10.fejezet

10. fejezet  

       Arra ébredtem, hogy valaki a vállamat puszilgatja, majd amikor belepuszilt a nyakamba annyira csiklandozott hogy felnevettem.  Kinyitottam a szemem és megfordultam hogy ránézhessek Olira, aki a szorosan magához húzott.
- Jó reggelt! - Mondta és apró csókot lehellt a számra.
- Neked is jó reg....várj mi?! - Kérdeztem döbbenten és ránéztem az ablakra. Kinnt verőfényes napsütés volt. Elaludtam délután és...oh oh.
- Hát igen, ne haragudj de nem volt szívem téged felébreszteni. Olyan édesen aludtál. Viszont mostmár felkellene kelnünk, mert hamarosan jönnek a srácok.
- Hogy mi?!
- Hát mára megbeszéltünk a többiekkel egy kajálást nálam.
- És azt akarod, hogy én is itt legyek? Akkor meg kell nekik mondanunk, hogy mi ketten...
- Biztos vagyok benne hogy,már tudják. - Nevetett.
- Már hogy a fenébe tudhatnák amikor,én is még csak most jöttem rá? - Kérdeztem értetlenül.
- Hetek óta piszkálnak hogy lépjek már nálad. Szerintem előbb tudták, hogy összefogunk jönni mint te.
- Mégis hogyan tudhatnák előbb mint én?
- Na öltözz fel mert nemsokára mindenki itt lesz. - Mondta figyelmen kívül hagyva a kérdésemet. Ahogy arra gondoltam, hogy Bencéék már tudnak a kapcsolatunkról, hirtelen eszembe jutott valami.
- Úristen Oli! - Kiáltottam fel hirtelen.
- Mi az?!
- Még mindig fenn áll a,probléma, hogy kirúgnak ha együtt vagyunk.
- Nyugi azóta én már kitaláltam hogy mi legyen. - Felelte büszkén.
- Igazán?
- Ahha. Bújkálunk.
- Ööö.....mi? - Biztos félreértettem.
- Hát figyelj ha András nem tud rólunk akkor,nincs semmi baj. Egyszerűen úgy teszünk mintha nem lenne köztünk semmi.
- De...mivan ha lebukunk? - Kérdeztem aggodalmasan.
- Nemfogunk. Majd nagyon óvatosak leszünk.  Egyébként meg van jobb ötleted?
- Nincs. - Ismertem be.
- Akkor marad az én verzióm. Na de öltözz fel! Segítened kell az ebéddel. - Mondta, majd miután megpuszilt kimászott az ágyból, magára vett egy pólót és kiment a szobából. Körbenéztem, a pólóm után kutatva, amit végül az éjjeli szekrény tetején pillantottam meg. Miután felhúztam a pólóm, és írtam Lilinek egy sms-t hogy Olinál vagyok, nemtudom mikor megyek haza és majd később megmagyarázom, kimentem Oli után a konyhába.
- Mielőtt bármilyen munkára is befognál, csak szólok hogy katasztrófa vagyok a konyhában. -Mondtam nekitámaszkodva a falnak.
- Azért remélem a zöldségszeleteléssel nincsen problémád. - Nevetett ki.
- Oké, de ugye tudod hogy nekem ma délután még dolgoznom is kell.
- Hánykor?
- 3-tól.
- Jó akkor majd hívunk neked egy taxit. Na gyere és segíts. - Segítettem, bár egyszer majdnem elvágtam az ujjamat és leejtettem a salátástálat, de végülis sikerült befejeznünk az ebédet, habár az én feladatom csak a saláta elkészítése volt, de sikeült, úgyhogy büszke voltam magamra. Bár nem vagyok benne biztos, hogy egy salátában bármit is el lehetne rontani, de mindegy.  Oli  egy nagy tányérra pakolta rá a csirkefalatkákat, amitől rájöttem milyen éhes vagyok. A tál felé nyúltam és kivettem egyet , mire olyan mérgesen nézett rám, mintha legalábbis az egész tálat vettem volna el.
- Mi az?
- Nem bírod kivárni az ebédet Tündérem? - Kérdezte fejcsóválva.
- Héé ez nem ér! Én is adtam neked pogit! Ami azt illeti kettőt is adtam. - Mondtam szemrehányóan.
- Ez igaz. Tessék- Adott a kezembe még egy csirkefalatot. - Mostmár kvittek vagyunk.
- Köszi! - Mondtam és puszit nyomtam az arcára, mint amikor ő köszönte meg a tőlem kapott pogácsát.  Éppenhogy megettem a második csirkefalatot, amikor csöngettek.
- Szerintem ez Bence meg Panni lesz.
- Panni is jön?
