Mondom hogy biztos félre értetted. Tuti biztos hogy én nem mondtam semmi olyasmit álmomban. - Forgatta a szemét Lili.

 - Mért mit mondott? - Kérdeztem Ya Outól vigyorogva.

 - Á csak vagy fél órán keresztül istenített, hogy milyen jó pasi vagyok, én vagyok élete szerelme és nemtudom hogy ki az a Dani, de elvileg még nála is sokkal jobb vagyok az ágyban. - Röhögött Ya Ou. - Habár azt tényleg szeretném tudni ki az a Dani.

- Komolyan ilyeneket mondott? - Röhögtem.

 - Nem! Ilyet biztos hogy nem mondtam és nem hiszem hogy istenítettelek volna, ezt szerintem beképzeled. - Mondta neki Lili. Ya Ou csak fejcsóválva nevetett. Mikor beértünk a stúdióba már mindenki ott volt. Andrást is beleértve. Mikor beléptünk rosszallóan nézett ránk.

 - Negyed órát késtetek. - Mondta. - Na az egyik hogy, Betti és....Lili ugye?

- Igen. - Bólintott Lili.

- Oké, szóval. Örülök hogy mindenki jólvan a történtek után. Viszont a hír óriási port kavart, ráadásul az a tény sem segít hogy Ya Ou miután szakított Barbival rögtön összejött egy másik lánnyal. A telefonom folyamatosan csöng. Interjú meghívások tömkelegét zúdítják rám és sajnálom lányok de elkerülhetetlen hogy megmeneküljetek a sajtó elöl. Továbbá pedig. Ha a fiúk még egyszer miattatok késnek, nem tudnak koncentrálni vagy hátráltatjátok a munkát, sajnálom, de akkor nem jöhettek be többet amíg dolgoznak. Értve vagyok? - Igen. - Mondtuk egyszerre megilletődve Lilivel. Persze igaza van csak...ez igy kicsit hirtelen jött. - Betti remélem nincs több barátnőd aki elcsavarhatja a fiúk fejét. - Mondta poénkodva.

 - Nincs. - Nevettem fel. A fiúk nekiláttak dolgozni és először a refrént vették fel, aztán külön-külön a szóló részeket.  Bár Olivér azt mondta, hogy az egész nem fog sokáig tartani, mégis órák óta ültünk ott. Ezért mindig azzal voltam el, aki épp nem énekelt. Mivel most Sziki volt szabad, ezért vele amőbáztam a telefonomon és bár már játszottunk egy csomó menetet mindig ő nyert.

- Ez nem igaz Sziki. Mért mindig te nyersz?

- Hátjó, akkor a következőbe hagylak nyerni.

- Dehogyis! Magamtól akarok győzni.

- Oké. – Nevetett ki. Bármennyire igyekeztem, sose tudtam túljárni az eszén, mindig ő nyert.

- Najó ez egy hülye játék.  – Mondtam és feladtam a küzdelmet.  – Inkább csinálok rólatok képeket amiket föltehettek a rajongóitoknak.  – Mondtam aztán lefotóztam Szikit, aki vicces arcokat vágott.  – Nézd szerintem ez igazán jó lett. Ki kellene tenned profilképnek. – Nevettem azon a képen, amin „mérges” fejet próbál vágni.

- Najó most rólad is csinálunk pár ilyen jó képet. – Mondta és kivette a kezemből a mobilt,majd felém fordította. Lili amint észrevette hogy fotózkodunk ő is mókás fejet vágott. Aztán megjelent Bence.

- Sziki te jössz. – Mondta, mire Sziki fölállt és odament a többiekhez és beállt a mikrofon mögé. Pár perc múlva azt vettem észre, hogy mellettem Bence mindjárt elalszik.

- Bence. – Böktem oldalba.

- Hm? – Kérdezte nagyokat pislogva.

- Majdnem elaludtál.

- Rohadt fáradt vagyok.

- Elhiszem.  – Bólintottam, mert pontosan tudtam mennyit dolgoznak mindennap és hétvégente mindig koncerteznek, ráadásul már órák óta vagyunk a stúdióban.

- Srácok tudom, hogy fáradtak vagytok, de Ya Ou az utolsó rész mindig elcsúszik. – Mondta férfi , aki András mellett állt.

