16.fejezet

16.fejezet

Leültem Bencéékkel szemben a fotelba, és kérdőn néztem rájuk.
- Szóóóval.....hogy van? - Kérdeztem, mert megakartam törni a csöndet. Amilyen vádló pillantásokat kaptam, rájöttem hogy rossz ötlet volt ezt kérdezni.
- Azonkívűl, hogy nem tud koncentrálni a munkájára, dolgokat tör szét a lakásán és folyamatosan ideges? Hmm...semmi baja. - Nézett rám szigorúan Ya Ou.  Oké erre nem számítottam.
- Izé...én...- Kezdtem, de nem igazán tudtam, hogy erre mit mondjak.
- Betti azért jöttünk ide, hogy elmondjuk nem mehet ez így tovább. - Mondta Sziki. Nem feleltem.
- Nézd, mi nem tudjuk, hogy mért nem állsz szóba vele, de az a baj hogy ő se tudja. - Nézett rám Bence.
- Ez bonyolult. - Suttogtam.
- Oké, figyelj én meg értem, ha megijedtél ettől az egész botránytól. De ezzel amit most csinálsz magadnak és Olinak is ártasz. -Mondta Sziki határozottan.
- Nyílvánvalóan még nem szakítottatok, mert Oli egyfolytában azt hajtogatja, hogy te azt mondtad neki hogy csak időre van szükséged. De azthiszem kaptál elég időt hogy átgondold a dolgokat Betti. Muszáj beszélnetek, nem csinálhatod ezt vele. - Szólt Bence.
- Ha szakítani akarsz vele akkor szakíts, ha meg nem akkor ne kínozd tovább. De beszéld meg vele. - Nézett rám Ya Ou . - Egyébként abból amit Lili mondott, eléggé úgy tűnt, hogy ugyanígy szenvedsz mitn Oli, szóval  mindkettőtöknek jó lesz ha végre pontot tesztek ennek a végére. - Mi?..na álljunk csak meg!
- Ti mikor beszéltetek Lilivel? - Kérdeztem döbbenten. Jesszusom miket mondhatott nekik?
- Mivel egyikőnknek sem voltál hajlandó felvenni a telefont, ezért kénytelenek voltunk beszélni vele. - Mondta Sziki.
- És miket mondott nektek? - Kérdeztem felháborodva.
- Semmi olyat ami ne lenne igaz. - Mondta Bence és tetőtől talpig végigmért. Mackónadrág, téli zokni, bebújós pulcsi,  szétszórt, kontyba fogott haj és kisírt szemek. Igen asszem nincs mit titkolnom. Akkor is megölöm Lilit ha hazaér.  És akkor nyílt az ajtó és belépett az emlegetett szamár, kezében egy Lidl-es szatyorral.
- Öööö...asszem én lenn hagytam valamit a boltba. - Mondta ahogy észrevette a fiúkat és menekülőre fogta, ám még idejében elkaptam a karját.
- Na neeeeem. Gyere úgy is épp rólad beszéltünk.
- Rólam?!
- Ahha. Halottam milyen jót beszélgettél a fiúkkal.- Mondtam idegesen.
- Hát izzé....najó figyelj Betti muszáj volt. Ez így nem mehet tovább.
- Na! Mi is ezt mondtuk neki. - Kiáltott Ya Ou.
- T összeesküdtetek ellenem? - Fordultam körbe a szobában.
- Nem. Értetek esküdtünk össze. Mrt mindketten érzelmi katasztrófák vagytok. - Világosított fel Bence, mire durcás képet vágtam.
- Úgy nézek ki mint egy érzelmi katasztrófa? - Kérdeztem idegesen. Lili a cipőjét bámulta, a fiúk elfordultak és mind a lakást nézték, mintha valami baromi érdekes lenne benne, Ya Ou meg elkezdett fütyörészni és úgy vette szemügyre  szobát. Nyílván poénnak szánta. Klassz. Szóval igen.
- Jó. Beszélek vele. Otthon van?
- Elviszünk. - Bólintott Bence.
- Oké. - Sóhajtottam és már vettem is a cipőm.
- Öhm..elöbb nem akarsz átöltözni? - Kérdezte Sziki. Lenéztem a mackónadrágomra. Hupsz.
- De. - Mondtam és bementem a szobámba. Sima farmernadrágot húztam, egy pulcsival. A táskámba eltettem két zacskó zsebkendőt, mivel miután szakítok vele, valószínűleg az összes megmaradt könnyemet elfogom sírni. - Oké mehetünk. Mondtam szomorúan a fiúknak. A kocsiban nem szóltam, egy szót sem, csak azon gondolkodtam, hogy hogyan szakítsak vele úgy, hogy megértse az álláspontomat. Vagy ezer féle képpen átgondoltam, de még mindig nem tudtam hogy mit fogok mondani.
- Betti Figyelj...- Szólt Bence, amikor már félig kiszálltam a kocsiból. Kérdőn fordultam vissza. - Akárhogy is gondolod most a dolgokat....beszéljétek meg rendben?
- Oké. - Mondtam neki, de én már döntöttem.  Miután Bencéék elhajtottak álltam az ajtó előtt, és nem mertem becsöngetni. Aztán nagy levegőt, vettem és megnyomtam a csöngőt, mielőtt meggondolhattam volna magamat.  Amikor megjelent az ajtóban, olyan döbbenten nézett rám, mintha csupán egy látomás lennék. Ránéztem összekócolódott hajára, karikás szemére, fáradt arcára. Igen ideje ennek végetvetni. Valószínűleg hamarabb talál magának valakit mint gondolná. Valakit aki illik a világába. Mert én egészen biztosan nem illek bele.

