28.fejezet

28.fejezet

- Nee ez nem történhetett meg! - Hajtogatta egész úton Lili.
- Pedig megtörtént. - Válaszoltam. Ahogy beléptünk a színházba és leültünk a helyünkre mosolyogva fordultam Lilihez.
- Megnézzük a Diótörőt! Hát nem klassz?
- Hihetetlen hogy Ya Ou először mondta azt hogy szeretlek, én meg integettem neki! Vágod?! Ha a taxi nem indul el még egy peace jelet is felmutatok.
- Hát igen ez...eléggé rosszul jött ki..
- Rosszul?! Betti ez katasztrófa! Úristen szerintem pánik rohamom van! Hogy fogok ezentúl a szemébe nézni? Te jó ég..
- Najó tudod mi a te bajod? Megijedtél.
- Mitől? Attól hogy kimondjam , hogy Szeretlek? Én folyton mondom! Látod, most is. Szeretlek! - Nézett rám.
- Nem..úgy értem attól, hogy tényleg beleszerettél, csak még magadnak se mered beismerni.
- Hát ez nem...- Kezdett tiltakozni, aztán Elhallgatott, meglepett O-t formált a szája és falfehér lett.- Te jó ég ez igaz. Úristen ez egyre rosszabb. - Mondta és közben elkezdődött az előadás, de Lili még mindig lesokkoltan bámult maga elé.
- Jól vagy? - Súgtam neki.
- Rosszúl vagyok. Nem viccelek, ha meglátom Ya Out szerintem elfogok ájulni. - Mondta. Az előadást nem annyira tudtam élvezni mint terveztem, mivel Lili úgy festett mint aki mindjárt elhányja magát ráadásul 5 percenként elismételte hogy: "ez hihetetlen , hogy lehetek ekkora hülye" . Mikor vége lett az előadásnak, kifele tartottunk, amikor megláttuk Zsanit, a csoporttársunkat, aki mosolyogva jött felénk.
- Sziasztok! - Köszönt.
- Szia Zsani!
- Nem is tudtam, hogy ti is jöttök ma.
- Utolsó pillanatban kaptuk a jegyeket Nikitől. - Válaszoltam.
- Van valami dolgotok? Úgy értem, a popsztár pasijaitok tudnak nélkülözni egy kicsit titeket?
- Mért? - Kérdeztem nevetve.
- Mert engem meghívtak a színházi buliba. Ugyanis...hát megismerkedtem az egyik színésszel. De egyedül nem nagyon van kedvem elmenni, mert nem ismerek ott senkit. Nem,akartok jönni? Beviszlek titeket. - Mondta vigyorogva.
- De! De szívesen megyünk! - Lelkesült fel Lili. Nem tudtam mire vélni ezt a hirtelen lelkesedést, minthogy elakarja kerülni Ya Out és akar egy kis időt nyerni hogy kitalálja mit mondjon neki.
- Uhh klassz! Akkor Gyertek! - Vigyorgott ránk Zsani.
*Olivér szemszöge*
- Najó visszakell vonnom. - Mondta Ya Ou, miközben haza felé tartottunk. Egész idő alatt ezen járt az agya és másról sem tudott beszélni. Volt pár pillanat amikor úgy éreztem be kellene neki húzni egyet hogy észhez térjen. De inkább belegondoltam, hogy mi lenne velem ebben a helyzetben és visszaemlékeztem azokra a napokra amikor én voltam idegroncs azért mert Betti nem,állt szóba velem és Ya Ou is elviselt engem. Úgyhogy én is türelmesen hallgattam a nyavalygását.
- Najó mikor is végeznek? Kábé 5-10 perce lehet vége az előadásnak nem? Basszus, hánykor,lehet vége? Lehet hogy már otthon is vannak nem? Vagy még mindig tartana az előadás? Csaknem,ilyen hosszú. Oli hívd már föl Bettit hogy hol vannak. - Nézett rám.
- Hülye vagy? Kinyír ha előadás közbe hívom. - Válaszoltam, mert nem akartam megkockáztatni hogy Betti emiatt nyűgös lesz.
