2014. március 11., kedd

29.fejezet

29.fejezet
Reggel amikor ránéztem a telefonom kijelzőjére és leesett, hogy ezen a hétvégén lesz Lili szülinapja, eszembe jutott, hogy habár már kitaláltam, hogy mi lesz az ajándéka, még odáig nem jutottam el, hogy megvegyem. Úgyhogy magamhoz vettem a laptopomat, és beírtam a Google -ba hogy hol lehet amerikai bébimókust venni. Lili már vagy ezer éve akar ilyen mókust, csak az anyukája Sosem engedte, amíg még otthon lakott. Megnyitottam egy csomó oldalt, és fél óra után találtam egy olyan állatkereskedést, ahol egészen kicsi mókust is lehet venni. Kinyílt az ajtóm és belépett rajta Lili. Gyorsan megyitottam egy új oldalt és próbáltam teljesen közönyösen gépelni és kattintgatni.
- Mit csinálsz? - Nézett rám.
- Unatkozom. - Válaszoltam unott fejet vágva.
 - Hányra mész be a suliba?
- Két óra múlva indulok. - Néztem az órára.
 - Oké, nekem viszont már bennt kellene lennem Úgyhogy sietek. Majd jövök.
 - Oké szia! - Miután kiment, újra megnyitottam az állatkereskedés weblapját és felírtam a címet. Ma délután kellene elmennem érte, mert ha az utolsó pillanatra halasztom, akkor tuti nem fogok találni. Viszont itt nem tarthatom,mert biztos észrevenné. Hirtelen ötlettől vezérelve, fölhívtam Olit.
 - Szia tündérke, mi a helyzet?
- Figyi, suli után elém tudsz jönni?
- Mikor végzel? - 5-kor.
- Oké, érted megyek. Mit tervezel?
- Megkell vennem Lili szülinapi ajándékát.
- És én is kellek hozzá?
- Ahha, majd mondom délután oké?
- Mért nem mondod most?
- Mert ajj majd meglátod. - Azért nem mondtam meg neki hogy miért kell velem jönnie, mert akkor rögtön rávágná hogy kizárt, hogy nála hagyjam a mókust. Majd ha meglátja milyen cuki, akkor megfogja engedni.
- Rendben. - Nevetett. - Tündérem most lekell tennem. Stúdiózunk. Délután megyek érted.
 - Oké, szia.
***
Mikor kicsöngettek az utolsó órámról, kimentem a suli elé. Kerestem Olit a szememmel, de nem láttam. Aztán egy fekete kocsi állt meg mellettem, és kiszállt belőle....Oli. Mármint a vezetőülés mögül. Leesett állal bámultam elöször Olira aztán a kocsira.
- Ööö...... - Nyögtem ki.
- Tetszik? - Kérdezte vigyorogva.
- Te hogy..és mióta..és...hogy? - Makogtam. Felnevetett, a kocsi oldalának dőlt, és a mellkasa elött összefonta a karját.
- Most kaptam meg a nevelőapámtól.
- De....mióta van jogsid?
- Múlthét óta. Azért nem szóltam, mert meglepetésnek szántam. Gondoltam majd ma suli után megvárlak és kocsikázhatunk kicsit, de aztán szóltál hogy jöjjek érted, Úgyhogy így is jó.
- Uhhristen de jó! - Mosolyogtam és odasiettem hogy beszálljak az anyósülésre. Oli elállt a kocsi mellől, kinyitotta nekem az ajtót, én pedig beültem és bekötöttem a biztonsági övet. Ahogy kattant az öv libabőrös lettem, ahogy ez a hang előidézte a balesetünket. Oli rámnézett és elkomolyodott.
- Mehetünk busszal is ha gondolod.
- Nem..semmi baj jól vagyok. - Mondtam és rámosolyogtam Olira, hogy jelezzem, semmi gond.
 - Biztos?
- Persze mehetünk. - Ahogy elindult a kocsi, a kéztámlán lévő kezem ökölbe szorult. Olivér tenyere rásiklott az enyémre és összefűzte az ujjainkat. Ettől Megnyugodtam kicsit és navigáltam Olit, hogy merre menjen. Mikor odaértünk a kisállatkereskedés elé, Oli kérdőn nézett rám. Én nem mondtam semmit, csak behúztam magammal és amint észrevettem az eladót odamentem hozzá.
