17.fejezet

17.fejezet

Oli még mindig engem átölelve aludt, miközben azon gondolkodtam, hogy vajon fölébresszem e. Megpróbáltam lefejteni a karját rólam, hogy ki mehessek a mosdóba, de olyan erősen tartott, hogy egyszerűen nem sikerült kikászálódnom. Aztán hirtelen ötlettől vezérelve fogtam és kihúztam a feje alól a párnát. Nyöszörgött, majd pislogott párat és meglepetten nézett rám.

 - Mmm mi az? - Kérdezte álmosan.

- Fölkellene kelned. Nem maradhatunk egész nap ágyban.

 - Mért  ne maradhatnánk? - Kérdezte, majd visszahajtotta a fejét, ami alatt már nem volt ott a párna ezért durcásan rámnézett.

 - Mi az? Csak nem ezt szeretnéd? - Kérdeztem a feje előtt meglóbálva a párnát.

- Tudod tündérem ha most szépen visszaadod akkor nem kell nekem elvennem tőled.

 - Mért vagy olyan biztos benne, hogy eltudnád venni tőlem? - Válaszul felnevetett. - Hát ahhoz először elkell kapnod. - Mondtam és fölpattantam az ágyból, kirohantam a nappaliba, és már halottam is a futó lépteket mögöttem, amitől még gyorsabban kezdtem futni, magamhoz szorítva a párnát. Mikor utolért az ebédlőasztal volt közöttünk. Na most innen hogy jutok ki? Megindultam jobbra, de ő még gyorsabban mozdult abba az irányba. Aztán balra fordultam, mire ő is megfordult.

 - Sakk matt. - Nézett rám vigyorogva. Ha! Csak szeretnéd. Lopva balra pillantottam, majd amilyen gyorsan csak tudtam megindultam és egy szempillantás alatt irányt változtattam és jobbra futottam el az asztal mellett. Azthittem, hogy trükkös vagyok, de kiderült, hogy nem, ugyanis Oli rögtön utolért és hátulról fogott le, de én szorosan magamhoz szorítottam a párnát, hogy ne tudja elvenni.

- Add fel Tündérke. Nyertem. - Nevetett mögöttem. Megfogta a párnát és kihúzta a kezeim közül. Megperdültem és a legelbűvölőbb mosolyommal néztem rá, egyik kezemmel végigsimítottam a tarkóját, és közelebb húztam magamhoz, amíg az ajkunk majdnem összeért, majd a másik kezemmel pedig megfogtam a kezében lévő párnát, kihúztam és nevetve elfutottam előle, majd diadalittasan fordultam vissza.

- Tudod ezt csalásnak hívják. - Mondta mosolyogva.

- Inkább figyelemelterelés. Ami nem csalás. Nem tehetek róla, hogy ilyen könnyen bedőltél neki. - Mondtam széles vigyorral.

- Igazad van. Nyertél. - Mondta és elindult felém.

- Igazán? - Kérdeztem gyanakodva.

- Ahha. - Mondta ravasz vigyorral az arcán. Megfogta a derekamat és magához húzott, majd lágyan megcsókolt. És elvette a párnát. Elhúzódtam, és felháborodottan néztem rá.

- Héé! - Nem hiszem el, hogy a saját trükkömnek bedőltem! Oli rám mosolygott és ledobta a párnát a földre, majd újra megcsókolt. Beletúrt a hajamba és még közelebb húzott magához. Aztán nyílt a bejárati ajtó és hirtelen szétrebbentünk. A bejáratban egy döbbent Sziki, egy vigyorgó Bence és egy torokköszörülő Ya Ou állt.

- Ohh sziasztok..mi csak épp.. - Hebegtem.

- Igen észrevettük. Nem kell beavatnotok a részletekbe. - Mondta Bence.

- Igazából Oliért jöttünk, de nyílván sok....pótolnivalótok van még, ugyhogy Oli ha gondolod késöbb visszajöhetünk. - Mondta Ya Ou Olinak, aki már nyitotta a száját, hogy válaszoljon, de én megelőztem.

- Neeeem, maradjatok csak. Nekem egyébként is haza kell mennem, úgyhogy...igen. Akkor én most megyek és átöltözöm. - Mondtam mert eszembe jutott, hogy Oli pólóját használtam pizsamának, és bár rám óriási volt, nagyon kényelmetlenül éreztem magam, hogy a fiúk egy szál pólóban látnak. Miután fölöltöztem és beléptem a szobába, mind a négyen vigyorogva néztek rám.

 - Mi az? - Kérdeztem felvont szemöldökkel, miközben fölhúztam a sálamat és a kabátomat.

 - Kikísérlek. - Mondta Oli a kérdésemet figyelmen kívűl hagyva és fölállt.

- Akkor sziasztok! - Köszöntem el a fiúktól.

- Szia Betti! - Köszöntek vissza.

- Majd hívlak. - Mondta Oli miután kiértünk a kapuhoz.

- Oké. - Néztem fel rá, mire lehajolt és megcsókolt. Mohón csókoltam vissza, ujjaim belemarkoltak a hajába.

- Biztos hogy elakarsz menni? - Kérdezte mosolyogva. –

 Dolgoznod kell. És nekem is haza kell mennem. - Mondtam mire bólintott és mégegyszer megcsókolt aztán elengedett.

***

Mikor hazaértem Lili a fotelben ült a füzeteibe mélyedve, Körülötte mindenhol könyvek hevertek. Amikor,észrevett nagy lendülettel becsapta az elötte lévő füzetet és felkiáltott.