¤¤¤

- Minden rendben lesz. Ígérem. - Suttogta a fülembe sokadszorra, miután beléptem a házba és szorosan megölelt és azóta elsem engedett.
- Oli....én azért jöttem, mert.... mert beszélnünk kell. - Erre elengedett és kétségbeesetten nézett a szemembe. Körülnéztem a lakásban. Oké Ya Ounak igaza volt. A házban szokatlanul nagy volt a rendetlenség, dolgok voltak összevissza ledobálva.
- Sikerült átgondolnod a dolgokat? - Kérdezte bizonytalanul.
- Igen.
- És mire jutottál?
- Arra hogy...najó ezt...ezt én nemtudom helyesen csinálni. Egyszerűen kimondom igen az lesz a legjobb. - Motyogtam miközben járkáltam a házban. - Oli...- álltam meg hirtelen előtte. - Ennek köztünk...vége. - Mondtam és a szememben könnyek gyűltek. Egy pillanatig csak nézett rám, aztán mindkét tenyerébe fogta az arcomat és könyörgően nézett rám.
- Nem. Nincs vége. Megtudjuk oldani. Tudom, hogy megtudjuk oldani.
- Nem, Olivér nemtudjuk. Hát nem érted? Rossz hatással vagyok a karrieredre! Csak ártok azzal ha veled maradok! - Mondtam, mire Olivér meghökkenve nézett rám.
- Te azt hiszed hogy...úristen te azt hiszed, hogy ártasz nekem azzal, hogy velem vagy?
- Nem hiszem ezt, hanem tudom.
- Te megőrültél?! Igen igazad van hogy ártottál nekem. Az utóbbi néhány napban, amíg nem voltál hajlandó velem beszélni. Nem vetted föl a telefont, és érdekes módon amikor fölmentem hozzátok, sose voltál otthon. Tiszta idegroncs lettem, mert nemtudtam, veled beszélni, nem tudtam hogy most akkor hogy állunk. Aztán halottam hogy tagadod a kapcsolatunkat. - Nézett szomorúan a szemembe.
- Csak azért mondtam, mert nem hagytak békén. - Mondtam neki.
- Gondoltam. - Bólintott.
- Én ezt már százszor is átgondoltam. És hidd el mindkettőnknek úgy lesz a legjobb ha ezt abbahagyjuk. - Néztem fel rá.
- Én nemtudom hogy neked az úgy jobb lesz, e de nekem éppen olyan pokol lesz mint az elmúlt pár nap nélküled.
- Légyszíves ne nehezítsd meg ezt nekem. - Néztem rá könyörögve.
- Én?! Te vagy az aki nehezíti itt a dolgokat! Mit kell ezen egyáltalán beszélni?! A rohadt életbe én Szeretlek! - Kiabálta. - Kérlek tündérke. Szeretlek. - Suttogta meggyötörten. - Tudom, hogy te is szeretsz. - Nézett a szemembe. - Tudom. - Belenéztem a zöld szemekbe. Azt mondta hogy szeret! Tényleg ezt mondta? Oli mintha olvasott volna a gondolataimban, a fülemhez hajolt és belesuttogta: - Szeretlek. - Majd újra rámnézett. Igaza van. Mit kell ezen bonyolítani? Hiszen szeret! És én is szeretem őt. Két kezembe fogtam az arcát, lábujjhegyre álltam, és megcsókoltam. Először lágyan csókolt vissza, mintha még nem lenne benne biztos, hogy akarom. Aztán egyre hevesebben. Olyan szorosan húzott, magához, mintha attól féle, hogy bármelyik percben eltünhetnék. Beletúrtam a hajába és még közelebb húztam. Az idő amit külön töltöttünk megtette a hatását, mert úgyéreztem Oli még soha nem csókolt meg ennyire szenvedélyesen. Fölemelt és a karjaiban cipelt be a hálószobába, úgy hogy közbe egy pillanatra sem szakítottuk meg a csókunkat. Lefektetett az ágyra, majd fölém hajolva csókolt tovább. Ajkát végigvezette a nyakamon, majd apró csókokkal borította be a vállamat ezzel felperzselve a bőrömet. Az ujjaimmal végigsimítottam a feszes mellizmain, kockás hasán, és a hátizmokon. Levette a pólóját és ledobta a földre, majd az én pólomtól is megszabadított. Keze végigsiklott a derekamon, újjai végigcirógatták a testemet.  Az én ujjaim is vándorútra indultak a testén, majd amikor a kezem a derekához ért és a boxer alsója vonalánál kezdtem el cirógatni, halkan felnyögött a csókunkba. Nem is vettem észre amikor megszabadultunk a ruháinktól. Szégyenlősen lesütöttem a szememet.
- Nézz rám Tündérke. - Suttogta.  Úgy tettem. Kipirulva belenéztem a zöld szemekbe, amik hihetetlenül boldognak tűntek.  - Gyönyörű vagy. - Nézett mélyen a szemembe, mire lágyan megcsókoltam, majd fölnéztem rá.
- Szeretlek. - Suttogtam.  Szélesen elmosolyodott, de olyan boldog mosollyal, amit csak nagyon ritkán láttam tőle, majd puhán megcsókolt.  - Izé..van nálad....? - Kérdeztem, mire bólintott.  Hihetetlenül boldog voltam, és tudtam, hogy ez életem legszebb napja. Itt Olivérrel. És biztos voltam benne , hogy örökre vele akarok maradni.