 - Elnézést, amerikai mókust keresünk. - Mondtam a pénztár mögötti nőnek.
- Igen, erre jöjjenek- Mondta elöször rám, majd Olira nézve, aztán felcsillant a szeme mintha eszébe jutott volna valami, és mosolyogva nézett. - Ne haragudj, kaphatnék tőled egy autogrammot? A lányom imádja a bandátokat. Folyton csak rólatok beszél.
 - Persze hova írhatom? - Kérdezte Oli mosolyogva. A nő visszament a pénztárhoz, közben pedig elmondta, hogy pont ma vette meg az újságot amiben Oliék szerepelnek, mert a lánya mindenképp,szeretné a benne lévő posztert. Miután Oli aláírta a posztert, és a nő még egy képet is csinált rólunk, végre megmutatta a mókusokat.
 - Na mit szólsz? - Fordultam mosolyogva Olihoz.
- Ilyen rágcsálót akarsz neki venni? - Nézett rám értetlenül.
 - Ez amerikai mókus! - Mondtam, de még mindig értetlenül nézett rám. - Ajj mindegy a lényeg hogy Lili imádni fogja. Szerinted melyik legyen?
- Az összes ugyanolyan.
 - Dehogy!
 - Mindegyik csíkos és szőrös. Én nem látok külömbséget.
 - Mondjuk legyen ez? - Mutattam arra amelyik nekem a legjobban tetszett.
- Tündérem, nekem tényleg tök mindegy.
 - Na te aztán nagy segítség vagy.
 - Egyébként még mindig nem értem, hogy ehhez én mért kellettem feltétlenül.
- Hát Ööö...- A földrenéztem,aztán vissza rá és a szempillámat megrebegtettem, és a lehető legelragadóbb mosolyomat villantottam. - Szóval a mi lakásunkon nem lehet, mert ott tutira megtalálja, ugyhogy arra gondoltam,mi lenne ha...
- Nem! Kizárt. Azt se tudom mit kell ezzel a...szörgolyóval csinálni. Még azt se tudom mit eszik.
 - De..
- Tündérem. Nem.
 - Na légsziii...- Vetettem be a szomorú kiskutya tekintetet.
 - Hihetetlen hogy mikre tudsz rávenni. - Sóhajtott beleegyezve.
- Juhuu Köszi! - Álltam lábujjhegyre és nyomtam az arcára egy puszit. Miután megvettük a ketrecet is, meg a kajáját és almot, elöször Oli lakásához mentünk, és miután elrendeztem a mókus helyét és elmagyaráztam Olinak hogyan etesse és itassa, Oli hazavitt.
- Aztán ne engem hibáztass ha kipurcan. Én mszóltam hogy nemtudom hogy kell gondozni ezt a kis..lényt. – Mondta mielött kiszálltam volna.
- Olivér…ha egy kisállatról nem tudsz gondoskodni, akkor mit fogsz majd kezdeni a gyerekeddel? – Kérdeztem, aztán Oli hirtelen rámnézett és ijedten fürkészte az arcomat.
- Mármint egyszer…majd….érted.  – Mondtam mert nyílvánvalóan célzásnak értette a kommentemet. – Oli nem vagyok terhes. – Mondtam, mire megnyugodott az arca.
- Huhh oké. Mármint nem mintha nem szeretnék, csak….érted. Majd késöbb.
- Megnyugodhatsz egyenlőre én se szeretnék. Na köszi hogy vigyázol addig a mókusra.
- Várok is ám valamit érte cserébe.- Mondta, mire csak hosszasan megcsókoltam. Mikor beléptem a lakásba megláttam Lilit, aki az asztal alatt négykézlábon nézett be a kanapé alá, majd amikor meghallotta, hogy beléptem, hirtelen fölült, amitől beverte a fejét az asztalba.
- Áu! Ez fájt. - Dörzsölgette a fejét.
- Te mi a fenét csinálsz?
- Én csak..keresem a távirányítót.
 - Ott van az asztalon. - Mutattam az asztalra.
- Ja..észresem vettem. - Tettetett meglepődöttséget.
