13.fejezet

13.fejezet

      A vonaton ülve, zenét hallgattam és nagyon remélem, hogy nem nézett senki hülyének a vagonban, amiért megállás nélkül mosolygok. A telefonomon lévő vidám, szerelmes számok már nagyon régen kerültek lejátszásra, ezért kifejezetten jó volt, hogy ezúttal nem  melankólikus zenét hallgatok, amitől csak még jobban depis leszek. Bár csak 2 órája volt, hogy elköszöntem Olitól a lakásunkon (mert sajnos az állomásra nem kísérhetett le, hiszen bárki megláthatott volna minket) már most hiányzott. A rettenetesen hosszú vonatút, után végre beértem Pécsre. Leszálltam a vonatról, és a tekintetemmel körbepásztáztam az állomást anyáékat keresve. Végül megpillantottam Ábelt,  a bátyámat, aki amint észrevett mosolyogva jött felém.
- Szia hugi!
- Szia!
- Adjad, hozom. - Vette el tőlem a bőröndöt.
- Na miújág? - Kérdezte miután beültünk a kocsijába.
- Semmi különös. - Mondtam, mert nem akartam szóbahozni Olivért, mert akkor az egész család minden egyes infót tudni akarna, hogy mióta vagyunk együtt, hgy ismerkedtünk meg, mért nem mutatom be, stb... Azt nem modhatom hogy: Hát igen szóval az ország leghíresebbb fiúbandájának egy tagja a barátom, akivel nem szabadna együtt lennünk, ugyanis ha a főnököm megtudja kirúg, szóval most titokban vagyunk együtt és hazudunk mindenkinek hogy ne derüljön ki az igazság... Nem inkább ezt majd hagyom későbbre.
- Milyen a munka? - Kérdezte és rájöttem, hogy addig úgysem hagy békén, amíg nem adok neki valami infót az életemből ezért inkább meséltem neki az Egyetemről, Liliről és a munkáról is gondosan kihagyva belőle a Bythewayt. Mikor hazaértünk, a házban isteni llat terjengett.
- Szia kicsim! Hogy utaztál? - Kérdezte anya vidáman és megölelt.
- Jól. - Mondtam. - Boldi? - Kérdeztem mert sehol nem láttam a 14 éves öcsémet.
- A szobájában ül a számítógép előtt. - Forgatta anya a szemét, mire bementem az öcsém szobájába.  Nem vette észre, hogy beléptem éppen valami számítógépes játékkal játszott, ugyhogy úgy döntöttem, hogy megijesztem mint régen mindig csináltam.  Odalopóztam mögé és hirtelen megragadtam a vállát.
- Szia öcsiiiiii! - Kiabáltam a fülébe. - Ijedtében összerezdült, és dühösen nézett rám.
- Basszus Betti! Normális vagy?
- Karácsony óta nem láttál és így üdvözölsz? Na szép.... - Mondtam fejcsóválva. Miután kész lett a vacsora, mind a 4-en leültünk az asztalhoz, és mint gondoltam anya mindere kíváncsi volt, ugyhogy újra elismételtem a monológot amit a bátyámnak is.  Szerencsére még nem hozták szóba a rettegett kérdést, a : Na és mivan a pasikkal? . Remélem nem is hozzák szóba a hétvégén mert nem akartam nekik hazudni.
¤¤¤
Szombat este, miután befeküdtem az ágyamba és bekapcsoltam a Tv-met a csatornákat váltogattam, amikor hirtelen megálltam, mert éppen Bence adott interjút. Aztán a kamera megmutatta a többieket is, és amikor megláttam Olivért, nagyot dobbant a szívem. Mennyire hiányzik! Pedig délelőtt beszéltünk telefonon. Rémlik hogy Oli említett valami interjút, biztos erről beszélt.
- Na és a barátnőitek hogy viselik a helyzetet? - Kérdezte a nűsorvezetőnő tőlük.
- Nálunk továbbra sincsen gond. Elfogadja,és nagyon jól kezeli nem féltékenykedik a rajongókra, mert tudja hogy én őt szeretem. - Mondta Sziki.
- És nálatok Ya Ou mi a helyzet?
- Nálunk is minden rendben, bár azért néha megjegyzi, ha úgy gondolja, hogy egy rajongóval túlságosan kedves vagyok, meg ilyesmi, ezért is alakítottam ki magamnak egy határt.
- Bence? - Fordult a műsorvezető Bence felé.
- Hasonlóképpen működik nálunk a dolog mint a srácoknál. Nincs semmi gond, megérti a helyzetet és nem szokott féltékenykedni, ami nagyon jó, mert most elég sok rajongó vesz minket körül és egyre több ajánlatot kapunk lányoktól, de szerencsére megérti, hogy nem úgy nézek a rajongóimra, mint lehetséges partnerre.