- Úristen mindent el kell mesélned. Jó sokáig tartott ez a békülés. Mi volt? Könnyes szemmel könyörgött hogy ne hagyd el, és még le is térdelt? - Kérdezte túldramatizálva a dolgot.

- Nem egészen....- Mosolyogtam.

 - Ne csak vigyorogj mint egy idióta! Mesélj már. - Könyörgött, mire elmeséltem neki, hogy mi történt miután Bencéék elvittek Olihoz.

- És akkor azt mondta, hogy szeret!

 - Azt mondta hogy szeret??? - Igen és utána meg..kezdtek felgyorsulni a dolgok...

- Mármint? - Kérdezte, mire elpirultam és elmosolyodtam ahogy eszembe jutott a tegnap este. Lili döbbenten nézett rám. - Akkor ti...uuuhhhhrrriiiissteen! - Tudoooom! - Feleltem ugyanolyan izgatottan. - Jézusom! És milyen volt?

- Csodálatos! - Jajj Betti annyira Örülök neked! - Mondta, aztán megcsörrent a telefonom. Azonnal fölvettem és boldogan szóltam bele.

- Szia!

– Szia tündérem! Hazaértél?

- Igen itthon vagyok.

- Figyelj csak, ma lesz a srácokkal egy interjúnk és biztos vagyok benne, hogy faggatni fognak, hogy mi van veled. Elmondhatom az igazat?

- Igen - Sóhajtottam.

- Biztos? Ha még nem akarod, akkor késöbb is...

- Nem minden rendben.- Szóltam közbe.- Sokkal jobb lesz, ha már nem kell titkolóznunk.

- Az biztos. Na most mennünk kell stúdiózni. Majd még hívlak.

 - Oké.

- Szeretlek.- Mondta, mire elmosolyodtam

- Én is szeretlek. - Miután letettem a telefont ránéztem Lilire, aki úgy nézett ki mint aki csak nagyon nehezen tudja visszafogni a röhögő görcsöt.

- Mi az? - Kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Semmi. Most olyan boldog vagy, hogy inkább nem teszek megjegyzést a nyávogó telefonálós hangodra.

- Épp most tettél rá megjegyzést...- Világosítottam fel.

- Igaz.- Mondta, majd körülbelül 15 másodpercig bírta csöndben, miután újra megszólalt. - Csak kíváncsiságból...akkor is ilyen hangon beszélsz amikor vele vagy? - Kérdezte nevetve.

- Egyáltalán nem vagy vicces. Sőt ami azt illeti szerintem féltékeny vagy! Hah! Biztos, hogy az vagy!- Kiáltottam diadalittasan.

- Ugyan! - Legyintett. - Tudod amire én vágyon az Kevésbé ilyen mézes- mázas.

- Értem, szóval te mint anti-romantikus el sem tudod magadat képzelni egy ilyen "nyálas" kapcsolatban mint az enyém.

- Pontosan.- Bólintott. - Engem inkább csak a vad szenvedélyes része érdekel a,dolognak.

- Tudod, egyszer úgy belefogsz zúgni valakibe, hogy szánalmas lesz nézni. - Nevettem.

 - Nagyon kétlem. - Felelte határozottan.

- Tényleg? Azt akarod mondani, hogy ha összejönnél nem is tudom...például Ya Ou- val, akkor sem akarnál tőle semmi többet a "vad szenvedélyen" kívűl? - Kérdeztem, és elmosolyodtam amikor a kívánt hatás állt be, ugyanis Lili Fülig elpirult.

 - Barátnője van. - Mondta szemforgatva. - Ráadásul alig ismerem.

 - Azon lehet .

- Na hagyjál már nem tudok miattad tanulni.

- Jólvan tanuljál csak- Kuncogtam és bementem a szobámba.

***

Másnap amikor megnézte azt az interjút, ami Oli tegnap említett,  fellélegeztem. Végre nem kell többet titkolózni. Mutatkozhatunk együtt nyílvánosan és olyanok lehetünk mint bármelyik másik pár! Ilyen gondolatokkal ültem le a laptopom elé és miután tanultam, kíváncsiságból rákerestem mit írnak a kapcsolatunkról és úgy általánosságban Oliról. Rengeteg rajongói oldalt, csoportot, sztárlexikont találtam és rengeteg képet még a weheartiton is.  Ahogy elkezdtem olvasni a képek és a cikkek alatt lévő kommenteket nem tudtam leállni. Elfogott a hihetetlen féltékenység, és mérgesség. Ugyanis nem egy  ismeretlen tinilány volt aki ribancnak kurvának nevezett.  Hiszen azt se tudják kivagyok!!  Volt aki azt írta, hogy azok a bizonyos képek magukért beszélnek  és látszik, hogy Olinak csak a szex miatt kellek. Kedvem lett volna mindegyiknek megmondani, hogy fogják be mert azt sem tudják miről beszélnek.  Volt viszont egy-két olyan komment is, akik a védelmükbe vettek, habár elég kevesen…A legtöbb kommentelőnek Oli vagy a srácok volt a profilképe. Azzal az égvilágon semmi baj nincs, ha szerelmesek beléjük és rajonganak értük, ez így van rendjén. De nehogy már vadidegenek ribancozzanak le és mondják meg, hogy Oli csak a szex miatt van velem.

-          Mi az mért vágsz ilyen mérges arcot? – Kérdezte Lili amikor belépett a szobába.  Fölsóhajtottam, aztán ránéztem.

-          Kezdődik. – Feleltem és odafordítottam hozzá a laptopomat.