- Ne legyél már köcsög. Több mint valószínű hogy már kijöttek. - Nézett rám. Sóhajtottam és elővettem a mobilom, majd hívtam Bettit.
- Szia! - Kiabált bele a telefonba.
- Szia tündérem. Te meg hol vagy? - Kérdeztem mert a háttérből hangos zenét hallottam.
- Várj egy kicsit..csak kimegyek. Lili! Mindjárt jövök.....Na szóval. Találkoztunk Zsanival aki meghívott minket egy színházos buliba. Ha engem kérdezel nem gondoltam volna, hogy a színészek ennyire bulizósok.
- Egy buliba vagytok? Hol?
- Mért? Idejöttök?
- Nagyon úgy néz ki. - Válaszoltam, mert biztosra vettem, hogy Ya Ou odaakar menni. Betti megmondta a címet, amit továbbítottam Szikinek,  aki fejcsóválva megfordult és elindult abba az irányba.
- Oké, akkor mindjárt ott vagyunk.
- Rendben. - Miután letettük a telefont Ya Ouhoz fordultam.
- Te most komolyan odaakarsz menni, és megmondani a barátnődnek hogy nem szereted csak véletlenül mondtad?
- Psszt..gondolkozom. - Válaszolt.
- Ya Ou te nem vagy normális. - Nézett hátra Bence.  Mikor odaértünk a megadott címre és bementünk a helységbe, kiszúrtam Lilit és Bettit, akik a fal mellett beszélgettek. Lili erősen gesztikulálva magyarázott neki valamit.
- Ya Ou. - Löktem meg Ya Ou vállát. - Ott vannak. - Intettem abba az irányba. Mire visszafordultam két srác már előttük állt és mondott nekik valamit, mire Betti mosolyogva megrázta a fejét. Nem vagyok féltékeny típus, de nem tehetek róla,  ilyenkor beindul az őrző-védő ösztönöm. Ya Ou is észrevette amit én és megindultunk a lányok felé. Mikor odaértünk, Betti derekára csúsztattam a kezem, magamhoz húztam és megcsókoltam.
- Szia tündérem. - Mondtam, aztán fölnéztem az idegen srácokra akik valami Bocsi most mennünk kell félét morogva elmentek.
- Egy ideig nem vagyok melletted és máris el akarnak lopni.
- Nemfog senki el lopni Olivér. - Forgatta a szemét.
-  Lili én csak..- Kezdte Ya Ou, de aztán Lili  rémült arcot vágott.
- Najó lekell ülnöm . - Sóhajtott és leült a mögötte lévő bárszékre.
- Oké ez még az integetésnél is rosszabb, pedig nem gondoltam, hogy lehet annál rosszabb. - Nevetett kínjába Ya Ou és idegesen beletúrt a hajába. - Figyelj én csak szeretném visszaszívni. Véletlenül mondtam és..
- Mi? Ne, Ya Ou ne szívd vissza. - Vágott,közbe Lili.
- De mert én... - Kereste a szavakat Ya Ou.
- De így érzel? Hogy vissza akarod szívni? - Kérdezte Lili.
- Te hogy érzel? - Kérdezte hangosan Ya Ou hogy hallani lehessen a nagy hangzavarban. Lili először Bettire nézett, aki biztatóan rámosolygott, aztán  nagy levegőt vett, felállt, odasétált Ya Ouhoz és a fülébe súgott valamit.
- Mi? Ebből semmit nem értettem. Mit mondtál? - Kiabálta túl a zenét Ya Ou.
- Szeretlek! Szeretlek Ya Ou Feng Ferenc! - Kiabálta,nevetve Lili. Ya Ou elmosolyodott, aztán Lili az ingénél fogva magához húzta és megcsókolta. Vigyorogva néztem őket, ám észrevettem, hogy a tömegben többen is döbbenten pislognak felénk. Hát jah, lehet nem,volt túl jó ötlet, hogy Lili elordította Ya Ou teljes nevét. Egy lány felénk sietett és a hozzá legközelebb álló Szikihez fordult.