- Nemtudok már koncentrálni. Nem tarthatnánk egy kis szünetet? – Kérdezte Ya Ou.

- Ezt a részt még megcsináljuk aztán hazamehettek. – Válaszolt András. Ya Ou bólintott, de most meg elsiette azt a részt.

- Ya Ou még egy kicsit próbálj meg koncentrálni oké? – Ya Ou sóhajtott,  és megdörzsölte a szemét. Úgy nézett ki, mint aki mindjárt állva elalszik.

- Najó. – Szólalt meg Lili, és odament Ya Ouhoz az üvegfal mögé, aztán súgott valamit neki, amitől Ya Ou szeme felcsillant és féloldalasan elmosolyodott.

- Oké mehet. – Szólt oda Ya Ou Andrásnak és a mellette álló pasasnak, Lili pedig elégedett mosollyal ült vissza mellém.

- Mit mondtál neki? – Suttogtam.

- Csak egy kis motivációra volt szüksége. – Válaszolta mosolyogva. Ya Ou tökéletesen elénekelte az utolsó részt, mire András elismerően nézett Lilire.

- Rendben, bejöhettek máskor is. – Mondta nekünk.

¤¤¤

A következő néhány nap iszonyatosan fárasztóan telt el, a fiúknak ezer dolguk volt, mi pedig Lilivel folyamat tanultunk. Ráadásul a hírekben is benne voltunk néhányszor, a rajongói kommenteket már nem is mertük megnézni. Plusz anyát is meg kellett nyugtatnom, aki tudomást szerzett a balesetről. Tehát zűrös volt az utóbbi pár nap. Ezért amikor ma elém jött Olivér suli után nagyon örültem hogy végre jut időnk egymásra. Meg sem vártuk hogy beérjünk a lakásba, már az előtte lévő folyosón elkezdtünk csókolózni és miután kinyitottam az ajtót, egyből a szobámba akartam venni az irányt, amikor észrevettük Ya Out, és Lilit, akik egymásba gabalyodva álltak a falnál, szerencsére még ruhában, csak Ya Ou pólója hevert mellettük a földön. Egy percig mind a négyen csak meglepetten bámultunk egymásra.

-          Neked még nincs órád? – Kérdeztem Lilitől.

-          - De. Lenne, csak eljöttem előbb. Neked meg nem ma van az állásinterjúd?

-          Basszus! Tényleg. – Kiáltottam fel. Totál kiment a fejemből.  

-           Hát ez…..kínos. – Húzta el a száját Lili.

-          Az.  – Válaszoltam, ahogy végiggondoltam a szituációt. Feszengve néztünk egymásra, aztán elröhögtük magunkat.  Miután kiröhögtük magunkat a fiúk úgy döntöttek ha már úgyis itt vagyunk mind a négyen, akkor mért ne maradjunk egy kicsit itt és vacsorázzunk együtt. Úgyhogy így tettünk, és  megbeszéltük, hogy legközelebb kiteszünk egy ne zavarsz táblát az ajtóra, hogy többször ne legyenek ilyen esetek.

¤¤¤

-          Nem igaz hogy tudtunk jegyet szerezni a Diótörőre! – Lelkendezett Lili másnap, miután mentünk haza a suliból.

-          Hát igen mázli hogy Niki bír minket, mert a csoportban egy csomó lány pályázott még a jegyekre.  – Válaszoltam.  Miután otthon fölöltöztünk és hívtunk egy taxit, benéztünk a fiúkhoz, akik épp Bence lakásán voltak. Ahogy beléptünk és Ya Ou meglátta Lilit, nagyra nyílt szemekkel nézett rá.

-          Hát ti meg hova mentek? – Jött oda hozzám Oli és megcsókolt.

-          Színházba! – Mondtam lelkesen.

-          Ahha képzeljétek utolsó pillanatban kaptunk jegyeket a diótörőre. – Lelkendezett Lili is.

-          Balett előadásra mentek? – Kérdezte Bence.

-          Ahha! Hát nem klassz?

-          De. Biztos az. Én még nem voltam balett előadáson. – Mondta Ya Ou. Aztán kideült hogy a fiúk közül még senki nem volt baletton. Hát azért nem nagyon lepődtem meg. Furcsálnám  is ha Oli folyton balett előadásra járna.

