8. fejezet

8.fejezet

      Ahogy az éjszaka eseményei előjöttek a fejemben, annál jobban ledöbbentem Olivéren, Ádámon, de legfőképp saját magamon. Ahogy a szilveszteri csókunkra gondoltam, egyrészről nem akartam elhinni hogy volt ennyi bátorságom, de a leghihetetlenebb az volt hogy ő pedig visszacsókolt. Ráadásul nagyon is jól, már amennyire visszatudtam emlékezni. Csak arra nem tudtam rájönni hogy akkor ez most mit jelent? Együtt akar lenni velem? Vagy csak az éjfél hatása váltotta ki mindkettőnkből? Najó belőlem igazából a pia váltotta, ki de a saját érzéseimmel tökéletesen tisztában vagyok. Viszont az övéivel egyáltalán nem. Ránéztem a mobilom kijelzőjére. Már fél egy volt.
 - Haza kell mennem. - Mondtam Olinak, fölálltam az asztaltól és már indultam visszafelé a cuccaimért, de megfogta a karomat és visszahúzott ezért kénytelen voltam felnézni rá.
 - Nem akarsz mondani valamit? - Nézett mélyen a szemembe. Mégis mit mondhatnék neki? Hogy szeretem? Ha ezt megmondanám neki, nyílván annyira elijeszteném, hogy ő maga tenne ki a házból. Mondjam el neki hogy én mindig is több akartam lenni mint a barátja? De mi van ha közli velem, hogy csupán a szilveszter hatása volt a tegnapi csók? Ha visszautasít azt nem bírnám elviselni.
- Haza kell mennem, Lili már biztos aggódik és.... - Mondtam lehajtott fejjel, mert nem mertem a szemébe nézni.
- Lili tudja hogy itt vagy. - Vágott a szavamba.
 - Oké, de nekem akkor is..
- Az alkohol miatt csókoltál meg vagy tényleg akartad? - Szakított ismét félbe, mire fölnéztem. A zöld szemek várakozóan néztek rám.
- Én...
- Akartad vagy nem? - Kérdezte ismét. Najó elég ebből, nem titkolhatom tovább az érzéseimet, hiszen már így is teljesen nyilvánvalóak.
Válasz helyett lábujjhegyre állva megcsókoltam. Csak egy apró csók volt és félve a szemébe néztem, próbáltam leolvasni az arcáról hogy mire gondolhat. Arcán először döbbenet látszott, majd a szemében boldogság csillant. Ezúttal ő hajolt le és csókolt meg, de nem olyan szűziesen mint én az előbb, hanem igazából. Keze a derekamra, siklott és közelebb húzott magához. Miután elengedtük egymást már mindketten ziháltunk.
- Tényleg hazakellene mennem. - Mondtam, mert volt egy sejtésem hogyha most nem hagyjuk abba egészen biztosan az ágyban kötünk ki. De nem voltam benne biztos hogy arra készen állok. Pláne nem másnaposan.
- Jólvan. - Mondta halkan. Miután felvettem a cuccaimat Oli hívott nekem egy taxit.
- Akkor majd...- Fordultam felé, mielőtt beszálltam volna a kocsiba.
- Hívlak. - Fejezte be helyettem a mondatot és apró csókot lehellt az ajkamra. Egész úton csak vigyorogni tudtam és nemtudtam elhinni ami történt. Hatalmas mosollyal léptem be a lakásra, és teljesen váratlanul ért Lili, aki azonnal odarohant hozzám és hadarni kezdett.
- Úristen elkell mesélned MINDENT! Tőle jöttél? Mi történt, mindent el kell mesélned az elejétől a végéig MOST!
- Jó mindent elmesélek, de légyszi nem lehetne halkabban? Széthasad a fejem.
 - Hát azt nem csodálom amennyi piát betermeltél az este. Még soha nem láttalak ennyire részegnek.
- És még egyszer nem is fogsz. - Miután leültünk a kanapéra mindent elmeséltem amire emlékeztem az estéből, ő is elmesélte hogy egy csomó ideig keresett amikor Oli fölhívta Bencét hogy elaludtam a lakásán. Elmondtam Lilinek minden apró részletet abból ami ma reggel történt, sőt igazából minden részletet többször is elkellett neki mondanom.
- Úuu és akkor most együtt vagytok? - Kérdezte izgatottan.
- Nemtudom...lehet, talán. Nem beszéltünk erről. Azt mondta hogy fölhív.
- ÚristenBetti! Akkora egy mázlista vagy! - Mondta, én pedig tényleg a világ legnagyobb mázlistájának éreztem magam.