- Úristen! Ti hogy hogy itt vagytok? Áá nem hiszem el! Nem akartok énekelni valamit? - Kérdezte fülig érő vigyorral. A fiúkra néztem, akik amolyan mért, ne pillantással válaszoltak.
***
Miután elmentünk a buliból, és sikerült meggyőznöm Bettit, hogy megint aludjon nálam, Bence kirakott a lakásomnál, elköszöntünk a srácoktól és bementünk a szobámba.
- Huhh le kell zuhanyoznom. - Mondta Betti és kibújt a maggassarkújából, meg a ruhájából és ledobta a földre. Utáltam ha így szanaszéjjel hagyja a cuccait ezért bosszankodva szedtem fel a ruháját és rátettem a kissszekrényre. Mikor felnéztem Betti már fehérneműben indult el a fürdőszoba irányába. A szőke hajzuhatag, a derekát súrolta. Azonnal beindultak az ösztöneim és miután levettem a ruháimat utána mentem a fürdőszobába. Már a folyosó elején hallottam, ahogy énekel a zuhany,alatt. Olyan hangosan énekelt, hogy mikor beléptem az ajtón észre sem vette. Bementem a zuhanyzóba, ahol Betti épp a hajára folyatta a vizet, és a dereka köré fontam a karom. Először ijedtében megrezdült, de amikor, a nedves bőrét kezdtem el csókolgatni, végig a nyakán, felkuncogott. Imádtam ezt a hangot.
- Megijesztettél. - Kuncogott tovább. A tenyeremet fölcsúsztattam az oldalán, mire megfordult, így már kettőnkre folyt a zuhanyrózsából a víz, és megcsókolt. Közben a kezét a nyakam köré fonta és beletúrt vizes hajamba. Még közelebb húztam magamhoz, a számat végighúztam a nyakán, ami után halk nyögés hagyta el az ajkát. Ettől a hangtól, és a hozzám simuló bőrétől, majdnem átestem azon a bizonyos határon.
***
Este miközben Bettit átölelve feküdtem és hallgattam halk szuszogását, beszívtam az isteni málna illatot ami mindig áradt belőle,néztem ahogy alszik és időnként még közelebb férkőzik hozzám, tudtam hogy egyetlen este sincs amit ne így akarnék eltölteni. Itt, vele.
* Betti szemszöge*
Reggel, amikor a párnám mocorogni kezdett, még közelebb húztam magamhoz, és azt a lábamat amit átvetettem,rajta, még feljebb húztam.
- Tündérem. - Suttogta Oli a fülembe. - Nem kell órára menned?
- Hmm? - Nyöszörögtem álmosan.
- Nem kellene bemenned a suliba? - Suttogta, mire lassan kinyitottam a szeme.
- Hány óra? - Kérdeztem rekedten.
- 11 lesz. - Mondta és egy hajtincset eltűrt az arcomból.
- Akkor már mindegy. - Mondtam és becsuktam a szemem.
- Egésznap ágyban akarsz maradni? - Nevetett.
- Ahha.
- Nemár, gyere együnk valamit.
- Nem vagyok még éhes. - Válaszoltam, mire felsóhajtott.
- Akarok valamit mondani. - Mondta, mire hirtelen fölültem az ágyban, és rémülten néztem rá.
- Mit?
- Nyugi semmi rossz, ne vágj ilyen ijedt képet. - Nevetett.
- Jó, de akkor mit?
- Előbb öltözzünk fel. - Amint kimondta, kipattantam az ágyból és rekordgyorsasággal felöltöztem, majd kérdőn Olira néztem, aki csak röhögött rajtam.
- Na mond már!
- Oké. - Mondta miután ő is felöltözött és odaállt,elém. - Szóval, igazából valamit adni szeretnék. - Hátra nyúlt a zsebébe, és felém mutatott egy...kulcsot. Tágra nyílt a szemem a döbbenettől.
