15. fejezet

15.fejezet

- Najó elmondod végre mi történt? - Kérdezte Lili miután vagy háromnegyed órán át rajta zokogtam.  - Oli miatt van ugye? Megcsalt? - Kérdezte felháborodva és ahogy kimondta a nevét csak mégjobban kezdtem zokogni, amit Lili nyílván félreértelmezett. - Hát én megölöm! Sztárság ide vagy oda, Oroszországig rúgom a népszerű seggét nekem elhiheted! -
- Nem! Nem csalt meg... - Zokogtam.
- Nem? Akkor szakított veled?
- Inkább én szakítottam vele. De úgy tudja, hogy csak időre van szükségem hogy átgondolhassam a dolgokat. - Szipogtam
- Mivan? Najó Betti elmagyaráznád végre, hogy mi történt? -
- Hát szóval...készült rólunk egy kép.
- Milyen kép? - Kérdezte gyanakodva.
- Egy fotós rajtakapott minket ahogy a koncert után csókolóztunk. Megcsinálta a képeket aztán elszaladt. Még reagálni sem volt időm. - Néztem fel rá megtörten.
- O-o.
- Lili ez nem O-o! Ez katasztrófa!
- Oké, várj! Szóval a képeket holnapra valószínűleg mindenki látni fogja. Vagyis elveszíted az állásodat. De ez még nem ok arra hogy szakíts vele.
- Veszekedtünk, elkezdtük egymást hibáztatni, mire rákiabáltam, hogy mondja a sajtónak azt hogy csak egy kaland voltam.
- És ez mégis mire volt jó? Szereted nem?
- De igen! Ez a lényeg Lili hát nem érted?!
- Öööö......mi? - Kérdezte összezavarodva.
- Ajj! Az, hogy kirúgtak az egy dolog. Az pedig, hogy Oli emiatt hatalmasat szív az viszont egy másik. A rajongói totál kifognak akadni, a sajtó rászáll, András teljesen ki lesz borulva. Én...ártok a karrierjének.  Ami összefügg Bencéékkel is, tehát lényegében egyetlen perc alatt irtózatos nagy botrányt kavartam nekik. - Mondtam bosszúsan, és belenyomtam a fejem a kanapén lévő párnába.
- Figyelj én nem hiszem hogy.... - Kezdte, de a telefonom csöngése félbeszakította.
- Most nem bírok vele beszélni. - Mondtam miután ránéztem a kijelzőre, ami Oli nevét írta ki.  A telefon csak csöngött és csöngött. Aztán abbamaradt körülbelül egy másodperce és újra rákezdett. Mikor 3x-ra kezdett el csörögni, rányomtam az elutasításra. Lili sóhajtott egy nagyot, majd a kezeit rátette a vállamra.
- Na idefigyelj. Elmondom mi lesz. Most szépen lemosakodsz, addig én leugrok a kisboltba néhány zacskó csipszért, aztán megnézzük a The Fosters legújabb részét rendben? - Kérdezte, mire bólogattam. Bevonultam a fürdőbe, és mikor belenéztem a tükörbe ijedtemben hátrahőköltem. A lefolyó szemfestékemmel, a puffadt arccal, és a kisírt szemekkel akár egy horrorfilmben is szerepelhettem volna. Mint hulla. Vagy boszorkány. Miután elkészültem, kimentem a nappaliba, ahol Lili a TV elött várt elötte, 3 tál csipsszel.  Leültem mellé, majd mohón, az egyik tálat rögtön magamhoz vettem. Lili ezért általában morgolódni szokott, amikor begyűjtöm magamnak,de most nem szólt semmit.  Ez az egyik kedvenc sorozatom, ám most egyáltalán nem tudtam rá koncentrálni. Azt se tudtam, hogy mi történik benne. Ám a végén, amikor a főszereplő végre összejött a pasival (amit egyébként már ezer éve vártam) eltört a mécses. Ahogy láttam, hogy fut oda Callie, majdnem  sírva Brandon nyakába, nem bírtam tovább.