- Igen, meg Zsófi és Barbi is. Barbival még nem is találkoztál nem?
- Nem, még nem. - Mondtam zavartan. Kicsit izgultam, mert ez olyan...hivatalosnak tűnt. Mármint az, hogy most úgy leszek itt mint Olivér barátnője. Mert az vagyok. A barátnője. Olivér beengedte Bencééket és én is odamentem üdvözölni őket.
- Sziasztok!
- Szia Betti! - Köszönt Bence és vigyorogva nézett először rám majd Olira.
- Szia! - Pannival két puszival üdvözöltük egymást, majd bementünk a konyhába, mert Oli megkért minket hogy terítsünk meg, amíg ő és Bence bevonultak a nappaliba. Megteríteni  közel sem volt olyan egyszerű mint ahogy gondoltam, ugyanis semminek nemtudtam a helyét, ezért Pannival fél órán keresztül kerestük a tányérokat és az evőeszközöket.
- Na és akkor most Olivérrel ti... - Nézett rám mosolyogva.
- Hát igen, nagyon úgy néz ki.  - Válaszoltam és én is mosolyogtam.
- Ez olyan klassz! Bence már egy ideje hajtogatja hogy Olivér nem kezdeményezik pedig elvileg nagyon látszott mindkettőtökön hogy odavagytok egymásért.
- Bence ezt mondta? - Kérdeztem csodálkoza.
- Ahha. Tök jó hogy végül összejöttetek.
- Igen ez szerintem is tök jó. - Nevettem fel. Miután, megterítettünk megérkezett Sziki is Zsófival meg Ya Ou és Barbi is.
- Szia! Barbi vagyok.
- Szia! Én pedig Betti.
- Te Olivér barátnője vagy?
- Hát..öhhm...igen.
- Igen?! - Kérdezte Ya Ou döbbenten. - Mármint mától?
- Öööö..azthiszem..jah. - Mondtam zavartan, mert nem értettem Ya Ou reakcióját.
- Francba! Elvesztettem a fogadást. - Mondta bosszankodva.
- A micsodát?! - Kérdeztem totál ledöbbenve.
- Haaaahh! Ya Ou jössz nekem egy KFC-s ebéddel! - Kiáltott Bence diadalmasan. Csak kapkodtam a fejem köztük.
- Ti ketten komolyan  fogadtatok, hogy mikor jövünk össze???- Néztem először Bencére majd Ya Oura.
- Sziki is benne volt. Csak ő októberre tippelt ezért már hamar elvesztette. - Mutatott Szikire, aki nevetett, de kerülte a pillantásomat.  Felháborodva Olira néztem
- Hé! Rám ne nézz így én semit nem tudtam az egészről. - Emelte fel mindkét kezét védekezően.
- Hihetetlenek vagytok. - Mondtam nekik.
- MI vagyunk a hihetetlenek? Ti szenvedtetek egymáson heteken keresztül... - Röhögött föl Ya Ou.
- Ez igaz. - Nézett rám Sziki.
- Egyáltalán nem igaz. - Mondtam sértődötten.
- Nyugi Betti nem kell letagadni. Végülis már minden oké. - Mondta Bence és megveregette a vállam. Csak sóhajtottam egyet és inkább nem szóltam semmit. Szerencsére a nap további része nagyon jó hangulatban telt, az ebéd nagyon finom volt ( Megdícsérték a salátámat Zsófi kétszer is szedett belőle!!)  De aztán sajnos mennem kellett dolgozni. Próbáltan nagyon szomorúnak látszani , hogy András ne fogjon gyanút, mint egy robot úgy végeztem a munkámat, aztán hazamentem és mindent elmeséltem Lilinek. Néha annyira izgatott lett hogy elkezdett sikonyálni, de volt egypár olyan pillanat is (amikor például Barbiról meséltem) amikor csak fintorokat vágott és egyáltalán nem érdekelte, hogy Barbi tulajdonképpen nagyon kedves lány. Viszont a "bújkálós" rész nagyon tetszett neki.
- Úhhhhh Betti! Ez tisztára olyan mint egy filmben! Hihetetlenül izgalmas és romantikus! Olyanok lesztek mint Rómeo és Júlia!
- Remélem nem mert ők a történet végén meghaltak. - Világosítottam fel.
- Jó a meghalós rész nélkül úgyértem. - Forgatta a szemét. - Érted tiltott szerelem. Na ne nézz így! Valld be hogy szerinted is tök izgalmas ez a bújdosós dolog.
- Jó egy kicsit izgi. - Ismertem be, majd mindketten felnevettünk.  Miután befeküdtem az ágyba legalább egy órán keresztül sms-eztünk Olival, aztán hónapok óta elöször úgy aludtam el, hogy 100%-osan boldog vagyok.