 - Lili nem fogod megtalálni az ajándékot ugyhogy ne is keresd. Egyébként meg szerinted olyan hülye vagyok hogy a kanapé alá rejtem?
- Azért nem fogom megtalálni mert még nincs is,meg mi? - Kérdezte mire csak a szememet forgattam és bementem a konyhába egy pohár vízért, de Lili csak jött utánam.
 - Legább azt mond meg hogy saját készítésű e.
- Lili hagyjál már.
- Meglehet enni?
- Nem mondok semmit. Ezért hívják meglepetésnek érted?
- Jólvan. - Mondta bosszúsan és leült a fotelba. Olyan fejet vágott mint Micimackó a mesében amikor leült gondolkodni. Bementem a szobámba és elővettem a laptopom, hogy keressek valami munkát, mert most Lili ajándékára, az összes megmaradt spórolt pénzemet elköltöttem és különben is kell pénz a lakásra mert a szüleinknek már így se tetszik hogy mindent ők fizetnek. Éppen egy pincérnői állást olvastam, amikor megszólalt a telefonom. A kijelzőn Ya Ou neve volt.
- Szia Ya Ou. Mizújs?
- Segítened kell. Fogalmam sincs mit adjak Lili szülinapjára. De egyébként mi ez a kis valami itt Olinál? Ennek komolyan,örülni fog Lili?
 - Viccelsz? Imádni fogja. Az egy amerikai csíkos mókus. Már kislány kora óta akar egy olyat.
 - Komolyan? Figyi mennyi volt? Kifizetem!
- Hülye vagy? Ezt én vettem neki. Találj ki valamit magadtól.
- Jó de mit?
- Hát, ne romantikus vacsorát. Baromi nagy klisének tartja. És rózsa szóba se jöhet. Kivéve ha egy gigantikus csokrot veszel, de inkább hanyagold.
- Oké, ettől még mindig nem jutott eszembe semmi.
- Istenem Ya Ou légy kreatív! Gondolkodj, keresgélj. Most le kell tennen, mert munkát keresek. Majd szólj ha kitaláltál valamit. - Mondtam aztán letettem a telefont és tovább nézegettem az állásajánlatokat.
 * Olivér szemszöge*
 - Most komolyan ez egy mókus? - Nézett Ya Ou a mókus ketrecébe.
 - Ahha. Legalábbis Betti aztmondta.
- Megvan! Mi lenne ha vennék ennek az izének egy párt?
- Betti nem díjazná. Ez az ő ötlete volt.
- De basszus semmi ötletem nincs.
- Hát..a lányok szeretik a házilag elkészített ajándékokat. - Mondtam.
- Oké vagyis azt mondod, hogy csináljak neki valamit? Sajátkezüleg?
- Ja.
- Mit?
- Nemtudom. Google-ozz rá. - Ya Ou felnyitotta a laptopomat, majd pötyögött rajta valamit aztán egy idő múlva felkiáltott.
 - Na! Mit szólsz ehhez? Gyertya.
- Gyertya? Házilag? - Vontam fel kérdőn az egyik szemöldököm.
- Jó, akkor nemtudom. Najó Felhívom Szikit. - Mondta, aztán elővette a mobilját. - Csá, figyelj. Szombaton lesz Lili szülinapja. Nemtudom mit adjak neki. Valami ötlet?...ahha…nemtudom.igen? Oké kössz. Igen mindjárt indulunk. Oké. Csáó.
- Na mit mondott? - Kérdeztem.
 - Hogy vegyek neki ékkszert. Ami nem is,olyan rossz ötlet, de sosem voltam jó a vásárlásban, nemtudom hogy milyen tetszene neki. Mindenesetre ez lesz a B terv. Viszont most indulnunk kellene a stúdióba.
 ***
- Bence? – Kérdeztem másnap amikor odaértem Ya Ou lakására és leültem a fotelra Sziki mellé.
 - Mindjárt jön. - Mondta Ya Ou.
- Na egyébként összesítettem a rajongók által kért dalokat, szóval ha Bence jön azt is megkellene beszélnünk, hogy mik lesznek az új coverek. - Mondta Sziki. Bólintottam és kimentem a konyhába, aztán az asztalon megláttam egy zselé szerű cuccot egy tálkában. Elővettem egy kanalat, Ya Ou csak nem bánja ha egy kicsit eszek belőle. Amint betettem a számba a zselét, azonnal ki is köptem és köhögtem a vegyszer íztől. Egy pohárba vizet töltöttem, kiöblítettem néhányszor a számat, aztán nagyokat kortyoltam és még mindig köhögve bementem a nappaliba.