- Nem arról van szó, hogy össze kell költöznünk. Azért adom a lakás kulcsot, hogy bármikor betudj jönni, vagy ha Lili és Ya Ou átveszik a terepet nálatok, vagy ha mondjuk..megakarnál lepni valahogy. - Kacsintott rám, de aztán újra komolyra változott az arca. - Ha szerinted,elsietjük a dolgokat, akkor,mond meg nyugodtan csak én....- Egy csókkal belé fojtottam a szót, aztán lábujjhegyre,állva átöleltem.
- Köszönöm. - Suttogtam, aztán elhúzódtam hogy a szemébe nézhessek. -  Bár nem vagyok benne biztos, higy jól átgondoltad, hogy mit vállalsz be. - Nevettem.
- Hidd el, nagyon is jól átgondoltam. - Felelte mosolyogva.
***
Mikor beértem a lakásunkba, megláttam Lilit aki Ya Ou nyakában ült. Ya Ou egy pohárba vizet töltött, majd föladta a poharat Lilinek.
- Ööö....ti mi a fenét csináltok? - Kérdeztem tőlük, mire megfordultak. Mármint Ya Ou megfordult, Ezáltal Lili is.
- Valakinek sikerült elveszteni egy fogadást. Ugye husi? - Kérdezte Lili és lehajolt hogy egy cuppanós puszit adjon Ya Ounak. Felhúztam az egyik szemöldököm és Ya Oura néztem.
-Ti,fogadtatok? Egymásközt? Mégis miben?
- Hát Ya Ou biztos volt benne, hogy egy óriásszendvicset elöbb tud megenni mint én. Természetesen tévedett. Ugyhogy most a nyakában kell hordoznia amíg azt nem mondom hogy letehet. - Vigyorgott rám Lili.
- És mi lett volna ha Ya Ou nyer?
- Azt inkább hagyjuk. - Forgatta a szemét Lili.
- Najó....nekem,viszont oltári hírem van. - Mondtam, és előhalásztam  zsebemből a kulcsot és fölmutattam nekik. Mindketten értetlen fejet vágtak.
- Sikerült találnod egy kulcsot? Ez nagyszerű hír. - Mondta Lili, mire forgattam a szemem.
- Ajj már. Nem. Ezt a kulcsot Oli adta. A lakásához!  - Vigyorogtam rájuk, Lilinek pedig leesett az álla.
- Várj...ez komoly? Oli adta? - Kérdezte döbbenten Ya Ou, mire bólintottam, ő pedig nagyon meglepettnek,tűnt.
- De...ez most akkor nem jelenti azt hogy elköltözöl ugye? - Kérdezte szomorúan Lili.
-Dehogy! Csak azért adta, hogy bármikor,odatudjak menni ha akarok.
- Jaaa, akkor viszont uuhhhhh de jóóóó. - Visított Lili, és mocorgott Ya Ou nyakában, mire Ya Ou sóhajtott.
- Te jó ég Lili ha ugrálni akarsz nem tehetlek le?
- Most pssszt Dináj.
- Dináj?? - Csodálkoztam.
- Lili utoljára mondom, hogy a mackótestvérben az emberek nem kínaiak és nem nekem egyik rokonom sem változott medvévé. - Csóválta a fejét Ya Ou.
- Pff...pedig tökre hasonlítasz Kináj bátyjára. - Mondta Lili mire felnevettem. Aztán megszólalt Ya Ou mobilja, majd miután letette hátrahajtotta a fejét hogy Lássa Lilit.
- András volt. Bekell mennünk a srácokkal az irodába. És nem hiszem hogy örülne ha veled a nyakamban állítanék be.
- Jólvan nembaj, most úgyis lányos beszélgetést kell tartanunk. Letehetsz husi.
- Husi? - Fordultam visszafojtott vigyorral Ya Ouhoz, aki miután lerakta Lilit megvonta a vállát.
- Jobb mint a Dináj.
- Igaz. - Nevettem. Miután Ya Ou Elment, leültünk a kanapéra és megtárgyaltuk az " Oli kulcsot adott a lakásához mennyire jó már " témát.