 ¤¤¤

Óvatosan lefejtettem, magamról Olivér ölelő karját és kimentem a konyhába egy pohár vízért.  Egyszerűen nem tudtam mást csinálni mint mosolyogni. Ez volt életem legszebb éjszakája.  Letettem az üres poharat és  mentem volna vissza, amikor sietős lépteket halottam, majd Oli riadtan jelent meg az ajtóban. Körülnézett és amikor meglátott láthatóan megkönnyebbült, odajött hozzám és megölelt.
- Mi az mi a baj? . Kérdeztem aggódva.
- Semmi. Csak amikor fölébredtem és nem voltál ott mellettem azthittem leléptél. - Mondta miközben a fejét belefúrta a nyakamba.
- Viccelsz? Azok után ami történt? - Nevettem. - Csak egy pohár vízért jöttem. - Éreztem ahogy bólint, de nem nézett fel rám. Elhúzódtam tőle, két kezembe fogtam az arcát és a szemébe nézve azt mondtam. - Itt vagyok. És nem megyek sehova. Valószínűleg a végén még az agyadra is fogok menni. - Nevettem
- Kétlem. - Mosolygott és puhán megcsókolt. - Visszajössz az ágyba?
- Ahha mehetünk. - Miután visszafeküdtünk a puha meleg ágyba ráfeküdtem Oli mellkasára ő pedig szorosan magához húzott. - Egyébként majd köszönd meg Bencééknek.
- Mit?
- Hát, ma együttes erővel megrohamozták a lakásomat és rávettek hogy jöjjek el és beszéljem meg veled a dolgokat. Lili is közreműködött. Szerintem kész összeesküvés elméletet hoztak létre ellenünk. Mármint értünk.
- Jellemző. Bár gondolom már kicsit az agyukra mentem.
- Hát igen szerintem Lili sem tűrte volna sokáig a siránkozásomat.
- Tudod ezt az egészet megspórolhattuk volna. - Nevetett.
- Inkább ne beszéljünk most erről oké? - Kértem, mert hihetetlenül idegesítő volt a gondolat, hogy az egész cirkuszt tök fölöslegesen csináltam.
- Oké. - Mondta és megpuszilt.  - Viszont legalább nem kell többet titkolóznunk. Már csak elkell mondanunk mindenkinek hogy hivatalosan is egy pár vagyunk.
- Te jó ég! Már előre félek, hogy mit hoznak ki ebből a hírből. Valószínűleg, úgy értelmezik, hogy eljegyeztük egymást vagy  valami.
- Az még azért odébb van . - Nevetett. Szélesen elmosolyodtam, mert ezekszerint szereplek a jövőjében. Még közelebb fészkelődtem hozzá és szélesen elmosolyodtam, majd lehunytam a szememet és beszívva Oli csodálatos illatát álomba merültem.