 - Ember kit akarsz megmérgezni azzal a zselével? Majdnem szétmarta a torkomat, mi a szar az ott a konyhában?
- Te ettél belőle? Normális vagy? Az nem zselé, hanem szappan!
- Szappan? - Kérdeztem hitetlenkedve. - És mégis mit keres a konyhádban egy tányérban szappan?
 - Házi készítésű szappan és Lilinek csináltam.
- Szappant. Egy zselé állagú szappant akarsz adni a szülinapjára.
 - Te mondtad hogy készítsek valamit. Az egyik oldal azt írta hogy tök jó ajándék.
- Ya Ou te tényleg szappant akartál adni a barátnőd szülinapjára? - Nézett rá hitetlenül Sziki is. - Mondtam hogy az égszer jó.
- De nemtudom hogy milyet vegyek.
 - Sziasztok! - Lépett be az ajtón Bence.
- Csá, na gyere és kezdjük el megbeszélni az új dalt mert már most rohadt fáradt vagyok. - Mondtam neki.
- Oké mindjárt, iszok egy pohár vizet. - Válaszolta, majd kiment a konyhába. Addig elővettem a tokból a gitáromat és figyeltem Szikit, aki az új dallal kapcsolatos ötleteit mondta.
- Ööö...- Jelent meg a nappaliban Bence. - Mi az a fura puding a konyhában? - Kérdezte, mire belőlem és Szikiből kitört a röhögés, Ya Ou meg sóhajtott.
- Semmi. - Legyintett. Miután abbahagytuk a röhögést, nekiálltunk az új dalnak.
 *Betti szemszöge*
Másnap suli után mire hazaértem, Ya Ou és Lili a kanapén ültek
. -Lili ha te kérsz meg rá, hogy meglepetés bulit szervezzek, akkor az már nem meglepetés. - Nézett rá Ya Ou.
 - Jó de szervezhetnéd mondjuk elötte vagy utána való nap valamikor hogy ne tudjam.
- Ezt az ötletet is te adtad. Ez így nem meglepetés. - Nézett rá Ya Ou.
- Sziasztok!
- Szia! - Köszöntek egyszerre.
- Milyen buliról beszéltek?
-Lili megkért, hogy szervezzek neki egy meglepetés bulit.
 - De ha tudod akkor már nem is meglepetés. - Mondtam neki.
- Én is ezt mondtam! - Csóválta a fejét Ya Ou.
- De nem is megkértelek csak sugalltam.
- Cica, nem sugalltad, hanem kijelentetted hogy szeretnél egy bulit.
- Na már te is kaptál becenevet? - Mosolyogtam rájuk, mire Lili megvonta a vállát.
 - Fogalmam sincs mért, de 2 napja így hív. - Legyintett. Magamhoz vettem egy tál müzlit és leültem a mellettük lévő fotelba. Ya Ou hanyatt feküdt, a fejét Lili ölébe hajtotta, a lába lelógott a kanapéról, a szemét pedig becsukta. Lili egy új filmről beszélt, ami most megy a mozikban, amikor Ya Ou mobilja pittyegett egyet, ő pedig kelletlenül elővette a telefonját, majd miután megnézte az sms-t felsóhajtott.
- Mennem kell. - Ült fel a kanapén.
- Csaknem az ajándékomért mész? - Kérdezte vigyorogva Lili.
- Nem.
- Pedig tuti.
- Pedig nem. - Mondta Ya Ou és felállt és mielött ellépett volna a foteltól, Lili egyszerűen ráugrott a hátára és köré csimpaszkodott. A nagy lendülettől Ya Ou egy kicsit megingott, de aztán megtalálta az egyensúlyt.
 - Cica leszállnál a hátamról?
- Nem. - Nevetett Lili.
 - Nem?
- A-a. - Csóválta a fejét Lili.
- Hacsak...
- Hacsak?