- Basszus. Nem ezt kellett volna néznünk mi? Najó tudod mit? Nézzünk valami jó kis filmet. Mondta és végigpörgette a TV-n a film listát, a romantikusoknál még csak meg sem állt. - Uhh ez jó? A remény rabjai! Ezt imádod. - Mondta mosolyogva, én meg mégjobban elkezdtem sírni.  - Most mi? Azt hittem szereted. Najó akkor....- Nézett körbe, mintha meglelhetné a szobában a megoldást a fájdalmamra. Végül sóhajtott egy nagyot és szomorúan rámnézett. - Lehet hogy az lesz a legjobb ha most kisírod magadból. Maradjak itt vagy most hagyjalak?
- Bemegyek a szobámba. - Mondtam, majd felálltam a pokrócommal együtt és elindultam a szobám felé.
- Betti..figyelj ha kell valami szólj oké? Itt leszek kinn. - Mondta mire csak bólintottam és bezuhantam az ágyba. Azzal a lendülettel el is aludtam, ami jó, mert egy kis időre legalább elfelejthetek mindent.
¤¤¤
A telefon csörgése ébresztett. Már reflexből kiakartam nyomi, de jó hogy ránéztem elötte a kijelzőre, ugyanis András nevét írta ki. Hosszasan kifújtam a levegőt, fölvettem.
- András én nagyon sajn....- Kezdtem,de nem várta meg hogy befejezzem.
- Betti! Azonnal gyere az irodába. Most! - Kiabálta a telefonba, majd letette. Ránéztem az órára. Délután fél öt.  Hogy a fenébe tudtam én ennyit aludni? Felöltöztem, és elindultam az iroda felé. Jöjjön aminek jönnie kell. Mikor beértem, András idegesen gesztikulálva beszélt valakivel a telefonba, majd amikor rámnézett abbahagyta a beszélgetést, letette a telefont és szigorúan nézett rám.
- Ülj le. - Mutatott a kisasztal melletti székre.  Úgy tettem. Lehajtottan a fejem, mert nem mertem ránézni. Az asztalt bámúltam, amikor egy újság esett az üveglapra. Majd még egy. És még egy. Nem lepődtem, meg hogy mindegyiknek a címlapján én és Oli voltunk. Az egyiken épp egymással vagyunk elfoglalva, a másik kettőn, pedig riadtan nézünk a kamerába, miközben még mindig egymásba vagyunk kapaszkodva. Talán az lenne a legjobb ha szégyenemben itt helyben elsüllyednék.  Összeszedtem minden bátorságom és fölnéztem Andrásra.
- Sajnos el kell hogy bocsájtsalak Betti.
- Tudom. -  Feleltem meggyötörten.
- Azthittem hogy világosan elmondtam hogy ennek mi lesz a vége. Úgy gondoltam, vagy annyira okos hogy megérted.
- Sajnálom.
- Ha legalább itt vettelek volna titeket észre az irodában! De nektek nincs annyi eszetek, hogy ne a koncert helyszínén essetek egymásnak! A telefonom egyfolytában csörög. Oli már mindenhonnan interjú felkéréseket kap. Nem mondhatok mindegyikre nemet, mert addig nem fognak leállni amíg megnem kapják a sztorijukat. - Kiabálta, majd sóhajtott és folytatta. - Majd Olival megbeszélem, hogy mit mondjon az interjún, de egészen biztos vagyok benne, hogy téged sem sikerül sokáig eltitkolnunk. Nem érdekel mit adsz be a sajtónak, de a cégemet hagyd ki belőle. Értve vagyok.
- Igen.
- Sajnálom hogy így alakult. - Mondta kicsit megegnyhülve.
- Én is.- Feleltem, odaadtam neki a nyakbaakaszthatós névjegykártyámat, majd kisétáltam az irodából.