¤¤¤

- És mit fogsz csinálni Ádámmal? - Kérdezte Lili, miután elmosogattuk a vacsoráról maradt edényeket.
- Nem tudom. - Sóhajtottam. - Mindenképpen megkell beszélnünk a dolgot, hiszen együtt dolgozunk. Igazából attól jobban tartok hogy Oli megint behúz neki egyet ha meglátja.
 - Hát igen, de ha engem kérdezel szerintem teljesen megérdemelte. - Ezzel egyet tudtam érteni, de végülis részeg volt. Ami persze nem mentség de...
- Hát számítok a bocsánatkérésére. - Mondtam neki. A mobilom a zsebemben megcsörrent és már előre mosolyogtam a gondolatra, hogy ki hív.
 - Szia! - Köszöntem bele a telefonba miközben a nappaliban járkáltam.
- Szia tündérem! Mikor látlak legközelebb?
- Gondolom holnap munkában.
 - Mikor van vége az óráidnak?
 - Fél 2-kor. Mért?
- Elmegyünk érted. - Mondta, én meg boldogan megadtam neki a címet, hogy hova jöjjenek. Több mint félóráig beszéltünk, mindenféléről, de aztán sajnos mennie kellett, mert elkezdték a fiúkkal a próbát. Miután letettük a telefont megfordultam, és egy kérdőn néző Lilivel találtam szembe magam.
- Mi volt ez a nyávogás?
- Mi? Milyen nyávogás?
 - Ahogy beszéltél...
- Nekem ilyen a hangom Lili.
- Neeeem, nem. Te jó ég ezentúl mindig így fogsz nyávogni ha beszélsz vele?
- Na hagyjál már. - Mondtam nevetve , fölkaptam egy párnát a díványról és nekidobtam. Lili veszedelmes tekintettel nézett rám.
 - Najó. Ez héború! - Mondta, majd ő is fölszedett egy párnát és nekem dobta. És megkezdődött a párnacsataaaaa. Oké, 5 éves korom óta nem párnacsatáztam ezért még viccesebb volt. Aztán kifáradtunk és megnéztünk egy filmet.