- Oli te vagy a csapat egyetlen agglegénye már egy ideje. Mit gondolsz, lehetségesnek tartod hogy esetleg egy rajongóval randizz, vagy akár egy komoly kapcsolta is szóba jöhet? - A szívem gyorsabban kezdett el verni. A kamera Olit mutatta, aki egy pillanatra mintha megzavarodott volna, nem válaszolt rögtön, mintha keresné a megfelelő szavakat.
- Hát, nem igazán, egyenlőre biztos nem. Most a munkára koncentrálok, és egy kapcsolat ezt most bonyolítaná. - Mondta és tudtam hogy ezt kell mondania, de nemtehetek róla, akkor is rosszul esett.
- Mintha kicsit bizonytalanságot hallanék ki a hangodból. Biztos nincs senki a láthatáron? - Kérdezte, a műsorvezető, akit abban a pillanatban megtudtam volna folytani.
- Nem jelenleg, nincs senki, sajnos pillanatnyilag nem is lenne időm egy kapcsolatra. - Mondta és ezúttal olyan őszíntének hangzott, hogy majdnem én is elhittem.
- Hát ennek most biztosan nagyon sok lány örül a TV elött, szóval lányok figyelem, Patocska Olivér még szabad! - Mondta nevetve a műsörvezető, és azt hittem mindjárt a TV-nek vágom az éjjeliszekrényemen lévő lámpát. Én is biztos voltam benn hogy ennek a hírnek sok lány örül. Kikapcsoltam a TV-t és oldalra feküdtem. Nem szabad foglalkoznom ezzel. Nem az a lényeg, hogy az a pár rajongó mit hisz. Oli velem van, és miattam hazudik mindenkinek. Hogy én megtudjam tartani az állásomat. Kicsit megnyugodva behunytam a szememet és már aludtam is.
¤¤¤
A hétvége nagyon gyorsan eltelt, jó volt kicsit együtt lenni a családommal. Mikor hétfő reggel felültem a vonatra, felhívtam Olit.
- Szia tündérem. Merre jársz?
- Fél 1-re Budapesten vagyok. Hol találkozunk?
- Hát mi akkor pont próbálunk, úgyhogy akkor Bence elmegy érted és idehoz oké?
- Rendben. Akkor nemsokára találkozunk. Szia!
- Szia Tündérke! - A vonatút botrányosan lassan telt, az volt az érzésem, hogy legalább kétszer addig tartott, mint mikor lejöttem. Aztán végre beértem Budapestre és pont hívni akartam Bencét, hogy hol van, amikor megelőzött.
- Szia! - Köszöntem bele a telefonba.
- Szia Betti hol vagy?
- Most szálltam le. Te hol vagy?
- Én itt vagyok a...jah várj látlak. Oké megyek. - Tette le a telefont én pedig körbefordultam és megláttam ahogy jön felém.
- Hadd segítsek. - Mondta mikor odaért és elvette a bőröndömet.  - Oli is elakart jönni, csak beszélnie kellett valamiről Andrással. De ott lesz mire visszaérünk a próbaterembe.
- Oké. - Mondtam.
- Milyen volt anyukádnál? - Kérdezte mikor beszálltunk a kocsiba.
- Jó. - Feleltem mosolyogva.
- Jó hogy visszajöttél, mert Oli egyfolytában rólad beszélt, már kezdett az agyunkra menni kicsit. - Mondta mire felnevettem. Bence leparkolt az épület előtt, én pedig már siettem is a próbaterem felé. Mikor beléptem és kinyitottam az ajtót, rögtön megtaláltam Olivért a tekintetemmel,  odasiettem hozzá fölugrottam rá és a dereka közé kulcsoltam a lábamat miközben hosszasan megcsókoltam.
- Nekem is hiányoztál Tündérke. - Mondta mosolyogva.
- Úristen...akarjátok hogy kimenjünk? - Szólt grimaszolva Ya Ou, aki Sziki mellett állva nézett minket, Sziki pedig csak nevetett.
- Bocsi csak... - Mondtam ésinkább lemásztam Olivérről.
- Csak már 3 napja nem láttátok egymást és ez nylíván kibírhatatlan. - Mondta röhögve Bence aki időközben megelent a szobában a bőröndömmel.
- Na te inkább ne mondj semmit Bence szerintem mindenki emlékszik milyenek voltatok Pannival az elején. - Mondta neki Oli. És megkezdődött a vitatkozás. Mármint 3-an vitatkoztak azon, hogy melyikük volt nyálasabb a kapcsolatuk elején a barátnőikkel, én csak néztem őket, Sziki pedig folyamatosan röhögött.