 ¤¤¤
A telefonom három napja folyamatosan pittyegett és csöngött, de nem vettem róla tudomást.  Mackónadrágban,a Sorry I'm late-es pólómban   és bebújós pulcsiban ültem, körülöttem zsebkendők, a hifiből pedig Taylor Swift énekelte a We are never getting back togethert. Bömbölve énekeltem vele eggyütt, mikor Lili belépett a szobába.
- Na ne szórakozz! Ez komoly?! -Mutatott a hifire, majd odament és kikapcsolta.
- Kapcsold vissza! - Fordultam dühösen felé.
- Nem! - Mondta ugyanolyan dühösen.
- Most Taylor Swiftre van szükségem.
- Egy jó nagy fürdőre van neked szükséged! Szedd már össze magad egy kicsit Betti... - Csóválta a fejét. Egy ideg farkasszemet néztünk, majd felálltam és elindultam a hűtő felé.
- Most mit csinálsz? - Kérdezte gyanakodva. Nem válaszoltam, csak mentem tovább és kinyitottam a mélyhűtőt.
- Ugye nemm..- kezdte , mire benyúltam és kivettem a félretett hatalmas doboz méregdrága fagyit, amit, Lilivel félre tettünk azokra a helyzetekre, amikor már csak az édesség segíthet, de az is csak minimálisan. - Héé! Az végső fázisra volt félretéve! - Kiabálta.
- EZ a végső fázisom! - Mondtam, majd kinyitottam a doboz tetejét, elővettem egy kanalat, és elkezdtem ennyi a fagyit, úgy hogy közben a tekintetemet nem szakítottam el Liliétől, aki bosszúsan nézte amit művelek.
- Hát jó! Ahogy akarod. - Mondta, majd megfordult és leült a TV elé.  Hirtelen csöngettek, mire ijedten néztem Lilire. Bepánikoltam, mert féltem, hogy a sajtó az. Lili a kezével jelezte, hogy menjek be a szobámba. Bementem, majd meglapultam a falnál.  Nyílt a zár, majd Lili kinyitotta az ajtót.
- Oli te...te mit csinálsz itt? - Kérdezte Lili meghökkenve.
- Beszélnem kell vele. - Lecsúsztam az ajtón, leültem a földre és magamhoz húztam a lábaimat.
- Nincs itthon.
- Tudom hogy itt van. Ilyenkor nincs órája, és Amdrástól tudom, hogy már a munkája sincs meg, szóval azt se mondhatod hogy dolgozik. - Mondta és a hangja kétségbeesettnek tűnt. Annyira, hogy majdnem kiszaladtam, hogy megvigasztaljam.
- Nem! Oli nem jöhetsz be. - Lépteket halottam közeledni. Mi lesz ha benyit? - Tényleg nincs itthon. Elment boltba.
- Akkor itt megvárom. - Mondta határozottan Olivér.
- Szerintem ez nem jó ötlet. - Felelte neki Lili.
- Beszélnem kell vele. Muszáj vele beszélnem!
- De ő nem igazán akar veled beszélni.
- Kérlek Lili... - Könyörgött neki.
- Figyelj megmondom neki hogy itt voltál oké? Adjak át neki valami üzenetet?
- Igen , mond meg neki, hogy én... - kezdte de aztán hirtelen elhallgatott. - Csak mond meg neki hogy beszélnünk kell.
- Jó megmondom neki. - Mondta neki Lili, majd léptek hallatszódtak és ajtó csukódott. Az arcomon legurult egy könnycsepp, majd kiléptem és ránéztem Lilire.
- Köszi hogy fedeztél. - Mondtam neki szomorúan.
- Jajj Betti! - Sóhajtott, majd odajött és megölelt.