¤¤¤

Másnap délután miután vége lett az óráimnak kimentem a parkolóba és vártam hogy Oliék jöjjenek értem. Körülbelül 5 perc múlva meg jelent az ismerős fekete kocsi és megállt mellettem. Olivér kinyitotta nekem az ajtót, mire beültem mellé.
- Szia tündérke!
- Szia! Sziasztok! - Köszöntem a többieknek is.
- Szia Betti! - Köszöntek a fiúk. Útban az iroda felé, nagyokat nevettem a srácokon , akik nagyobbnál nagyobb hülyeségekkel fárasztották egymást, engem de még a sofőrt is .Bence nagyon humorosnak találta hogy folyton kihajol az ablakon, Ya Ou pedig videó naplót csinált, de annyira röhögött Bencén, hogy alig lehetett érteni amit mond, ezért inkább Sziki átvette tőle a kamerát és ő beszélt tovább. Közben Oli a kezét az enyémre kulcsolta köztünk, mire azonnal melegség öntött el és abba sem hagytam a mosolygást míg odaértünk az irodába. Ma kivételesen örültem hogy Vikivel vagyok beosztva és nem Ádámmal, mert egyrészt most túl boldog vagyok ahhoz hogy a szilveszteren történteket beszéljem meg vele, másrészt egyáltalán nem voltam benne biztos hogy Oli nem kap megint dührohamot ha meglátja.
 - Jóreggelt mindenkinek! - Köszönt András, miután beléptünk. - Betti itt vannak a következő 3 hét vázlat menetrendjei. Elrendeznéd őket időrendi sorrendbe kérlek? Ha kész nyomtasd ki még egy példányban mindegyiket és tedd az asztalomra. Utána mondom a többit.
 - Rendben. - Mondtam, majd leültem az asztalomhoz és neki álltam hogy időrendbe tegyem a menetrendeket. Olivér 2 perc múlva utánam jött , odahúzott egy széket asztalomhoz és leült. Egy darabig csak nézte ahogy egymás után rakom a lapokat, aztán elkezdte csavargatni a hajam és folyamatosan egy tincsemmel játszott.
- Elvagy? - Kérdeztem tőle kuncogva.
- Olyan szép hajad van. - Mondta és egy újabb tincsemet vette szemügyre.
 - Köszi. - Mondtam elpirulva.
- Tudod nagyon aranyos vagy amikor elpirulsz. -  Mondta és egy puszit nyomott kipirult arcomra.
- Olivér... - Mondtam neki és szemrehányóan néztem rá.
- Mi az? - Kérdezte ártatlanul.
- Dolgozom.
- Tudom, dolgozz csak nyugodtan.
 - De...nemtudok koncentrálni ha ilyen vagy.
- Mármint milyen? - Kérdezte ártatlanul pislogva, mire vettem rá egy „tudod te azt pillantást”. - Jó, oké hagylak dolgozni.Úgyis megbeszélésünk van a fiúkkal. - Mondta, majd egy elbűvölő mosoly kíséretében visszament a többiekhez. Folytattam tovább a munkát , amikor a szemem sarkából megláttam, hogy valaki előrelép a mögöttem lévő ajtóból. Viki úgy meresztette rám a szemeit, mint egy rendőr aki épp most fülelt le egy bűnözőt.
- Szia Viki! - Köszöntem neki olyan kedves hangon amennyire csak tudtam.
- Szia...úgy látom mostanában elég jól kijöttök Olivérrel...
- Ahogy a többiekkel is. - Feleltem, mert semmi köze nincs a magánügyeimhez.
 - Tényleg? Én úgy vettem észre mintha Olival kicsit...bensőségesebb lenne a dolog.
- Ne haragudj de ez nem rád tartozik.
- Igen igazad van. Sajnálom ez tényleg nem rám tartozik. - Nyomta meg a rám szót, amivel nem tudom mire célzott, de olyan öntelt mosollyal ment ki, mint aki már tudja hogy nyerni fog. Csak sóhajtottam egyet és eldöntöttem, hogy nem fogok vele foglalkozni. Miután időrendbe raktam a papírokat és kinyomtattam őket, bevittem András asztalára, ahol ők és a fiúk, éppen az új dalról meg a stúdióról beszéltek.
- Köszönöm, Betti idehoznád a bythewayes mappák közül a pirosat? - Kérdezte egy pillanatra elszakítva a tekintetét a fiúkról. A délután többi részében hol Olival váltottunk titkos pillantásokat, hol pedig Vikivel öltük meg egymást a szemünkkel. Amikor Viki odament Andráshoz, inkább átmentem a gépterembe, mert nem volt kedvem végighallgatni ahogy nyal a főnöknek. Nekidőltem a falnak és azon gondolkoztam, hogy akkor most Olival mi járunk? Mert ő eléggé úgy viselkedik, de nem mondtuk ki, hogy együtt vagyunk. Mikor belépett a szobába úgy döntöttem megkérdezem.
- Jössz velem meg a fiúkkal ebédelni? - Kérdezte és egy tincsemet a fülem mögé simította.
 - Persze mehetünk csak figyelj...
- Hmm?
- Mi most... - Kezdtem, de valaki torokköszörülve félbeszakított. Az ajtóban András állt és szigorúan nézett először egyikünkre, aztán a másikunkra.
- Betti beszélhetnék veled? - Kérdezte komoran.
- Öhmm..persze. - Feleltem zavartan.
- Négyszemközt. - Nézett Olira, aki legalább annyira zavartnak tűnt mint én, de kiment a szobából.
- Betti nagyon jól dolgoztál az elmúlt időben és remélem hogy ez továbbra is így marad. - Nézett rám én viszont nem értettem mit csinálhattam rosszul. - Mikor fölvettünk titeket szóltam hogy a szerződést alaposan olvassátok át. Te elég alaposan átolvastad?
- Persze. - Mondtam, bár ez nem volt teljesen igaz, mert az a szerződés iszonyú hosszú és unalmas volt ezért inkább csak átfutottam rajta.
- Szerintem nem ártana ha még egyszer figyelmesebben átnéznéd. 2 évre vagy leszerződve. Ne kelljen megrövidítenem. - Mondta mélyen a szemembe nézve és a kezembe nyomta a szerződést. - 14/b pont. - Nézett rám jelentőségteljesen, majd megfordult és kiment. Ránéztem a papírra és megkerestem a 14/b pontot. A munkaadó nem kerülhet szerelmi kapcsolatba ügyfelével és alkalmazottal ellentétes esetben blablabla…Lejjebb olvastam két sorral. Alkalmazott nem kerülhet szerelmi kapcsolatba sem a munkaadóval, sem a munkaadó ügyfelével. Ellentétes esetben alkalmazottnak azonnali  hatállyal való elbocsátás jár. Elolvastam még egyszer. És még egyszer. Harmadjára is elolvastam, de nem hittem el. A betűk elhomályosodtak a szememben felgyülemlett könnyektől. Felnéztem a papírról, és láttam ahogy Viki a mappákat rendezgeti, de közben mosolyog. Majdnem elindultam, hogy  szálanként tépjem ki minden egyes hajszálát, de aztán rájöttem, hogy András előbb utóbb úgyis rájött volna. Egy könnycsepp legördült az arcomon, és újra lenéztem a papírra, de a szöveg nem változott meg rajta.  Csakhogy az Oli iránt való érzéseim sem fognak megváltozni, maximum erősödni, ha ez egyáltalán lehetséges. A gondolatra hogy nem lehetek vele, elkezdtek folyni a könnyeim és rápotyogtak a szerződésre, ami ahogy elhozta nekem a szerelemet, azonnal el is vette.