- Ya Ou már nyílván elfelejtetted amikor" Te tedd le előbb"-et játszottatok Barbival. - Röhögte ki Bence.
- Najó ez csak egyetlen egyszer fordult elő úgyhogy szerintem nem....
- Najó abbahagynátok? Konkrétan olyanok vagytok mint az óvodások...- Világosítottam fel őket. Miután belátták hogy igazam van, befejezték a próbát, aztán Sziki elvitt minket Oli lakásához. Mikor beértünk, írtam egy gyors SMS-t Lilinek, hogy majd estefelé megyek haza. Hirtelen 2 kar jelent meg mögöttem a derekam körül, és Oli szorosan magához húzott, és belepuszilt a nyakamba.
- Jó hogy végre itt vagy.  - Suttogta a fülembe. Megfordultam az ölelésében és egy apró csókot nyomtam a szájára.
- Láttam az interjútokat. - Mondtam belenézve a szemébe.
- Ugye tudod hogy muszáj volt azt mondanom? - Kérdezte és egy hajtincsemmel kezdett el játszani.
- Tudom. - Sóhajtottam. - Csak olyan rossz hogy titkolóznunk kell.
- Igazából ez csak rajtad múlik.
- Tudom de nekem kell ez az állás.
- Igen ezért van az egész titok mizéria. - Mondta mosolyogva és megpuszilta a homlokom.
- Milyen volt a koncert? - Kérdeztem témát váltva.
- Nagyon jó volt. Elképesztő érzés ahogy a dalainkat énekelték kívülről. - Mondta és igazán nagyon boldognak látszott.
- Nem fáradtatok el ? - Kérdeztem, hiszen mostanában rengeteg koncertet adnak, amit én személy szerint nem bírnék.
- Egy kicsit. De teljesen megéri.  - Mondta mosolyogva és én is ezt gondoltam. Mármint nem a koncertről, hanem a kapcsolatunkról. Hiába kell mindenki elött titkolnunk, és rengeteg nehézséggel is jár, de ahogy belenéztem a zöld szemekbe rájöttem, hogy minden nehézség ellenére, teljesen megéri a kockázatot.
¤¤¤
- Ahjj mindjárt széttépem ezt a magazint! - Mondta dühösen Lili, a fotelben ülve.
- Mi a baj? - Kérdeztem.
- Folyamatosan ezek a Valentin-napi reklámok. Megőrülök! Nem gondolnak a szinglikre? Ráadásul hova sietnek? Még csak január vége van!
- Úúhhhhh tényleg nemsokára Valentin-nap! - Mondtam izgatottan.
- Jah dörgölt csak az orrom alá, hohy milyen jó neked. - Mondta Lili bosszankodva.
- Bocsi csak végre élvezhetem ezt a csodás ünnepet! - Mondtam boldogoan.
- Ha jól emlékszem tavaly valami olyasmit mondtál, hogy egyszerűen kinem állhatod ezt az undorító ünnepet és hogy iszonyú nagy baromság és az egyetlen értelem az, hogy rendezhetünk Anti-valentin napi bulit. Úristen tényleg! - Nem fogunk idén tartani Anti-Valentin napi buliiiit? D hát ez már hagyomány! Ahhj mindent elrontasz a nyálas kapcsolatoddal. - Mondta mérgesen.
- Figyi attól még tarthatunk... - Vigasztaltam.
- Dehogy tarthatunk. Annak semmi értelme , mivel te jelenleg rózsaszínben látod a világot. - Forgatta a szemét.
- Najó de segíthetnél legalább abban hogy mit adjak Olinak. Ugyanis semmi ötletem nincs.
- Alsógatyát. - Mondta tök komolyan. - Vagy józan észt. Mert ahogy láttam, az utóbbi időben neki is elmentek otthonról. Undorítóan összeilletek. - Mondta grimaszolva.
- Kösz ezt megpróbálom bóknak venni. Na de komolyan. Légyszi segíts! - Könyörögtem neki.
- Najó valami kézzel készítettet akarsz? Vagy veszel neki valamit?
- Nemtudom. Ezért kértem a segítségedet.
- Hát jó. Valami olyan kellene ami......úristen! Najó tudom mit adj neki. Ennek egészen biztosan örülni fog. - Mondta vigyorogva.
. Na és mi az? - Kérdeztem, de ő csak mosolygott, mélyen a szemembe, nézett, és telepatikus kommunikációnknak köszönhetően tudtam mire gondol. Hogy azt adjam Olivérnek, amit egy lány csak egyszer adhat oda valakinek.