¤¤¤
Valahogy rávettem magamat hogy elolvassam az üzeneteket amit küldött. Eleinte azt akarta tudni hogy mi bajom, jól vagyok, e átgondoltam e a dolgokat. Aztán jöttek az ideges sms.ek, végül a szomorúak, majd a könyörgőek. Rányomtam a Hangposta meghallgatására. Elkezdtem belehallgatni, de olyan fájdalmas volt hallani a könyörgő hangját, hogy inkább kitöröltem az össeset.  Az Egyetemen összesúgtak mögöttem, és volt már hogy az utcán találtam szembe magam tinilányok  döbbent,  pillantásaival.  Épp hazafelé tartottam, amikor valaki hirtelen az utamat állta.
- Te vagy Bárdy Bettina? - Kérdezte a nő és mielőtt gondolkodtam volna rávágtam hogy igen. Rossz ötlet volt. A nő maga mögé kiabált valakiknek, mire megjelent egy kamerás ember, még egy másik nő, kezében diktafonnal, és egy fényképész. Pazar. Innen most hogy szabadulok el?
- Mesélnél nekünk a kapcsolatodról, a Bytheway egyik tagjával Patocska Olivérrel?
- Nem. És ha most megbocsátanak, nekem mennem kell. - Próbáltam mellettük elmenni, de nem sikerült.
- Mért titkoltátok a kapcsolatotokat?  Hogy találkoztatok? - Zúdította rám a kérdéseket, miközben a fotós folyamatosan lőtte rólam a képeket.
- Abbahagyná?! - Fordultam idegesen a fotós felé.  - Nem nyilatkozom! - Néztem dühösen a riporter nőre, aki a mikrofont folyamatosan alám, tartotta, mintha legalábbis bármit akarnék mondani. - Semmi közük a magánéletemhez, törődjenek a saját dolgukkal!
- Igaz, hogy már hónapok óta titokban együtt vagytok?
- Nem! - Kiáltottam rá, és megpróbáltam elmenni mellette.
- Még mindig tartjátok a kapcsolatot,vagy ez csak egy futó kaland volt?
- Hagyjanak már békén!
- Most is titokban találkozgattok? - Követett, mire megfordultam és rákiabáltam.
- Nincs viszonyom Patocska Olivérrel! Szálljanak le rólam! - Kiabáltam, majd fölfutottam a lakásunkra.  Valószínűleg csak azért nem kezdtem el sírni mert kiszáradtak a könnycsatornáim. Lili még nem ért haza, úgyhogy miután csináltam magamna ebédet, és lefürödtem bekapcsoltam a TV-t. Átpörgettem a romantikus filmeket, a szappanoperákat, meg a főzőcsatornákat, mert ezekről Oli jutott eszembe, ugyhogy inkább megálltam a híradónál. A fókuszban épp egy mentőst interjúvoltak aki egy tegnapi balesetről beszélt. Valószínűleg az, hogy azt kiabáltam nincs köztem és Oli között semmi, az csak olaj volt a tűzre. Beletemettem az arcomat a tenyerembe. De hát muszáj volt külömben nem hagytak volna békén.
- Patocska Olivért, a Bytheway egyik énekesét megkérdeztük, a napokban szárnyra kelt pletykáról, miszerint viszonya van egy titokzatos lánnyal. - Fölkaptam a fejem. A képernyőn megjelentek a fotók kettőnkről, majd a riporter beszélni kezdett.
-Se A Bytheway menedzsere sem pedig Olivér nem nyilatkozott az elmúlt napokban a  történtekről, ám most végre nyíltan beszél érzéseiről, a banda eddig szinglinek hitt tagja. - Mondta a kamerának a riporter nő, majd a kamera Olit mutatta, aki iszonyatosan fáradtnak tűnt.
- Szóval Oli. A képek önmagukért beszélnek.  Mesélnél nekünk erről a titokzatos lányról? - Kérdezte mézes mázas hangon a nő. - Komoly kapcsolat alakult ki köztetek, vagy csak egy kis kalandról van szó?- Lélegzetvisszafojtva vártam, hogy mit felel erre.