- Hacsak nem adsz valami támpontot az ajándékomról  mondta, mire felnevettem. Ez annyire rá vall. Kiskorunk óta mindig tudni akarta az összes titkot, meglepetést és megpróbálta megkeresni az összes ajándékot karácsony elött, és mindenáron kiakarta deríteni hogy mit kap szülinapjára. Van ami nem változik.
 - Lili, nem mondom el. Nem tudsz semmivel rávenni hogy elmondjam. - Jelentette ki Ya Ou, mire Lili valamit súgott a fülébe. Ya Ou hirtelen elgondolkodott, de aztán megrázta a fejét, mintha egy gondolatot akarna kirázni a fejéből. - Nem, nem dőlök be a kis trükkjeidnek.
- Na husi légyszi. Csak azt hogy mivel kapcsolatos. - Kérlelte Lili és belepuszilt a nyakába, amitől Ya Ou fölnevetett.
- Na jó Cica most vagy leszálsz magadtól vagy ledoblak.
- Pfff..de gonosz vagy. - Bosszankodott Lili és Leszállt Ya Ou hátáról.
- Najolvan te méregzsák. - Fordult hozzá Ya Ou és magához húzva megcsókolta.
***
Szombaton már teljesen bevoltam zsongva hogy odaadhassam  Lilinek az ajándékot. Amíg Lili benn ment az Egyetemre, addig én otthon maradtam és vártam Olit, aki fél óra múlva megejelent a mókussal, meg egy tortával amit ő csinált. Elöször én akartam csinálni, de aztán azt mondta hogy inkább bízzam rá, én meg beláttam, hogy az a biztos, ha ő csinálja.
-          Akkor hogy lesz? Koncert után hova menjünk a srácokkal ,hol lesztek?
-          Még nemtudom. Ahova Lili akar menni.  – Mondtam miközben elrejtettem a ketrecet a szobámban és letakartam egy lepedővel. Miután Oli elment, szemügyre vettem a tortát amit csinált, aztán inkább rögtön be is csuktam mert olyan jólnézett ki, hogy kedvem támadt belekostólni. Megcsörrent a mobilom a zsebemben, és amikor láttam, hogy Ya Ou hív felsóhajtottam. Ha ez még mindig nem találta ki hogy mit adjon Lili szülinapjára akkor…
-         -  Mond hogy nem azért hívsz mert mégmindig nincs ötleted. – Szóltam bele a telefonba.
-          - Nem megvan már.  3 napja folyamatosan dolgozok rajta, pont most lettem kész.
-        -   Oh.. És mi az? – Kérdeztem izgatottan.
-         -  Nem mondom, el mert elmondod neki.
-        -  Ha úgyse mondod el, akkor mért hívtál föl?
-          - Mert elkell jönnötök a mai koncertünkre.
-          - Hogy-hogy?
-          - Mert csak. Majd meglátod. Csak gyertek el oké?
-         -  Hát jólvan. – Mondtam bizonytalanul.
-          - Oké, zsír. Nah akkor ott találkozunk.
-         -  Oké, szia!  - Miután letettem a telefont 10 perc múlva megejelent Lili.
-          - Hellóóóóóóóóó szülinapoooos!!! – Siettem oda hozzá, és megöleltem. – Najó, csak este akartam odaadni, de nem bírom ki, ugyhogy várj itt mindjárt jövök.
-          - Oké. – Nézett rám izgatottan.  A kezembe vettem a ketrecet és kikiabáltam a szobából.
-          - Csukd be a szemed….Becsuktad?
-          - Ahha. – Mondta mire odaálltam elé.
-         - Kinyithatod. – Mondtam, mire lassan kinyitotta a szemét, és felsikoltott.
-          - Ááááááá úúúúrristen ezt nem hiszem eeel! De éééédes! Istenem! Jajjj annnyira imádlak! Köszönöm! – Szorított magához. Egész nap csak a mókussal volt elfoglalva beszélt hozzá, rendezgette és simogatta.
-          Figyelj..elmehetnénk a fiúk mai koncertjére. Aztán majd onnan átmegyünk valahova ahova szeretnél.
-          - Oké. – Mondta mosolyogva még mindig a mókust simogatva.  Aztán este felé, jöttek értünk a fiúk. Kimentünk a ház elé, és amint megláttak, minket, elkezdték énekelni a Boldog Szülinapot-ot acapella verzióba, amolyan Bythewayes módon.