-          Nah de mennünk is kell. – Mondtam az mobilom órájára nézve.

-          Nekünk. is. Be kell mennünk az irodába. Lekísérünk titeket. – Válaszolt Oli. Miután búcsúcsókot adtunk Olinak és Ya Ounak, beszálltunk a taxiba, Lili pedig kinézett az ablakon és Ya Ouhoz fordult.

-          Megyek a Dió törőreeeeee! Juhúú! – Kiáltotta boldogan. Ya Ou pedig mosolyogva nézett rá.

-          Érezd jól magad, szeretlek! – Mondta tök természetesen, aztán ahogy kimondta, hirtelen lefagyott az arcáról a mosoly. Feszülten néztem Lilire, aki meg sem mozdult egy rémesen kínos pillanatig, aztán integetett. A sofőrünk elindult, Lili pedig rémülten arccal dőlt hátra az ülésen.

-          Ya Ou tényleg először mondta hogy Szeret?

-          Ahha. – Mondtam feszülten.

-          És én erre integetéssel válaszoltam? – Kérdezte megsemmisülve.

-          Igen. – Húztam el a számat.

-          Úristen...- Mondta és a tenyerébe temette az arcát.

*Olivér szemszöge*

Miután a lányok taxija elhajtott, ránéztem Ya Oura, aki döbbenten állt mellettünk.

-          Az előbb azt mondtam a barátnőmnek  hogy szeretem. És ő erre integetett. – Jelentette ki.

-          Hát haver… – Tettem rá a vállára a kezem, hogy valami biztatót mondjak, de nem jutott eszembe mit mondhatnék. Ha Betti így reagált volna , miután azt mondtam neki, hogy szeretem, valószínűleg hasonló arcot vágtam volna mint most Ya Ou.

-          Szóval….öhh.. – Kezdte Sziki de aztán nem mondott semmi, csak, megveregette Ya Ou vállát.  Néma csöndben beültünk Bence kocsijába és elindultunk az iroda felé.

-          Tudod..várhattál volna míg Lili mondja ki először. Az a biztos ha a nők mondják ki elsőnek. – Szólalt meg Bence.

-          Nem is akartam, mondani csak kicsúszott. Olyan gyönyörű volt.  – Magyarázta Ya Ou.

-          De így érzed? Úgyértem szereted? – Kérdezte Sziki.

-          Persze. De nem így akartam mondani. várni akartam vele még.

-          Na és ha kicsúszott, nem nagy ügy. – veregettem vállba, hogy egy kis lelket öntsek belé.  – Én is előbb mondtam Bettinek.

-          És integetéssel reagált? – Kérdezett vissza.

-          Nem.

-          Najó totál elszúrtam. Most mit csináljak?

-          Hát vissza nem szívhatod. – Szólt hátra Bence.

-          Most komolyan. Mit csináljak? Menjek utána, és mondjam meg neki, hogy hé Lili felejtsd el hogy azt mondtam hogy Szeretlek nem most akartam mondani de azért ettől függetlenül igaz ám. Vagy mi? – Kérdezte, de egyikőnk sem válaszolt. – Basszus, biztos tisztára elijesztettem.  – Dőlt hátra a kocsiban.

-          Nyugi, haver megoldjátok. – Veregettem meg a vállát. – Nem fog azért szakítani veled mert megmondtad neki hogy szereted.

-          Liliről beszélünk. Totál kiszámíthatatlan.

-          Figyelj, Bettivel mi minden baromságon összevesztünk az elején. Mondom ez nem nagy ügy ne parázz már.

-          Te mit csinált volna ha miután elmondod neki hogy szereted, ő integetéssel válaszol? – Fordult felém. Erre nemtudtam mit mondani, úgyhogy örültem hogy Sziki beelőzött.

-          Ya Ou könyörgöm csak hirtelen érte ez a vallomás Lilit, minden oké lesz.

-          Tuti, hogy elijesztettem. – Mondta Ya Ou mintha meg sem hallotta volna amit Sziki mondott neki.  – Oké akkor most ki kell találnom valami beszédet amivel megmagyarázom neki.  – Jelentette ki.