- Miután végetért a legutóbbi kapcsolatom csakis a munkára koncentráltam. Nem gondoltam, hogy egyhamar egy komoly kapcsolatba vetem bele magam, de ő elérte, hogy másképp gondoljam a dolgokat. - Válaszolta Oli, amitől a szívem összefacsarodott.
- Ezek szerint komolyan gondolod vele a dolgot. Akkor mért titkoltátok a viszonyotokat?
- Nem akartuk rögtön  mindenkire  rázúdítani. Elöször kiakartuk próbálni, hogy működik e a dolog.
- Értem. És ő mit szól ehhez, hogy kitudódott a titkotok? - Kérdezte. Oli szeme riadtnak tűnt, nem válaszolt rögtön.
- Szeretné kicsit átgondolni a dolgokat. Túl sok volt neki ez egyszerre.
- Ezek szerint, most szünetet tartotok?
- Csak adok neki egy kis időt, amíg egyedül átgondolhat mindent.
- Na és Oli ez a titokzatos lány a képen...ő  Bettina ugye? - Oli ugyanolyan meghökkenve nézett a riporter nőre, akárcsak én a képernyőre.
- Honnan tudja  a nevét?- Kérdezte Oli és nem tűnt túl boldognak. Ha a riporter helyébe lettem volna, inkább itt abbahagyom az interjút.
- Csiripelték a madarak. - Mosolygott szélesen a nő, de Oli nem nevetett. A riporter folyamatosan rólam kérdezősködött, és nagyon hálás voltam Olinak amiért csupa kitérő választ ad. A riporter már kevésbé volt hálás. Miután vége tért az interjú és Lili hazajött elmeséltem neki, hogy mi történt délután mielött hazajöttem. Hihetetlenül ideges lett és azonnal megakarta nekik mondani a magáét, de természetesen nem tudta, hiszen már nem voltak sehol.  Másnap megjelent egy cikk rólam, miszerint tagadom  a kapcsolatomat Olival. A telefonom folyton csöngött, de nem vettem róla tudomást. Mikor nap végén megnéztem a legtöbb hívás természetesen Olitól jött de kettő volt Bencétől is. Tudtam hogy igazságtalan vagyok és beszélnem kellene vele, megkellene mondanom neki, hogy köztünk vége, ugyanis csak ártok neki ha együtt maradunk. De azt is tudtam, hogy ha meglátnám, annyira elgyengülnék, hogy nem bírnék vele szakítani. Úgy voltam vele mint a lányok a diétával. Esküdöztem magamnak, hogy majd holnap, majd holnap megmondom neki. De nem tettem. Azóta még kétszer jött fel Oli a lakásra, és Lili mindkétszer közölte vele, hogy még időre van szükségem.  Valentin-napon teljesen kikészültem. Lilivel megtartottuk az anti-valentin napi bulit, ami abból állt, hogy béna romantikus filmeket néztünk és mindketten bőgtünk. Én Oli miatt, ő pedig azért mert én bőgök és mert szingli. Másnap amikor egyedül voltam otthon és csengettek pánikba estem, hogy most aztán nincs itt Lili hogy eltudja küldeni Olit. Nem mertem megszólalni hogy ki az.
- Betti! Betti Nyisd ki! - Szólt Bence ismerős hangja. Nem mozdultam, mert arra gondoltam, hogy Oli biztos ott áll mellette. - Nincs itt Olivér. - Mondta, mire elgondolkodtam, fölkeltem és kinyitottam az ajtót.  A küszöbön, Bence, Ya Ou és Sziki nézett velem szembe, szigorúan nézetek rám, amit nem szoktam meg tőlük.
- Mi ez a fogadó bizottság? - Kérdeztem gyanakodva.
- Beszélnünk kell. - Mondta Ya Ou és szó nélkül beléptek a házba. Mély levegőt vettem. Fogalmam sem volt mi lesz ebből.