-          - Jajj de édesek vagytok! Köszi! – Vigyorgott Lili
-          - Tőlem még késöbb kapsz valamit. – Húzta magához Ya Ou. Mikor odaértünk a koncerthelyszínére, beálltunk a színpad mellé, egy elkülönített részhez, ahol nagyjából takarásban voltunk a rajongók elöl, de a srácokat azért láttuk. A koncert szokás szerint nagyon jó volt, aztán Bence a szokásos elköszönő beszéd helyett, Ya Oura  nézett aztán a rajongókra.
-         -  Srácok,  egy kicsit változtatunk a szokott programon, ugyanis Ya Ou úr készült mára egy dallal, amit ha hiszitek ha nem még senki, még mi se hallottunk, szóval mi is legalább annyira kíváncsiak vagyunk mint ti.  – Mondta, mire a a rajongó tömeg hihetetlenül felsíkított. Lili kérdőn nézett rám, mire csak megvontam a vállam, mert én se értettem mi ez az egész.
-        -   Igen, szóval, ma van a szülinapja, egy számomra, nagyon fontos személynek, és ez a dal ennek a nagyon különleges lánynak szól. Boldog szülinapot Lili! – Nézett le ránk a színpadról. Leesett az állam.
-         -  Ó..te..jó..ég. – Suttogtam, aztán Lilire néztem, aki úgyfestett, mint aki lehibernálódott. Még csak nem is pislogott és egészen biztos vagyok benne, hogy egy darabig levegőt sem vett.  Ya Ou beállt a mikrofon elé, magához vette a gitárját, elkezdett rajta egy lassú dallamot játszani, aztán énekelt.
-        -   It came soooo unexpected.  – Énekelt a mikrofonba. Az első két versszak  lassú, volt, aztán egyre gyorsabb ütemben pengetett és énekelt.  – ’Cause girl, you are the most annoying chic i ever met,  but also the best thing i ever had. So baby don’t forget  how we got together, fighting with you was a pleasure.  ’Cause baby you are my escape, you are my drug, and i will give you everything i got. So girl, remember how we got together… beacuse after all this time, i will love you likewise, if not better. – Fejezte be  lassan az utolsó versszakot is Ya Ou. Lilire néztem, akinek egy könycsepp legördült az arcán. Csodálkozva néztem könnyes szemét, mert eddig soha nem hatódott meg semmilyen romantikus, nyálas filmbeli gesztuson, de most mintha nem létezett volna Ya Oun kívül senki a világon.  A tömeg egy pillanatnyi csend után hihetetlenül felsikított és tapsolni kezdett, a fiúk sorra megveregették Ya Ou vállát, és kezet fogtak vele, aztán Ya Ou szégyenlősen elmosolyodva ránézett Lilire, aki nagy lendülettel fölmászott a színpadra és Ya Ou nyakába vetette magát. Miután elengedte, és vége lett a koncertnek meg az autogramm osztásnak, Lili még mindig azt hajtogatta hogy nem hiszi el, és hogy mennyire köszöni, Ya Ou pedig fülig érő mosollyal hallgatta. Visszafele úton, a kocsiban Lili még mindig nem tért magához, aztán megcsörrent Ya Ou mobilja és elhúzta a száját.
-        -   András az. – Sóhajtott és felvette. – Szia. Igen tudom, és saj…várj mi? …Ez komoly? Szivatsz? Úristen. Oké. Rendben . Igen itt vannak, Oké, szia. – Tette le a telefont kikerekedett szemmel Ya Ou.
-        -   Na mit mondott? – Kérdezte a vezetőülésnél lévő Sziki.
-          - Máris tud, a dalomról. Azthittem leakar cseszni amiért programot változtattunk és nem szóltunk neki de….fölhívták a lemezkiadótól. Konkrétan megparancsolták , hogy legyen ez a következő szám az új albumunkon. Azt akarja hogy közösen dolgozzuk fel.
-          - Most komolyan?- Hajolt előre Bence.
-         - Ahha.
-          - Mi?? Azt akarod mondani, hogy az ÉN dalom rajta lesz az új albumotokon? – Kérdezte Lili
-          - Hát nagyon úgy tűnik. – Válaszolt Ya Ou.

2 megjegyzés: